Sziasztok. Először is bocs mindenkitől, amiért nem tudtam tegnap frissíteni, eléggé el voltam havazva. De most itt a kárpótlás, mégpedig nem is akármilyen formában.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az év egyik legjobban várt filmje az Expendables. Nem is akármire várakozik az a rengeteg ember(köztük én is), hiszen a filmet egy legenda, Sylvester Stallone rendezi, és a főszerepben is őt láthatjuk. Ha ez még nem lenne elég, akkor elmondom, hogy a 62. életévét töltögető akcióhős olyan neveket hívott meg maga mellé a filmjébe, mint Dolph Lundgren (Rocky és Draco ezúttal egy csapatban), Mickey Rourke, Jet Li, Jason Statham,  Eric Roberts, valamint egy rövid közös jelenet erejéig Bruce Willis, és a Governator, Arnold Schwarzenegger is felbukkan a filmben, és ez lesz a Terminator és Rambo első közös filmje, ami mindenképp legendás pillanat lesz, hiszen nem kis nevekről van szó.  Érthető hát, hogy a régi és új akciófilmek rajongói vágják a centit nyár közepéig, amikor is egy zsoldoscsapat próbálja szétrobbantani a vásznat, akik úgy hívják magukat:  The Expendables.

Addig is, amíg a nagy pillanatra várakozunk, akad egy kis olvasnivalónk is, mégpedig a The Expendables képregénymini. Igen, van képregény is belőle, csak azért, hogy növelje a várakozásunkat, illetve, hogy még jobban beharangozza a filmet. Én is véletlenül bukkantam rá erre a képregényre, de azonnal el kellett olvassam.

A történet a film előtti eseményeket mutatja be nekünk, tehát ha valaki azért nem akarná elolvasni, mert fél, hogy mindent elspoilerez a filmből, azt most megnyugtatom: nem ezeket az eseményeket fogjuk látni a filmben. A történetben amúgy a zsoldosokat láthatjuk, amint egy kis pénzbehajtási akción vannak. Röpködnek a kések az emberekbe, tetőröl történő fejbelövés egy sniperrel, és hasonló finomságok várnak azokra, akik elolvassák a képregényt. Ez amúgy a mini első része, még csak ennyi jelent meg belőle, ez is ezen a héten jött ki, mégpedig a Dynamite kiadó szárnyai alatt.

A rajzok a borítót leszámítva nagyon jók. A borítón tetszik a karakterek elhelyezése, az a célkereszt is jól mutat ott, csak a karakterek megvalósítása nem nyerte el a tetszésem. Stallone karakterét például fel sem lehet ismerni, miközben a képregényben már megszólalásig hasonlít az öreg Sly-ra. A képregényben már sokkal jobb rajzok vannak.

Remélem felkeltettem pár ember érdeklődését. Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik kíváncsian várják Sly új filmjét, illetve akik kedvet kaptak, miután elolvasták ezt az írást. Amúgy nem ez Expendables az egyetlen olyan idei akciófilm, aminek képregényverziója is van, hiszen ott van a népszerű és közkedvelt A-Team (Szupercsapat) című sorozatból készült film, amiről két képregénysorozat is indult. Mindkét sorozat első részével a Genzo Univerzumon foglalkoztam, akit érdekel, annak katt.

Ha minden jól megy, ma még jelentkezek leírással, addig is sziasztok, és jó olvasgatást.

Régen foglalkoztam a TF Reflektorfény sorozattal, ezért itt az ideje, hogy egy újabb alakváltót mutassak be nektek. A mai történetünk főszereplője egy Nagyágyú nevezetű Autobot, akinek a szótárában nem szerepelnek az olyan szavak, mint a "lehetetlen", "bevehetetlen", ilyesmik.

Bizony, hősünknek igen nagy önbizalma van, a neve is erről árulkodik. Most egy küldetés közben láthatjuk, hogy dolgozik egy igazi nagyágyú. Pár Autobot társával egy idegen holdon tartózkodnak, egy erőforrást kutatnak fel. De azt gondolhatjuk, hogy nem mennek simán a dolgok, hőseink csapdába esnek.

Ami felteszi az i-re a pontot, az a csavar a történet végén, egyszerűen az kellet, másképp nem lenne olyan érdekes és megfogó az egész. Természetesen a csavart nem árulom el, olvassátok el ti is, aztán ámélkodjatok.

A rajzok ugyanolyanok, mint a sorozat eddig bemutatott füzeteiben, vagyis nekem nagyon tetszenek. Ami pedig Nagyágyút illeti, eddig nem sokat hallottam róla, most ismertem meg, és szerintem jó karakter, bár nem fogom a kedvenceim közé sorolni. Mindenesetre a fő ismertetőjegye jó ötlet, egy olyan Autobot, aki számára nincs lehetetlen küldetés, igazi nagyágyú, ahogy a neve is mutatja.

Nem mondom, hogy eddig a legjobb Reflektor történet amit olvastam, de azért nagyon szórakoztató, főleg a csavar, ami dob rajta egy jókorát.

Tudom, hogy ez az írás kicsit rövidre sikerült, de egy kicsit fáradt vagyok, nem jönnek a szavak. De mégse akartam frissítés nélkül hagyni az oldalt. Igérem, a következő írásom kárpótolni fog titeket a mai rövidségéért, de addig ez van. Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, akinek tetszettek az előző Reflektorok is, illetve aki szeretne megismerkedni ezzel a Nagyágyú nevú Autobottal. Remélem ez a tömör kritika is elégséges volt arra, hogy felkeltse az érdeklődéseteket. A történet magyarul olvasható a HálóZsákon. A linket tudjátok hol találjátok, kattanjatok rá.

Ennyi voltam mára, remélhetőleg holnap is jelentkezek valamivel. Jó olvasgatást, sziasztok.

A mai frissítésem egy mindenki által ismert csapat egy kalandját mutatja be. Gondolom, a Szellemírtókat nem kell bemutatnom senkinek, nekem gyerekkorom egyik kedvenc filmje illetve rajzfilmje volt, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ha más nem, de a legendás filmzene biztos mindenki számára ismert, erről van szó ugyebár. Most azonban a képregények világában írtják a szellemeket a régi barátaink a Ghostbusters: Past, Present and Future címet viselő képregényben.

A sasszemű olvasóim kiszúrhattak egy Mikulás sapkát az egyik Szellemírtó fején. Igen, a történet karácsonykor játszódik, vagyis minden mondható rá, csak az nem, hogy aktuális lenne, így május közepén. De semmi baj, hiszen aki ismeri a Szellemírtókat, az tudja, hogy hozzájuk a karácsony szelleme kicsit más formában jut el. Ebben a füzetben se sok rénszarvassal, karácsonyfával és száncsengővel találkozunk, viszont szellemekkel annál inkább.

A történet egy füzetet ölel fel, lévén, hogy amolyan "karácsonyi olvasmány szellemekkel" akarna lenni az olyan embereknek, akik szeretnek a kandalló mellett We wish you a Merry Christmas-dalolás helyett Szellemírtókat olvasni. A sztori amúgy az lenne, hogy egy piszkosul gazdag öregúr felbéreli a Szellemírtókat szenteste, hogy intézzenek el pár szellemet. Meg is fizeti az áldozatkészségüket, mégpedig 4 millió dollárral. Azt ugyebár sejthetjük, hogy 4 milláért nem Caspert megkérni, hogy menjen már vissza oda, ahonnan jött, hanem valami keményebb meló vár hőseinkre. És akkor szépen lassan kezd majd értelmet nyerni a füzet címe, de azt már nem mondom el, hogyan, olvassátok el.

A rajzokkal én meg vagyok elégedve, szerintem egész jók, és a sztori is felidézi bennünk a régi Szellemírtókalandokat, nem túl bonyolultak, de szórakoztatnak. Természetesen a humor sem hiányozhat egy Szellemírtó képregényből, lesz alkalom a nevetésre is.

Bátran ajánlom ezt a képregényt mindenkinek, aki szereti a Szellemírtókat, vagy hozzám hasonlóan a gyerekkorának része volt. Ezt a füzetet angolul olvastam, de a HálóZsákon találtok magyarul is párat, azokat is olvassátok el, nagyon jók.

Még valami: újabb hét, újabb borító. Ezen a héten a World of Warcraft: Ashbringer című képregény második számának borítóját csodálhatjátok a jobb oldalon. A WoW Ashbringer egy négy részes mini, aminek három részét már olvashatjátok a HZs-n, és várhatóan be is fog fejeződni a történet. Tehát ezen a héten ez van, jövő héten pedig ez a borító is átadja a helyét egy másiknak. Ennyi voltam mára, szép napot, sziasztok.

Genzo:

Sziasztok. Ma ismét Amondin fog nektek bemutatni egy képregényt, máris engedem szóhoz jutni, csak annyit jegyzek meg, hogy örülök, hogy találtam lelkes jelentkezőt cikkírásra, várom mások jelentkezését is. De most Amondiné a szó.

Amondin:

Ezúttal egy Ultimate képregényről fogok írni, az Újvilág Rémálomról.
Nekem személyes kedvencem ez az öt részes mini, hogy miért, azt majd mindjárt leírom.

Ez a mini 5 részes, de van folytatása, viszont mind ez, mind a folytatása megtalálható a Newgen-en, ugyanis ez honosítva van. Szóval, aki nem akarja angolul elolvasni, annak ajánlom a Newgen-t, ahol megtalálja magyarul is.
És akkor jöjjön egy kis összefoglaló a történetről:

A történet 1904-ben kezdődik Oroszországban a Tunguskában, ahol valami lezuhan az égből, és mindent elpusztít 10-20, vagy több km-es körzetben. Erre az „aszteroidára” a szovjetek 25 évvel később találnak rá, és a saját céljaikra használják fel.
A történet aztán 2004-ben folytatódik, ahol minden rendben van, egészen addig, míg a világ összes TV csatornája el nem kezdi ugyanazt sugározni. Mégpedig egy idegen faj halálát.
Miután minden csatornán ez ment, mindenki látta, és ez félelmet, pánikot, és nem utolsó sorban öngyilkosságot von maga után.
Nick Fury, és a S.H.I.E.L.D meghatározza az adás forrását,(ami már három napja tart) és, hogy kikapcsolja, elindul Amerika Kapitánnyal, Fekete Özveggyel, és Sólyommal, az adás forrásának helyszínére: Tunguskába.
Viszont nem Fury volt az egyetlen, aki elindult Tunguskába. Charles Xavier is tudomást szerez a jelenségről, igaz ő úgy, hogy álmában (jobban mondva az elméjében) jelenik meg az idegen faj halálának eseményei, így azt gondolja, hogy egy telepátiával rendelkező mutáns kér tőle segítséget. Így Rozsomák, Kolosszus, és Jean Grey is elindul Tunguskára, hogy megtalálják a mutánst, aki segítséget kér tőlük.
A két csapat külön úton érkezik meg Tunguskába, ahol egy elhagyatott titkos szovjet kutatóállomást találnak. Mondanom sem kell, hogy az esetek 90%-ban az elhagyatott kutatóállomás egyáltalán nem elhagyatott. Ebben az állomásban is élnek (ha lehet azt életnek nevezni) még valakik, (vagy inkább valamik) akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy idegenek léptek be a bázisra.
És itt felvetődhet sokatokban a kérdés, hogy: Mi köze van egy égből lezuhant „aszteroidának”, egy idegen faj kihalásának eseményeinek, egy segélykérő mutánsnak, és egy „elhagyatott” szovjet kutatóállomásnak egymáshoz. Nos ha elolvassátok, akkor megtudjátok.

A rajzok szerintem nagyon jók. Mivel ez 2004-es képregény, így itt nagyjából olyan rajzokkal találkozhattok, mint amilyenekkel manapság találkoztok.
Mint említettem ez a történet fenn van a Newgen-en, szóval, ha valakinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt, akkor annak irány a Newgen/Marvel képregények/Ultimate képregények, és már olvashatja is.
Nos ez lenne a véleményem erről a képregényről, mint említettem nekem személyes kedvencem ez a történet, ugyanis remekül kitalált történethez, nagyon szép rajzok párosulnak, valamint nagyon jól visszaadja az „elhagyatott” kutatóállomás hangulatot.

Genzo:

Kösz Amondinnak a kritikát, az én érdeklődésemet felkeltette a képregény, amint nem leszek elhavazva, el fogom olvasni. Még egy kis információ: az egykori HálóZsák-tag, dr. samson, miután visszavonult a Hzs-ről, rövid szünet után elindította saját oldalát, ahova saját honosításait teszi ki, először azokat, amelyek eddig a HZs-n voltak, aztán jelentkezik újdonságokkal is. Nézzetek be oda is, linket találtok a jobb oldalon, a többi alatt. Ez volt a mai frissítés, reméljük Amondinnal, hogy tetszett, további szép napot, sziasztok.

A mai frissítésem egy nem mindennapi képrgényt mutat be. Sokak szerint, ha valamilyen világégés következtében csak egyetlen képregény maradhatna meg, akkor az a Watchmen kellene legyen, hiszen ez adna legátfogóbb képet a műfajról. Szerintem ez a döntés kicsit nehezebb lenne, de abban egyetértek a tömeggel, hogy a Watchmen egy fantasztikus képregény, nem mai darab, de örök klasszikus.

A tizenkét füzeten át ívelő epikus történet egy alternatív Amerikában játszódik, ahol az utcákat maszkos szuperhősök védelmezik. Nincs szuperképességük(egyikőjüket leszámítva), pusztán a segíteni akarás és az elszántság uralkodik bennük. Az elnök azonban betiltja a maszkos hősök tevékenységét, ezért sokan visszavonulnak, van aki megőrül, van aki a hősi múltjából hatalmas hasznot húz különböző-a nevével ellátott- termékek forgalmazásával. De olyan is akad, aki titokban tovább üldözi a bűnt. Ő lenne Rorschach. A történet azzal kezdődik, hogy az egyik volt maszkos hőst, a Komédiást megölik, kidobják az ablakon. Rorschach gyanakodni kezd. Ki tudott a Komédiás kilétéről? Ki volt képes őt megölni, és miért? Valaki a maszkos hősökre vadászik? Akkor ki lesz a következő? Talán épp ő maga? Ezek a kérdések merülnek fel hősünkben, és egyben mibennünk is, és ha ezek a kérdések minket is foglalkoztatnak, akkor a képregény Mátrix módjára magába zár minket, és nem nyugszunk amíg el nem olvassuk végig, és fényt nem derítünk az igazságra.

Emlékszem tavaly, amikor olvastam a képregényt, mennyire odafigyeltem arra, hogy véletlenül se tudjam meg a gyilkos kilétét, egyszerűen együtt akartam nyomozni Rorschachal. Ugyebár a Watchmen film is közelgett, én pedig messzire kerültem a kommenteket a filmes oldalakon, nem akartam látni olyan kommentet például, hogy "Ez most az a képregény, amikor azt a maszkos tagot kinyírja ******?", persze a csillagok helyett a névvel. Végül sikerült elkerülnöm a spoilereket, így az élmény a képregény végeztével nem maradt el, úgy aludtam el sokszor, hogy rakosgattam össze a szálakat a fejemben, hogy most ez hogy volt, és miért történt. A film szerintem tökéletesen dolgozza fel a képrgényt, ami módosítás van, hogy a vége egy kicsit más a filmnek. Ami miatt sokaknak nem tetszik a film, annak szerintem az a legfőbb oka, hogy túl sűrű, aki nem olvasta a képregényt, annak zavaros maradhat egy-két helyen a sztori, még a képregény első olvasására sem tiszta minden.

Ez volt az első olyan képregény, amit angolul olvastam. Igen, jóval kezdtem én is. De megértettem a sztorit, és mint mondtam, magával ragadott egyszerűen.

A karakterek egytől egyig zseniálisan ki vannak dolgozva, az én személyes kedvencem Rorschach, de igazából mindegyik szuper. Valamint az egész világ, amit Alan Moore megteremtett, nyomasztó, rideg, és magába rántó.

A rajzok nem olyanok, mint egy mai képregényben, de szerintem nagyon hangulatosak, illenek a képregény korához, s most itt arra a korra gondolok, amiben játszódik, nem amikor megírták.  Talán a legmeghatározóbb képregényes élményem ez a 12 füzet, valami hihetetlen, én mindenkinek ajánlom.

Természetesen a történet nem annyi, amennyit én elmondtam, hogy Rorscach keresi a gyilkost, aztán majd előkerül. Sok mellékszál fonódik egybe a képregény végén. Ami még nagyon tetszett, az az, hogy a hősöknek nem csak azt az oldalát mutatják, hogy ők a legyőzhetetlen szuperhősök, minden szempontból tökéletesek, ilyesmi. Nem, itt megtört, akár kiöregedett, lelki problémákkal és belső konfliktusokkal küzködő hősöket látunk, és rájövünk, hogy ők is legalább akkora segítségre szorulnának, mint a világ, amelyet próbálnak szebbé tenni.

Én mint ahogy mondtam, mindenkinek ajánlom ezt a képregényt, megjelent hivatalosan is magyarul, honosítóoldalakon nem nagyon találjátok meg. De az angol verzió letölthető, sőt, szerintem valahol vannak szkennek a magyar változatról is. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, jó olvasgatást, sziasztok.

Már kezdtem hiányolni a kedvenc képregényhősömet innen a köztudatból, ezért gondoltam, hogy változtatok ezen a helyzeten. Deadpool már elég sok sorozattal büszkélkedhet, ez pedig az egyik legújabb sorozatának a bevezetése, annak is az első része.

Na, ez most lehet kicsit bonyolultul hangzik, de nem az. Szóval, arról van itt szó, hogy Deadpool kap egy csapatot, mégpedig az alternatív Deadpoolokból, ők lesznek a Deadpool Corps(felefedeznék itt egy halvány utalást a Green Lantern Corpsra, de lehet nincs igazam). Egy külön sorozat foglalkozik a történetükkel, egy pár szám már meg is jelent ezekből. De mivel az alternatív Deadpoolok nem igazán ismertek, ezért valamiképp közelebb kell őket hozni az olvasókhoz, mielőtt a csapat együtt indulna kalandokkal, és minden bizonnyal humorral teli útjára. A csapat minden tagja kap egy bemutatkozó füzetet, mégpedig a Prelude to Deadpool Corps című 5 részes mini keretein belül.

Ennek az első része egy női Deadpool karakterének bemutatása, akit Lady Deadpool névre kereszteltek. Attól, hogy a gyengébbik nemet képviseli, nem is olyan gyenge, sőt. Bebizonyítja, hogy nem szabad vele sem ujjat húzni, mert hamar elveszíted pár testrlszedet.

A cselekmény itt nem a legfontosabb dolog, inkább azon van a hangsúly, hogy az illető karakterről tudjunk meg egyet s mást, mielőtt nekilátunk a Corpsnak. Minden történet végére érvényes, hogy megjelenik az igazi, a közismert Deadpool, hogy toborozza a csapatot, pontosabban, hogy szóljon az illető Deadpool variációnak, hogy be akar lépni a csapatba.

Ami az ötletet illeti, szerintem nem rossz, nálam egy Deadpoolnál már csak öt a jobb. Ebben a füzetben van még egy váratlan cameo, amin meglepődtem, természetesen nem árulom el, ki bukkan fel csak úgy, lepődjetek meg ti is.

A rajzok színpompásak, néha talán már túlzottan is, de azért nem rosszak. Mondjuk ha elolvasod ezt, utána egy Sin City-t mondjuk, akkor leszel egyensúlyban, mondanám, hogy ez a két véglet. De engem nem zavar túlzottan az élénk színvilág.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a Deadpool történeteket, illetve az alternatív univerzumokat, lévén, hogy itt mindjárt öt egyesül.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt,még annyit jegyeznék meg, hogy angolul olvastam, honosítás egyelőre nincs. Jó olvasgatást és további szép estét, sziasztok.

Az őszintét megvallva, ez a tegnapi frissítés lett volna, de Amondin ellátott titeket egy napra való olvasnivalóval(félreértés ne essék, örülök neki, hogy ilyen jót írt), ígyhát mára maradt a Superman: A holnapért című történet bemutatása.

Ezt a képregényt zajrus ajánlotta nekem, és itt jegyzem meg, hogy köszönöm az ajánlást, megérte elolvasni ezt a történetet. Várom a további javaslatokat, akár zajrustól, akár Amondintól, akárkitől. De térjünk rá Supermanre.

Az a helyzet, hogy itt egy epic történettel állunk szemben, melynek cselekménye 12 füzetet ölel fel. Valóban, nem egy rövid sztori ez, de megéri elolvasni, én is rekordidő alatt végeztem a 12 füzettel, egyszerűen olvastatja magát.

A történetből nem sokat szeretnék ellőni, hiszen már a közepekörül történnek váratlan, és egyben jelentős fordulatok. A hatalmas összecsapások sem maradnak el, ha jól számoltam, három nagyobb csatározás van, ami egy történeten belül nagyon szép.

A sztori amúgy ott kezdődik, hogy egy pap a világról, és a saját bűneiről elmélkedik. Megjelenik azonban Superman, akiből egy katasztrófa kihozza az emberi énjét. Ez a katasztrófa pedig másfélmillió (ha jól emlékszek) ember, köztük Lois Lane eltűnése. Superman elmondja a papnak, hogy az esemény bekövetkeztekor épp más helyen segített az embereken, és ide már nem érkezett időben, ezért komoly lelkiismeretfurdalása van. Bizony, itt nem csak agyatlan akciózás van, és nem is az a sablonos "feltűnik a gonosz a semmiből-Superman segíts-Superman segít-békesség, hepiend"-folyamat, ezért kiemelkedő szerintem ez a történet. Az emberek amúgy rejtélyesen tűnnek el, egyik pillanatról a másikra, és senki sem tudja hova tűntek, illetve, hogy megismétlődik-e még ez a tömeges eltűnés. Superman elkezd keresgélni, nyomozni az ügyben, amíg valami hihetetlen dologra nem derít fényt. A képregényben amúgy cameozik a Justice League is, van akinek fontosabb szerepe van, van akinek kevésbé, és van aki meg sem szólal, csak ott álldogál, hogy jelezze, ő is itt van. Aki olvasta a képregényt, az érti, hogy kinek miért van fontosabb szerepe, akik pedig nem olvasták, azok nem tudják, és jó esetben elkezdi őket érdekelni, és már rohannak is az Allcomicsra letölteni a képregényt. A történetben nagyon fontos szerepet kap az emberség megőrzése, az önzetlenség, a szerelem, és még sorolhatnám, ezért epikus ez a történet. Még annyit a sztoriról, hogy Superman végül már nem is egy világot kell megmentsen, és feltűnnek még szereplők, akikre  nem számít az ember, legalábbis én nem számítottam rájuk, meg is lepődtem, mikor megláttam őket.

A rajzok szerintem fantasztikusak, nagyban megnövelik a már amúgy sem gyenge élményt. Az tetszik, hogy a történet nem rohan, részletesen el van magyarázva minden, és minden szál nagyon szépen ki van dolgozva. Szépen kitölti a 12 füzetet, egy percre sem válik unalmassá, monotonná.

Nagyjából ennyit szeretnék elmondani erről a képregényről, és az mekkora már, hogy Amondin hosszabban mutat be egy füzetet, mint én tizenkettőt. De hiába na, én nem szeretek részletesen elmesélni egy történetet, inkább az emberek figyelmét szeretném felhívni, hogy létezik ilyen képregény, és ajánlott elolvasni, mert szuper, és hagyom, hogy mindenki nagyjából azt élje át miközben olvassa, mint amit én.Ezt majd a magyar érettségin kellene máshogy csináljam, nézne a javítótanár, ha azt mondanám, hogy nagyon jó az Ember tragédiája, ajánlom elolvasni, de a történetet nem mesélem el, mert nem akarok spoilerezni. Ott majd részletesen kell elmeséljek mindent, itt viszont az nem működne, ha egyből azzal kezdeném, hogy hova tűntek az emberek, kikkel harcol Superman, ilyesmi. Remélem ennyivel is sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket a képregény iránt, magyarul lehet olvasni az AllComicson. Ja igen, zajrus említette amikor javasolta, hogy olvassam el, hogy a fordítás nem akármilyen. Nos, ezt én is osztom, szerintem is nagyon jóra sikerült, Fanaticnak jár érte a plecsni. Ez volt a mai kritika, remélem tetszett, jó olvasgatást továbbra is, sziasztok.

Milyen hülye szokás az már, hogy mindig miután elköszönök, még írok egy bekezdést? Nem baj, igyekszem majd leszokni róla. Szóval azt akartam még mondani, hogy mivel ez a történetet átfogó borító(jobb ezt kitenni kritika mellé, mint 12 kicsit, ez legalább a sztori címét is tartalmazza) szerintem háttérképnek sem utolsó, ezért ha rákattintatok, megjelenik teljes méretben, és menthető. Utolsó szó jogán még annyit, hogy továbbra is jöhetnek a képregény-ajánlások, iletve szóljon, aki kritikát akar írni, mert semmi akadálya. Na mostmár tényleg ennyi, szép napot, sziasztok.

A napokban hívtam fel a figyelmetek arra, hogy várom a képregényajánlatokat, illetve azok jelentkezését, akik szivesen írnának kritikát egy általuk olvasott képregényről. Ajánlásokat is kaptam már, ma pedig jelentkezett Amondin, hogy írna egy kritikát egy Avengers képregényről. Természetesen zöld utat kapott, és rövid időn belül meg is kaptam a kritikáját. Ennek én nagyon örülök, és ezután is várom az ajánlásokat, illetve a kritikusok jelentkezését. Ha nem jöttetek volna rá, ezeket még én (Genzo) írtam, de a borító alatt már Amondin szavai olvashatók. Jó szórakozást.

Amondin:

Nem igazán tudom, hogy hol kezdjem el az értékelést, így elkezdem azzal, hogy nekem mi a véleményem erről a történetről, és hogy miért gondolom, hogy ez egy nagyon jó történet.

Ez a történet szerintem egy nagyon jó történet, főleg azért is, mert itt tényleg elgondolkodik az ember néhány dolgon. Főleg azon, hogy te vajon mit tettél volna Leonard Tippit helyében. A történet csak egyrészes, és  amennyire én tudom nincs folytatása.  Szóval nem kell attól félni, hogy elkezdik itt a történetet, és jópár szám múlva fejeződik csak be.

És akkor jöjjön egy rövid kis összefoglaló erről a történetről. (Igyekszem nem spoilerezni, de nem biztos, hogy ez sikerülni fog)

Szóval a történetünk úgy kezdődik, ahogy egy átlagos történet kezdődni szokott. Minden csendes, és nyugodt, sehol semmi baj, de mint ahogy azt megszokhattuk ez csak a látszat, és hamar jönnek a bonyodalmak.
Vasember éppen az új sakkrobotját Nimrodot készül bemutatni a közönségnek, és ennek megfelőlen meghívott egy híres sakkjátékost Sporadikot.
Sporadik elkezd sakkozni a robottal, és minden jól megy, amikor egyszercsak Sporadik összeesik és elveszíti az eszméletét, és az állapota kritikus lesz.
Az angyalok persze nem hiszik, hogy egy egyszerű szédülésről, vagy ájulásról van szó, így elkezdenek gondolkodni mindenki a maga módján, hogy mi is történhetett. Thor Donald Blake-ként megállapítja, hogy Sporadikot megmérgezték, de az továbbra is kérdés marad, hogy ki mérgezte meg. A hogyan kérdésre egyből meglesz a válasz, de azt most nem írom le, mert az már spoiler lenne.
Egyedül Vízió az aki észrevesz valamit aminek következtében összetalálkozik Leonard Tippittel, akivel aztán össze is csap. (gondolom nem kell mondanom, hogy Tippit nem kis erővel rendelkezik)
De ki is Leonard Tippit? Nos ő bármennyire is hihetetlen egy átlagos 50-es 60-as éveiben járó férfi volt. Mindaddig míg a Szemlélő meg nem látogatta, és egy feladattal bízta meg. Ez a feladat pedig abból állt, hogy meg kell mentenie a világot(milyen meglepő) de nem akárhogyan.
Ahhoz, hogy megmentse a világot meg kell ölnie öt ártatlan embert. Így Tippit egy nehéz választás elé áll. Vagy megöli azt az öt ártatlan embert, és megmenti a világot, vagy életben hagyja őket, de ezzel halálra ítéli az emberiséget.
Tippit végül elhatározza, hogy megöli azt az öt embert, a Szemlélőtől kapott hatalma segítségével, de ezt persze az angyalok nem hagyhatják.
Azt, hogy az angyaloknak végül sikerül-e megállítani Tippitet azt már nem árulom el, csak annyit mondhatok, hogy a vége nagyon megdöbbentő lesz, ugyanis a Szemlélő tartogat még meglepetéseket magában.

A rajzok nekem tetszettek. Ez a képregény 1972-ben jelent meg, szóval senki ne várjon olyan rajzokat mint amilyenek most vannak, de ahhoz a korhoz képest nagyon jók a rajzok. Legalábbis szerintem. Egyedül Sólyomszem jelmezétől fájdul meg a szemem, de ettől függetlenül még élvezhető a képregény.

A Bosszú Angyalok az alábbi felállásban vannak jelen: Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Sólyomszem, Vízió, Skarlátboszorkány, és Higanyszál. Nekem ez az egyik kedvenc Bosszúangyal felállásom.

A nyelvezete nem a legkönnyebb szóval csak az próbálja meg elolvasni akinek már elég jó az angol nyelvtudása. Én két hétig olvastam, igaz ebben benne volt az is, hogy minden egyes mondatát le akartam fordítani, és nem csak megérteni, de tényleg nem könnyű a nyelvezete.
Rengeteg szöveg is van benne( szerintem nincs is olyan kép ahol nem lenne, legalább öt sor szöveg), így ezt csak tényleg azoknak tudom ajánlani akik rendelkeznek megfelelő angol nyelvtudással, ha csak nem akarnak hosszú időt eltölteni az olvasásával.

Nos, ez lenne a véleményem erről a történetről. Remélem sikerült másoknak felkeltenem az érdeklődését eziránt.

Genzo: Köszönöm Amondinnak a kritikát, szerintem nagyon jó lett, az én érdeklődésemet felkeltette a képregény, le is fogom tölteni. Tetszik a részletes történetmesélés, én nem szoktam ennyire belemászni a sztorikba, de neki sikerült komolyabb spoilerek nélkül felvázolni a helyzetet. Remélem Amondin kritikája utat tört most pár lelkes cikkíró lába alá, és mások is kedvet kaptak az íráshoz, ez esetben jelezzék kommentben. Amondin is írhat máskor is, amikor csak akar, nincsenek ezek megszabva.

Már csak egy dolog maradt hátra, hogy kiderüljön, melyik borító érdemelte ki nálam a hét borítója címet. Nos, ez nem más, mint az Astonishing X-Men 33. számának borítója. Csodáljátok ti is egy hétig itt ezt a szerintem baromi jó borítót, aztán jövő hét elején le lesz váltva. További szép napot, sziasztok.

A Zöld Lámpás v4 01. szám kritikája eddig a legolvasottabb cikk itt a blogon, 80 feletti olvasottsággal rendelkezik, és ez a szám még növekszik, egyenesen arányosan az örömömmel. Ezért hát itt a folytatás, vagy, ha úgy vesszük, az előzmény, mégpedig a Zöld Lámpás: Titkos akták és fejezetek 2005 című képregény bemutatása, amit az AllComicson megtalál minden kedves arrajáró.

A múltkor nagyon belecsaptam a lecsóba a v4 01-el, azt hittem, egy különálló történet első részével van dolgom. Ez mondjuk így is volt, csak azt nem tudtam, hogy van előzménye, ezért nem igazán értettem a sztorit. A segítségeteket kértem, hogy miket olvassak el, hogy tisztába legyek a dolgokkal. A segitség keildavid képében érkezett, és felvilágositott a kronológiáról, ezt kösz neki még egyszer. Ha esetleg titeket is érdekelne az olvasási sorrend, de nem láttátok keildavid kommentjét, akkor leírom ide is. Szóval, a kronológia az igy lenne kb:

• Zöld Lámpás: Titkos akták és fejezetek (erről szól ez a cikk tulajdonképpen)
• Zöld Lámpás Újjászületés (6 részes mini, NewGenen megtalálható)
• Zöld Lámpás v4 01-06 (AllComicson van, a 01-et már bemutattam)
• Zöld Lámpás Alakulat Újratöltve 01-05 (AllComics)
• Zöld Lámpás v4 7-9 (szintén AllC)
• Guy Garner-Járulékos kár (ez is AllC)

Van tehát mit olvasni, de eddig nekem nagyon tetszik a cucc. Ez a Titkos akták és fejezetek (továbbiakban TAF, mert baromi hosszú cím) nagyon hasznos olvasnivaló azoknak, akik most ismerkednek az univerzummal (pl. én). Két rövid történetet tartalmaz, valamint rengeteg karakterleírást, szerintem minden fontosabb karakter bemutatásra kerül, szóljanak a jártasabbak, ha kimaradt valaki fontos figura, én egyelőre ennyit ismerek.

A leírásokba nem lehet belekötni, szépen leirják, hogy mit kell tudni a karakterekről. Most ez úgy hangzik, mintha a két történet rossz lenne, pedig nem az, sőt. Igazán nagy cselekmény nincs, de ez nem baj, ennek a két történetnek valami olyasmi lehet itt a szerepe, hogy akiket a leirások bemutatnak, lássuk őket "mozgásban", akció közben is.

A rajzok nagyon szépek, a Green Lantern univerzum pedig egyre szimpatikusabb nekem. Ha tudtam volna, akkor a TAF-al kezdem az olvasást, de időben megtudtam a sztori menetét, igyhát nem kavarodtak össze a fejembe a szálak.

Aki hozzám hasonlóan szeretne ismerkedni ezzel a világgal, az kövesse az előbb felsorolt történetszálat. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, további szép estét, sziasztok.

Ja, és majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy zajrus, az AllComics tagja ajánlotta nekem az oldalon található Zöld Lámpás képregényeket, illetve a Superman: A holnapért című sorozatot, amit szintén ott náluk lehet megtalálni. A Lámpásokról lesz írás, hiszen veszem sorba a fenti listát, és a Supermant is igyekszek majd bemutatni, csak előbb el kell olvassam ugye. Valamint várom a további ajánlatokat, illetve cikkírók jelentkezését.

Az utóbbi időben nem sokat voltam itthon, ezért nem tudtam frissiteni az oldalt, ezért bocsánatot kérek. De most végre itt vagyok, és rögtön az egyik kedvenc képregényemet mutatom be azok közül, amik a HálóZsákon vannak. ez pedig nem más, mint a Gears of War-A fogaskerekek, annak is az első része. A sorozat jelenleg is fut az USA-ban, jelenleg a 11. számnál tartanak. Ebből az első 4 már magyarul olvasható a HálóZsákon, de ha minden igaz, mindegyik füzet honositva lesz.

Mi is ez a Gears of War? Egy nagy népszerűségnek örvendő videojáték képregény változata. Ami a játékot illeti, nagyon szivesen kipróbálnám, ha menne a gépemen, de sajnos a rendszerkövetelmények kicsit nagyok a gépemhez képest. De a képregényeket el tudom olvasni, és már ez is egy öröm.

A történet amúgy egyszerű. van ez a különleges kommandós osztag, a Fogaskerekek, és ők egy kihalt világban küzdenek meg különféle rondánál rondább lényekkel, közben pedig túlélőket keresnek. Nem bonyolult a sztori, engem mégis megfogott. A rajzok szerintem nagyon el vannak találva, és a képregénynek is van egy enyhe posztapokaliptikus beütése, lévén, hogy a bolygó elég sivár és lepusztult, valamint hemzseg a szörnyektől.

Azt meg kell emlitenem, hogy aki tudja magáról, hogy nem bírja a túl durva képeket, az kerülje el ezt a képregényt, hiszen egy az, hogy van egy csomó ótvar lény, de ezeket zúzzák is a Fogaskerekek, és a rajzoló nem volt szivbajos, szépen megmutatja nekünk egy-két ilyen szörny belső szerveit, illetve a vérrel sem pazarolt. Ja, és akit zavar egy képregényben a káromkodás, az is hanyagolja ezt a képregényt, hiszen a Fogaskerekek, amikor meglátnak egy batári szörnyet feléjük közelíteni, nem azt mondják, hogy "Ó, hogy a rézfán fütyülő rézangyalát ennek a sáskának", hanem egész más dolgokat.

De akit ezek a dolgok nem zavarnak, az nagyon jól szórakozik majd olvasás közben, legalábbis én nagyon birom ezt a sorozatot, de nem olvasom el előre, hanem bizakodok Aldarionban ls Predashban, hogy nem hagyják abba a sorozat honositását.

Akinek felkeltettem az érdeklődését, annak ajánlom ezt a képregényt, remélem van ilyen. Jó olvasgatást, and for the rest, akinek most nem találtam el az izlését, az se csüggedjen, hátha a következő kritikámban neki tetsző képregényről lesz szó. Kellemes délutánt, sziasztok.

És most egy kis társadalmi célú hirdetés: Ha van ötletetek, hogy miről irjak legközelebb, vagy a közeljövőben, esetleg ajánlanátok nekem egy képregényt, akkor írjátok meg nyugodtan komentben akármelyik íráshoz. Sőt, tovább megyek: ha valaki maga szeretne kritikát írni egy képregényről, az is szóljon bátran, semmi akadálya, hogy kitegyem.