A mai frissítésem egy kicsit későn érkezik, de legalább itt van. Régen nem foglalkoztam már kedvenc mutánsaimmal ígyhát eljött az ideje egy újabb X-Men képregény bemutatásának. A mai történet nem más, mint az Újvilág X-Men 46-49 köteteit átfogó Viharfelhők.

Ez a történet természetesen a Síró Farkas előtt játszódik, hiszen az az 50 számtól kezdődött, tehát ez a közvetlenül előtte levő sztori. De mielőtt felém dobáljátok azokat a köveket, elmondom, hogy nincs nagy jelentősége annak, hogy nem sorrendben mutatom be őket, én is így olvastam el, és simán megértettem mindkettőt, lévén, hogy különálló történetek.

Ebben a történetben azután vagyunk, hogy Hanket, vagy mutánsnevén Bestiát megölték, és a mutánsok próbálják feldolgozni a veszteséget. Az, hogy miképp ölték meg Hanket, minden bizonnyal kiderül az előző történetből, az viszont nincs fent Tapion Samánál, minden bizonnal megjelent nyomtatásban. De ez csak egy kis mellékinformáció, hogy Hank halott, mert ebből a tényből indul ki a történet egyik szála. Ciklon (vagy Vihar) ugyanis Bestia szeretője volt, és nagyon nehezen dolgozza fel szerelme hiányát. Ebből adódik az egyik történetszál, amelyben Ciklon megváltozását kísérhetjük figyelemmel. De ez csak amolyan mellékszál, a fő cselekményvonal az, hogy egy titokzatos idegen sorra gyilkolássza a fiatal mutánsokat, már négy áldozatot tudhat magáénak. A mutánsiskola tagjai elkezdenek nyomozni ezután a titokzatos gyilkos után, a dolguk azonban nem olyan könnyű, hiszen az illető rafináltabb mint azt gondolnák, nem csupán egy pisztolyos férfiről van szó. Azt pedig, hogy ki a gyilkos, és mit akar elérni a gyilkolással, ez mind kiderül a történetből.

Engem szinte elvarázsolnak ezek az Ultimate történetek, hiszen nagyszerű grafika párosul szórakoztató cselekménnyel, és akcióból illetve humorból sincs hiány. Vagyis minden benne van ami egy jó képregényhez kell.

Ebben a képregényben is feltűnnek kedvenc mutánsaink: Ciklon, Küklopsz, Vadóc, Árnyék, Kitty Pryde, Kolosszus, X Prof és persze mindenki kedvence, Rozsomák.

Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, aki szeretne egy jót szórakozni, illetve azoknak, akik szeretik a mutánsok történeteit, tényleg egy nagyon jó darabbal van dolgunk. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, ha igen, akkor nyomás Tapion-Sama Ultimate képregényekre szakosodott oldalára, ott el lehet olvasni a teljes történetet. És a cikk mellé készült kép ismét tölthető, mint az általában lenni szokott (hacsak nem felejtem el beállítani, de akkor szóljatok) egy kattintásra elétek tárul. További szép estét, és jól olvasgatást, sziasztok.

Genzo:

Igen, megint vendédírói cikket olvashattok itt a blogon, bár őszintén szólva Amondin már nem is vendégnek számít. Amíg nálam pár hétig Zöld Lámpást az Aranyember, Batmant Zrínyi Miklós míg Mark Millart Móricz Zsigmond váltja, addig Amondin nyári szünetét élvezve írogatja a cikket, az én legnagyobb örömömre. Mai választásának kifejezetten örülök, ugyanis egy olyan képregényről írt, ami nálam is a tervek között szerepel régóta, szerintem semmiképp nem hiányozhat az oldalról az Újvilági Polgárháború, Póksonkával a főszerepben. Amondin használva a telepatikus képességeit, belelátott az agyamba, tudta, hogy miről szeretnék írni, azt is tudta, hogy engem most lekötnek a költők, ezért úgy gondolta, megkönnyíti a dolgomat, és bemutatja nektek ezt a képregényt. Tulajdonképpen egy olyan Marvel Univerzum paródiáról van szó, ahol a népszerű szuperhősök disznóalakot öltenek, de erről meséljen nektek Amondin.

Amondin:

Nos ezt a képregényt egy amolyan paródia képregénynek lehetne nevezni.
A történet főszereplője a Póksonka, akinek az arca úgy néz ki, mint egy malac arca(innen jön a neve is) A történet úgy kezdődik, hogy Póksonka ül magányosan egy elhagyatott sikátorban, és épp mereng magában. Vagyis inkább sajnáltatja magát, ugyanis elvesztette a gondolatbuborékait. Igen elsőre nem tűnhet valami nagy katasztrófának, de neki az. Egy darabig még mereng magában ezen, aztán rájön, hogy ez az ő küldetése, hogy megtalálja az elveszett gondolatbuborékait.
Ígyhát elindul, hogy megkeresse őket, és belecsöppen a Polgárháborúba…. Vagyis inkább annak a parodizált változatába. Itt találkozik Dr Strange-el aki a megpróbál segíteni neki, vagy az univerzumnak. Igaz csak bajt csinál, de hát ez egy ilyen képregény. Itt még meg kell jegyezni, hogy a Marvel kiadót is beleírták ebbe a történetbe, vagyis inkább a híresebb írókat, és rajzolókat. Nagyjából.
A történet folyamán találkozhatunk még a többi „sonkával” is. Megismerkedhetünk a Sonkapitánnyal, Rozsonkával, és Zöld Sonkával, egy kép erejéig. Én majdnem leestem a székemről amikor megláttam a Zöld Sonkát, amint azt kiabálja, hogy: Sonka Zúz!!
A történet végén aztán Póksonka megtalálja az elveszett gondolatbuborékait, és it a vége fuss el vége, Hapy End. Vagy mégsem. Nos ki tudja. Az írók szeretnek viccelődni, ahogy ezt az utolsó oldal is megmutatja.
Ha egy kicsit zavaros az, ahogy leírtam akkor elnézést, de miután elolvassátok rájöttök, hogy nem nagyon tudtam jobban leírni anélkül, hogy lelőném a poénjait a történetnek.
A rajzok nagyon jók. Nekem kifejezetten teszettek.

Ezt a történetet jelenleg a HálóZsákon találjátok meg. Hogy miért jelenleg?
Nos, nagy esély van rá, hogy valamikor átkerül a Samson Comics-ra, de egyenlőre még a Hálózsákon a Marvel részlegben találjátok meg.
És akkor visszadom a szót Genzonak.

Genzo:

Ha már visszakaptam a szót, akkor kihasználom arra, hogy megköszönjem Amondinnak a cikket, várom a további hasonló szinvonalú írást tőle, és másoktól is. A képregényt én is csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének egy kicsit kikapcsolódni. További szép napot nektek, Rozsonka legyen veletek.

Genzo:

A mai napon ismét benya barátunk jelentkezik nektek egy cikkel, amelyben a Tapion-Sama oldalán megtalálható Ultimate Marvel Team-Up, vagy magyarul az Újvilági Marvel Csapat című képregénysorozat első számát mutatja be nektek. A címből kiderül, valamint a borítón is látszik, hogy ez a történet melyik két hős köré épül, Pókemberről és Rozsomákról van szó. Aztán, hogy mi történik velük ebben a füzetben, azt benya szépen elmeséli nektek a következőképpen:

Benya11:

Az Ultimate Spider-Man-t (nálunk Csodálatos Pókember) 2000 októberében indították útjára, és nagy sikernek örvendett. Az író, Brian Michael Bendis a fiatal Peter Parker Pókemberré válását mutatta be az első történetben, modern, mai környezetbe helyezve. Ez a képregény viszont annyira népszerű lett az olvasók körében, hogy nem fejeződött be az eredet sztorival, hanem folytatódott tovább. A 6. szám, amivel új történet kezdődött, 2001 áprilisban jelent meg. Ugyanebben a hónapban indult egy másik sorozat is az újvilági Pókember főszereplésével, ez az Újvilági Marvel Csapat (eredetiben Ultimate Marvel Team-Up) nevet kapta.

Ennek az új sorozatnak az volt a lényege, hogy Pókember más hősökkel találkozzon egy történet erejéig, ami általában egy, vagy két füzetet ölelt fel. Az 1. számban Pókember és Rozsomák ismerkednek egymással, az oldalszám pedig kibővített, úgyhogy a sztori csak 1 részes.

A történet elején Rozsomák, vagyis Logan épp a következő metróra várakozik, amikor hirtelen megjelenik Kardfogú két öltönyös, napszemüveges fickó társaságában. Karmok előugrasztása, gyors akció, és Logan sikeresen el is éri az épp a harc elején beérkező szerelvényt. Hogy mit akartak Rozsomáktól, az egyenlőre még rejtély marad. Eközben Pókember szabotál egy rablást, és amikor a tettesek mutánsnak nevezik, el is gondolkozik rajta, hogy ő tulajdonképpen mutáns-e, vagy sem. De a választ hamarosan meg is kapja, ugyanis pont belefut Rozsomákba és Kardfogúba, amint épp farkasszemet néznek, és lassan el is kezdik hentelni egymást. Peter jó szokásához híven be is avatkozik az akcióba, és végül Logan ismételten legyűri ellenfelét.

Pókember megkapja a választ Rozsomáktól, miszerint mutáns-e, vagy sem, és a válasz egyértelműen igen, mivel nem vele született képességekről van szó, hanem olyanokról, amik a pókcsípés következtében alakultak ki. Amúgy azt hozzá kell tenni, hogy Peter itt még igencsak a  Pókembereskedése idején volt, nem csoda, ha néhány dologban még olykor elég bizonytalan.

Ez a nyitó rész úgy ahogy van, elég gyengére sikeredett, és ezalatt nem csak Brian Michael Bendis írását értem. A rajzok elég rondák. Ha az USM rajzolója, Mark Bagley alkotott volna ennek a sorozatnak is, az sokkal jobb lett volna, de ehelyett Matt Wagner elég fura, nem Pókemberhez illő stílusát kapjuk. Amúgy ennek a sorozatnak a rajzolója minden történetnek más lesz, csak az író marad végig, a 17. számig. Talán a néhol elég kusza, és vegyes rajzok miatt bukott meg ilyen hamar ez a sorozat.

Genzo:

Köszönet benyának a cikkért, remélhetőleg kapunk még tőle ilyeneket. Illetve továbbra is várom más cikkírók jelentkezését is, eddig akik tiszteletüket tették az oldalon egy vagy több cikkel, azok a következők: benya, Amondin és Talgaby. Ami pedig a benya által bemutatott képregényt illeti, még nem olvastam el, de a cik hatására szerintem be fogom próbálni, hátha más véleményem lesz róóla, mint benyának. További kellemes napot nektek, sziasztok.

Mai frissítésem már régóta várat magára, ugyanis már régen be akartam mutatni ezt a képregényt, de eddig csak három kötet volt fent belőle az Allcomicson, és mivel tudtam, hogy már csak egy van hátra, így azt gondoltam, hogy bevárom a végét, és egyben mutatom be az egészet. És ennek most jött el az ideje, ugyanis a mai frissítés az Allcomicson a Pókember Noir negyedik, befejező része volt.

Ha még emlékeztek, a Marvel Adventures Spider-Man cikknél írtam, hogy be fogok mutatni más stílusú Pókember képregényt is előbb-utóbb. Konkrétan erre gondoltam, de van még alternatív Pókembersztori a terveim között. Igen, ez is egy alternatív világban játszódó történet, ezt már a fenti kép is sugallja, ami ha hiszitek, ha nem, Pókembert ábrázolja. Igen, itt most az van, mint anno a Superman:Vörös Napnál: el lehet felejteni egy időre a kék-piros szerkót, mert az nem illik bele a noiros világba.

A noiros világot mellesleg én nagyon szeretem, leginkább a Sin City film kedveltette meg velem. Igyhát a noiros képregények máris előnnyel indulnak nálam. Ha pedig a történet is jó, akkor tényleg minden klappol. Itt pedig minden klappol, a történet szerintem nagyon jó, izgalmas, fordulatos, egy csöppet drámai is, de csak az egészséges határon belül. Egy olyan világban játszódik, ahol a válság uralkodik mindenhol, emberek milliói élnek az utcán New Yorkban, sokan vesztik el az állásukat, vagy lesznek öngyilkosok a tartozások végeláthatatlan sorai miatt. Itt az jutott eszembe, hogy kicsit hasonlít a mostani világra, persze itt sokkal súlyosabb a helyzet. Ez viszont képregényes oldal, nem társadalmi célú hirdetés, tehát nézzük a történetet. A helyszín ugye adott, ebben a világban él Peter Parker nagynénjével, May nénivel. Nagybátyja, Ben Parker halott.  Petert felkarolja a Daily Bugle sztárriportere, Ben Urich. Felfogadja asszisztensnek az ifjú Petert, hogy ezzel segítse a fiú továbbtanulását. Urich azonban nem az, akinek elsőre látszik. Kapcsolatban áll Norman Osbornnal, akit Manó néven illetnek, valamint drogügyekben is jártas. Láthatjuk, hogy Peter nincs a legjobb kezekben.

Miután ezt megtudjuk, kapunk egy nagyon érdekes dolgot a képünkbe, mégpedig egy alternatív Pókember-eredetet, ami szerintem nagyon ötletesen lett megoldva, van olyan jó, mint a megszokott radioaktív pókos sztori, talán kicsit jobb is szerintem. Nem mesélem el az új eredetet, legyen meglepetés.

Miután túlesünk a szuper eredetsztorin, láthatjuk Pókembert akció közben is, itt jönnek a komoly fordulatok, például Jamesonról, a Daily Bugle főszerkesztőjéről is kiderül egy s más, de nem ő az egyedüli, aki meglepetéseket okoz nekünk. Igazából a történet lezárása egyenesen parádés, nemvárt fordulatok tömkelegét kapjuk, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy duplavétéef meg óemgé.

A rajzok nagyon szépek, a noiros hangulat piszkosul el lett találva. Az alternatív Pókember külső nekem bejön, de azért a megszokott sem rossz.

Ajánlom ezt a képregényt a noir és az alternatív világok szerelmeseinek, illetve azoknak, akik kíváncsiak egy alternatív Pókember történetre. Már egyszer elmondtam, de ismétlés a tudás anyja, a képregény az Allcomicson található. A képet pedig nagyban is nézhetitek, csak rá kell kattintsatok, úgy mint általában az ilyen képeknél az lenni szokott. Tényleg ajánlom nektek ezt a képregényt, próbáljátok be szerintem, megéri. További szép estét, sziasztok.

Genzo:

Ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, melyben egy Amerika Kapitány képregényt mutat be. Olvassátok el.

Amondin:

Amerika Kapitány az egyik kedvenc Marvel karakterem, és ebben a négy részes miniben az eredetét ismerhetitek meg. Ugyan ez csak négy részes, de minden szám 50 oldalas, így vehetnénk akár nyolcnak is.

Szóval, mint említettem ebben a történetben a Kapitány eredetét ismerhetjük meg, amit valószínűleg sokan ismernek, de közel sem annyira, mint ahogy ez a történet bemutatja.
Tehát a történet 1940 novemberében kezdődik, amikor a 2. Világháború szinte már egész Európára kiterjedt. Steve Rogers 23 évesen elhatározza, hogy elmegy katonának, de az alkata, és egyéb dolgok miatt nem sorozzák be.
Ekkor jön a segítség számára, amikor egy Németországból elszökött tudós hatására elviszik Rogers-t Washingtonba, hogy részese lehessen egy programnak, amiben a tökéletes katonát akarják létrehozni. Rogers nem az egyetlen, akit kijelöltek tesztalanynak, így teszteket végeznek rajtuk, amik nagyjából abból állnak, hogy megállapítják fizikailag mennyire épek.
Különböző okok miatt végül csak Rogers marad, akinek ezután elkezdődik a kiképzés.
Futás, mászás, súlyzó, úszás, és egyéb fizikai feladatok várnak rá, amiket kisebb-nagyobb sikerrel megcsinál (pl. a fegyveres gyakorlat után megjegyzi az alezredes, hogy inkább tankot kellene neki adni. Most már értem, hogy miért pajzsa, és nem pisztolya van) A későbbiekben természetesen mindent elfogadhatóan megcsinál, és már csak az alvással vannak gondjai.
Miután a tudósok belátják, hogy Rogers készen áll előkészítik a terepet, hogy beadják neki a szuperkatona szérumot.
Abraham ( a német tudós) túlságosan is félti ezt a „fegyvert” így kellő óvintézkedéseket tesz annak érdekében, hogy ez ne kerüljön rossz kezekbe. A kutatási feljegyzéseit részekre osztja, és minden részt más-más embernek ad, hogy ha az egyikük áruló lenne, akkor csak egy részét kaparinthassa meg a kutatásának.
Szóval Steve-nek beadják a szuperkatona szérumot, aki ennek köszönhetően emberfeletti erőre, és rugalmasságra tesz szert. Ám az öröm nem tartott sokáig, mert egy német kém is beszivárgott a programba, és ennek a kémnek a segítségével (X ügynöknek hívták) egy német katona megöli Abraham-t, és a merénylet következtében a szérum is elpusztul.
A németek természetesen meg akarják szerezni ezt a szérumot, ám mivel az eredeti elpusztult ezért meg kell szerezniük a professzor feljegyzéseit.
Három orgyilkosuk, akiknek mind valamilyen különleges fegyvere van (füstszóró, aminek a füstje az ember csontján kívül mindent szétmar, vagy egy szigonyféleség, ami ha eltalálja az embert, akkor több száz voltos áramütés éri) egyenként felkeresik azokat, akiknél a professzor feljegyzései vannak, és megölik őket. Természetesen a feljegyzéseket is elveszik tőlük.
James Fletcher alezredes a sorozatos gyilkosságok miatt elküldi Rogerst az egyik katonai táborba, hogy ott elrejtse (itt ismerkedik meg Bucky-val is). Amerika Kapitánynak természetesen nem tetszik, hogy emberek halnak meg csak azért, hogy őt biztonságban tudhassák, így hamarosan magánakciókba kezd.
Ezek az akciók nagyjából abból állnak, hogy megakadályozza a hazaárulókat abban, hogy fegyvereket küldjenek a németeknek. Hamar feltűnik ez az embereknek, és hamarosan tele lesznek vele az újságok. Végül Fletcher alezredes belátja, hogy kell ő az embereknek, így ellátja őt egy normális jelmezzel, és zöld utat ad neki, hogy folytassa, amit elkezdett.
Eközben a németek megszerzik a többi részét Abraham professzor jegyzeteinek, és már csak egy hiányzik nekik, ami történetesen Fletcher alezredesnél van.
Tehát elrabolják az alezredest, és Párizsba viszik, hogy egy kínvallató kiszedje belőle a szuperkatona szérum titkát.
Amerika kapitány értesül erről, és miután megtudja, hogy hova viszik Fletcher alezredest ő is, elutazik Franciaországba.

Aztán ha a többi érdekel titeket, akkor olvassátok el ezt a négy részes minit. Ez, amit én itt leírtam az csak a történet fele, és egy pár dolgot ki is hagytam belőle, mert azt bonyolult lenne leírni spoiler nélkül. Ebben a történetben feltűnik még a Kapitány örök ellenfele a Vörös Koponya is.
Az elején említettem, hogy ez a mini a Kapitány eredetét írja le, ez igaz is, de ennél jóval többet mutat még be. Bemutatja a Kapitány korai szakaszát, és azt, hogy hogyan szokik hozzá ahhoz, hogy ő csak egy fegyver, amit a németek ellen használhatnak.
A rajzok szerintem nagyon jók, és nem utolsó sorban nagyon jól visszaadják a 40-es éveket.
Ezt a minit megtaláljátok a Chronopolis-on teljes egészében.

Genzo:

Köszönöm a cikket Amondinnak, várom a továbbiakat. Ami a képregényt illeti, én még nem olvastam, de egyszer lehet megejtem. További kellemes hétvégét nektek, sziasztok.

Genzo:

Ma ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, én pedig továbbra is örülök az ő lelkesedésének. Amondin barátunk közelebb hozta nekünk a karácsonyt, azt szeretné, ha a szívünket a szeretet járná át, és a karácsonyi hangulat uralkodna bennünk, ha már az időjárás is majdnem olyan, mint decemberben. Egy különleges Bosszú Angyalai számmal jelentkezik nekünk Amondin, aki meg is kapja a szót azon nyomban.

Amondin:

Bár karácsony még messze van, de amilyen gyorsan halad az idő holnap arra ébredünk, hogy hó van a házunk előtt.
Szóval ez is egy könnyed humoros történet, aminek a középpontjában Hangya, és Darázs áll.
Mielőtt még belekezdenék a történet elmesélésébe, elmondanám, hogy én ehhez a képregényhez úgy álltam hozzá, hogy „Rendben elolvasom, de valószínűleg szenvedés lesz”
(Elsősorban Hank Pym miatt volt ilyen reakcióm) de alig olvastam el az első két oldalt, és már nem bírtam abbahagyni az olvasást.

Szóval tehát a történet karácsonykor játszódik, és a Bosszú Angyalai éppen a karácsonyra készülődnek. Például feldíszítik a hatalmas karácsonyfájukat, és megsütik a karácsonyi vacsorát. Ez egyeseknek nagyobb kihívás, mint ha egymagának kellene szembeszállni Ultronnal, vagy Kanggal. Energikonnak a karácsonyi égőkkel gyűlt meg a baja, Vízió, pedig félreértelmezte a 350 fokon sütést, ennél fogva nagyon meg lett sütve a vacsora.
De mindezek ellenére mindenkiben megvan a karácsonyi hangulat, kivéve egyvalakit…
Hank Pym Reed Richrd-hoz hasonlóan napok óta a laborjában csinál valamit, és észre sem veszi, hogy karácsony van. Hát igen ezek ketten olyanok, hogyha valami atomfizikai elméletet kérdeznénk tőlük, akkor ők másfél órán keresztül magyaráznák (mi meg persze egy szót sem értünk belőle) de ha megkérdeznénk, hogy hányadika van, akkor valószínűleg nem tudnák a választ.

Szóval Hank Pym éppen kiderítette, hogy mi van abban a relytéjes dobozban, amit nemrég talált, amikor Darázs közli vele, hogy a családja meghívta őket, és elfogadta a meghívást.
Ebből lesz egy kis vita, de végül jön Amerika Kapitány a felmentő levelével a kezében.
A levelet Larry egy 12 éves kisfiú írta, aki megkérte Hangyát, és Darázst, hogy tegyék jobbá a karácsonyát, amibe ők beleegyeznek, mivel egyikük sem akar a másik családjával lenni.
Larrynek nincsenek szép élményei a karácsonyról. Az apját eskü köti arra, hogy ilyenkor mindig meghívja az egész családot. És elhihetitek ez a család egy rémálom.
Van ebben a családban egy nagynéni, aki egyfolytában dohányzik(a házukban ráadásul) mindig lekicsinylően beszél, és ha megkérik, hogy ne bent dohányozzon, akkor természetesen nem hajlandó megtenni. Vagy például van még egy hencegő nagybácsi, aki soha meg nem történt eseményeket mesél el, amikben persze ő a főhős. És ezen kívül még vannak egy páran, akinek különös szokásaik vannak.
Szóval Larry arra kéri Hangyát, és Darázst, hogy valahogy tegyék jobbá a karácsonyát.
Mind Hangyának, mind Darázsnak vannak hasonló élményei a másik családjáról így meg tudják érteni a fiú helyzetét. Éppen ezért Hangya kitalálja, hogy „megviccelik” Larry rokonait. Darázsnak persze ez nem nagyon tetszik, de később őt is elragadja a karácsonyi hangulat. Szóval erről szólna a történet lényegében, de persze ennél többről van szó.
Mint említettem Larrynek vannak még érdekes rokonai, akiken szeretne bosszút állni. Még jó, hogy van mellette két „felnőt”.  Persze itt senki se a véres bosszúra gondoljon, hanem olyan bosszúra, ami Larry számára vicces, de a rokonai számára nem.

A Rajzok szerintem nagyon szépek, a képregény 2000-es szóval a mai rajzokhoz hasonlókkal találkozhatunk.
Akinek felkeltettem az érdeklődését annak irány a Hálózsák, és már olvashatja is akár most, akár karácsonykor. Garantálom, hogy nem fogja senki megbánni, ha rászán egy negyed órát, főleg akkor, ha rossz napja volt.

Genzo:

Száncsengő, száncsengő, vígan szól a dal. Amondinnak köszönöm a cikket. Nagyon örülök, hogy erről a képregényről írt én is nagyon élveztem, amikor olvastam még régebben. Várom a további cikkeket a lelkes íróktól. Az angyalkák vigyázzanak rátok, aztán ne menjetek ki sapka-sál kombináció nélkül az utcára.

Régen volt már Deadpool képregény bemutatva itt a blogon, tehát épp itt volt az ideje, hogy egy kicsit foglalkozzak az alltime kedvenc képregényhősömmel, a nagyszájú zsoldossal. Mielőtt valaki azt hinné, hogy nagyon belecsaptam a lecsóba ezzel a 899. számmal, elmondom, hogy ez egy sorozat első füzete. Ugyanis valamikor tavaly jelent meg a 900. Deadpool füzet, és ez a sorozat a 900.szám után kezdődött el, a számozása pedig visszafele történik, hogy annál érdekesebb legyen. És, hogy még egy kis érdekességet csempésszenek bele az alkotók, a Deadpool Team-up címet adták a sorozatnak. Ebben a sorozatban ha jól vettem ki, minden füzetben másik hőssel kerül közös kalandba szájhős barátunk. A sorozat első füzetében a társa nem más lesz, mint Herkules. Nem, nem a Disney féle Hercules, és nem is Kevin Sorbo, hanem a Marvel Univerzumhoz tartozó Herkules.

A két hős egy labirintusban kell elboldoguljon, ahol különleges ellenfelek várnak rájuk. Egészen pontosan mindenki a maga rémálmával kell megküzdjön, Hercules egy rakás ifjú Herkulessel, míg Deadpool egy szörnyeteggel, aki pont úgy mozog és viselkedik, mint ő. Hogy hogy kerütek ebbe a labirintusba, miért kerültek oda, és hogy ki irányítsa a rémálmokat? Ez mind kiderül ebben az egyetlen füzetben.

Azt kell mondjam, nem csalódtam eddig egyetlen Deadpool történetben sem, amit olvastam, talán a v4-ből a Thunderboltos részek nem jöttek be annyira, de a többi szuper. Ez a történet is nagyon tetszett, tele volt görög mitológiai utalásokkal, és ezeknél most vettem a lapot, hiszen nemrégiben csináltam meg a szakdogámat görög mitológiából. Persze nem kell megijedni, nem durva mitológia van benne, csak néhány utalás például a minotauruszra. A humor teljesen rendben van, Deadpool beszólásai sziporkáznak, mint ahogy azt az ember el is várná.

A rajzok nagyon jók lettek, és elég új képregényről lévén szó, a színvilág káprázatos. A történettől természetesen ne várjunk egetrengető fordulatokat és jellemfejlődéseket, ez egy egyrészes, könnyed olvasnivaló.

Ajánlom a képregényt minden Deadpool rajongónak, illetve azoknak, akiknek felkeltettem az érdeklődését ezzel a kis bemutatóval.

Végezetül pedig, újabb hét, újabb borító. A hét borítója egészen jövő hétfőig a Dark Avengers első számáé. Remélem nem vált ki nagy ellenkezést senkiben, akinek ez nem tetszik, hátha a jövő heti fog. Ennyi voltam mára, további szép estét, sziasztok.

Miután Amondin bemutatott nektek egy humoros F4 sztorit, a Heccet, én is egy Fantasztikus Négyes történettel jelentkezek, de egy kicsit más világból. Ugyanis a mai képregény az Újvilág F4 27-29 száma lesz. Ez egy háromrészes történet, amely a Thor elnök úr címet kapta. A címet ugyan nem tartom a legjobb választásnak(az eredetit sem), de ezt mindjárt kifejtem. Most viszont lássuk a történetet.

Szóval, azt gondolom már ismerjük, hogy hogyan lett négy átlagos emberből a Fantasztikus Négyes, de azért egy pár szóban elmondom. Egy kísérlet közben baleset érte a négy tudóst, akik ezek után szuperképességekkel lettek feruházva. Reed Richards nyúlékony lett, Sue Storm láthatatlanná tud válni, Ben Grimm sziklaember lett, míg Johnny Storm lett a Fáklya. Mindenki élvezi ezt a szuperhőslétet, kivéve Bent, akin ugye a legnagyobb változások lettek, hiszen az egész teste kőből van. Reed megsajnálja barátját, és elhatározzák, hogy visszamennek az időben, hogy megakadályozzák a baleset bekövetkezését, ezzel vállalva, hogy a Fantasztikus Négyes megszűnik létezni. Azonban a világ ahova csöppennek, nem épp a baleset előtti világ. Az új világban mindenki szuperhős, hála a Skrullok által kifejlesztett gyógyszernek. Mindenki szuperképességekkel rendelkezik, kivéve Bent. Ja, és Thor az Amerikai Egyesült Államok elnöke, míg Reed az alelnök. Egyszóval nem egy mindennapi világba csöppentek hőseink. És, hogy miként zárul a történet, mit keresnek a Skrullok a Földön, miért fejlesztették ki ezt a gyógyszert, ez mind kiderül ebben a három füzetben.

A rajzok egyszerűen káprázatosak szerintem, ezért is szeretem nagyon az Ultimate képregényeket.  Sue  Stormot annyira eltalálták, hogy majdnem jobb nő lett, mint Jessica Alba, aki ugye a filmekben keltette életre a láthatatlan lányt.

Az előbb már szóba hoztam a Skrullokat, de nem tisztáztuk, kik is ők, szerintem nem mindenki ismeri őket. A Skrullok földönkívüli lények, a világpusztítás a hobbijuk, zöldek, és hegyes fülük van. A képen is látható belőlük pár, ami a cikk felett van.

És akkor a cím. Nem hiszem, hogy a Thor elnök úr (vagy President Thor) lenne a legjobb cím a történetnek, hiszen itt nem azon van a hangsúly, hogy Thor az elnök, hanem a Skrullokon és az új világon, ahol mindenki hős, kivéve Bent. Thor elnöksége nem olyan fontos, de nem baj, nem a cím határozza meg, hogy egy képregény jó vagy sem.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ha igen, akkor nyomás Tapion-Sama képregényes oldala, ott megtaláljátok. Aktuális ez a frissítés, hiszen épp ma került ki Tapion Samához ennek a történetnek a lezárása, ez az oka annak, hogy ma én is ezzel foglalkozok itt a blogon. A képet pedig ismét én dobtam össze, többkötetes történet lévén, kattintásra mentheti akinek tetszik. További szép napot nektek, sziasztok.

Genzo:

Sziasztok. Mostanában elég nagy forgalomban vagyok, és sajnos nem volt időm frissíteni az oldalt két napig (ha jól számolom). De ilyenkor jön a felmentősereg, mégpedig Amondin személyében, és ő rukkol elő nektek valami frissel, ha már én azt sem tudom hány helyen kellene legyek egyidőben. Amondin, aki lassan tényleg állandó íródeák lesz itt, egy fantasztikus Fantasztikus Négyes történetet ismertet veletek, át is adom neki a szót.

Amondin:

Az eddigi három képregény amit bemutattam nektek mind komoly hangvételű volt, szóval most úgy döntöttem, hogy egy viccesebb történetet fogok nektek bemutatni.
A történet középpontjában az F4 áll, akiket megtisztel az egész Marvel Univerzum azzal, hogy rendeznek nekik egy partit. Ez a parti pedig egy Heccparti akar lenni, ahol viccesen sértegetik az F4 tagjait. Tényleg nagyon viccesen.

Szóval az F4 elfogadja a meghívást, és elmennek a nekik rendezett partira. A partin az akkori (80-as évek eleje) Marvel Univerzum hősei, és gonoszai üdvözlik az F4-t, és mindenki mond róluk valami „szépet”, persze mindenki a maga módján.
A partin részt vesznek : Bosszú Angyalai, X-men, Inhumans-k, Pókember, Fenegyerek, Dr Strange, Ezüst Utazó, Szellemlovas, Hulk, a Rémes Négyes, Fátum… és még sorolhatnám őket, de akkor be telne egy egész oldal.
Mint említettem mindenki a maga módján beszél az F4-ről, ami nem igazán tetszik az F4-nek, de hát nem tehetnek semmit, végül is ez a parti erről szól.
El lehet képzelni, hogy Fátum például miket mond Reed-ről, vagy Pókember Fáklyáról, és Fenegyerek arról, hogy a biztosítók rémálma az F4. Még Hulk is megerőlteti magát, hogy valami vicceset mondjon, igaz az csak számára vicces, de hát ha nem nevetünk Hulk viccén akkor úgy járunk, mint a viccben az ember. (ha elolvassátok, akkor majd rájöttök, hogy mit értek ezalatt)
De nem megy minden olyan simán, mint kellene, valaki az F4 életére tör. A vacsorákba mindenféle dolgokat rejtet el, amik az F4 életét veszélyeztetik.( gépfegyver a sült csirkében, vagy életre kelt fagylalt) De mégis ki akarja megölni az F4-t ha minden ellenségük a partin van? Nos, mivel ez egy könnyed humoros történet, ezért természetesen nem egy világrengető ellenféllel van dolguk, hanem… Nos, ez egy nagy csavar a történetben így ezt már nem árulom el.

A rajzok szerintem nagyon jók, a karakterek arca remekül visszaadja a hangulatukat(és ilyen lesz bőven benne.)
Szóval aki szereti az ilyen könnyed, vicces történeteket az semmiképpen se hagyja ki ezt. Garantáltan nem fogja tudni abbahagyni a nevetést.
Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt, annak irány a Hálózsák, és ott megtalálja.
És akkor visszaadom a szót Genzonak.

Genzo:

Köszönöm Amondinnak a segítséget, nagyon jó cikk volt, én amint tudom el fogom olvasni ezt a képregényt. A borítót pedig egy kattintásra megnézhetitek teljes méretében is, lévén, hogy nagyon zsúfolt, tele van karakterekkel, és el lehet azzal lenni, hogy számolgatod, hányat fedezel fel.  És természetesen továbbra is várom a cikkírók jelentkezését, szívesen veszem az írásokat. További kellemes hétvégét és jó olvasgatást, sziasztok.

Végre itt a mai második frissítésem, ami ezúttal a sajátom. Miután benya11 felsorakoztatta elétek az Amerikai Igazságligát, én most felsorakoztatom válaszként a mutánsokat. Egy négyrészes történettel állunk itt szemben, mégpedig az Ultimate univerzumból. A történet a Síró Farkas címet kapta, és az Ultimate X-men 50-53 füzeteit tölti ki.

Az előző frissítésben említettem, hogy új linkekkel bővült a jobb oldali linklistám. És hát mivel is tudnám jobban bereklámozni az újonnan belinkelt oldalt, mint egy onnan származó képregény kritikájával. A Chronopolist már bereklámozta Amondin a Thanos küldetésével, én pedig Tapion-Sama Ultimate képregényes oldalát ismertetem meg veletek, illetve az oldalon található történetek egyikét. A Tapion-Sama oldalon leginkább Ultimate X-Men-és F4 füzetek sorakoznak, tehát ezen két csapat rajongói véletlenül se hagyják ki ezt az oldalt, de más képregények is felfedezhetők, egyszóval érdemes arranézni. De lássuk a történetet.

A sztori azzal indul, hogy a mutánsok egy vidámparkban ütik el felesleges szabadidejüket. Azonban egy váratlan vendég megzavarja az önfeledt szórakozásukat, és ez nem más, mint Gambit. Hamar megtudjuk azt is, mi céllal támadta meg a mutánsokat: el akarja rabolni Vadócot, és ez sikerül is neki. Természetesen a mutánsok ezt nem hagyják annyiban, Rozsomák és Ciklon útnak indulnak, hogy visszaszerezzék Vadócot, illetve elbánjanak Gambittal. Eközben az is kiderül, hogy Gambit miért épp Vadócot rabolta el, ki bérelte fel erre, és mi a céljuk a lánnyal, de ez maradjon meglepetés előttetek, ha elolvassátok a képregényt, választ kaptok ezekre a lényeges kérdésekre.

A történet nagyon jól meg lett íva, egy percig sem untam meg az olvasást. Volt már olyan, hogy egy képregényt nem fejeztem be, egyszerűen nem kötött le. Na, ez nem ilyen, ez teljesen magával ragadott, tényleg szuper kis történet. A rajzokra sem lehet egy rossz szavam sem, egyszerűen káprázatosak, lévén, hogy nem túl régi képregényről van itt szó. Ebből a négy füzetből nem hiányozhat a parádés akció, illetve a jól eltalált poénok sem. Mind a kettő nagyrészt Rozsomáknak köszönhető, aki csípős beszólásaival és vakmerőségével ismét nagyot alkot. De nem hunyhatunk szemet Gambit karaktere fölött sem, méltó ellenfele az adamantiumcsontvázas hősnek. A női fronton is találunk pár említésre méltó karaktert. Mindjárt ott van Vadóc, aki körül forog ez az egész történet, vagy Kitty Pryde, aki az egyik kedvenc női X-menem (és erre rátesz az is, hogy a harmadik filmben a szerintem nagyon szép Ellen Page játszotta Kittyt, és néha keresgéltem az állam a padlón). Valamint Ciklon, aki most Rozsomákkal tart a nyomozásban. Ő a filmekben Halle Berrynek álcázza magát, csak megemlítem.

A cikkhez társuló kép ezúttal is saját gyártmány, azt hiszem ezentúl a többfüzetes sztoriknak csinálok egy ilyet a cikk mellé, hacsak nincs már nekik alapból, lásd Superman: A holnapért. Ezt a képet kattintásra letölhetitek, ha tetszik nektek.

Azt hiszem, hogy Tapion-Sama oldalán mindegyik Ultimate X-Ment el fogom olvasni, egyszerűen annyira kedvet kaptam rá ezután a történet után. Valami nagyon magával ragadott ebben a képregényben, szerintem a többi sem lehet rosszabb. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, én most megyek és letöltök még pár füzetet a Tapion-Sama Ultimate Comicsról. Jó olvasgatást, kellemes hetet, és nyugodalmas jó éjszakát, sziasztok.

Genzo:

Mai második frissítésem nem az én tollamból származik, hanem a lassacskán állandó cikkíróvá avanzsáló Amondin mutat be nektek egy képregényt. Örülök Amondin lelkesedésének, szivesen fogadom az írásait, és szerintem nagyon jókat szokott írni. Természetesen mások jelentkezését is várom továbbra is. De most Amondiné a szó:

Amondin:

Ezúttal egy kozmikus képregényt szeretnék nektek bemutatni, azon belül is az egyik kedvenc ilyen képregényem „előtörténetét”.
Számomra, ha meglátom Thanost a borítón, vagy csak tudom, hogy fontos szerepe lesz a történetben akkor az két dolgot jelent:
1. Mindenképpen elolvasom
2. Ismét láthatom a Marvel Univerzum egyik, ha nem a legnagyobb taktikusát, és stratégáját.
Azoknak akik nem ismernék még Thanost, azoknak először röviden bemutatnám a kedvenc Marvel „gonoszomat”. Szándékosan raktam idézőjelbe a gonosz szót, ugyanis Thanost nem igazán lehetne se a gonoszokhoz, se a jókhoz sorolni(legalábbis szerintem) ugyanis ő hol a jók, hol a gonoszok oldalán állt. Persze igazából mindig a saját oldalán állt.
Szóval ő a Titáni Mentor fia, és egyben Űrróka testvére is. Mivel Mentor fia így rendelkezik egy bizonyos nagyságú erővel is, igaz ő inkább az elméjével, mintsem a kezével győzte le az ellenfeleit. Természetesen mint minden gonosz, ő is a világot akarja meghódítani, vagy végtelen mennyiségű hatalmat akar birtokolni, és ez általában össze is jött neki.
Hát ennyi lenne Thanosról röviden ( ő egy olyan karakter, akiről könyveket lehetne írni, ha jobban be akarnánk mutatni ugyanis amikor az ember azt hiszi, hogy már kiismerte mindig meglep minket valamivel)

De ennyit a bevezetésről jöjjön a történet összefoglalása.
Szóval mint ahogy azt fentebb említettem ez egy amolyan előtörténet amely csak egy előkészítése egy másik nagyon izgalmas, és nagyon jól kitalált szintén kozmikus történethez.
Maga a képregény két részes, és mind a kettőt olvashatjátok honosítva a Chronopolison.
Nos, ennek a történetnek a középpontjában Thanos áll aki szó szerint beleszeretett a Halálba.
Itt most sokan feltehetik a kérdést, hogy mégis hogyan lehet valaki szerelmes a halálba.
Nos, erre a válasz az, hogy Thanos jelenlegi parancsolója a Halál Űrnő, akiről szerintem nem nagyon kell beszélnem, mert a neve mindent elmond.
Szóval Thanos szerelmes a Halál Űrnőbe, viszont ahhoz, hogy elnyerje a Halál szerelmét vele egyenrangúvá kell tennie magát. Ez persze nem olyan egyszerű, de ő megtalálja a megoldást erre is. Thanos elindul egy reménytelen küldetésre ami abból áll, hogy megszerzi magának a hat végtelen ékkövet, amik szét vannak szórva az univerzumban.
A hat ékkő (Lélek, Elme, Tér, Idő, Valóság, és Erő) lehetővé tennék Thanos számára, hogy egyenrangú legyen a Halállal. Persze ezeket felkutatni és megszerezni nem olyan könnyű. Minden ékkőnek van egy birtokosa, aki nem adja csak úgy oda az ékkövet Thanosnak, így Thanosnak egyenként meg kell küzdenie az ékkövek birtokosaival.
Aztán, hogy sikerül-e megszerezni az ékköveket, és elnyeri-e a Halál szerelmét azt megtudjátok, ha elolvassátok. Még annyit tennék hozzá, hogy ennek a történetnek a folytatása sokáig, (és még talán most is) a kedvenc Marvel történetem volt, amiről majd még írni fogok valamikor.

A Rajzok nem a legjobbak, de nem is olyan rosszak. Szerintem nagyon jól visszaadja a történet hangulatát. Főleg ahogy a Halál Űrnőt ábrázolják.
Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt akkor annak irány a Chronopolis, és ott megtalálja.

Genzo:

Köszönöm Amondinnak az írást. Én nem tudom, hogy el fogom-e olvasni a képregényt, nem biztos, hogy az én műfajom. De ki tudja mit hoz a jövő. Ja, és kiegészítés: amíg nem rakom ki oldalra a Chronopolis linkjét, addig ideiglenes elérhetitek INNEN. További szép estét, kellemes hétvégét, és jó olvasgatást. Sziasztok.

Miután bemutattam nektek Stallone zsoldoscsapatának film előtti kalandját, folytatom a zúzást itt a Genzo Comicson. A Marvel Kalandok Hulk sorozat első részét már ismertettem veletek, abban arról volt szó, hogy Bruce Banner átalakult Hulkká. A második részben már új kalandokkal néz szembe zöld barátunk.

Azt ugye nem kell sokat bizonygatnom, hogy ha Hulk begurul, akkor hatalmas pusztítást képes maga után hagyni. De mi van akkor, ha nem egy van belőle, hanem több tucat? Erre a költői kérdésre kapunk választ a képregényben. Ugyanis egy véletlen baleset következtében Hulkból egyre több lesz, és egymást zúzzák szét, és ezzel együtt egész New Yorkot. Aztán, hogy hova vezet ez tömeges pusztítás, az kiderül a képregényből.

Mivel a MK Hulk füzetek különálló sztorikat tartalmaznak, ez is egy füzetből áll, tehát nem kell hozzá fél nap, hogy elolvassa az ember. Már az első résznél is említettem, hogy a Marvel Kalandok sorozat minden korosztálynak szól, ezért a történet sem bonyolult, de mégis szórakoztató a nagyobbaknak is. A humor sem hiányzik a képregényből, ami jó dolog. Egy Star Wars utaláson konkrétan szétröhögtem magamat.

A rajzok csakúgy mint az előző részekben, illetve az összes MK-füzetben, szinesek, vidámak, és szerintem szépek is.  Aki könnyed, és rövid kikapcsolódásra vágyik, az szerintem nézzen be a HálóZsákra, és olvassa el ezt a képregényt például.

Más már nemigazán tudok elmondani erről a füzetről, a bevezetőn már túlvagyunk, mert az megvolt az első résznél, a történetből pedig nem szeretnék többet felfedni. Igyhát nem maradt más hátra, minthogy jó olvasgatást kívánjak nektek, remélem felkeltettem az érdeklődésetek. További szép estét, sziasztok.

Genzo:

Sziasztok. Ma ismét Amondin fog nektek bemutatni egy képregényt, máris engedem szóhoz jutni, csak annyit jegyzek meg, hogy örülök, hogy találtam lelkes jelentkezőt cikkírásra, várom mások jelentkezését is. De most Amondiné a szó.

Amondin:

Ezúttal egy Ultimate képregényről fogok írni, az Újvilág Rémálomról.
Nekem személyes kedvencem ez az öt részes mini, hogy miért, azt majd mindjárt leírom.

Ez a mini 5 részes, de van folytatása, viszont mind ez, mind a folytatása megtalálható a Newgen-en, ugyanis ez honosítva van. Szóval, aki nem akarja angolul elolvasni, annak ajánlom a Newgen-t, ahol megtalálja magyarul is.
És akkor jöjjön egy kis összefoglaló a történetről:

A történet 1904-ben kezdődik Oroszországban a Tunguskában, ahol valami lezuhan az égből, és mindent elpusztít 10-20, vagy több km-es körzetben. Erre az „aszteroidára” a szovjetek 25 évvel később találnak rá, és a saját céljaikra használják fel.
A történet aztán 2004-ben folytatódik, ahol minden rendben van, egészen addig, míg a világ összes TV csatornája el nem kezdi ugyanazt sugározni. Mégpedig egy idegen faj halálát.
Miután minden csatornán ez ment, mindenki látta, és ez félelmet, pánikot, és nem utolsó sorban öngyilkosságot von maga után.
Nick Fury, és a S.H.I.E.L.D meghatározza az adás forrását,(ami már három napja tart) és, hogy kikapcsolja, elindul Amerika Kapitánnyal, Fekete Özveggyel, és Sólyommal, az adás forrásának helyszínére: Tunguskába.
Viszont nem Fury volt az egyetlen, aki elindult Tunguskába. Charles Xavier is tudomást szerez a jelenségről, igaz ő úgy, hogy álmában (jobban mondva az elméjében) jelenik meg az idegen faj halálának eseményei, így azt gondolja, hogy egy telepátiával rendelkező mutáns kér tőle segítséget. Így Rozsomák, Kolosszus, és Jean Grey is elindul Tunguskára, hogy megtalálják a mutánst, aki segítséget kér tőlük.
A két csapat külön úton érkezik meg Tunguskába, ahol egy elhagyatott titkos szovjet kutatóállomást találnak. Mondanom sem kell, hogy az esetek 90%-ban az elhagyatott kutatóállomás egyáltalán nem elhagyatott. Ebben az állomásban is élnek (ha lehet azt életnek nevezni) még valakik, (vagy inkább valamik) akiknek egyáltalán nem tetszik, hogy idegenek léptek be a bázisra.
És itt felvetődhet sokatokban a kérdés, hogy: Mi köze van egy égből lezuhant „aszteroidának”, egy idegen faj kihalásának eseményeinek, egy segélykérő mutánsnak, és egy „elhagyatott” szovjet kutatóállomásnak egymáshoz. Nos ha elolvassátok, akkor megtudjátok.

A rajzok szerintem nagyon jók. Mivel ez 2004-es képregény, így itt nagyjából olyan rajzokkal találkozhattok, mint amilyenekkel manapság találkoztok.
Mint említettem ez a történet fenn van a Newgen-en, szóval, ha valakinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt, akkor annak irány a Newgen/Marvel képregények/Ultimate képregények, és már olvashatja is.
Nos ez lenne a véleményem erről a képregényről, mint említettem nekem személyes kedvencem ez a történet, ugyanis remekül kitalált történethez, nagyon szép rajzok párosulnak, valamint nagyon jól visszaadja az „elhagyatott” kutatóállomás hangulatot.

Genzo:

Kösz Amondinnak a kritikát, az én érdeklődésemet felkeltette a képregény, amint nem leszek elhavazva, el fogom olvasni. Még egy kis információ: az egykori HálóZsák-tag, dr. samson, miután visszavonult a Hzs-ről, rövid szünet után elindította saját oldalát, ahova saját honosításait teszi ki, először azokat, amelyek eddig a HZs-n voltak, aztán jelentkezik újdonságokkal is. Nézzetek be oda is, linket találtok a jobb oldalon, a többi alatt. Ez volt a mai frissítés, reméljük Amondinnal, hogy tetszett, további szép napot, sziasztok.

Már kezdtem hiányolni a kedvenc képregényhősömet innen a köztudatból, ezért gondoltam, hogy változtatok ezen a helyzeten. Deadpool már elég sok sorozattal büszkélkedhet, ez pedig az egyik legújabb sorozatának a bevezetése, annak is az első része.

Na, ez most lehet kicsit bonyolultul hangzik, de nem az. Szóval, arról van itt szó, hogy Deadpool kap egy csapatot, mégpedig az alternatív Deadpoolokból, ők lesznek a Deadpool Corps(felefedeznék itt egy halvány utalást a Green Lantern Corpsra, de lehet nincs igazam). Egy külön sorozat foglalkozik a történetükkel, egy pár szám már meg is jelent ezekből. De mivel az alternatív Deadpoolok nem igazán ismertek, ezért valamiképp közelebb kell őket hozni az olvasókhoz, mielőtt a csapat együtt indulna kalandokkal, és minden bizonnyal humorral teli útjára. A csapat minden tagja kap egy bemutatkozó füzetet, mégpedig a Prelude to Deadpool Corps című 5 részes mini keretein belül.

Ennek az első része egy női Deadpool karakterének bemutatása, akit Lady Deadpool névre kereszteltek. Attól, hogy a gyengébbik nemet képviseli, nem is olyan gyenge, sőt. Bebizonyítja, hogy nem szabad vele sem ujjat húzni, mert hamar elveszíted pár testrlszedet.

A cselekmény itt nem a legfontosabb dolog, inkább azon van a hangsúly, hogy az illető karakterről tudjunk meg egyet s mást, mielőtt nekilátunk a Corpsnak. Minden történet végére érvényes, hogy megjelenik az igazi, a közismert Deadpool, hogy toborozza a csapatot, pontosabban, hogy szóljon az illető Deadpool variációnak, hogy be akar lépni a csapatba.

Ami az ötletet illeti, szerintem nem rossz, nálam egy Deadpoolnál már csak öt a jobb. Ebben a füzetben van még egy váratlan cameo, amin meglepődtem, természetesen nem árulom el, ki bukkan fel csak úgy, lepődjetek meg ti is.

A rajzok színpompásak, néha talán már túlzottan is, de azért nem rosszak. Mondjuk ha elolvasod ezt, utána egy Sin City-t mondjuk, akkor leszel egyensúlyban, mondanám, hogy ez a két véglet. De engem nem zavar túlzottan az élénk színvilág.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a Deadpool történeteket, illetve az alternatív univerzumokat, lévén, hogy itt mindjárt öt egyesül.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt,még annyit jegyeznék meg, hogy angolul olvastam, honosítás egyelőre nincs. Jó olvasgatást és további szép estét, sziasztok.

A napokban hívtam fel a figyelmetek arra, hogy várom a képregényajánlatokat, illetve azok jelentkezését, akik szivesen írnának kritikát egy általuk olvasott képregényről. Ajánlásokat is kaptam már, ma pedig jelentkezett Amondin, hogy írna egy kritikát egy Avengers képregényről. Természetesen zöld utat kapott, és rövid időn belül meg is kaptam a kritikáját. Ennek én nagyon örülök, és ezután is várom az ajánlásokat, illetve a kritikusok jelentkezését. Ha nem jöttetek volna rá, ezeket még én (Genzo) írtam, de a borító alatt már Amondin szavai olvashatók. Jó szórakozást.

Amondin:

Nem igazán tudom, hogy hol kezdjem el az értékelést, így elkezdem azzal, hogy nekem mi a véleményem erről a történetről, és hogy miért gondolom, hogy ez egy nagyon jó történet.

Ez a történet szerintem egy nagyon jó történet, főleg azért is, mert itt tényleg elgondolkodik az ember néhány dolgon. Főleg azon, hogy te vajon mit tettél volna Leonard Tippit helyében. A történet csak egyrészes, és  amennyire én tudom nincs folytatása.  Szóval nem kell attól félni, hogy elkezdik itt a történetet, és jópár szám múlva fejeződik csak be.

És akkor jöjjön egy rövid kis összefoglaló erről a történetről. (Igyekszem nem spoilerezni, de nem biztos, hogy ez sikerülni fog)

Szóval a történetünk úgy kezdődik, ahogy egy átlagos történet kezdődni szokott. Minden csendes, és nyugodt, sehol semmi baj, de mint ahogy azt megszokhattuk ez csak a látszat, és hamar jönnek a bonyodalmak.
Vasember éppen az új sakkrobotját Nimrodot készül bemutatni a közönségnek, és ennek megfelőlen meghívott egy híres sakkjátékost Sporadikot.
Sporadik elkezd sakkozni a robottal, és minden jól megy, amikor egyszercsak Sporadik összeesik és elveszíti az eszméletét, és az állapota kritikus lesz.
Az angyalok persze nem hiszik, hogy egy egyszerű szédülésről, vagy ájulásról van szó, így elkezdenek gondolkodni mindenki a maga módján, hogy mi is történhetett. Thor Donald Blake-ként megállapítja, hogy Sporadikot megmérgezték, de az továbbra is kérdés marad, hogy ki mérgezte meg. A hogyan kérdésre egyből meglesz a válasz, de azt most nem írom le, mert az már spoiler lenne.
Egyedül Vízió az aki észrevesz valamit aminek következtében összetalálkozik Leonard Tippittel, akivel aztán össze is csap. (gondolom nem kell mondanom, hogy Tippit nem kis erővel rendelkezik)
De ki is Leonard Tippit? Nos ő bármennyire is hihetetlen egy átlagos 50-es 60-as éveiben járó férfi volt. Mindaddig míg a Szemlélő meg nem látogatta, és egy feladattal bízta meg. Ez a feladat pedig abból állt, hogy meg kell mentenie a világot(milyen meglepő) de nem akárhogyan.
Ahhoz, hogy megmentse a világot meg kell ölnie öt ártatlan embert. Így Tippit egy nehéz választás elé áll. Vagy megöli azt az öt ártatlan embert, és megmenti a világot, vagy életben hagyja őket, de ezzel halálra ítéli az emberiséget.
Tippit végül elhatározza, hogy megöli azt az öt embert, a Szemlélőtől kapott hatalma segítségével, de ezt persze az angyalok nem hagyhatják.
Azt, hogy az angyaloknak végül sikerül-e megállítani Tippitet azt már nem árulom el, csak annyit mondhatok, hogy a vége nagyon megdöbbentő lesz, ugyanis a Szemlélő tartogat még meglepetéseket magában.

A rajzok nekem tetszettek. Ez a képregény 1972-ben jelent meg, szóval senki ne várjon olyan rajzokat mint amilyenek most vannak, de ahhoz a korhoz képest nagyon jók a rajzok. Legalábbis szerintem. Egyedül Sólyomszem jelmezétől fájdul meg a szemem, de ettől függetlenül még élvezhető a képregény.

A Bosszú Angyalok az alábbi felállásban vannak jelen: Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Sólyomszem, Vízió, Skarlátboszorkány, és Higanyszál. Nekem ez az egyik kedvenc Bosszúangyal felállásom.

A nyelvezete nem a legkönnyebb szóval csak az próbálja meg elolvasni akinek már elég jó az angol nyelvtudása. Én két hétig olvastam, igaz ebben benne volt az is, hogy minden egyes mondatát le akartam fordítani, és nem csak megérteni, de tényleg nem könnyű a nyelvezete.
Rengeteg szöveg is van benne( szerintem nincs is olyan kép ahol nem lenne, legalább öt sor szöveg), így ezt csak tényleg azoknak tudom ajánlani akik rendelkeznek megfelelő angol nyelvtudással, ha csak nem akarnak hosszú időt eltölteni az olvasásával.

Nos, ez lenne a véleményem erről a történetről. Remélem sikerült másoknak felkeltenem az érdeklődését eziránt.

Genzo: Köszönöm Amondinnak a kritikát, szerintem nagyon jó lett, az én érdeklődésemet felkeltette a képregény, le is fogom tölteni. Tetszik a részletes történetmesélés, én nem szoktam ennyire belemászni a sztorikba, de neki sikerült komolyabb spoilerek nélkül felvázolni a helyzetet. Remélem Amondin kritikája utat tört most pár lelkes cikkíró lába alá, és mások is kedvet kaptak az íráshoz, ez esetben jelezzék kommentben. Amondin is írhat máskor is, amikor csak akar, nincsenek ezek megszabva.

Már csak egy dolog maradt hátra, hogy kiderüljön, melyik borító érdemelte ki nálam a hét borítója címet. Nos, ez nem más, mint az Astonishing X-Men 33. számának borítója. Csodáljátok ti is egy hétig itt ezt a szerintem baromi jó borítót, aztán jövő hét elején le lesz váltva. További szép napot, sziasztok.

Milyen képregényes oldal az, ahol egy szó sincs Pókemberről? Ez a gondolat nyilalt belém tegnap este, és tenni is akartam ezügyben, csak már elég fáradt voltam, ezért mára halasztottam az irást a Marvel Adventures Spider-Man 01. számáról. Azért írtam angolul a címet, mert a képregényt is angolul olvastam.

A történet szerintem könnyen kitalálható, egy sorozat első számában általában a főhős eredetére, vagy egy nagyobb történet bevezetésére találunk. Itt az előbbivel van dolgunk, megtudtam azt a történetet, amit már eddig is tudtam, igaz, egy kis változtatáson átesett a sztori. Honnan ismerhetjük Pókember eredetét? Nos, ha láttuk az első filmet, akkor témában vagyunk nagyjából, vagy más képregények is foglalkoztak már Peter Parker és a radioaktív pók kalandjával. Ez is ebbe a táborba tartozik, az első füzet története egész a bandita elkapásáig tart, aki tudjuk mit csinált. Ha valaki nem tudja, akkor az olvassa el ezt a képregényt, vagy rakja be a DVDbe az első filmet.

Egyszóval ez a képregény nekem nem sok újjal szolgált, mégis élveztem, könnyű kis olvasmány. Mint minden Marvel Adventures történet, ez is a fiatalabb korosztálynak szól főleg, de minden korosztály tudja élvezni, ezt szeretem én ebben a sorozatban. nincs túlzottan lebutítva ovis szintre, hogy a 6 éves, olvasni épphogy tudó Ödönke legyen el vele, hanem annyi, hogy a nyelvezet nagyon egyszerű, könnyen érthető Ödönkének is, illetve azoknak is, akik nem túl jó angolosok.

A rajzok persze színpompásak, vidámak, hiszen a kicsiket kell megvenni velük. Peter Parker eléggé kiskölyöknek van ábrázolva, gondolom ez is a fiatalság tetszésére pályázik.

Tudom, hogy vannak komolyabb Pókember történetek is, olyanból is fogok bemutatni nektek, most ezzel szerettem volna kezdeni, remélem elnyerte a tetszésetek.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a Marvel Kalandok történeteket, vagy akik szpájdörmen rajongók hírében állnak. Jó olvasgatást hozzá, ma még remélhetőleg jelentkezek egy kritikával, de ha nem, akkor holnap. Sziasztok.

Ja, és breaking news. Egy újdonságot vezettem be a blogon. A "hét borítója" címben fogok részesíteni ezentúl egy-egy boritót. Jobb oldalt a Keresés felett fogjátok megtalálni. A mostani hét borítója a Transformers All Hail Megatron cimű sorozat első füzetének boritója. A boritók kiválasztásánál nem számit a megjelenés, az All Hail Megatron sem ezen a héten indult. Persze nem kizárt, hogy egy hét boritója pont egy olyan lesz, ami az adott héten jelenik meg. Na azt hiszem eléggé túlmagyaráztam a dolgot, a lényeg, hogy hetente teszek be egy boritót a jobb oldalra. Erről(mármint az aktuális hét boritójáról) is írhattok véleményt kommentben, ahhoz a bejegyzéshez, amelyikhez akartok, nem haragszok az offtopikért. Most viszont már tényleg ennyi egyelőre, sziasztok.

UPDATE (2011. február 09) - Az AllComicsra tegnap kikerült ez a füzet magyarul, mostmár úgy is olvasható.

A világ Vasember-lázban ég a második film miatt, és bevallom, én is nagyon várom már a filmet. Nagy szivás, hogy hozzánk csak július 5.-én repül be. Addig csillapitani kell az éhséget, például ezzel a négyrészes minivel, ami az Iron Man vs Whiplash cimmel van ellátva.UPDATE: Elnéztem a premiert nálunk, májustól már megy.

A történet nagyon izgalmasra sikerült, és nem, ez nem a film hivatalos képregényverziója, de biztos ki fog jönni az is előbb-utóbb. Lehet a képregényt hamarabb olvasom el, minthogy megnézném a filmet, mert nem fogok engedni abból, hogy ne moziba nézzem meg. Annyi a közös dolog a képregényben és a filmben, hogy itt is Whiplash az ellenfél. A történet úgy kezdődik, hogy Vasember szétzúz valami kócerájt Oroszországban, egy embert is megöl, meg ilyesmi. Mi persze tudjuk, hogy Vasember nem lenne képes ilyesmire. De akkor ki volt a páncélban? Mellesleg Tony Starkot természetesen bekisérik a börtönbe, hiába bizonygatja, hogy nem ő zúzott a ruszkiknál. És mindennek a tetejébe egy elszánt orosz fiatalember megbosszúlni készül apja halálát, természetesen Tony Starkot akarja kivonni a forgalomból. Többet nem mesélek el, ezek még nem eget rengető spoilerek, nyugi.

Ha az előbb bemutatott TF vs GI Joe képregényben a rajzok sötétek és árnyékosak voltak, itt csillogó-villogó képek tárulnak a szemünk elé, amiket öröm nézni, de tényleg. Legalábbis nekem nagyon tetszettek. Poénok terén sem szűkölködik a képregény, igy szinte megkapjuk a filmbeli Tony Starkot és Vasembert. Konkrétan egy filmes utaláson nevettem a legtöbbet, de nem mondom el a poént, olvassátok el inkább. Nem bántam volna, ha több szereplőt is bevonnak a sztoriba, például War Machine előbukkanhatott volna, hogy egy kicsit jobban bereklámozza a filmet, és teremtse a hangulatot. De a képregény ettől még nagyon jó, én meg a War Machine-hiányomat bepótolom a különálló War Machine sorozattal.

Én amúgy most ismerkedek ezzel a Whiplashel, eddig nem olvastam semmit, amiben szerepelt volna, de nem rossz karakter, van benne potenciál. Meglátjuk, Mickey Rourke milyen Whiplash lesz, bár eddig csupa jókat hallani a filmről.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretnének kicsit megismerkedni Whiplashel, mert itt most konkrétan az eredetét is megismerjük, vagy azoknak, akik szeretnének elolvasni egy jó Vasember sztorit, mielőtt beülnek a filmre, hiszen már mindenhol megy a világon, csak ott nem ahova én mennék megnézni. Nem baj, türelem Vasembert terem, addig olvasok képregényeket, megnézem az animáviós filmet, esetleg újrázom az első részt, bár ezt nemrég már megtettem, de nem lehet elégszer. Nektek viszont jó olvasgatást, további szép hétvégét.

És még valami  a végére. A múltkor az MK Avengers végére tettem pár háttérképet a szereplőkről, de semmi visszajelzés nem született. Most megpróbálkozok megint, aztán elválik, hog lesz-e még ilyesmi a kritikák után. Az Elolvasom mögött rejtőznek a Vasmber 2 cimű film szereplői rajzolt, illetve filmbeli alakjukban egyaránt. Lehet kattintani.

Elolvasom »

Ma egy igazán különleges sorozat első számát szeretném nektek bemutatni. A S.H.I.E.L.D. nevű csapatról már lehet, hogy hallottatok, ha mégsem, akkor ajánlom elolvasásra Ben Reilly leirását a HálóZsák Tudástárában. Most azonban nem Nick Furyról és társairól lesz szó, legalábbis egyelőre nem, aztán a folytatásban biztos felbukkannak ők is. Itt az első részben azt tudjuk meg, hogy Leonardo DaVinci, Galileo Galilei, Isaac Newton és még jópár zseni a SHIELD tagja, lévén, hogy ez a szervezet már az ő idejükben is létezett, sőt, már a fáraók idejében is.

Igen, első olvasásra mindez úgy hangzik, mint az új Dan Brown könyv rövid ismertetője. Sőt, mi több, ez még második olvasásra is olyan. Ezzel persze nekem nincs semmi bajom, hiszen a DaVinci Kód nekem nagyon bejött, úgy a film, mint a könyv. Igyhát engem megvettek kilóra ezzel az alapötlettel, hogy DaVinci és a többiek mint SHIELD-tagok voltak, és ők voltak az elsők, akik találmányaikkal megmentették a világot Galactustól, amikor még Tony Stark, vagy Nick Fury még meg sem született, de még csak tervbe sem voltak véve.

Ebben a füzetben amúgy még nem sokminden történik, igyhát a spoilereket nem lesz nehéz dolog kikerülni. A végére akad egy kis érdekesség, hogy az ember vésse a falba a csikokat, amig kijön a második füzet. Igen, azért nem több füzetet mutatok be nektek ebből a történetből, mert még nincs is több, legalábbis letölteni még tuti nem lehet, de vadászni fogok rá. De azért ebben a füzetben sem 30 üres lap található, pusztán ez egy bevezetés egy későbbiekben minden bizonnyal epic történethez, legalábbis ez a bevezető elég meggyőző lett, remélem maga a történet sem okoz majd csalódást. Ebben a füzetben amúgy egy fiú(akit én nem ismerek, és ez  vagy azt jelenti, hogy már feltűnt sok képregényben, csak még egyet sem olvastam, vagy azt, hogy teljesen új karakter) van a középpontban, akit elvisznek hirtelen Rómába, de nem a családja, ezt gondolom kitaláltátok, és szépen lassan megtud mindent, amit eddig elmondtam a SHIELD-ről, DaVinciről és a többiekről. Aztán a végén történnek még dolgok, de ezeket nem mondom el, ez már elég kell legyen, hogy felkeltse az érdklődéseteket.

Nos, ami a rajzokat illeti, öröm nézni őket, olyan szép szinesek. Aztán a fémtárgyak( DaVinci, vagy Galilei gépei, a SHIELD-esek páncélja) olyan csillogóak, hogy majd' kiütik az ember szemét, de nekem nagyon tetszik ez a megoldás. A történet pedig biztos olyan lesz később is, mint a DaVinci kód 2, de ez részemről pozitivum, nem tudom, ti hogy vagytok vele.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ha kijön a folytatás, akkor azt is elolvasom, és szerintem irás is lesz róla. Jó olvasgatást kivánok, és további szép napot.

Ja, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szóljak: kibővült a jobb oldali linklista. Mostmár megtaláljátok a CO-MIX, valamint az X-Fanzine oldalak bannerét, utóbbit az X-Men rajongóknak is ajánlom. Valamint, ha utána szeretnétek nézni egy képregénynek, vagy csak simán böngészni akartok az adatbázisban, akkor arra tökéletes lesz a ComicVine nevű oldal, ami szintén ott villog a jobb oldalon. De a ComicVineról nem lehet letölteni a képregényeket(milyen kár), erre én a SpiderMedia nevű oldalt használom. Ott mindig kikerülnek a legfrissebb képregények is, és lehet tölteni őket lefele. Nem kell megijedni, hogy az oldal oroszul van, a letöltőlinkre a boritók alatt rá lehet katintani orosz nyelvtudás nélkül is, valamint a képregények is angolul vannak.

Nézzetek szét az imént felsorolt oldalakon is, de persze a "régebbiekről" se feledkezzetek meg. Jó böngészést, sziasztok.

Mostanában csak egy füzetes történeteket mutattam be, vagy sorozat első füzetét. Épp itt az ideje, hogy egy teljes történetet ismertessek meg veletek.

A Megtorlót szerintem nem sok valakinek kell bemutatni, hiszen temérdek képregényben tette már tiszteletét, akár fő-akár mellékszerepben. Valamint megemlitendő az a három film, amiből sokan csak kettőre emékeznek azonnal. Volt ugyanis '89-ben ha jól emlékszem egy Punisher film, akkor még Büntetőnek forditva, és az ezerarcú Dolph Lundgren játszotta a cimszerepet. Aztán 2004-ben Thomas Jane, aki mintha Christopher Lambert ikertestvére lenne, szállitott a világnak egy Megtorló mozit, ami egyeseknek tetszett, másoknak nem. Nekem mondjuk bejött, bár egy kicsivel több zúzást, és kevesebb szövegelést részesitettem volna előnyben. De aztán teljesült a kivánságom(és gondolom sokaké), amikor 2008-ban Ray Stevenson (akit esetleg a Róma cimő sorozatból ismerhet a nagyérdemű) szanaszét lőtt, vert, robantott mindenkit, és csak aztán szövegelt volna, csak már nem volt kinek.

Frank Castle nem arról hires, hogy sokat beszél, és itt sem fog túl sokat, majd meglátjátok mit csinál helyette, mert annyit elárulhatok, hogy ez nem egy megszokott történet. Már csak képvilág miatt sem, hiszen a cimből is kiderül, hogy noiros stilusú a képregény, ami nekem nagyon bejön a Sin City óta.

A történetnek sajnos csak az elejét tudom elmondani, mert kb a második kötettől már nagyobb dolgok történnek, és azokat nem lenne jó lelőni. Szóval annyi a lényeg, hogy Castle a világháborúból tér haza, és rádöbben, hogy  a világ sokat változott, eluralkodott a korrupció, arról nem is beszélve, hogy hősünk felesége is elhalálozott rákban.  Castle egyedül neveli ezek után kisfiát( igen, a saját kisfiát) és egy kis üzletet vezet, hogy tudja fizetni az adókat. Van azonban egy gengszterfazon, akinek Frank tartozik pénzzel, és nem nagyon akar fizetni. És a gengszterfazon nem szereti, ha nem kapja meg a  pénzét. Castle meg nem szereti a pattogó gengsztereket. Ennyit mondanék a történetről, de higgyétek el, még sok meglepetés vár rátok, ha elolvassátok ezt a mindössze 4 kötetből álló történetet. Ebben a négy kötetben egy remek történet tárul elénk. Nincs telepakolva Goethe idézetekkel, de ezt nem is várjuk egy Punisher sztoritól. Hogy korrekt legyen a cucc, úgy mondom, hogy egy teljesen jó Punisher történettel állunk szemben, és ebbe már nehéz belekötni.

Ami a grafikát illeti, mint ahogy azt már mondottam volt, noiros hangulat, és ehhez nagyon szép rajzok társulnak.

Mindenképp ajánlom tehát ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a noiros dolgokat, és a Megtorló nevétől nem futkos a hátukon a hideg. Remélem felkeltettem pár érdeklődést, jó éjszakát, a Castle vigyázza az álmaitokat. Ha ezt nem értettétek mert amikor olvassátok nincs is este, akkor pillantsatok rá az időpontra amikor ez a cikk született. További jó olvasgatást, sziasztok.

Ja, és a boritók kattintásra nagyobbodnak, hogy tudjátok rendesen megnézni őket, szerintem egyik jobb mint a másik. De mostmár tényleg ennyi volt, sziasztok.

Mai első frissitésem ismét a Marvel Kalandok sorozatból mutat be egy történetet. A múltkor egy Hulk történet volt teritéken, most pedig a Bosszú Angyalai sorakoztak fel ide. Mivel a múltkor megtudtam, hogy a Marvel Kalandok sorozatban szinte minden füzetben egy különállló történet szerepel, ezért találomra választottam egyet, és a választásom a 4. számra esett.

Azt hiszem a boritó elég beszédes olyan szempontból, hogy kik szerepelnek ebben a történetben, de azért felsorolom: Hulk, Wolverine, Pókember, Amerika Kapitány, Óriáslány, Vasember és Ciklon Vihar. Már ez a felállás is nagyon jól hangzik, de ha még hozzátesszük, hogy itt humoros történetekről van szó, az már csak hal a tortán. Jó, nem arról van szó, hogy nem történik semmi, csak a hősök ülnek egy szobában és hülyülnek, van itt történet is, akció is, és mindez fűszerezve jópár humoros beszólással. Igazi könnyű olvasmány, ha nem akarunk sokat gondolkodni azon, hogy most mi miért történik, vagy, hogy ki kinek a kicsodája. A boritón itt most nem látszik, mert le van kicsinyitve, de eredeti méretben elolvasható egy "MINDEN KOROSZTÁLYNAK"-felirat, ami arra utal, amit most magyaráztam el.

A történet rövid és velős, hiszen egy füzetből áll, ismét mondom, ne várjunk hihetetlenül csavaros, és 600 szálon futó cselekményt. Persze, fordulatok vannak itt is, de csak annyi, amennyi egy füzetbe elfér. Pár szót a sztoriról, spoiler nélkül. Hőseink épp a világ megmentésére igyekeznek, mert elszabadult a Förtelem nevezetű szörny. Kedvenc csapatunk természetesen elháritja a problémát, de aztán a hazafelé vezető úton történik valami érdekes, amire egyikőjük sem számitott. Kicsit hatásvadász, hogy igy fejezem be a történetmesélést, de ezek után már spoilerek következnének.

A rajzok ismét szinpompásak és nagyon szépek, nekem főleg a boritórajz tetszik. Szeretem az ilyen könnyed sztorikat, kikapcsolódásnak kiválóak, szórakoztatás céljából is tökéletesen megfelelnek.

Ajánlom ezt a képregényt, illetve az egész sorozatot azoknak, akik szeretik az Avengers sztorikat, illetve valami könnyű olvasnivalóra vágynak. Amit még elfelejtettem mondani, hogy a HálóZsákon megtalálható a sorozat 12 száma, de ez a szám minden bizonnyal még gyarapodni fog, hiszen 39 füzetből áll az egész sorozat.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket. Most pedig egy kis extra következik. Ha az Elolvasom szavacskára(vagy a bejegyzés cimére) kattintatok, akkor elétek tárul a teljes bejegyzés, és tartogatok nektek pár meglepetést a végére.

Elolvasom »

Mai frissitésem ismét az X-Men univerzumhoz kötődik, mégpedig egyik kedvenc karakterem( na most ezzel csak az a baj, hogy majdnem mindegyik X karaktert nagyon birom) egy történetét szeretném bemutatni.

Zéró Ügynök (Agent Zero) neve talán nem is tűnik ismerősnek hirtelen. De ha azt mondom, hogy szerepelt az X-Men Origins: Wolverine cimű filmben, egész pontosan ő volt az, akkor máris többen ismertek rá. Bevallom én is a filmben hallottam először erről a tagról, de nagyon szimpatikus lett egyből, egyszerűen badass.

Ez a történet, amit be szeretnék mutatni, arra a kérdésünkre ad választ, hogy miként jött létre az X-Fegyver újabb tagja, Zéró Ügynök. Azt nem tudjuk meg, hogy az X-Fegyver előtt ki és mi volt, már a beavatkozásokkal indit a képregény. Miután véglegesen előállt Zéró, sorra teljesitette a munkákat, amik ilyesmik voltak, hogy elvágni egy kormányfő torkát, egy informátort fejbelőni, és hasonló szórakozások. Azonban most elérkezett a legfontosabb, és minden bizonnyal legnehezebb küldetéséhez, végeznie kell Rozsomákkal. És itt hagyom abba a történetmesélést, hogy ti is tudjátok annyira élvezni ezt a képregényt, mint amennyire én élveztem, amikor olvastam.

A rajzokkal semmi bajom nincs (lehet észrevettétek már, de nekem ritkán van bajom a rajzokkal, minden rajzolónak megvan a maga stilusa, és én elfogadom a többségét) a szinek kicsit lehetnének élénkebbek, vagy nem is tudom, de ez még nem világot rengető probléma. Maga Zero karaktere egyszerűen cool, rá is állok olyan történetek vadászatára, amikben szerepel, mivel ez volt az első képregény amit olvastam, és az külön jó, hogy pont az eredettel kezdtem. Amúgy ha a Supermanes posztban a Kent családhoz az azonos nevű cigit párositottam, itt a Coca Cola Zero jutna eszembe, hogy hősünk két akció között elszürcsölget egy üveggel, ezt csak zárójelbe mondom.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretnék megismerni Zéró Ügynököt, valamint azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik az X-Men univerzumot. Utóbbiaknak még szolgálok egy jó dologgal, de lehet az előbbieknek is. Szóval van egy bizonyos magyar nyelvű képregényes oldal, ahol 98%-ban csak X-Men képregények vannak. Ez pedig az X-fanzine névre hallgat. Mivel nagyon hasznos oldal, hamarosan ki fog kerülni ide a többi link közé, de addig is elégedjetek meg azzal, hogy IDE kattintva odataláltok. Egy röpke regisztráció, és máris csemegézhettek a temérdek X-Men képregényből. Nézzetek fel oda is, de a többi oldalon is (amik már kint vannak jobboldalt) találtok olvasnivalót a témában. Jó szórakozást, és kellemes barangolást kivánok.

Úgy látszik ez a mai nap az első számoké. Második frissitésemben is egy nagyon jó képregényt szeretnék nektek bemutatni. Mondom a koncepciót: képzeljük el kedvenc szuperhőseinket, Vasembert, Rozsomákot, Thort, Hulkot, Amerika Kapitányt, és a többieket, és képzeljük el, hogy egy csapatban vannak. Nem, ez most nem az Avengers, hanem a Marvel Super Hero Squad. Már igy is elég jól hangzik ez egy képregényrajongónak, hogy kedvenc hőseit egy füzetben láthatja, de még erre rájön az, hogy ha jól vettem ki, itt az ifjabb szuperhősökről van szó, bár ebbe nem vagyok biztos. Vagyis képzeljük el az előbb felsorolt kedvenceinket gyerekfejjel cselekedni. Ezek után már nem is kell mondjam, hogy a humor is fontos szerepet kap itt. Mégpedig olyan humor van itt jelen, hogy az ember (jelen esetben én) a padlón fetreng(persze nem szó szerint, de értitek). Amit ezek a szuperhősök összepoénkodnak, az nem semmi. Ez az a dolog, ami nekem a legjobban tetszik, szerintem ha nem lennének poénok, ez a képregény hamar a süllyesztőben végezné. Igy viszont az ember alig várja, hogy az újabb számot olvashassa, annyira szórakoztató ez a cucc. Eddig három szám elérhető, ebből kettőt olvastam már, miután befejezem ezt az irást, bevágom a harmadikat is. Most az elsőt mutatom be nektek, ha ez nem derült volna ki a címből.

A rajzok pont olyanok, mint a boritón, ami azért nem minden esetben van így (pl az Alien vs Predator:Three World War boritórajza valami káprázatos, aztán maga a képregény még csak nem is hasonlit rá). Nekem tetszenek ezek a rajzok, az élénk szinek is csak a vidám hangulatot árasszák magukból (hú, ez elég költői lett igy).

Már jól körülirtam itt a képregényt, de még nem mondtam, hogy mi is van benne konkrétan. Nos, akkor lássuk. Kapunk egy történetet, ami a képregény kb háromnegyedét tölti ki, aztán pedig ilyen Garfield-stilusú pár kockából álló poénokat, és azok teszik az i-re a pontot, mert már a kis történeten is szétröhögi magát az ember, de ezek a párkockásak zseniálisak.

Amúgy a cucc angolul van, de mivel a fiatalabbaknak szól főleg, ezért a nyelvezet sem valami kereskedelmi angol, ahol a svájci frank alapú hitelekről van szó, hanem egyszerű, könnyen érthető szöveg.

Ajánlom ezt a sorozatot azoknak, akik szeretik azokat a szuperhősöket, akiket az elején felsoroltam, illetve, azoknak, akik szeretnék szétröhögni az agyukat. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, nekem nagyon bejött ez a cucc, remélem nektek is tetszeni fog. Jó szórakozást, sziasztok.

Tegnap nem jutottam oda, hogy frissitsem az oldalt, de nem szűntem meg létezni, ne ijedjetek meg. Ezt mi sem bizonyitja jobban, mint a mai kritika. A mai első írásom főszereplőjét szerintem nem kell bemutatnom senkinek, hiszen épp olyan ismert, mint Superman, Pókember vagy Batman. Igen, Hulkról van szó, ahogy azt a cím és a boritó is elárulja nekünk. A Zöldöklű Öldöklő egyik sorozatának kezdősztoriját szeretném ismertetni veletek. Kicsit egyszerűbb lesz ezt a képregényt bemutatni, mint mondjuk a Superman: Vörös Napot, hiszen itt nem történnek olyan nagyon váratlan dolgok, lévén ez a sorozat bevezető sztorija. De ettől függetlenül még megéri elolvasni, szórakoztatásnak első osztályú. Röviden elmondom miről van itt szó: tanúi lehetünk annak, amint Bruce Bannert gammasugárzás éri, és ennek következtében Hulkká alakul. És pont. A HálóZsákon 16 Marvel Kalandok Hulk füzet van, nem tudom, hogy ennyi az egész, vagy csak ennyi van honositva. De nekem ez a bevezetés elég volt ahhoz, hogy nekiessek a maradék 15 résznek is, hiszen kíváncsi vagyok, hogy Hullk milyen kalandokon megy még keresztül. Ha végigolvasom az egészet, lehet lesz majd egy kritika, ami összefoglalja a 2-16 füzeteket. Ha nem összekapcsolódó történetet tartalmaz a 16 füzet, akkor is szemezgetni fogok azokból, amik nekem a legjobban tetszettek. Csak azért gondolom, hogy ez bevezető rész lenne, mivel Hulk eredetét ismerjük meg. De minden kiderül, ha elolvasom a többi részt is.

Ami a rajzokat illeti, nekem nagyon bejönnek, szépek a szinek is, egyszóval minden rendben van. A HálóZsákon megtalálható Hulk forditásokat ( ha jól tudom, mindet) dr samsonnak köszönhetjük, aki azóta abbahagyta forditói pályafutását, és nekivágott a tanári pályának. De igy utólag is el lehet ismerni a munkáját, hiszen nem kevés füzetet forditott le, és nem is csak Hulkot, de ez most nem ide tartozik.

Az elején mondtam, hogy Hulk is a legismertebb karakterek közé tartozik, de nem vettük át, hogy honnan is ismerhetjük, igyhát nézzük meg ezt is pár szóban. Nos, zöld barátunk a rengeteg képregényen kivül, ha jól emlékszem négy filmből üvölt ránk vissza, ebből az első kettőröl lehet sokan nem is tudnak, vagy nem emlékeznek rájuk, hiszen régebbi darabokról van szó. De két újabb film is készült, viszont ezek sem nyerték el a legjobb képregényfilmnek járó dijat. 2003-ban és 2008ban őrjöngőtt Hulk a mozikban, egyszer Eric Banaból, másszor Edward Nortonból "kialakulva".

Visszatérve erre a képregényre, ajánlom természetesen a Hulk rajongóknak, valamint azoknak, akik szeretnék megtudni, hogy miként is lett a békés Bruce Bannerből a dühöngő zöld óriás, Hulk. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, a sajátomat biztos sikerült, hiszen neki fogok esni a többi füzetnek is. Sziasztok, és jó olvasgatást.

Mai második frissítésem ismét egy nemmindennapi történetről szól. A Fantasztikus Négyest elég sokan ismerik, ha nem is a képregényekből, akkor a két filmből, amik nem épp a legjobb képregényfilmek, de azért elfogadhatóak, részemről már csak Jessica Alba puszta jelenléte miatt is. De számos képregény is foglalkozik a négy szuperhős kalandjaival. Ezek közül egy különszámmal jelentkezek, mégpedig a F4 utolsó történetével. Ez azonban csak a címe a képregénynek, és tényleg az F4 utolsó kalandjáról szól, azonban nem ez a csapat utolsó képregényes megjelenése, hiszen ez után jöttek még az olyan képregények, mint a Secret Invasion, ami egy hatalmas, több mint 90 füzetből álló történet, és többek között az F4 is tiszteletét teszi benne. De az tény és való, hogy ez a füzet az utolsó F4 akciót mutatja be nekünk, és most ne dobáljátok rám azokat a köveket, ez nem spoiler volt, hiszen már a címből kiderül, hogy az F4nek vége.

A sztoriról tényleg pár szót szeretnék csak szólni, és megint nehéz dolgom lesz spoilerek nélkül ezt bemutatni. De azért megpróbálom. Tehát az F4 épp egy küldetést teljesít, megharcolnak egy rakás terroristával. A képregény rögtön akcióval indít, egyből a harc közepén látjuk hőseinket. A sikeres akció után hazatérnek, és azon gondolkoznak, hogy lassan kiöregednek, pénzük sincs, hiszen minden jutalmat amit kaptak, jótékony célokra használták, vagy speckó gépekre költötték. Azonban egyszercsak valami megrázza a világot. Egy titokzatos idegen érkezik a Földre, és bejelenti, hogy a bolygó, és az emberiség elpusztul, már csak egyetlen hét van hátra a teljes pusztulásig. És itt be is fejezném a történetmesélést, innentől már minden szó spoileres lenne.

A boritó alján két nevet láthattok. Az egyik az író, Stan Lee neve, akit én a képregényszakmában mindenkinél nagyobbra tartok. Olyan karaktereket köszönhetünk neki, mint a Pókember, a Fantasztikus Négyes, Hulk, vagy az X-Men tagjai. Tiszteletből minden Marvel filmben kap egy rövid cameoszerepet, ami szerintem nagyon jó, és elismerő dolog. A másik név a borítón a John Romita Jr. neve. Ő a képregény rajzolója. Romitát már annyira nem ismerik el, mint Stan Leet, sőt vannak, akik a legrosszabb rajzolónak tartják. Én ezzel nem nagyon értek egyet, nekem ebben a képregényben is tetszettek a rajzok, és a Kick-Assben is, amit szintén ő rajzolt. De hát izlések és pofonok.

Ha már az előbb Stan Lee cameoiról esett szó, akkor elmondom, hogy ebben a füzetben is vannak számomra váratlanul feltűnő ismerősök. Ezek közül sem szeretnék elmondani egyet sem, csak annyit, hogy sok  máshonnan ismert karakter teszi tiszteletét a füzetben egy-két mondat erejéig. Ez nekem nagyon pozitiv meglepetés volt, és ez a képregény bekerült a kedvenceim közé, Stan Leeben most sem csalódtam. A magyar változat is nagyon jóra sikerült (azt olvastam), a HálóZsákon megtaláljátok ti is, és akár ott, a fórumon is elmondhatjátok, hogy tetszett-e nektek vagy sem, de persze itt is várom véleményeiteket. A honositást teljes egészében talgaby hajtotta végre, ami nem semmi munka, elektronikus vállveregetést küldök neki innen.

Száz szónak is egy a vége, ez a képregény nagyon jó volt, még ha a Fantasztikus Négyes maga nem is tartozik a kedvenceim közé, ez a füzet maximálisan elnyerte a tetszésemet. Remélem lesz aki ezek után elolvassa, mert felkeltettem az érdeklődését. Jó szórakozást hozzá.

Ha nem bánjátok, ma is egy Deadpool történetet mutatok be nektek. Ez a jelenleg is futó Deadpool sorozat 4. és 5. füzetét öleli fel. A képregény címe elég beszédes, a történet kicsit a horror felé hajlik, de nem kell félnünk, hiszen ott van kedvenc zsoldosunk a helyzet magaslatán.Lássuk a történetet pár szóban.

Deadpoolnak mostanában nem igazán volt munkája, azzal szórakoztatja magát, hogy bombákból épit magának széket. Azonban mégiscsak kerül egy kis munkalehetőség. Egy régi zsoldostársa (akit amúgy ki nem állhat) béreli fel őt egy kis bérgyilkosmunkára. Egy plasztikai sebész valami szert talált fel, amit embereken tesztel, és az emberek zombikká válnak tőle, természetesen emberevő zombikká. Zeke( Deadpool zsoldostársa, a "megbízó") kedves felesége is annál a dokinál kezeltette magát, de nem jött haza, valószinűleg ő is zombiüzemmódba kapcsolt. Hősünknek az a feladata, hogy utazzon el Közép-Európába, nyirja ki a dokit, és nézzen utána, hogy mi a helyzet Zeke feleségével. Deadpool nem is teketóriázik, helikopterre pattan, és irány a doki rendelője.

Ennyit a sztoriról, hiszen nagyon izgalmas, és fordulatos, nem szeretném lelőni a poénokat, hátha valaki elolvassa. Elemezzük inkább ki egy kicsit ezt a két füzetet. Nos, a megszokott Deadpool-poénok most sem maradhatnak el, és ez a kis horroros beütés is el van találva, szerintem jó ötlet. Az élmény amúgy nem friss, még régebben olvastam a képregényt, de most is jó visszaemlékezni a sztorira, és főleg a jobbnál jobb poénokra. A rajzok teljesen rendben vannak, nem tudok beléjük kötni. Azok, akik nem ismerik valami jól Deadpoolt, azoknak ajánlom ezt a történetet is, illetve az egész sorozatot, hiszen jobbnál jobb történetek vannak benne. Vagy ott van a Games of Death, ami az első kritika volt a blogon. Ezt a képregényt is angolul olvastam, akik magyarul szeretnének Deadpoolt olvasni, azok látogassanak el a HálóZsákra, ahol vagy 3 füzetnyi Deadpool vár rájuk, vagy az Allcomicsra, ahol egyetlen Deadpool füzet tartja a frontot. Az Allcomicson egy rövid regisztáció után érhetitek el a képregényeket, de megéri regisztálni. Mindkét oldalt megtaláljátok, ha kicsit a képernyő jobb oldalára néztek. De angolul rengeteg Deadpool sorozat jött már ki, érdemes keresgélni, nagyon jó történetekre bukkanhat az ember, biztos fogok még bemutatni párat közülük, de nem egyszere, nehogy besokalljatok a sok Deadpooltól.

Remélem felketettem az érdeklődésetek, aki szereti a vicces és akciódús történeteket( ezesetben még horror is keveredik a cuccba, de csak egy csipetnyi, az ízéért), annak ajánlom a Horror Businesst. Ma még lehet jelentkezek egy kritikával, egyelőre még maradjon titok, hogy mivel, de ha ma már nem, akkor holnap biztos lesz frissités. Jó olvasgatást, sziasztok.

Ma X-Men napot tartok a blogon, ez a mai második kritikám, és szintén az X-Men Univerzum kalandjaival foglalkozik. Egész pontosan egyvalakivel, az X-Men Univerzumból. Ahogy az a címből is látható, Wolverine, vagyis a Rozsomák(sokan sajnos Farkas néven ismerik, pedig nagyon nem farkas) áll a mai második történetünk középpontjában. Az eredettörténetét már ismerjük, egy teljes film ezzel foglalkozik, illetve a mai első bejegyzésemben is szóba hoztam. Most azonban egy másfajta történetet mutatnék be nektek. Mielőtt belekezdenék a mesélésbe, elmondom, hogy ez a képregény most nem a HálóZsákról származik, hanem a New Generation Comicsról, vagy rövidebben a NewGenről. Ne tévesszen meg senkit az angol név, ez egy magyar képregényes oldal, ugyanazzal foglalkoznak, mint a HálóZsák(és még kitudja hány ilyen oldal), és náluk is érdemes szétnézni, hiszen ilyen jó képregényeket is találhat az emberfia. De nézzük miről is szól ez a dzsungelkaland, természetesen spoiler nélkül.

Valami eldugott dzsungelben él egy törzs, akik egy isteni tárgynak hódolnak (megjegyzem, egy öngyújtónak), és várják az isten fiának eljövetelét. Nem Jézusról van itt szó, hanem kitudja milyen istenség kitudjamilyen fiáról. Meg is érkezik egy különös figura egy "repülő zajongón" (sárkányrepülő, törzsi szabadforditásban), odamegy az isteni öngyújtóhoz, és azt mondja: "Mi a helyzet, pubi? Ezt keresem már hetek óta, hogy került ez hozzátok?" Ha valaki nem jött rá a pubi szóból, hogy ki az aki a törzshöz érkezett, annak javaslom olvassa el megint a bejegyzés címét, de, hogy még kényelmesebb legyen, elárulom: Rozsomák személyesen jött, és megtalálta régóta keresett öngyújtóját. A törzs tagjai természetesen az istenségük leszármazottjának nézik az öreg Rozsit, és el is kezdik a hódolást. Kinevezik törzsfőnöknek, ilyesmi. És, hogy mit keres ott Rozsomák barátunk, miért keresi az öngyújtót, egyáltalán, hogy került oda az a gyújtó, ez mind kiderül a képregényből, aminek a sztoriját én már nem mesélem tovább, hogy maradjon nektek is meglepetés. Higgyétek el, ez semmi amit elmondtam.

A képregény 1990-ben jelent meg eredetileg, tehát túl szemkápráztató rajzokat és szineket ne várjunk, meg sem közeliti ilyen téren mondjuk az előbb bemutatott Origins füzeteket, de ez normális, hiszen jó 20 év van a kettő között. De ez nem azt jelenti, hogy rosszak lennének a rajzok, sőt, nekem attól még tetszenek, hogy hamarabb jöttek világra, mint én. A történet pedig izgalmas, humoros és akciódús, amilyen az egy épkézláb Wolverine sztoritól el is várható. Megjegyzem, hogy ismét egy one-shottal van dolgunk, de ez az egy füzet 50 oldalas, tehát majdnem két rendes füzetre való hely van a történet bonyolitására. És jól ki is tölti azt az 50 oldalt, nem válik unalmassá, nem jött, hogy kilépjek a CDisplayből, és inkább csináljak mást.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik az X-Men, és főleg a Wolverine sztorikat, viszont aki most akar megismerkedni a mutánsokkal( van ilyen? Biztos.) annak előbb az Originst ajánlom, és aztán ezt. Valamint látogassatok el a NewGenre is, biztos találtok olvasnivalót, többek között ezt is. Megjegyzem, elkészültek a linkes képek, megtaláljátok a fontosabb oldalakat a jobboldalon.

Remélem felkeltettem pár valaki érdeklődését, jó olvasgatást.

A tegnapi alternativ Superman sztori után egy kicsit más vizekre evezek. Ezúttal nem egy alternativ történet van a tarsolyomban, hanem egy megszokott. Pontosabban nem is egy, hanem kilenc. Ugyanis az X-Men Origins cimet viselő sorozatot szeretném bemutatni, amely 9 one-shotban mutatja be egy-egy X-Men karakter úgymond "eredetét". Nem azt tudjuk meg, hogy hogyan tettek szert a képességükre a mutánsok, hiszen a legtöbbnél ez született "adottság." Azt  tudjuk meg, hogy az adott mutánsnak hogy viszonyult a környezete a képességeihez, vagy, hogy hogy reagált maga a mutáns amikor elsőre tapasztalta a "hatalmát". Ezek közül párat már tudunk az X-Men filmekből.

Ha már az X-Men filmek kerültek szóba, mondjunk pár szót ezekről is. Összesen négy X-Men filmet tudunk megszámolni az ujjainkon, de tervbe van véve még egy jópár, a pletykák röpködnek körülöttünk, mint Magneto körül a fémalkatrészek. Ebből három a mutánsok és az emberek közötti háborút meséli el, a negyedik pedig a legismertebb karakter, Wolverine eredettörténetét mutatja be. A nagyon gazdag X-Men univerzumnak hála minden filmben tűnnek fel új mutánsok a főszereplők mellett. Ezeknek a filmeknek köszönhetjük, hogy ha ránézünk Hugh Jackmanre, nem azt kiáltjuk, hogy "nézdmá', Vanhelsing", hanem "öcséém, Wolverine!". Igen, Jackman eggyé vált a karakterrel, miután négy filmben játszotta el, ezzel fej-fej mellett van Chistopher Reevel, akire mindig Supermanként fogunk tekinteni, miután ő is négyszer kapta magára a kék pizsit. Amúgy azokat a filmeket, amikben Jackman játszik, de nem az X-Mennel kapcsolatosak, azt is úgy mondják körülöttem, hogy "láttad már Rozsomákkal azt a filmet?". De ennyit a filmekről, nézzük a képregényeket.

A sorozat a következő kilenc mutáns történetét meséli el: Beast, Colossus, Gambit, Iceman, Cyclops, Jean Grey, Sabretooth, Wolverine és Nightcrawler. Mindegyik elé képzeljétek oda azt, hogy "X-Men Origins", és megkapjátok a füzetek címét. Nem szeretném mind a 9 történetet elmesélni, és a spoilerektől ismét tartózkodni szándékozom. Inkább egy kalap alá veszem őket, mivel egy kalap alá valók, és úgy mutatom be nektek.

Mint azt már mondtam, minden füzetben kiderül, hogy az adott mutáns hogy reagált amikor elsőre vette észre képességét, vagy a környezete reakcióját nézhetjük meg. Ez alól kivétel Sabretooth(Kardfog, ha úgy ismerősebb. Az első filmben, és a negyedikben szerepelt) füzete. Itt egy kis betekintést nyerünk a gyerekkorba, a képesség megjelenésére, aztán már felnőtt fejjel történő  "tevékenykedésnek" lehetünk tanúi.  Ha kedvenc történetet kell válasszak a 9 közül, akkor nehéz dolgom lenne, mivel a maga módján mindegyik nagyon jó, de talán  Kolosszus , Jégember és Wolverine történetét választanám, egyre akkor se tudnék rámutatni, hogy na, ez a legjobb. Egyetlen dolog közös mindegyik füzetben (na jó, azon kivül, hogy mindegyik X-Men), mégpedig a vége, és ez nem spoiler, hanem várható lezárás, ha ismerjük az X-Meneket, vagy ha legalább a filmeket láttuk. Igen, szerintem már tudjátok. Mindegyik füzet végén megjelenik Xavier professzor, hogy elvigye a mutánst az iskolájába. Ugye nem estetek hátra a meglepetéstől?

A rajzok majdnem minden füzetben nagyon szépek. Ez alól kivétel a Beast- és a Jean Grey füzet, ahol nekem nemigazán tetsző festményszerű technikával találkozunk. De a többi füzet rajzai szinpompásak, és nagyon szépek. A történeteket illetően ne számitsunk monumentális, csavarokkal teli sztorikra, one-shotokról lévén szó. Egyszerű történetek, nem kell sokat gondolkodni rajtuk, szimplán elmesélik egy-egy mutáns történetét.

Szándékosan nem árulok el sokat (szinte semmit) a történetekről, mert azt szeretném, ha ti magatok is felfedeznétek ezt az univerzumot, és jobb ha úgy kezditek el olvasni, hogy nem ismeritek a karakterek eredettörténetét. Persze, volt amit én is ismertem már ( Wolverineét értelemszerúen, és Kardfogét), de a többségét nem. Viszont akik betéve tudják az eredettörténeteket, azoknak bár nem sok újat mond a képregény, mégis kellemes olvasmány lehet, memóriafrissités céljából is. Ja, és mielőtt elfelejtem, ezt a képregényt nem a HálóZsákon olvastam, hanem angolul, letöltve. Tehát egy kis angoltudás is kell, nem nagy, higgyétek el nekem, nem bonyolult a nyelvezete. Ajánlom tehát az X-Men Originst azoknak, akik kiváncsiak a mutánsok eredettörténetére, vagy akik már ismerik a sztorikat, de szeretnék kicsit felélénkiteni az emlékeiket. További jó olvasgatást, és hamarosan meglesznek a linkek is oldalt, mostmár tényleg.

Ja, és mivel a fenti kép kicsit sűrű, mivel ez mind a 9 boritó egyberakva, ezért ha rákattintatok a képre, megnézhetitek nagyban is, jobban szemügyre vehetitek ezeket a vagán boritókat. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, szerintem megéri végignyálazni a monitort ezen 9 rövid történet erejéig.

Akkor csapjunk is bele a lecsóba. Úgy gondoltam, hogy a blog első kritikája a kedvenc képregényhősöm egyik történetét mutassa be. Azt hiszem rájöttetek, hogy Deadpoolról van szó. A Games of Death egy 2009-ben megjelent one-shot. A történet nem túl hosszú és bonyolult, hiszen egyetlen füzetből áll az egész. De amilyen rövid, olyan szórakoztató és izgalmas. A történetről nem akarok sokmindent elárulni, csak annyit, hogy hősünk egy versenyben vesz részt, ami életre-halálra megy (szó szerint), és elméletileg közvetitené a TV is, csak a durvasága miatt minden országban betiltották, kivéve Bangladeshben, de már ott is tárgyalnak. Persze nem puszta versenyezhetnékből indul kedvenc zsoldosunk ezen a túlélőjátékon, hanem mert elő kell kerítsen egy embert, aki állitólag azon a szigeten tartózkodik, ahol a játék zajlik.

A képregény tele van humorosabbnál humorosabb beszólásokkal, de ezt a Deadpool olvasók már megszokhatták. Hősünknek mindenről megvan a saját véleménye, és ezt a maga módján hangoztatja is, az olvasók örömére.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik Deadpool történeteit, vagy akik most ismerkednének meg a karakterrel, vagy azoknak, akik egyszerűen pár vidám percet szeretnének eltölteni egy izgalmas, fordulatos, és rendkivül vicces képregény társaságában. Ja, és egy kis angoltudás sem árt, mivel angolul van a cucc. Remélem felkeltettem pár valaki érdeklődését, de akinek nem, az se búsuljon, előbb-utóbb eltalálom az ő izlését is.