A múltkor került bemutatásra a TMNT micro series első része, amiben Raphael kapta a főszerepet. Most azonban folytatjuk a fővonalat, itt az ötödik rész. Már a Raphael one-shotnál is mondtam, de itt is szólok, ez a cikk spoileres lehet azoknak, akik nem olvasták az eddigi számokat, szóval saját felelősségre, kedves olvasók.

Elolvasom »

Az IDW kiadó az új tini nindzsás sorozat mellé kedveskedik a rajongóknak négy one-shottal is, ami egy-egy különálló történetet tartalmaz, értelemszerűen minden teknős megkapja a maga sztoriját, aztán meglátjuk, ez hogy illeszkedik be a fővonalba, illetve a négy külön füzet milyen kapcsolatban lesz egymással. Az első teknőc, aki ilyen külön kalandban részesül, a fősorozat eddigi főszereplője, Raphael.

Először is leszögezném azt, amit a füzet is leszögez az első oldalon. Ennek a füzetnek a cselekménye a fővonalas TMNT #5 után játszódik, de teljes mértékben élvezhető anélkül is, ami még szerencse, hiszen ez hamarabb jött ki, mint az ötödik rész, szóval a sztori működik magában is, viszont a negyedik részt, illetve az előzményeket nem árt tudni mellé, szóval, aki ezeket nem ismeri, és nem szereti a spoilereket, az óvatosan bánjon ezzel a cikkel.

Elolvasom »

Mostanság ezt a sorozatot követem a legnaprakészebben, amint kijön a következő rész, már olvasom is el, és amint lehetőségem van rá, írok róla nektek is. Most épp erről van szó, a múlt hét folyamán megjelent Teenage Mutant Ninja Turtles negyedik száma kerül ma terítékre, továbbra is az IDW kiadónál futó sorozatról van szó. Előre jelzem itt is, hogy aki az előző számot még nem olvasta, az kezdje azzal, mielőtt nekiáll ennek a cikknek, mert talán kicsit élményromboló hatása van, ha nem ismered az eddigi eseményeket. Na csak szóltam előre, mostmár belevághatunk.

Elolvasom »

Az IDW-s tininindzsa sorozat folytatódik a harmadik számmal, ahol újabb dolgokra derül fény, és a cselekmény is halad szerencsére. (akik az előző két számot nem olvasták, talán spoileres is lehet a cikk, de még így sem lövök le nagy poénokat, nyugi).

Elolvasom »

Nem keveset váratva magamra, újra visszatértem közétek, aminek vagy örültök, vagy nem. Mint azt az előző bejegyzésemben írtam pár napja, mostanában egyszerűen nem volt mikor és hogyan foglalkozzak a képregények olvasásával, honosításával és cikkek írásával sem. Most azonban úgy látszik, sikerül időt szorítsak ilyesmire is, és akkor már nem váratlak titeket csütörtökig, hanem így kedden belecsapunk a lecsóba.

Látszik a címből, és a borítóról is, hogy miről lesz szó ma. Bizony, folytatom az új TMNT sorozat bemutatását a második számmal. Az elsőről még augusztusban volt szó, ott már leírtam, hogy milyen változtatásokon mentek keresztül a karakterek és a történet is, és ez a dolog nekem továbbra is bejön (leszámítva az egyszínű kendőt a teknősöknél). Az újféle megközelítés jó hatással van az egészre, nem ugyanazt olvassuk el huszadjára, hanem izgulhatunk az új események kimenetele felől.

Az első rész ott zárult, hogy egy régi ismerős bekerült a képbe, hála annak a történetszálnak, amiben Rafael magányosan járja az utcákat, elszakadva a csapattól. A második rész pontosan innen kezdődik.  Most már elárulom a régi ismerős kilétét, Casey Jones-ról van szó, aki a 2003-as TMNT rajzfilmekben is szerepelt, onnan lehet ismerős a neve. Épp a részeg apja magánakcióját szenvedi a fiú, amikor Rafael beront a házba, hogy megmentse őt. Itt még nem tudja, ki a srác, ennek a helyzetnek köszönhetően ismerkednek meg, csupán a zajokra lett figyelmes a teknős, és gondolta, segít már egy kicsit, hogy együtt még nagyobb zajt csapjanak. Persze sikeresen megmenti a fiút az iszákos apától, és ezzel látszólag egy új barátság veszi kezdetét.

Eközben a többi teknős Szecska mesterrel teljes erővel azon van, hogy Rafaelt megkeresse. Továbbra sem derül ki az eltűnésének, illetve a csapatból kiszakadásának oka, talán a későbbiekben ezt is megtudjuk, hiszen a sorozatra eddig az jellemző, hogy sűrűn ugrándozik az időben, ezzel pár múltbeli történést elmesélve, mint például az eredettörténet 2011-es verzióját, amiből a lényeges részt ebben a számban kapjuk meg, és mondanom sem kell, hogy nem a már megszokott változat, viszont érdekes, szóval semmi gáz.

Akcióra nem igazán kerül sor ebben a füzetben, inkább a történettel haladunk kicsit előrébb, ami egyáltalán nem negatívum. Viszont be van harangozva, hogy a teknősökre még nagy harcok várnak, amik Rafael nélkül nem biztos, hogy sikerrel végződnének, ezért kéne megtalálni az eltűnt testvért New Yorkban, amihez képest a tű megtalálása a szénakazalban még sötétben is gyerekjáték.

A beharangozott nagy harcokra az első számban látható ízelítőnek köszönhetően felettébb kíváncsi vagyok, ahogy a történet folytatására is, ezért nagyon várom a folytatást, és a sorozatnak jelenleg komoly esélye van arra, hogy bekerüljön a kedvenceim közé. Szórakoztató, régi történetet új köntösben elmesélő képregény, aminek ráadásul gyerekkori kedvenc hőseim a főszereplői. Kell ennél több?

Igen, még kellene egy letöltőlink is, ugye? Az eddigi szavazatok egyértelműen azt mondják, hogy kell, szóval tessék. És ha már itt vagyunk, nagyon szépen gyűlnek a szavazatok, és bár már eléggé eldőlt az eredmény, mégsem zárom le 28.-ig, hogy tartsam a szavam. Tehát még 10 napotok van szavazni, tegyétek meg, ha még nem tettétek, köszi.

Legközelebb szeretnék csütörtökön jelentkezni, meglátjuk, mit hoz a jövő. Addig is sziasztok.

Mindenki kedvenc ninjái újra itt vannak, mégpedig egy teljesen új sorozattal. Arról már volt szó itt régebben, hogy 20 évvel ezelőtt hogyan kezdődött a teknős-őrület, most lássuk, miképp mennek a dolgok 2011-ben, az IDW Publishing kiadó szárnyai alatt.

Elolvasom »

Itt a hétvége, péntek az én napom (meg a tiétek is), itt az idő egy kicsit elmerülni a Transformerek szerteágazó világában ismét. A mozikban még dübörög a Bayformers harmadik, jóformán lezáró része, talán egyesekben felmerül ennek köszönhetően a gondolat, hogy ugyan belekukkantanak már pár képregénybe is. Az egyik potenciális választási lehetőség ez a négy részes mini, ami az egyik legismertebb alakváltó eredetét mutatja be. A címből már ki is derült, hogy a Megatron eredettörténet kerül ma sorra itt nálunk, a Genzo Comicson.

Elolvasom »

Már azóta tervezem, hogy írok nektek erről a képregényről, hogy kijött az első száma. Már az első füzetről is akartam írni egy cikket, de aztán végül csak úgy hozta a sors, hogy inkább megvártam az első lezárásfélét. Ugyanis nem ér véget a történet ebben a 7 füzetben, csak egyfajta fordulópont következik be ezután minden szempontból, tehát most bemutatom a GI Joe ongoing 00-06 számait összefogó történetet, aztán a folytatásokkal majd lesz valahogy.

Elolvasom »

Az Alakváltókkal már nagyon régen foglalkoztam itt az oldalon, de néha őket is elő kell szedni egy-egy cikk erejéig. A mai egy négyrészes történet lesz, amely a Transformers Evolúció: Acélszívek címet viseli.

Elolvasom »

Miután a múltkor bemutattam nektek a teljes The Losers sorozatot, következett pár nap kényszerpihenő, ami itt és most véget ér, ugyanis újból jelentkezem, mégpedig egy könnyed sztorival a nyári napokra. Ez pedig nem más, mint egy újabb Transformers Reflketorfény történet, melynek középpontjában egy Hatlövet nevezetű álca áll.

Azt kell tudnunk Hatlövetről, hogy ő egy élő fegyver, társai és ellenségei egyaránt félnek tőle. A neve onnan ered, hogy hat üzemmódban képes működni, melynek mindegyike halálos. Tehát hősünk egy két lábon járó háborús övezet, talán ezért is ilyen magányos. Mert a történetből kiderül, hogy nem sok társa van neki, talán épp ezért, amit az előbb mondtam: mindenki fél tőle. Itt látszik a hátránya annak, hogy ilyen halálos pusztítógép. Előnynek számít ugyan, hogy nin igazán komoly akadály számára, és méltó ellenfélre is ritkán talál, viszont így elveszti azt, ami talán a legfontosabb lenne, a társaságot, a barátokat. Azért teljesen mégsem magányos ez a Hatlövet, mert az egyetlen, amit "társaságnak nevezhet", egy kis egység, akik Terrorkonoknak nevezik magukat. Az ő megmentésükre siet hősünk egy idegen bolygóra, amely látszólag teljesen kihalt és jelentéktelen, semmi fontos erőforrás, vagy ilyesmi nem található rajta, ezért nem is érti, miért ezt a bolygót választották a gonosz Kaszások. Igen, így hívják az ellenfeleket most. Hatlövet meg van győződve arról, hogy a társai már halottak, hiszen nem harcra lettek tervezve, és a Kaszások elleni csatában ziher, hogy alulmaradtak. De ezt nem hagyhatja annyiban, ezért felkutatja a bolygón az ellent, hogy kicsit elbeszélgessenek. Mint az kiderül, oka van annak, hogy a Kaszások idecsalták Hatlövetet. Tudták, hogy a TErrorkonok után fog jönni, ezért úgymond csapdába csalták őt. És, hogy mi dolguk van a Kaszásoknak Hatlövettel, miért "hívták" őt ide erre a bolygóra, és hogy milyen terveik vannak vele, ez mind kiderül ebből a füzetből, természetesen nem árulom el nektek.

A rajzok minőségén már nem fogok ámuldozni a sorozat kitudjahanyadik füzete után, továbbra is pazar a képi világ, nagyrészt ezért imádom ezt a sorozatot (is). Meg persze az egyszerű történetekért, amelyek egyetlen szereplőt helyeznek a középpontba, ezáltal kihangsúlyozva azok jellemét, fontosabb tudnivalókat róla. Egyszóval ezek a sztorik arra szolgálnak, hogy közelebb hozzák az olvasónak a hatalmas Transformers univerzum darabkáit, melyek között rengeteg új hőst találhat még az is, aki már jártasabb kicsit a témában. Ezért ajánlom mindenkinek, aki kicsit szeretne tájékozottabb lenni a TF univerzumot követően, hogy nyálazza végig digitálisan ezeket a történeteket. én szépen lassan be szeretném mutatni mindegyiket itt a blogon, de vannak még TF terveim ezek után is, amikről egyelőre nem mondok bővebbet, mindent meg fogtok látni idővel. Természetesen ez a füzet is a HálóZsákon található meg.

És akkor szokásomhoz híven, kihirdetem erre a hétre a hét borítóját: Dust Wars #1. Szerintem jól sikerült a borító, remélem nektek is tetszik. További jó pihenést nektek, élvezzétek a nyarat, sziasztok.

Ma megint elég későn jutok oda, hogy frissítsek, de ami késik, nem múlik, itt a mai cikk, mégpedig egy újabb TF Reflektor-füzet, melynek középpontjában egy Metroplex nevű Autobot áll.

A füzetnek nem hiába van duplaborítója, hiszen maga a képregény is szinte csak duplaoldalakból áll. Jelképezné ez Metroplex méreteit? Nemtudom,ugyanis a borítón is látszik, hogy egy normál méretű transformer mekkora Metroplex mellet. Igencsak eltörpül. A történet amúgy nem túl bonyolult, ahogy azt már megszokhattuk a sorozat többi füzetének olvasása után. Rövid, de szórakoztató, és nem kicsit akciódús. Egy csapat Autobot kalandjait láthajuk egy visszaemlékezés formájában, amikor is egy bolygón landolva életforma után keresnek. Nem találnak semmit, azt hiszik, lakatlan a bolygó. Viszont hatalmas adag energont találnak, amitől fel is töltődnek rögvest. De persze kideül, hogy a bolygó mégsem olyan lakatlan, hiszen előbukkan Hatlövet, és egy kicsit akciós kedvében van, ígyhát elkezdődik a látványos harcjelenet, melynek csattanójaként feltűnik a címszereplő, Metroplex. EZek után a történet nem várt fordulatot vesz...

A rajzok a szokásos színvonalúak, ezeken a duplaoldalakon pedig még monumentálisabbnak tűnnek a harcok és az átalakulások. Ajánlom minden TF rajongónak, hogy olvassa el ezt a rövid sztorit, a HálóZsákon fellelhető.

Kicsit rövid lett ez a cikk most, de a történet sem hosszú, és én nem vagyok Talgaby, hogy regényt írjak egyetlen füzetről, ami ráadásul még rossz is. Viszont van két bejelentésem:

Az egyik, hogy a hét borítója a Secret Six 20. számáé, a másik pedig, hogy szerdán, az aznapi frissítésemben lezárom a szavazást, és kikerül egy újabb. Tehát még kb két napotok van szavazni, hajrá. További nyugodalmas jóéjszakát nektek, sziasztok.

Nos, a mai frissítésem sem valami hihetetlenül hosszú történetet tár elétek, de most ennyire futja tőlem, tegnap még ennyire sem futotta, de mint azt már mondtam itt sokszor, zsúfolt heteken kell most átesnem. Addig be kell érnetek az ilyen rövidebb cikkekkel.

A Transformers Reflektorfény sorozat újabb darabkáját mutatom be nektek, melynek középpontjában ismét egy olyan robot áll, akit ezelőtt egyáltalán nem ismertem. Egy Blörr nevű alakváltóról van szó. Róla annyit kell tudni, hogy nem tartozik egyik nagy csapathoz sem, ő csupán egy versenyző, akinek mindene a száguldás, és a versenyzés. Egy kicsit párhuzamot vonnék itt a Verdák című rajzfilm főszereplőjével, Lightning McQueen-el. Aki látta a Verdákat, az tudja, hogy McQueen élete is a száguldásból állt eleinte, aztán rájött, hogy bár az élet versenyekből áll, nem mindig a kupákért kell harcolni, hanem vannak más célok is az életben, más értékek is. Ebben a történetben is ilyesmivel állunk szembe, ugyanis hősünk sok megnyert verseny után úgy dönt, hogy beáll az Autobotokhoz, mert ők a jófiúk, szeretne közéjük tartozni. A beiileszkedés nem megy valami egyszerűen, ahogy azt már megszokhattuk az ilyen történeteknél, mindig vannak nézeteltérések az újoncok és a vezérek között. Jelen esetben a Blörr-Optimus viszonyra gondolok. Azonban a végén a történetnek jön egy narrációs rész Blörr előadásában, amiben megfogalmazza, hogy mi az ami számára nagyon fontos. És ezek a szavak a képekkel illusztálva teljesen más értelmet nyernek, meglátjátok ha elolvassátok a képregényt, szerintem már csak ezért és a gyönyörű rajzokért megéri, ez a vége tényleg nagyon ötletes lett, nekem nagyon tetszett.

A rajzok, mint már mondottam, elképesztően jók, a színvilág is bámulatos. A történet amilyen rövid, olyan szórakoztató, ajánlott elolvasni, nem vesz el sok időt az életedből. Bevallom, hogy én főleg ezért olvastam el ma, mert valamivel mégiscsak szerettem volna frissíteni az oldalt, de egy 12 kötetes sztorira nem volt időm.

Ajánlom ezt a képregényt mindazoknak, akik egy rövid, de kellemes szórakozásra vágynak, illetve akik szeretik a TF történeteket. Remélem ez a nyúlfarknyi cikk is elég volt ahhoz, hogy felkeltsem pár valaki érdeklődését. A képregény a HálóZsákon megtalálható. Ha már a HZsről van szó, el kell mondjam, hogy a napokban bekerültem a Csapatba, mint segítő, ez nekem sokat jelent.

Más nem maradt hátra, mint a hét borítójának kihirdetése: Wolverine Origins 28. Már tegnap is ez volt kint, de most lett hivatalosan bejelentve. További szép estét és jó olvasgatást, sziasztok.

Most az érettségire való készülődés miatt kicsit későn kaptok frissítést, és azok sem valami hosszúak,  remélem ezt megértitek.  De nem hagylak titeket olvasnivaló nélkül ezekben a hetekben sem, aztán miután túl vagyok a veszélyeken, jön a  kárpótlás, ami terveim szerint  három régóta tervezett, és nagyobb terjedelmű  képregénysorozat bemutatása, amiket még egyelőre nem árulok el. De addigis jönnek a rövidebb történetek, mert most ezekre futja tőlem.

A mai frissítésem remélem nagyobb érdeklődésnek fog örvendeni, mint az előző, a Nemesis 02. Egy Transformers történetről van szó, mégpedig a Reflektorfény sorozat újabb darabjáról.

A mai történetünk főhőse Jazz, aki bevallom őszintén, az egyik legkedencebb Autobotom. Ő az az Autobot, aki a végletekig képes elmenni, ha egy társáról van szó, és hatalmas bátorság, rátermettség és elszántság jellemzi, ez derül ki ebből a történetből.

A füzet úgy kezdődik, hogy Acélfej és Űrdongó veszekednek valamin. Szócsatájukba beleavatkozik egy Vágány nevű Autobot, próbálja a két félt lecsitítani. Társai azonban lenézik, megkérdezik, hogy mikor volt ő utoljára szorult helyzetben, mikor mocskolta be utoljára a kezét. Vágány elkezdi mesélni élete els bevetését, amikoris az Álcák ellen harcolt társaival. Minden társát kivégezték, már csak ő maradt életben, és ő sem volt éppen mkkegészséges, eléggé legyengült. Azonban váratlanul felbukkant egy Autobot, bizonyos Jazz, aki azzal biztatta Vágányt, hogy megmenti, együtt kikecmeregnek a szorult helyzetből. Vágány nem hiszi el Jazznek, hogy van esélyük kimászni az Autobotok karmaiból. Hősünk azonban ennek az ellenkezőjét készül bebizonyítani. Felbukkan 5 Predakon, akik Jazzt üldözték, és végezni akarnak mindkét Autobottal. A Predakonokról annyit érdemes tudni, hogy Megatron elitosztagaként tartják őket számon. Szóval kezdetét veszi a harc két Autobot és 5 Predakon között, aztán, hogy hogyan végződik, kiderül a képregényből.

A történet nekem nagyon tetszik, izgalmas, akciódús. Bár nem éppen fordulatos, de nem is kell az legyen, első osztályú szórakoztatás. A rajzok is pompásak, nagyon bejönnek ennek a sorozatnak a rajzai, szép színekkel vannak ellátva, és jól mutatnak a robotok is, akik ugye majdnem minden sorozatban máshogy néznek ki, hasonlítsuk össze a Marvel G1 vagy G2 rajzait ezzel vagy a Dicsőség Megatronnak rajzaival. Nagy  a különbség, és nem csak a színekről van szó, hiszen nagy a korkülönbség a kettő között, hanem a robotok kinézetéről, értitek mire gondolok.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket ezzel a cikkel a képregény irány, aki kedvet kapott hozzá, annak irány a HálóZsák, és már lehet is olvasni. Akinek pedig nem hozta meg a kedvét ez az írás, szerintem az is próbálja be ezt az egy füzetet, lehet kellemesen fog csalódni.

Már csak az maradt hátra, hogy kihirdessem a hét borítóját. Ezen a héten az Invincible Iron Man 25. számának fedőlapja díszeleg a főoldalon. Nagyon vagány borító, elnézegetném a falamon kb 50x70 centis méretben. Ja, és még annyi, hogy a szavazórendszert is használjátok bátran, július elejéig marad ez a kérdés, hogy mennyire tetszik az oldal, aztán az egyik július elején kirakott cikkem végén kiértékelem a szavazást, és újat fogok indítani. De addig is kíváncsian várom a véleményeteket az oldalról, például szavazatok formájában. Nem maradt más hátra, minthogy jó éjszakát kívánjak, és sok sikert azoknak, akik hozzám hasonlóan érettségi előtt állnak, illetve most épp abban vannak, gondolok itt zajrusra például, és minden más érettségizőre. A többieknek pedig jó pihenést, élvezzétek a nyarat, nézzétek a VB-t, és olvassatok képregényeket, sziasztok.

Mielőtt azt hinnétek, hogy a Transformers képregények csak a Reflektorfény sorozat kötetei lehetnek, bebizonyítom nektek, hogy ez nagyon nem így van. Itt van ugyanis a TF: Beszivárgás című történet, amely hét füzetből áll, és ez a hétrészes történet csak az első része egy nagyobb Transformers történetnek. Ugyanis a Beszivárgás után jön a Viharhozó, Eszkaláció és Pusztítás című történetek, amelyek minden bizonnal kapcsolódnak egymáshoz, majd kiderül ha elolvasom azokat is. Egyelőre azonban szivárogjunk be.

A történet úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány ellop egy PDA-t egy buszon utazó alvó férfitől, majs gyorsan leszáll a buszról. Kiáll az út szélére stoppolni, és egy O'Nion nevezetű fiatal srác veszi fel. Hamarosan furcsa dolgok történnek velük, megtalálják a buszt, amin a lány és a férfi utazott, mégpedig felborulva a földön. Kiderül, hogy mindenki épségben megúszta, azonban egy utas eltűnt. Kitaláljátok ki az? Igen, a férfi akitől a lány ellopta a PDA-t. Egy rejtélyes idegen egy lerobbant mentőskocsival a két fiatal segítségére siet. Itt volt egy Terminator utalás, ami nagyon tetszett, szerintem nektek is fog (mármint azoknak, akik ismerik/szeretik a Terminator franchiset). A mentőskocsi kilétét kilogikázták már szerintem a TF rajongó olvasók, de a többieknek is elmondom, Racsniról van szó. Ő a történet egyik főszereplője, ő segít hőseinknek életben maradni, miközben a fejük felett nagyon összecsapnak a hullámok robotok. Ugyanis kiderül, hogy az Autobotok és az álcák már jó régóta a Földön élnek, csak álcázták magukat mindenféle járműnek, hogy az embereknek ne tünjön fel (innen ered a képregény címe, Beszivárgás). Azonban valahogy mégis fény derül az ittlétükre. Barátainkat elkezdik üldözni az Álcák, de Racsni összehívja az Autobotokat is erősítésnek, aztán kezdődhet a csatározás, ami folytatódik majd minden bizonnyal a többi történetben. A két nagyágyú, Megatron és Optimus csak a végefelé bukkannak elő, ezzel sugallva, hogy a későbbiekben összecsapnak, de ez is a jövő zenéje még. Tulajdonképpen ez egy hatásos bevezető akarna lenni egy epikus történethez, amelynek majd kiderül milyen lesz a folytatása.

A rajzokról azt mondanám el, hogy láttam már jobbakat is, de azért nem rosszak. Természetesen feltűnnek kedvenc Transformereink: Jazz, Acélfej, Űrdongó, Racsni, Üstökös, és még sorolhatnám.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ajánlom ezt a történetet a Transformers rajongóknak, illetve mindenkinek, aki ezen cikk után kedvet kapott az elolvasására. Mint ahogy azt a fenti képen Űrdongó is mondja, a képregényt megtaláljátok a HálóZsákon, a teljes történetet. És ha már rátértem a képre, akkor elmondom, hogy mivel ez is többfüzetes történet volt, ezért hegesztettem neki egy képet, mintsem hogy besűrítsek ide hét borítót, mint régebben. Lényegében így oldom meg, hogy az oldalon legyenek saját készítésű háttérképek is. Az alapkép pedig a képregényből lett kivágva, majd egy kicsit feljavítva. Kattintásra megnézhető teljes méretben, és menthető is. További szép napot nektek, és jó olvasgatást, sziasztok.

Régen foglalkoztam a TF Reflektorfény sorozattal, ezért itt az ideje, hogy egy újabb alakváltót mutassak be nektek. A mai történetünk főszereplője egy Nagyágyú nevezetű Autobot, akinek a szótárában nem szerepelnek az olyan szavak, mint a "lehetetlen", "bevehetetlen", ilyesmik.

Bizony, hősünknek igen nagy önbizalma van, a neve is erről árulkodik. Most egy küldetés közben láthatjuk, hogy dolgozik egy igazi nagyágyú. Pár Autobot társával egy idegen holdon tartózkodnak, egy erőforrást kutatnak fel. De azt gondolhatjuk, hogy nem mennek simán a dolgok, hőseink csapdába esnek.

Ami felteszi az i-re a pontot, az a csavar a történet végén, egyszerűen az kellet, másképp nem lenne olyan érdekes és megfogó az egész. Természetesen a csavart nem árulom el, olvassátok el ti is, aztán ámélkodjatok.

A rajzok ugyanolyanok, mint a sorozat eddig bemutatott füzeteiben, vagyis nekem nagyon tetszenek. Ami pedig Nagyágyút illeti, eddig nem sokat hallottam róla, most ismertem meg, és szerintem jó karakter, bár nem fogom a kedvenceim közé sorolni. Mindenesetre a fő ismertetőjegye jó ötlet, egy olyan Autobot, aki számára nincs lehetetlen küldetés, igazi nagyágyú, ahogy a neve is mutatja.

Nem mondom, hogy eddig a legjobb Reflektor történet amit olvastam, de azért nagyon szórakoztató, főleg a csavar, ami dob rajta egy jókorát.

Tudom, hogy ez az írás kicsit rövidre sikerült, de egy kicsit fáradt vagyok, nem jönnek a szavak. De mégse akartam frissítés nélkül hagyni az oldalt. Igérem, a következő írásom kárpótolni fog titeket a mai rövidségéért, de addig ez van. Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, akinek tetszettek az előző Reflektorok is, illetve aki szeretne megismerkedni ezzel a Nagyágyú nevú Autobottal. Remélem ez a tömör kritika is elégséges volt arra, hogy felkeltse az érdeklődéseteket. A történet magyarul olvasható a HálóZsákon. A linket tudjátok hol találjátok, kattanjatok rá.

Ennyi voltam mára, remélhetőleg holnap is jelentkezek valamivel. Jó olvasgatást, sziasztok.

A mai frissítésem egy mindenki által ismert csapat egy kalandját mutatja be. Gondolom, a Szellemírtókat nem kell bemutatnom senkinek, nekem gyerekkorom egyik kedvenc filmje illetve rajzfilmje volt, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Ha más nem, de a legendás filmzene biztos mindenki számára ismert, erről van szó ugyebár. Most azonban a képregények világában írtják a szellemeket a régi barátaink a Ghostbusters: Past, Present and Future címet viselő képregényben.

A sasszemű olvasóim kiszúrhattak egy Mikulás sapkát az egyik Szellemírtó fején. Igen, a történet karácsonykor játszódik, vagyis minden mondható rá, csak az nem, hogy aktuális lenne, így május közepén. De semmi baj, hiszen aki ismeri a Szellemírtókat, az tudja, hogy hozzájuk a karácsony szelleme kicsit más formában jut el. Ebben a füzetben se sok rénszarvassal, karácsonyfával és száncsengővel találkozunk, viszont szellemekkel annál inkább.

A történet egy füzetet ölel fel, lévén, hogy amolyan "karácsonyi olvasmány szellemekkel" akarna lenni az olyan embereknek, akik szeretnek a kandalló mellett We wish you a Merry Christmas-dalolás helyett Szellemírtókat olvasni. A sztori amúgy az lenne, hogy egy piszkosul gazdag öregúr felbéreli a Szellemírtókat szenteste, hogy intézzenek el pár szellemet. Meg is fizeti az áldozatkészségüket, mégpedig 4 millió dollárral. Azt ugyebár sejthetjük, hogy 4 milláért nem Caspert megkérni, hogy menjen már vissza oda, ahonnan jött, hanem valami keményebb meló vár hőseinkre. És akkor szépen lassan kezd majd értelmet nyerni a füzet címe, de azt már nem mondom el, hogyan, olvassátok el.

A rajzokkal én meg vagyok elégedve, szerintem egész jók, és a sztori is felidézi bennünk a régi Szellemírtókalandokat, nem túl bonyolultak, de szórakoztatnak. Természetesen a humor sem hiányozhat egy Szellemírtó képregényből, lesz alkalom a nevetésre is.

Bátran ajánlom ezt a képregényt mindenkinek, aki szereti a Szellemírtókat, vagy hozzám hasonlóan a gyerekkorának része volt. Ezt a füzetet angolul olvastam, de a HálóZsákon találtok magyarul is párat, azokat is olvassátok el, nagyon jók.

Még valami: újabb hét, újabb borító. Ezen a héten a World of Warcraft: Ashbringer című képregény második számának borítóját csodálhatjátok a jobb oldalon. A WoW Ashbringer egy négy részes mini, aminek három részét már olvashatjátok a HZs-n, és várhatóan be is fog fejeződni a történet. Tehát ezen a héten ez van, jövő héten pedig ez a borító is átadja a helyét egy másiknak. Ennyi voltam mára, szép napot, sziasztok.

Sziasztok. Először is azzal kezdeném, hogy nagyon sajnálom, hogy nem volt frissités kb két napja, de egész hétvégén alig voltam itthon, most is elég hulla vagyok, de erőt vettem magamon, hogy tegyek ki valami frisset az oldalra. Most ismét egy egyfüzetes sztorira futja tőlem, nézzétek el, de tervbe van véve, hogy valami nagyobb cuccról is irok, remélhetőleg még ezen a héten, de azt még nem mondom meg, hogy mi lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mi van mára a tarsolyomban. Szeretném folytatni az IDW-féle Transformers Reflektorfény sorozat epizódjainak bemutatását. Ez számszerint a harmadik Reflektorfény történet a blogon, de lesz még jópár,hiszen a HálóZsákon van dögivel. Szóval, a mai történet főszereplője Sugárhajtó. Bevallom őszintén, eddig még nem hallottam erről az Álcáról, lehet nem vagyok ezzel egyedül. Szóval van ez az Álca, akinek legfőbb célja Megatron kiiktatása, és persze a hatalomra kerülés. Semmi sem tántorithatja el a céljától, még társa, Égbetörő sem, akivel a történet elején folytat egy rövid beszélgetést. Sugárhajtó nagy cselszövő hírében áll, és nagyon bizik magában, és abban, hogy sikerül Megatront legyőznie. A történet végén sor kerül a csatára Megatron és Sugárhajtó között, de a végét nem mondom el, mert akkor nem lenne semmi érdekes a képregényben. De a sztori amúgy ennyi, ami mondjuk nem is akkora baj, egy füzetre elég.

A rajzokat minden Reflaktorfény sztorinál agyondicsérem, és ez most sincs másképp. Nagyon bejönnek ezek a rajzok, nálam még az élményre is rátesznek egy jókora lapáttal.

Ajánlom elolvasásra ezt a képregényt azoknak, akik esetleg elolvasták az eddig bemutatott részeket és tetszett nekik, illetve a TF rajongóknak. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, jó olvasgatást, sziasztok. Ja, és nézzétek el, hogy ilyen rövidre sikerült ez az irás, érkezik majd a kárpótlás.

Ma sem siettem el a frissitést, de csak most jutottam oda, hogy írjak. De végülis jobb később, mint soha, az a lényeg, hogy itt a mai kritika.

Szeretném folytatni a Transformers Reflektorfényben cimű sorozat részeinek bemutatását. A mai főhősünk egy Drift nevezetű alakváltó, aki egy nagyon érdekes karakter, ugyanis nem tudni, hogy az Álcákhoz, vagy az Autobotokhoz tartozik. Ő egy amolyan magányos hős lenne. Ami még érdekes a karakterben, az az, hogy míg más robotok hatalmas fegyverekkel írtják az ellent, addig ő nem hajlandó semmiféle lőfegyvert használni, csupán kardokkal harcol. Én nagyon megkedveltem ezt a karaktert, hiszen nem olyan, mint egy megszokott Álca vagy Autobot, hanem egy relytélyes karakter, akiről még azt sem tudjuk, hogy melyik oldalon áll.

Egy pár szót a történetről is. Szóval, Drift azt a feladatot kapja pár furcsa külsejű egyéntől, hogy hatoljon be a Cirkálóra, ami egy Álca hajó. Hősünk teszi is a dolgát, elkezdődik a harc, de nem ott van a lényeg, hanem azon, hogy miket tudunk meg közben erről a rejtélyes Driftről, mert nagyon érdekes dolgok derülnek ki például a hovatartozását illetően. Többet nem mondok a sztoriból, mert ezután már spoilerek jönnének. Ez egy olyan történet volt, amit sajnálok, hogy csak egyetlen füzetből áll, ez szerintem egy négy részes minit is kitöltene, kicsit jobban bemutatva Drift eredetét, és múltját. Tényleg nagyon jó lenne, de ez az egy füzet is éppen eggyel több, mint a semmi, örüljünk annak, ami van.

Ami a rajzokat illeti, csakúgy, mint a Sokkolós füzetnél, itt is nagyon szépek, de amivel engem megvettek kilóra, az a borító. Tényleg, részemről az egyik legjobb boritó lenne ez, azért az egyik, mert a Dicsőség Megatronnak cimű sorozat füzetei között is találunk pár nagyon pofás boritót. De ez a kizárólag fehér-fekete-vörös boritó egyszerűen telitalálat, amúgyis ez a kedvenc szinkombinációm, sokszor használok plakátoknál, logóknál kizárólag vöröset, fehéret és feketét, mert szerintem nagyon jól mutat. Mivel ez a boritó ilyen ütős, ezért ha rákattintatok, akkor eredeti méretben is megcsodálhatjátok.

És, hogy kinek ajánlanám ezt a képregényt? Nos, elsősorban azoknak, akiknek ez a kritika felkeltette az érdeklődését, valamint azoknak, akik szeretik a Transformers képregényeket, és nyitottak az új karakterek megismerése felé. Remélem vannak ilyenek, és azoknak jó olvasgatást és kellemes időtöltést kivánok ehhez a nagyszerű képregényhez, amit ha még nem mondtam volna, a HálóZsákon megtaláltok. Ennyi volt a mai friss, ha minden jól megy holnap jelentkezek, de ha nem, akkor holnapután dupla frissités lesz. További szép estét, sziasztok.

A blogom második kritikája egy Transformers képregényt mutat be. A TF Reflektorfényben egy olyan sorozat, amelyben minden résznek egy TF karakter a főszereplője. Nem eredettörténetet ismertet az olvasókkal, csupán egy kaladját mutatja be az illető Autobotnak/Álcának. A sorozat füzetei között szerepel többek között Jazz, Optimus Fővezér, Sokkoló, Fülelő, Sziklaugró, Hatlövet, és sok más alakváltó rövid története. Ezen történetek közül sok(de lehet mindegyik, nem tudom pontosan) megtalálható a HálóZsákon, én is ott olvastam el párat, de tervezem, hogy mindet el fogom olvasni.

Most a sok történet közül egyet szeretnék bemutatni nektek, mégpedig Sokkoló kalandját, ami most friss élmény, hiszen pár perce fejeztem be az olvasását. Meg kell mondjam, nekem ez is tetszett, csak úgy, mint az eddig olvasott TF Reflektor epizódok. A sorozat amúgy az IDW Publishing szárnyai alatt látott világot, mielőtt elfelejteném mondani.  Akit érdekel, elmondom, hogy a sztorit Simon Furman írta, valamint Nick Roche rajzain ámuldozhatunk olvasás közben. Ezek a nevek nekem őszintén megvallva semmit nem mondanak, általában nem olvasom el, hogy ki írta/rajzolta a képregényt, pusztán elolvasom, aztán vagy tetszik vagy nem. Igyhát sok írót/rajzolót/kihúzót stb nem ismerek. Ha már az előbb az "ámuldozni" szót használtam a rajzoknál, akkor még jobban szeretném nyomatékosítani, hogy a rajzok szerintem valani piszkosul jóra sikerültek, és a szinek úgyszintén.

De pár szót a történetről. Hősünk(Sokkoló), akiről azt kell tudni, hogy az Álcák táborát erősíti a Földre érkezik. No, nem napjaink világába, hanem még az élet megjelenése előtti korba. A képregény szerint Sokkolónak köszönhetjük, hogy ma élünk, hiszen az első életformákat ő hozta létre a bolygón, milyen jó. Sokkoló kezdi kitapasztalni az élőlények reakcióit, amikor egy rakás Dinobot támad rá, és elkezdődik a harc. A harc végét mostmár tényleg nem mesélném el, de higgyétek el nekem megéri elolvasni ezt a füzetet is.  Ami Sokkolót illeti, még az az érdekes, hogy folyton tudományos, matematikai megközelitéssel viszonyul a dolgokhoz, akciót-reakciót vizsgál, relációkat keres, ilyesmi. Ezzel oda akartam kilyukadni, hogy gratula annak, aki forditotta, nem lehetett egyszerű, én is tudom, milyen munka van egy rendes forditásban, hát akkor ha még tudományos szöveg is van benne. A HálóZsákon amúgy 1-2 kivétellel minden Transformers képregényt elwoodnak köszönhetünk, igy ezt is.

Végezetül annyi, hogy aki szereti a jó TF sztorikat, annak ajánlom ezt a füzetet, sőt, az egész sorozatot. Aztán ha kedvet kaptatok, nézzetek még szét a HálóZsákon TF-ügyben, találtok bőven olvasnivalót.

A HZs link hamarosan kikerül ide a jobb oldalra, de addig is teszek ide egy linket:

Jó olvasgatást kivánok, sziasztok.