2011. febr. 27. 18:26 - írta Genzo

 

Genzo:

Nagyon restellem, hogy elmaradt a pénteki frissítés, de nem mindig sikerül összehangolni a blogolást, a honosítást és a magánéletet, most például a harmadik kavart be az első kettőnek. De nem állunk le, Amondin egy fantasy képregénnyel készült mára. Én is szerettem volna mostanában ebben a kategóriában frissíteni, de a kolléga megelőzött, és előrukkolt a Forgotten Realms képregény második történetével, ami a Száműzött címet viseli, és szintén egy három részes mini, csakúgy, mint az Otthon című, amiről már volt itt szó. Lássuk, mi történik a folytatásban, de előtte akár feleleveníthetjük az előző rész eseményeit is.

Amondin:

Üdv mindenkinek.
Az utóbbi időkben eléggé szuperhősjellegűek voltak a kritikáim, szóval úgy gondoltam, ideje átlépni egy másik műfajba. A Fantasy világába.
Mielőtt azonban bármit is mondanék erről a képregényről, felhívom a figyelmet arra, hogy a mostani képregény az Otthon folytatása. Ennélfogva lehetetlen úgy írnom róla, hogy ne árulnám el, hogy mi lett az előző résznek a vége. Szóval, aki még nem olvasta el, és nem szeretné, ha megtudná mi történt ott, akkor az most még ne olvassa el ezt a kritikát.

Elolvasom »

2010. aug. 31. 14:30 - írta Genzo

 

Genzo:

Ma ismét a fantasyrajongó szíveket dobogtatjuk meg egy kicsit, mégpedig Amondin segítségével, aki kicsit jobban otthon van a témában, mint jómagam. Most a választása a Forgotten Realms: Otthon című képregényre esett, ezt fogja nektek bemutatni jó részletesen és áttekintően. Még itt jegyzem meg, hogy a fenti kép is Amondin munkáját dícséri, én csak a logómat tettem rá, és a "by Amondin" feliratot. Töltsétek le magatoknak, ha tetszik. Most pedig látogassunk el az elfek és többi lények világába egy kicsit, és érezzük "otthon" magunkat. Amondiné a szó.

Elolvasom »

2010. aug. 11. 15:55 - írta Genzo

 

Genzo:

Ma ismét Amondin mutat be nektek egy képregényt. Mivel a szavazás szerint lenne igény a fantasyra is, én pedig nem vagyok nagyon a témában, a fantasy műfaj eléggé az érdeklődési körömön kívül esett, ezért megkértem Amondint, az ezer éves mannaszívó kard hordozóját, hogy szállítson nektek valamit a műfajból. Jó ötlet volt, sokkal jobban mutatja be a Dragonlance képregényt, mint én, ő kicsit jártasabb az orkok, elfek és a többi lény világában. Íme tehát a cikk, mielőtt háborűba mentek az entekkel, olvassátok el, jó szórakozást.

Amondin:

Mint az a szavazásból kiderült vannak olyanok, akik szeretnének Scifi-Fantasy képregényekről kritikát. Nos, a mai egy fantasy lesz.
A fantasy műfaj egyik sajátossága, hogy a történet, amit elmesél egy külön világban, játszódik, és általában az embereken kívül még jó pár faj szerepel benne.
Ez alól a mai képregény sem kivétel. Amit tudni illik erről a képregényről az, az, hogy ez egy könyvnek a képregényváltozata. A Dragonlance egy nagyon sok kötetből álló regényfolyam, és ha nem tévedek, akkor ez volt az első könyv, amit kiadtak. De lehet, hogy tévedek, ha ez a helyzet, akkor majd valaki kijavít.
De vissza a képregényhez. Ez teljes mértékben a regényt követi soron, és ennek nem egy, hanem nyolc főszereplője van. Ez a történet Krinn földjén játszódik, ahol az emberek már régen elfordultak a régi isteneiktől, és újakat kezdtek imádni. Ennek következtében az istenek egy meteor záport zúdítottak Krinn-re, és ezt a katasztrófát a későbbiekben Összeomlás néven nevezték. Az Összeomlás következményeképpen volt tenger, ami eltűnt, és a helyébe máshol keletkezett egy tenger. Ez azonban csak ahhoz vezetett, hogy az emberek még inkább eltávolodtak az isteneiktől.
Voltak azonban még valakik, akik szerették volna megtudni, hogy mi történt valójában. Ők heten megegyeztek abban, hogy öt évre szétválnak, és bejárják a világot, hogy megtudják az igazat. Megesküdtek, hogy öt év múlva visszatérnek Vigaszba, hogy újra találkozzanak, és elmeséljék mire jutottak. Ők heten, pedig nem mások, mint:
Félelf Tanis: Ő a csapatuk vezetője. Már a nevéből is kiderül, hogy félig ember, és félig elf. A származása miatt, pedig sokszor kitagadott volt. Hogy idézzek a könyvből: „Az emberek szemében félig elf, az elfek szemében, pedig félig ember.” Tehát egyik faj sem kedveli igazán.
Fényeskardú Strurm: Solamnia lovagja, akinek egyetlen egy célja van, ami még az életénél is fontosabb, mégpedig, hogy visszaállítsa a lovagság becsületét. Az Összeomlás után ugyanis a lovagokat mindenki megvetette.
Tűzkovács Kova: Egy öreg törpe, és Tanis legjobb barátja. Egy régi eset miatt fél újra csónakba ülni, és számára a hajók is egyenértékűek a csónakokkal.
Raistlin: A társaság legfurcsább, és legtitokzatosabb tagja. Ő egy mágus, aki bár törékeny testalkatú, és az egészségi állapota sem mondhatni a legjobbnak igen nagy hatalommal rendelkezik. Gyakorlatilag senki sem bízik meg benne az ikertestvérén Caramonon kívül.
Caramon: Raistlin ikertestvére, és tökéletes ellentéte. Míg testvére törékeny felépítésű, addig Caramon hatalmas termetű, és a kardforgatásban jeleskedik. Életét is képes lenne odaadni a testvéréért, mert ő az egyetlen, aki fontos számára, és az egyetlen, akitől fél.
És végezetül Tasslehoff Fúróláb: Az első reakcióm a karakterére az volt, hogy milyen idétlen neve van. De bármennyire is furcsa a neve nagyon szerethető karakter. Ő egy surranó, és a surranókról azt kell tudni, hogy olyan kicsik, mint a törpék, igen fürgék, és nem ismernek félelmet. Ennélfogva mindig magukkal hozzák a bajt. Ja, és a tolvajlás nagymesterei. Tasslehoff zsákja tele van olyan dolgokkal, amik nem az ő tulajdonát képezik, de mindig talál valami magyarázatot arra, hogy hogyan kerültek azok a zsákjába. Ilyeneket szokott mondani, hogy: „Ott hevert az asztalon, és nem volt szívem otthagyni”, vagy „Esküszöm beleesett a kezembe” de az abszolút kedvenc: „Jobb lesz, ha elveszem ezt, még a végén jönne valami tolvaj, és ellopná”. Szóval  én nagyon megszerettem a karakterét.
Ez eddig ugye hat. Van még valaki, de róla nem tudok írni, mert az első részben nem tűnik fel konkrétan, csak a későbbiekben.
Szóval ők hatan visszatérnek szülővárosukba, Vigaszba, hogy megosszák a tapasztalataikat, amit az alatt, az öt év alatt szereztek, de nem abba a városba tértek vissza, amit ismertek. A várost goblinok járták, és mindük érezte, hogy valami készülőben van. Valami rossz.
A történet akkor veszi kezdetét igazán, amikor betér az Otthon fogadóba két síkföldi „barbár” Aranyhold, a Főnök Lánya, és Zúgószél a jegyese. ( és velük együtt lesznek meg nyolcan) Aranyhold egy kék kristálypálcát vitt a kezében, amit a goblinok nagyon meg akartak szerezni. A sors úgy hozta, hogy útjaik kereszteződtek a társaságéval, és közösen menekültek el Vigaszból.  Mint az később kiderül a két síkföldi, sem tud sokkal  többet a kék pálcáról csak azt, hogy gyógyító hatása van. Ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt jutott Zúgószél a birtokába. Mivel a goblinok nagyon akarják a pálcát kénytelenek, lesznek elmenekülni a városból, és útjuk során összeakadnak a sárkányfattyakkal, akik hüllőszerű lények, és Krinn meghódítását tervezik. És nem csak tervezik, hanem a sárkányok segítségével végre is hajtják. Legalábbis Krinn egy részét meghódították.
Ilyenformán a társaság sehol sem tudja magát biztonságban érezni. Csak azt tudják, hogy a kék kristálypálca nagyon kell a sárkány nagyuraknak (ők a goblinok, és sárkányfattyak feljebbvalói) Végül a sors szavára elhatározzák, hogy elmennek Xak Tsaroth romvárosába, ugyanis Zúgószél ott szerezte meg a kék kristálypálcát, így logikus, ha meg akarnak róla többet tudni, akkor ott kell keresniük a válaszok után. Abban a városban, ahol fekete szárnyakon röpköd a halál.

Kezdetnek ennyi lenne. Persze kihagytam még egy pár dolgot a történet kezdetéből, de ezek egyrészt már kicsit spoileresek lennének, másrészt, pedig bonyolult lenne mindent leírni úgy, hogy még érthető legyen. Legyen elég annyi, hogy a történet során találkozhatunk: elfekkel, unikornissal, egy szórakozott mágussal, mocsári törpékkel, sárkányokkal, és természetesen holtakkal is, és még sok más lénnyel.
A rajzok szerintem egész jóra sikerültek nekem kifejezetten tetszettek. Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt annak irány a Hálózsák, és ott megtaláljátok. Ám, ha adhatok egy tanácsot előbb ajánlatos lenne a könyvet elolvasni. Ugyan a képregény nagyon szépen visszaadja a könyvet, de sajnos mindent nem tudott megőrizni a regény hangulatából, és történetéből. De természetesen ez csak egy tanács, hogy mit olvastok el előbb az rajtatok áll.
A Hálózsákon egyelőre még csak az első kötet képregény változata van fent, de hamarosan fog jönni a következő is. Addig is olvassátok el, és bíztassátok Aldariont a folytatásra.
Innentől pedig az oldal tulajdonosáé a szó.

Genzo:

Köszönet Amondinnak a cikkért, remélem tetszett nektek, kedves fantasy rajongók. Lehet én is bepróbálom majd ezt a képregényt, bár mint mondtam, nem csapott meg a sárkányok tüzes lehellete túlzottan. De semmi bajom amúgy a műfajjal, ezt leszögezem, mielőtt nekem dobjátok azokat a köveket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nekem az Egy Gyűrű az nem ez, hanem ez, és ő a gyűrűhordozó nálam. De remélem felkeltette Amondin az érdeklődéseteket a cucc iránt, mondom, még lehet én is belenézek. A fenti háttér is Amondin keze munkáját dícséri, töltsétek le, ha tetszik. További szép napot nektek, Frodó vigyázza utatokat.

Ja, és bővült a linklista is, mégpedig a Fantasmania online játékbolt linkjével, ahol rengeteg játékfigura között nézelődhettek, facsarhatjátok a VISA-t. Nézzetek be oda is, sziasztok.

2010. aug. 4. 13:29 - írta Genzo

 

A mai frissítésben egy kis akciót viszek az életetekbe, ugyanis bemutatásra kerül a Killer 7 című képregény első száma.

A címből arra következtethetünk, hogy ez egy 7 tagot számláló csoport, akik minden bizonnyal bérgyilkosok, és gondolom a legjobbak. Nos, erről részben megbizonyosodhatunk a képregény lapjait olvasva, de azért csak részben, mert itt egyelőre egy tagot látunk akciózni, bár neki vannak különböző társai, informátorok, tolószékes öregemberek, ilyesmi. De a borítón többen szerepelnek, gondolom ők később tűnnek fel a színen.

A történet amúgy a következő: a világban helyreállt a béke, fejlődnek a nemzetközi kapcsolatok, nyugi van, de csak egy ideig természetesen. Felüti a fejét ugyanis egy Angyalok Mosolya nevezetű terroristacsoport, akik meg szeretnék akadályozni a nagyhatalmak által összegyűjtött nukleáris fegyverek megsemmisítését. Már az első oldalakon érdekes dolgok történnek, ugyanis azon az ülésen, ahol aláírnák ezt a nyilatkozatot, miszerint megsemmisítik a nukleáris fegyvereket, egy fickó hüllőszerű lénnyé alakul, és kemény káoszt okoz. Ezután egy olyan klisé következik, amit még én is kitudja hány hasonló témájú filmben láttam, vagy találkoztam már vele. Az amerikai elnök ugyanis épp az óvodában olvassa a mesét a gyerekeknek, amikor egy ügynök bejön, súg valamit az elnök fülébe, közli, hogy nagyon súlyos a helyzet, majd Amerika első embere otthagyva a síró gyerkőcöket akcióba lép, elkezdi a szokásos "ki tudna nekünk segíteni?....Jó, hozzák a Fehér Házba azonnal!" szöveget. Ugye, hogy láttunk már ilyet? Legalábbis nekem nagyon ismerős volt ez a jelenet. Szóval ki más tudna nekünk segíteni, mint a Killer 7 nevezetű csoport, aki egyfajta Szupercsapatként oldja meg a problémákat, annyi különbséggel, hogy itt ha ölni kell, akkor ölni kell, sőt, ez a szakmájuk. Tehát ne számítson senki buszból épített páncélautóra, vagy erdő közepén összetákolt múködőképes repülőgépre. Itt egyszerűbbek a módszerek: odasétálunk, fejbelőjük akit kell, elmegyünk onnan, és függöny.

A történet még csak most kezdődik, és amint lesz folytatása magyarul, én azonnal lecsapok rá, mert az ilyen klisék ellenére nekem bejön ez a sztori, szórakoztató, laza, akciódús. A rajzokba nem igazán tudok belekötni, nekem tetszenek, láttam sokkal rosszabbakat is már.

A képregényt megtaláljátok a HálóZsákon. Már egy ideje csak ez az egy füzet árválkodik ott, úgyértem ebből a sorozatból. Nem tudom, mikorra van tervezve folytatás, vagy milyen stádiumban van, egyáltalán foglalkozik-e vele valaki, én nem bánnám ha folytatódna, mert izgalmasna ígérkezik a történet. De majd minden elválik, tudjátok mi van a türelemmel meg a termésével, illetve a reménnyel meg a halállal. Addig is ajánlom mindenkinek, akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, hogy olvassa el ezt a füzetet, aztán pár pozitív visszajelzés vagy szavazat hátha közelebb hozza a folytatást. Erre alkalmas a HZs-n az értékelőrendszer illetve a fórum, valamint itt a kommentelés.

És akkor még van egy feladatom, ugyanis le kell zárnom a jelenlegi szavazást. Le van zárva. És akkor értékeljük:

A kérdésemre, miszerint milyen képregényekről írjak gyakrabban, összesen 33 szavazat érkezett. Ezzel én megvagyok elégedve, hiszen pont 10-el több szavazat jött össze most, mint az előző kérdésnél. Tehát gyarapodás észlelhető, ennek nagyon örülök. És akkor nézzük, hogyan oszlanak meg a szavazatok:

Marvel/DC szuperhősök: 15 szavazat ( 45,45% )

Scifi/Fantasy: 6 szavazat ( 18,18% )

Kevésbé ismert képregények: 5 szavazat ( 15,15% )

Horror és ehhez hasonlók: 4 szavazat ( 12,12% )

Transformers: 2 szavazat ( 6,06% )

Kisebb kiadók ismert hősei: 1 szavazat ( 3,03% )

Más: 0 szavazat

Szóval, mint az látszik, leginkább a szuperhősökre vagytok kíváncsiak, ezt követik a scifi illetve fantasy cuccok. Igyekszek akkor ezekből bemutatni minél többet, de mivel a többi kategóriában is érkeztek szavazatok, ezért azokat sem hanyagolom, el, meg hát a változatosság miatt is lesz néha egy kis horror, vagy Transformers, sőt tudom, hogy páran külön annak örülnek, ha újat mutatok nekik, tehát a kevésbé ismert képregényekből is lesz majd. A "más" kategóriára nem érkezett egy szavazat sem, amit így utólag megértek, hiszen már olyan nagyon nincs is más kategória a felsoroltakon kívül. Ezt az utolsót hülyeség volt berakjam anno, de nektek több eszetek volt, nem szavaztatok rá.

Köszönöm minden egyes olvasónak, hogy szavazott, ezzel jelezvén, hogy igenis errenéz néha, és vannak kívánságai. Az új szavazás perceken belül kint lesz, szintén egy hónapig fog tartani, arra a kérdésre is válaszoljatok majd legalább ennyien, mint erre, de akár többen is, annak csak jobban örülök. Mára tehát ennyi voltam, szép napot nektek, sziasztok.

2010. jún. 1. 15:17 - írta Genzo

 

Ma egy elég új képregényt szeretnék veletek ismertetni, aminek a létezéséről nem is biztos, hogy hallottatok. Én is csak a letöltőoldalon nézelődve bukkantam rá, és mivel érdekesnek tűnt, letöltöttem. Majd miután elolvastam az első füzetet, rájöttem, hogy erről kell írjak ide. Elolvastam a másodikat is, hátha összefüggő a történet, de nem találtam komoly összefüggést a füzetek között, így maradtam annál, hogy egyesével írok majd róluk, egyébként eddig négy füzet jelent meg.

A képregény egy nemrégiben megjelent sorozat alapján készült, melynek címe: Spartacus: Blood and Sand. A képregény pedig azonos címen fut, mégpedig a Devil's Due kiadó szárnyai alatt. A sorozatban, és a képregényben is gladiátorokról van szó. A sorozatból még nem néztem meg egy részt sem, de ebben a képregényben egy Arkadios nevezetű gladiátor áll a középpontban, szerintem a sorozatban is így van, ha már feldolgozásról van szó, de ha valaki nézi ezt a sorozatot, és valamiben tévedtem, akkor szóljon kommentben, nem nézem a sorozatot, nem tudok részleteket, csak ezzel vagyok, amit eddig 2 kötetből olvastam.

Mint azt már mondtam, a képregény középpontjában Arkadios áll (legalábbis az első füzetben), akit még gyerekkorában elvettek a szüleitől a rómaiak, és gladiátorként tevékenykedik. Egyetlen dolog lebeg csak a szeme előtt: a bosszú. Kiváló harcos, jól bánik a fegyverrel, komoly kihívást jelent az ellenfeleinek. Ebben a füzetben nagyjából erről van szó, megismerjük Arkadios gyermekkorát, és a fogságbeli történéseket, valamint látunk egy kis gladiátor harcot, bűnös élvezet ezerrel.

A rajzok szerintem nagyon jók, a képi világ leginkább a 300 című filmre hasonlít. Azért mondom a filmet, mert a képregényben nem voltak olyan szépek a rajzok és a színek, itt viszont szinte megszólalásig a 300 című film látványvilága tárul elénk. Ebbe beletartozik a durvaság is, tehát nem kell meglepődni egy-egy lehulló fejtől, vagy kikandikáló belső szervektől. Akinek bejött a 300 látványvilága, annak ez a képregény is tetszeni fog, és megint vonom a párhuzamot a sorozattal, szerintem ott is hasonló a látvány, ami engem arra késztet, hogy kukkantsak bele a sorozatba, hiszen a 300 képi világát imádtam, és a stílus is hasonlóan kaszabolós, csak itt gladiátorok vannak, nem spártaiak vs perzsák.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik kedvet kaptak az elolvasásra, miután végigolvasták ezt a cikket. Illetve mondom, akinek bejött a 300, annak ez is tetszeni fog, szinte ugyanazt kapjuk, csak más szereplőkkel. Ebből természetesen adódik, hogy ha valaki pl írtózik a 300-tól, az ezt a képregényt/sorozatot is messze kerülje. Tervezem, hogy belenézek a sorozatba is, ha olyan, mint ez a képregény, akkor azt hiszem bejövős nagyon. További szép napot, és jó olvasgatást, Spartacus őrízzen titeket.