Van ez a jó szokásom, miszerint ha egy új képregényfilm készülésének híréről értesülök, és nem ismerem az alapanyagot, akkor utánanézek, és elolvasom, hogy tudjam, nagyjából mire számítsak a film esetében. Így volt ez a Losersnél vagy a Rednél, illetve a The Goon-nál, amiből egész estés animációs film van tervbe véve, de aggasztóan kevés az infó róla, nem lehet tudni szinte semmit. De ez most mindegy, itt ugyanis egy olyan képregényről van szó, aminek a filmes megfelelője már forog Ryan Reynolds-al és Jeff Bridges-el a főszerepben. Ígéretes a szereposztás, a film (és persze a képregény) címe pedig Rest In Peace Department, azaz R.I.P.D.

Elolvasom »

Elég régen volt már szó a The Goon v3-as sorozatról, így talán fel se tűnne nektek, ha nem mondanám, hogy a 4. számot átugrottam. Pedig tényleg kihagytam, és szándékosan, mivel nem találtam olyan jónak, hogy érdemes legyen külön cikket írni róla. Két rövid történet, az egyikben egy tengeri szörny- a másikban egy jetiszerű lény keseríti meg hőseink életét. Humoros beszólások és helyzetek itt is vannak, de valahogy nem az igazi. Az 5. szám viszont már hamisítatlan The Goon-képregény, az arra jellemző hangulattal és atmoszférával együtt.

Persze a történet itt is elmesélhető pár sorban, de hát továbbra sem ott van a hangsúly. Goon és Franky egy régi barátot kell kiszabadítson a gonosz zombi pap börtönéből, ehhez toboroznak előbb egy kis erősítést, hiszen a zombi pap igen komoly haderővel rendelkezik ilyen téren. Amint összeáll a rögtönzött csapat, indulhat a mentőakció. A kiszabadítandó személy amúgy a volt seriff, aki szintén zombilétre kényszerült, és most hőseinken a sor, hogy kiszabadítsák az ellenség karmai közül.

Ennyi a történet nagy vonalakban, de szerintem bőven elég is egy one-shothoz. Igen, továbbra is egyrészes történetek találhatók a sorozatban, ami nekem szimpatikus a sok event mellett, amit főleg a Marvel dobál ki, és néha nehezemre esik rendesen követni, vagy ha nem érdekel az egész, akkor meg az nem tetszik, hogy minden füzet ahhoz kapcsolódik. Itt legalább tudom, hogy ha az 5. szám után egyből a 31.-t olvasnám, simán megérteném, mert nincs köze az előző füzetekhez, és ez tetszik. Persze ezzel nem akartam a nagyobb kaliberű történeteket lehúzni, azokat is szeretem, de ilyen is kell néha.

A képregény varázsa egyértelműen a két karakterben és a humorban rejlik. Úgy állnak hozzá egy amúgy horrorba illő témához, hogy attól nem félni, hanem röhögni támad kedvünk. A humor mellett pedig az akció az, ami még megemlítendő, mert ha ezek a srácok elkezdenek zombit írtani, akkor ott hardcore zombiírtás lesz. Kicsit olyanok, mintha egy Bud Spencer/Terence Hill filmet néznék, csak furább fazonokkal és zombikkal, egyszerűen nincs ellenfelük.

Aki kíváncsi lett a cikk után a képregényre, és van kedve egy kis agykikapcsolós elborultan humoros zombiírtáshoz, az töltse csak le a képregényt, erről a linkről, ahonnan egyben le lehet szedni az 1-6 számokat, nyilván ott az 5. is.

Mára ennyi voltam, sziasztok.

Sokszor előfordult már olyan a Genzo Comics történetében, hogy olyan képregényt mutattam be, amiből várható volt a film verzió, és szerettelek volna titeket is megismertetni az eredeti anyaggal. Ilyen volt pl a Losers, a Red vagy a Cowboys&Aliens is. Most azonban megfordítom a dolgot, és egy olyan képregényt mutatok be, ami előbb animációs film volt. Ez pedig a Hihetetlen család lenne, ami szerintem ismerősen hangzik a legtöbbeteknek, ugyanis egy nagyszerű Disney/Pixar produkcióról van szó.

Elolvasom »

Folytatom tovább a The Goon képregénysorozat bemutatását, már el is érkeztünk a harmadik számhoz, haladunk szépen lassan. Csakúgy, mint az eddig bemutatott két szám, ez is egy különálló, egyrészes történet. Nézzük meg részletesebben, miről szól. Nézzük meg?

Elolvasom »

Genzo:

Vasárnap van, ismét Amondinon a sor, hogy szállítsa nektek a mannát, ő pedig egy kis sci-fivel készült. Pontosabban egy újabb Star Wars történettel, az előző nagy sikerére való tekintettel, mert igen, elég jól szerepelt. Szóval övé a szó és az Erő.

Elolvasom »

Genzo:

Vasárnap van, ígyhát az új rendszer szerint Amondinon a sor, hogy ismertessen veletek egy újabb képregényt. Egy olyan témába ásta bele magát ezúttal, ami nem épp megszokott tőle, ugyanis egy Star Wars képregényt mutat be, övé a megtiszteltetés, hogy a Genzo Comics első Star Wars cikkét szállítsa le nektek. Ne is húzzuk tovább a szót, kapcsoljunk hiperűrsebességre, Amondinnál az irányítás.

Elolvasom »

A múltkor elkezdtem a The Goon v3-as sorozatát bemutatni az első számmal, ahol láthattunk egy történetet Goon fiatalkorából, ami meghatározta későbbi jellemét. Most folytatom a sort a második számmal, ahol nem nézünk bele Franky gyerekkorába, lehet nem is volt neki, vagy nem történt semmi érdekes benne. Ebben a számban már egész más dolgokról lesz szó, úgymond belecsapunk a lecsóba.

Elolvasom »

Miután ha 100. bejegyzésem keretein belül bemutattam nektek a The Goon - Rough Stuff TPB-t, most úgy gondoltam, a v3-as sorozat füzeteit elolvasom (összesen ez 31 füzet), és amit érdemes, arról írok ide egy cikket. Az első szám hál'istennek pont olyan, amit érdemes bemutatni, egy dolog miatt mindenképp. Aztán, hogy mi ez az egy dolog, ami miatt érdemes, sőt ajánlott elolvasni a The Goon v3 01-et, az alant kiderül.

Elolvasom »

Ma ismét egy olyan régi ismerőst köszönthetünk itt a blogon, aki eddig még nem szerepelt, de most eljött az ő ideje is. A Maszkot azt hiszem senkinek nem kell bemutatnom, sokak gyerekkorából ismerős lehet a figura, hiszen volt egy népszerű rajzfilmsorozata is a 90'-es évek környékén, valamint egy film is készült belőle, melyben Jim Carrey alakította zseniálisan a címszereplőt. Arról aztán ne is beszéljünk, hogy a képregényvilágban is randalírozott párat zöldfülű-és fejű barátunk. Az első képregányes randalírozását mutatom be most, vagyis a Magyarországon is megjelent Maszk #1-et, egyenesen 1998-ból.

Elolvasom »

A blogom elérkezett a 100. bejegyzéséhez. Ezen jubileum alkalmából egy kultikusnak számító kéregényt mutatok be nektek, amely a The Goon - Rough Stuff címet viseli. A történet három részből áll, és egyben megjelent a Dark Horse kiadó szárnyacskái alatt.

Igazából én se ismerném ezt a képregényt talán még most sem, ha nincs a hír, miszerint film fog készülni belőle. Ezen hír hallatán kaptam fel a fejem, és miután láttam az eddig nyilvánosságra került dolgokat a filmből, úgy gondoltam, beleolvasok a képregénybe, lássam már, hogy miről is van itt szó.

Az az igazság, hogy nagyon megérte utánajárni a dolgoknak, ilyen jól képregényen régóta szórakoztam. A történet nem valami bonyolult, de megállja a helyét, amin itt hangsúly van, az a humor, egy kis akcióval, meg horrorral keverve. Van ugyanis ez a páros, akik a főhősök, láthatjátok őket itt a képen. Az ő fejükre vérdíjt szab ki egy bizonyos zombi pap, aki Lonely Street városának főnöke. A városról azt kell tudni, hogy hemzseg a zombiktól, akik mind a pap irányítása alatt állnak, ők vadásznak hőseinkre, a nagydarab Goonra és kisebb termetű társára, Frankyre.

Nagyjából a sztori vázlata ez lenne, hogy a pap mindenféle fondorlatos tervet kieszel, illetve különösebbnél különösebb teremtményeket hoz létre és küld rá a párosra, de rendszerint megszívja. Nemes egyszerűséggel erről van itt szó, mégsincs okunk a panaszra, mert a képregény szinte olvastatja magát, a jókor ellőtt beszólások és a kisebb-nagyobb bunyók kellő szórakoztatást nyújtanak. A Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilm is erről szólt, hogy a Prérifarkas meg akarta kaparintani a madarat, de az mindig tújárt az eszén. Vagy a Flúgos Futam epizódjainak is ez volt a lényege, aztán Tom és Jerryről ne is beszéljünk. Ezek legendás rajzfilmek, sokak (köztük én is) ezen nőttek fel, első osztályú szórakoztatást nyújtanak a mai napig, pedig sztori szintjén nem sokat mutatnak fel. Ez a képregény is ebbe a kategóriába tartozik, csak kicsit brutálisabb, mint az imént felsorolt rajzfilmek. Nem kell mindig világot megváltó történet egy jó képregényhez. Ennek a könyvnek a legnagyobb pozitívuma a humor, ami nélkül felejthető lenne az egész. A fekete humor rajongói is megkapják a nekik tetsző poénokat, egyszerűen zseniális párbeszédek és beszólások alakulnak ki a sok sablonos szövegen kívül. Mert persze az is kell, hogy előrehaladjon a történetszerűség valamennyire, nem lehet csak poénokra építeni az egészet, úgy is mondanám, levegőt is kell vegyünk két nevetés között, addig meg hogy olvassunk valamit, jönnek a cselekményt előre vivő rövid szövegelések.

A képregény elején egy kis bevezető található, melyben a két főszereplő elegánsan kiöltözve mesél a sikerről és a rajongásról, ami körül veszi őket, illetve megmutatják, mennyit fejlődtek első megjelenésük óta, főleg a kinézetüket illetően. Ez a rész jó kis bemelegítő a konkrét történethez, már az elején vannak jő poénok. Ez után jön maga a három részes történet, amelyről már elmondtam, amit el szerettem volna. Következik ezután egy pár oldalas ismertető magától az alkotótól, Eric Powelltől, aki mutat pár régebbi vázlatot is a karakterekről. Majd pár rövid strip teszi fel a pontot az i-re, ezek leginkább a Garfield képsorokra emlékeztetnek, rövid, nagyon vicces szösszenetek. Azt kell mondanom, hogy ez így egy nagyszerű kiadvány, mindent tartalmaz, ami szem-szájnak ingere, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, jól fog szórakozni. Én is tervbe vettem a további füzeteket, mert nagyon tetszik az egész úgy, ahogy van. Ezt a TPB-t elérhetővé tettem mindenki számára, erre a mediafire linkre kattintva tölthetitek, mivel én minden The Goon képregényt egyben szedtem le torrenttel, és tudom, hogy nem mindenki van oda a torrentezésért. Ja, és persze angolul van, de nagyon egyszerű a szövege, könnyen meg lehet érteni. És ha már letöltés, a fenti képet is lekaphatja innen az, akinek kell.

Ez volt tehát a 100. bejegyzés az oldalon, köszönet azoknak, akik segítettek növelni ezt a számot (Benya, Amondin, Talgaby), remélem máskor is számíthatok rájuk is, illetve mások is jelentkezhetnek.

A Pokolfajzat még nem is szerepelt itt nálam, pedig elég népszerű képregényhős, akiről már két film is készült, növelve a már amúgy sem kicsi hírnevet. A filmek nekem tetszettek, és a képregények között is lehet találni érdekes történeteket, mint amilyen például ez, amelyik a Harmadik kívánság címet viseli.

A történet elején három sellő nővért látunk, amint a mocsári szipirtyóhoz fordulnak, hogy teljesítse három kívánságukat. Már itt az elején visszaköszön nekünk megannyi mese, vagy akár vicc is, ami a három kívánság motívumával foglalkozik. Apropó vicc, eszembe is jutott egy, ha nem bánájtok, megosztom veletek:

Az agresszív kismalac talákozik a jótündérrel, aki teljesíti két kívánságát. A kismalac első kívánsága:

- Végy egy szeget, és verd bele ebbe a fába úgy, hogy az égvilágon senki se tudja kihúzni.

Megtörténik. Második kívánság:

-Most húzd ki a szeget.

Na jó, ennyit a vicelődésről, csak úgy eszembe jutott, régi vicc már. Vissza a történetünkhöz. Szóval a három nővér szeretne hármat kívánni a szipirtyótól, ám ehhez előbb teljesíteniük kell egy próbát, amit a szipirtyó ad nekik, mégpedig, hogy verjenek bele egy szeget a szipirtyó ellenségének fejébe. Nem, nem kell utána kihúzzák. Tippelhettek, hogy ki a vényasszony ádáz ellensége, segítek, Hellboy.

A három nővér tehát elindul Hellboy nyomába, hogy beleverjék a szeget a fejébe. Valamilyen csoda folytán ez sikerül is nekik. Elviiszik a lényt a szipirtyóhoz, majd jöhetnek a kívánságok. De előbb még egy érdekesség. Hellboy le van láncolva a mocsár mélyén, de nem akármilyen lánncal, hanem egy olyannal, ami csontokból készült, mégpedig egy lány csontjaiból, aki utálta Hellboyt, és ez a gyúlölet a csontjaiban maradt, így még erősebben fogva tartja hősünket a lánc. A három nővér pedig łjvánhat hármat, mert az üzlet az üzlet ugyebár még a mesében is. Az, hogy miket kívánnak, és miként teljesülnek a kívánságok, maradjon meglepetés, olvassátok el ezt a kétrészes történetet.

A rajzok, ahogy az minden Hellboy képregényben, itt is egyedi stílusúak, elég minimalisták és rajzfilmszerűek, ugyanakkor a sötét árnyalatok vannak többségben. Nekem bejön ez a stílus, ez jellemző a Hellboy képregényekre.

A történetet megtaláljátok a NewGenen, ajánlom elolvasásra azoknak, akik szeretik az ilyen meseszerű történeteket. Mert ugye, mint arra már korábban is utaltam, tele van mesebeli motívumokkal, csak fűszerezve van pár sötét tónussal úgy a képeket, mint a történetet illetően. Szóval, akinek felkeltettem az érdeklődését, annak irány a NewGen, és ne felejtsétek el, hogy a szavazást holnap lezárom, még addig van időtök kattintgatni párat. A fenti képet pedig tölthetitek lefele innen. További szép napot, sziasztok.

Ma már Amondin bemutatott nektek egy Csodálatos Pókember sztorit, de úgy gondoltam én is jelentkezek valamivel. Ez a valami pedig nem más, mint a Conan első füzete. Mielőtt tévedésekbe esne valaki, elmondom, hogy amit a múltkor bemutattam, az a Conan 00. száma volt, és ez a következő.

Az előző számban megismertük a legendát, most pedig megtestesül előttünk. Conant már a képregény elején harcoláson kapjuk, amint megment egy fiatal aesir nőt. Az aesir népet ez annyira lenyűgözi, hogy arra kérik a harcost, maradjon velük egy ideig, segítse ki őket a vanírok ellen vívott háborúban. Közben Conan elmeséli az úti célját: egy olyan földre szeretne eljutni, amiről a nagyapja mesélt neki, ám még ő sem látta soha. Ez az örök nyár földje, teli csodákkal és boldogsággal. Harcosunk az aesirek kérésére félbeszakítja útját, hogy részt vegyen a háborúban. Azonban maga a harc még csak most kezdődik, a kimenetele a további számokban fog folytatódni.

Be kell vallanom őszintén, hogy nem láttam a régi Conan filmet Arnolddal, így a tudásom ilyen téren nem sok, és nem is nagyon tervezem megnézni a filmet. De ez a képregény tetszik nekem,így két füzet után bejövős, aztán meglátjuk a későbbiekben mi lesz. A következő szám biztos nagyon jó lesz, hiszen ha jól sejtem, a most kezdetét vevő háború a 2. számban fog folytatódni és talám zárulni is. A képregény az Allcomicson található, oda tessék menni érte.

A rajzok elég egyediek, pontosabban nem megszokottak. Festményszerű képekkel van itt dolgunk, lehet, hogy ezek tényleg festmények, mint a Kingdom Come esetében. De szerintem jók, hangulatteremtés céljából is első osztályúak.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, ha igen, akkor mondtam, hol találjátok. És örülök, hogy már csordogálnak a szavazatok, csak így tovább, szavazzatok bátran, hiszen arról van szó, hogy ki milyen képregényekről olvasna itt, én pedig igyekszek majd mindenkinek a kedvébe járni, de azért kíváncsi vagyok, mely képregényeknek van nagyobb olvasótáboruk itt a blogon. Szóval szavazzatok, és olvassatok Conant, meg amihez kedvetek van, további szép estét, holnap ismét jelentkezem valamivel, sziasztok.

Ezen a napon egy legendás harcos jött el hozzánk. Reméljük szándéka békés, nem akarja sorra lemészárolni az olvasók nemépp maroknyi csapatát. Egy barbár, egy harcos, egy legenda. Ő Conan. Haja fekete, tekintete zord, kezében kard. Ezidáig kevéssé voltak ismertek a Kimmériai fiatal korai évei, azonban eme képregény tájékoztatást ad nekünk a legendáról...

Ebből a kis bevezetőből rájöhettetek, hogy a Conan című képregény nulladik számával foglalkozok ma. Conan neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a filmvilágot is meghódította még régebben, Arnold Schwarzenegger legendás alakításában. De a barbár vissza fog térni még a vásznakra, bár kicsit csenevészebb formában a közeljövőben. Szemléltetésképp mutatom meg nektek a régi, illetve az új Conant. De addig is nézzük ezt a képregényt.

Lévén ez egy sorozat nulladik, amolyan bevezető száma, itt még nemigazán beszélhetünk történetről. Ebben a részben megismerkedünk a legendával, amely Conan nevéhez fűződik, és amelyből idéztem is kicsit a fenti bevezetőben, igaz kicsit módosítottam a szövegen. De egy kis történetfoszlányt mégis kapunk, mégpedig a következőt: egy keleti nagyvezér és szolgája egy kincsekkel teli kamrát találnak, melyben egy szobor is áll. A szobor egy hatalmas harcost ábrázol, a feliratból kiderül, hogy a neve Conan, és "legsötétebb óráinkban, amikor a kígyó fenyeget, ő visszatér". A vezért nem hagyja nyugodni ez a harcos, és egyik alattvalójának megparancsolja, hogy nézzen utána ennek a férfinek. Wazir neki is esik a Googlenek (persze nem, hanem átnyálazza a pergameneket) és meg is találja a legendát, melyet felolvas a vezérnek. És pont. Erről szól a bevezető rész, és igazából ez elég is ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését a képregény további részei iránt. Igazából ez egy hatásos bevezetés egy legendás harcos kalandokkal teli történetébe.

A rajzok nekem kifejezetten tetszenek, főleg a nagy képek azok, amik bejönnek, a honosítás pedig nagyon szép munka, hangulatos, el van találva.

Ezek után mondhatom, hogy mindenkinek ajánlom a képregényt, aki kedvet kapott ezután az írás után, illetve, akinek nem sikerült felkeltenem az érdeklődését  az is próbálja be, hátha az jobban meggyőzi őt, mint az én cikkem. Még nem mondtam, de a képregényt elolvashatjátok az Allcomicson, és, hogy a folytatás mikor várható, vagyis hogy a harcos mikor tér vissza újból, azt a tagoktól kérdezzétek. De addig is jól olvasgatást, és szép napot, sziasztok.

UPDATE: Az lemaradt, hogy a hét borítója most a Gears of War 8. számáé.

Ezzel a frissítéssel kicsit kilépek a szuperhősök világából, és a manga rajongóknak próbálok pár kellemes percet szerezni, mert feltételezem, hogy akad pár olyan olvasóm is, aki rajong az ilyesmiért. Én nem mondanám magam vérbeli mangarajongónak, nem igazán vagyok otthon ebben az univerzumban, de azért pár rajzfilmet láttam már (Cowboy Bebop, Yu-Gi-Oh, Tsubasa Kapitány). Most kicsit hülyeséget mondtam, a felsoroltak közül nem mind manga, hanem anime is szerepel, de ha úgy vesszük, japán rajzfilmekről van szó, csak kicsit más stílusúak. Bár nem vagyok nagy szakértő, a nevem mást tükröz, ugyanis egy japán rajzfilm egyik szereplőjétől "vettem át", természetesen a kedvenc karakteremről van szó az illető rajzfilmből. De ezután a bevezető után nézzük, miről is van itt szó. A Ghost In The Shell, vagy magyarul Páncélba zárt szellem (jelen fordításban Szellem a páncélban) nem csak képregényverzióban található meg, létezik belőle rajzfilm is természetesen, és ha jól tudom, videojáték is. A rajzfilmből eddig semmit sem láttam, csupán ez a képregény jelenti minden tudásomat a GITS-el kapcsolatban, ígyhát remélem elnézitek nekem, ha nem mászok bele nagyon a szereplők neveibe, valamint a történetbe sem, hiszen így első olvasásra elég zavaros volt, talán neki kell essek majd megint.

Sok helyen olvastam már, hogy a GITS és a Matrix című film között sok hasonlóság kimutatható. Ez nekem csábítóan hangzik, nálam a Mátrix trilógia a filmek filmje, eddig nem volt, és valószinűleg nem is lesz olyan film, ami azt űbereli, természetesen ami engem illet. Nos, ez után a képregény után is állíthatom, hogy tényleg van hasonlóság a kettő között, például a virtuális környezet, cyber jövőkép, illetve az is hasonlóság, hogy ez is nehezen érthető, csakúgy mint a Matrix film, amit nem biztos, hogy felfogsz első megnézésre, legalábbis amikor én elsőre néztem, még nem volt teljesen tiszta minden, sőt, talán azóta sem teljesen tiszta, bár már majdnem tudom a teljes szöveget, mindig találok valami újat a filmen. De vissza a képregényhez.

Nos, a történet mint mondtam, elég zavaros így elsőre, de ma mindenképp ezt akartam bemutatni, nem is tántorít el semmi. A képregény elején egy kis bevezető található, melyben megtudjuk, hogy a közeli jövőben a világ információközpontú lesz, egy hatalmas hálózat övezi majd körül a bolygót. Aztán megismerjük a történetünk helyszínét, természetesen Japánról van szó. Innentől pedig kapjuk a történetet a képünkbe, özönlenek az információk, és nagyrészükkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet, csak nekem zavaros ez az egész egy kicsit, mert semmit sem láttam a mangából. Viszont ez a képregény arra késztet, hogy belenézzek abba is, hiszen érdekes az alapszitu ezzel a virtuális központú jövőképpel, ami tényleg a Matrixot jutattja az eszembe. Aztán, ha egy kicsit tájékozottabb leszek a témát illetően, még bemutatok egy GITS képregényt, és esetleg javítom az itteni esetleges félreértelmezéseket.

A történetből így most annyi jött le, hogy van egy iskola, ahol zajlik a vasszigor, a nebulók örömódákat kell zengjenek a suliról, pedig katasztófális bánásmódban részesülnek. Ide küldenek ki egy csapatot, konkrétan a főhősöket, hogy nézzenek szét arrafele. Aztán lesz akció, fordulatok, vagány megoldások, csak én éppenséggel nem sokat értek még az egészből.

A rajzokkal nincs bajom, tipikus manga rajzok, az viszont érdekes, hogy a képregény egy ideig szines, aztán átvált fekete-fehérbe. Ez nem tudom milyen dolog, kicsit szokatlan.

Nos, kb ennyit szerettem volna írni erről a képregényről. Remélem azért nem vettem el a kedvetek tőle, én még nekifutok párszor majd, hogy tisztuljon a kép. Ajánlom a képregényt főleg azoknak, akik jártasabbak a GITS-ben mint én, mert akkor lehet első olvasásra is pofonegyszerű lesz megérteni. A képregényt amúgy a HálóZsákon megtaláljátok, a sci-fi kategóriában hever. Remélem felkeltettem a mangafanok érdeklődését a comic iránt, hacsak nem olvasták már el ezerszer, tudniillik elég régóta fentvan a HZs-n, olyan tagok felelősek a magyar változatért, akikről életemben nem hallottam, pedig régóta látogatom rendszeresen az oldalt, és a fórumozást is úzöm aktívan. Ez volt mára a cikkem, nem a legjobb írásom ever, de azért egynek okés. Holnap szeretnék megint jelentkezni valamivel, de hogy mivel, az egyelőre meglepetés. Jó éjszakát, ne engedjétek ki a szellemet a páncélból, sziasztok.

A mai frissítésemben egy régi ismerős kap főszerepet. Pontosabban fogalmazva, régi ismerős, de nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy létezik képregény is az illető nevével a boritón. A cimből, és a boritókból látszik, hogy ez a régi ismerős az Alien, pontosabban nem egy, hanem elég sok. Miért régi ismerős? Azért, mert 1979 és 1997 között négy különálló filmben szerepelt, valamint két film kézült még, ahol a Predatorokkal osztozott a nagyvásznon. A különálló Alien filmeket rendesen még nem láttam, csak nagyon régen tvben azt hiszem az elsőt, de tervezem, hogy megnézem a többit. De mindenesetre legendás lényekről van szó, és most képregény formájában üvöltenek ránk, a rajongók nagy örömére.

A filmekhez nem tudom hasonlitani ezt a képregényt, de annyit el tudok róla mondani, hogy nagyon hangulatos. Aki nem nagyon bírja a durvább dolgokat, annak nem ez a megfelelő estimese, mert azért néha van egy kis trancsirozás.

A történet szerint egy csapat kutató egy új világba érkezik, amiről azt hiszik, hogy nem lakatlan, de mondanom sem kell, hogy ez nem igy van. Tele van a képregény izgalommal, rejtélyekkel, akcióval, és Alienekkel. A sztoriból nem szeretnék többet leirni nektek, ti is élvezzétek annyira az olvasást, mint én élveztem. Amúgy ez egy négy kötetes történet, eddig ennyi jelent meg a sorozatból, de a történet lezárult, úgyhogy nyugodtan el lehet olvasni, nem kell izgulni, hogy a folytatás csak 2 hónap múlva jön ki, és addig elfelejted a sztori elejét.

A rajzok nekem nagyon tetszenek, az Alienek nagyon jól sikerültek, valamint a hátterek is szépek, de ami még külön dicséretet érdemel részemről, az a boritó. Főleg a 3. és a 4. füzet boritójára gondolok, ezeket biztos más rajzolta, mert egész más stilusúak, mint az első kettő. Nekem bejönnek. Ezt a képregényt is angolul olvastam, ami azt jelenti, hogy Keildavid minden bizonnyal kihagyja. De akit érdekel, az a spidermedia-n megtalálja, link a jobb oldalon.

Az Alien-fanoknak mindenképp ajánlom ezt a képregényt, ők még jobban fogják élvezni, mint én. Remélem megjött a kedvetek letölteni ezt a négy füzetet, jó olvasgatást kivánok hozzájuk. És ne felejtsétek, az űrben hiába sikoltatok, nem hallja senki.