

Vasárnap van, és ahogy ígértem, újra itt vagyok, és szállítom nektek az újabb képregényajánlót. Ezúttal a fantasy/sci-fi világba kalandozunk el egy történet erejéig. A Warhammer 40000 képregények már nem ismeretlenek azok számára, akik rendszeresen látogatják ezt az oldalt, vagy a HálóZsákot, ahol ezek olvashatók. Most egy újabb TPB-t mutatok be nektek, ami az Ultramar védelmezői címet kapta.

Miután Amondinnal scifiztünk a minap, most én következek, és egy kis fantasy kalandra hívlak titeket. A fantasy, mint műfaj már nem is áll olyan messze tőlem, mint régebben, kicsit beleástam már magam a dologba, és nem rossz, de enciklopédikus tudást azért ne várjatok tőlem, sokkal inkább Aldarion barátomtól, akinek a HálóZsák fantasy-részlegét is köszönhetjük, beleértve ezt a TPB-t is, ami a Warhammer 40.000 univerzumban játszódik. Egy történetet bemutattam már a témában, a Kárhozat hadjáratot, ami azóta lezárult, szóval azt is ajánlom mindenkinek olvasásra, a sztori elejét felvázoltam még anno.
De most egy nemrégiben befejezett történetet mutatok be, így, akik most szeretnék elolvasni a TPB-t a cikkem után, azok már teljes valójában élvezhetik ezt a nagyszerű történetet. Lássuk kicsit részletesebben, miről is van szó itt.

Először is egy bocsánatkéréssel tartozom, amiért tegnap nem frissitettem az oldalt de elég sűrű nap volt, és nem jutottam oda, hogy irjak (pl. egy Kárpátia koncert jött közbe). De ma bepótolom, még ha kicsit megkésve is. Ma a fantasy világába kalauzollak el titeket. A Warhammer 40000-ről már lehet hallottatok, ha más nem, de játék formájában. De ha nem, akkor sincs semmi baj, hiszen én sem játszottam még a játékkal, sőt, maga a fantasy műfaj sem vonz túlságosan, ez a képregény mégis nagyon tetszett.
Az első oldalon kapunk egy kis leirást arról, hogy miről is van itt szó, kik a szereplők, mit csinálnak, és miért. Na most ez nekem nagyon jól jött, mert mint ahogy azt már mondtam, én olyan maradi vagyok, hogy nekem életem van, nem karakterem, és életkorom, nem levelem, ezért hát egyáltalán nem ismerem az univerzumot. A kis bevezető után nagyon szépen lerajzolva látjuk azt, amit az előbb elolvastunk. Hőseink harcolnak, mint az őrült, klánok vannak, ocsmány lények vannak, kiemelkedő hősök vannak, ahogy azt egy valamirevaló fantasytól elvárjuk. Szerintem látszik az irásomból, hogy nem vagyok egy elvetemült fantasyrajongó, csak valahogy erre a képregényre kiváncsi voltam. És be is jött, nem kizárt, hogy olvasok még egy pár részt.
A rajzokat már az előbb emlitetem, szerintem nagyon jók, és hangulatosak, a szinvilág magával ragadó. Ritka pillanat, ilyen még nem fordult elő, megmutatom nektek a két kedvenc oldalamat a képregényből: EGYIK, MÁSIK. Ezen képek megnézése után a rajzról már nem kell többet mondanom szerintem, ezek az oldalak elég beszédesek voltak.
A történetet már vázoltam pár sorral feljebb ugyebár, egyik csapat harcol a másik ellen, van a főhős, aki nagyon nagy csávó, és ilyesmi. Mást a sztoriról nem szeretnék elmondani, mert esetleg spoilerek is keverednének akkor a szövegbe. Ennek a füzetnek amúgy folytatása is van, sőt, kitudja hány, de a HálóZsákon ez az egy füzet van ebből a sorozatból, illetve a 0. szám, ami ha jól emlékszem három rövid történetet tartalmaz. Annyira fanatikus nem vagyok, hogy most elkezdjem letölteni az angol verziót és éjt nappallá téve olvassam, inkább megvárom a folytatást, ami remélhetőleg jön majd, mert magyarul szerintem sokkal élvezhetőbb.
Bocs, ha esetleg lehúzónak hatna a kritika, ez csak azért van, mert nem vagyok fantasyman. Amúgy a műfajon belül ez most a kedvenc képregényem, és igen, olvastam már másikat is. Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik az ilyen fantasy cuccokat, vagy esetleg játszottak már a játékkal. Illetve azoknak is, akik hozzám hasonlóan azt mondják magukban, hogy " na, kéne már olvasni valami jó képregényt, de most ne szuperhősöst már, inkább valami újat és zúzósat", mert akkor ők sem fognak csalódni, mint ahogy én sem csalódtam. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, valamint azt is remélem, hogy nincs harag azért a megjegyzésért, hogy életem van nem karakterem. Persze, vannak olyanok, akik csak szórakozásból játszanak, de nem teszik rá az életüket, viszont vannak akiknek 3 és fél millió vaddisznó megölése fontosabb, mint mondjuk elmenni randira. Ezutóbbiaknak szólt ez a megjegyzés, de attól még velük sincs bajom, mindenkinek megvan a maga karaktere élete. További jó olvasgatást, ma még szeretnék valamivel jelentkezni, bepótolandó a tegnapi kiesést, remélem össze is jön. Ha pedig nem, akkor holnap biztos frissülni fogok. Sziasztok.
UPDATE(2010.04.18): A HálóZsákra ma épp ennek a történetnek a folytatása került fel. Nagyon izgalmas és érdekes dolgok történnek benne, az utolsó kép pedig olyan, hogy egyre jobban várom a következő részt. Olvassátok el, szerintem megéri.