2000AD bejegyzései 
Mai cikk egy kicsit késve készült, és a további járatoknál is előfordulhatnak majd kimaradások, mert a fájlmegosztó leszabájozás érzékenyen érintette az e rovathoz való anyag gyűjtését. mindenesetre, ahogy sikerül egy teljes történetet összekanalaznom közzé teszem. A mai Helter Skelter leszedése közben végig azon filóztam, hogy milyen jó lesz. Hát nem lett…inkább olvastam volna mást…
Nate Slaugterhouse története nem ért véget a letartóztatásával, az előző ciklus végén, kapott még egy folytatást, ami hangulatilag, csavarokban és akcióban legalább annyira ott volt mint elődje, és elolvasása után nincse benne a feleslegesség érzete, tehát érdemes megismerkedni ezzel is.
Annak okán, hogy a változatosság gyönyörködtet, lássunk egy olyan történetet, amiben nem Dredd a főszereplő. És amiben még a maga kicsavart módján sem „pozitív karakter”.
1977 március 5.-én a brit képregény-antológia, a 2000AD 2. számában megszületett a szigetországi képregény-irodalom híres figurája Dredd bíró. Noha „csak” a 2. szám gyermeke – mégis az ő neve forrt össze leginkább a sorozatéval. Több mint 30 évi töretlen sikeréről azonban alkotói nem is mertek volna álmodni.
John Wagner Judge Dredd szülőapja,alkotott nagy történeteket, de néha még egy viszonylag jó történet „folytatását” is sikerül elszúrnia. Csúnyán . Persze mentségére legyen mondva harmicegynéhány évnyi Dredd történet írogatásába bele lehet fáradni. Bár akkor is...
A Tenth Planet folytatásaként kapunk egy újabb nagyeposzt, még mindég az egzotikusabb Hestia környezetben, amelyben végre lezárják a Mechanismo/McGruder szálat egy áldozatok számát tekintve mérsékeltebb kalanddal.
A Mechanismo történetekben már pedzegették, Dredd és McGruder főbíró szembenállását,ez a vonal a folytatásokban, amit most bemutatni szándékozok, még hangsúlyosabb lett, és a történetek keretében (ki hitte volna J), egy újabb helyszínt is bemutatok.
Soron következő cikkemben 2 nagyobb és 1 kisebb történetet vettem górcső alá. Hogy miért kerültek egy cikkbe, az rögtön kiderül, ha továbbolvasol.
Ez alkalommal a Titán kerül terítékre,a Szaturnusz holdja, pontosabban a rajta megtalálható büntetőtelep. A Dreddverzum bűnözőinek bármennyire is finom elbánás jár egy városon belüli Iso-Block vagy később egy Cursed Earth-i kényszermunkatábor képében, a törvényszegő Bírókat ennél is kellemetlenebb környezetbe száműzik, a Titánra ahonnan lényegében nincs visszatérés.
A soron következő cikkemben, egy visszatérő karaktert mutatok be nektek Dredd bíró világából, és ellenségeinek palettájáról. Ismerkedjünk hát meg PJ Maybe-vel, a sorozatgyilkos-kölyökkel, aki sokszor csusszant ki Dredd markából...
Anderson eseteiben a természetfeletti incidensektől, a hagyományosabb bűnügyekig –amiket telepatikus segítséggel történő felgöngyölítés fűszerez – minden megtalálható (ki-ki eldöntheti, hogy neki milyen jellegű történetek tetszenek tőle…engem például a változatosság gyönyörködtet). Történetei kevésbé bizarrak, lightosabbak a Dredd-esekhez képest, de legalább olyan szórakoztató Dreddverzumot színesítő spin-off sorozat, így érdemes megismerkedni azokkal az epizódjaival is, amik nem kapcsolódnak Judge Death-hez.
A Dead Man történetek által elkezdett ciklus a 600-as Progok „nagy-eposzában” a Nekropoliszban teljesedik ki, és ahogy sejteni lehetett a főellenség a Deadworld-os „Sisters of Dead” és a „Four Dark Judges”-ek lettek, ám bármekkora is volt az alapozás, nem lett nagy durranás.
A pusztaságban a „Savas-folyótól nyugatra” egy néger kissrác és kutyája gyíkra vadászik, de valami sokkal érdekesebbet talál…egy csúnyán összeéget férfit, aki bármennyire is hihetetlen még él. Hazaviszi hogy meggyógyítsa, és elnevezi Dead Man-nek. Így indul meg a 2000AD 650-ben az egyik legmegosztóbb nagyobb története.
A cikksorozatom legújabb részében Hondo-cityt vesszük elő amit már emlegettem egy korábbi cikk, későbbi történeténél (Judgement Day), de itt egy kicsit részletesebben szólnék róla megragadva az alkalmat, hogy tovább erősítsem bennetek a benyomást, hogy a Dreddverzum minden nem Mega-City I-béli helyszíne és külföldi bírója borzasztóan sztereotíp. Mert Hondo-nal is így van.
Az Apokalipszis Háború rengeteg történetet inspirált az évek folyamán, amik szerintem gyakran jobbak voltak, mint maga a nagyeposz, viszont kevésbé ismertek. Most egy ilyet mutatok be, egy Szov pszíről, amely egyszerre szolgál előzmény és folytatástörténetként is.
Aki azt mondja, hogy nem fér bele a Dreddverzumba egykis természetfeletti felhangú történet az téved, nagyot. Mert az egyik ilyen adja az egyik legismertebb Dredd ellenfelet Judge Death-et, sőt az egyik legsikeresebb spin-off sorozattal rendelkező mellékszereplőt is Judge Andersont.
Dredd nem utálja a Karácsonyt, igaz nem is szereti,mert mindég történik valami, ami megtépázza ünnepi hangulatát a képsorokon. Mivel a 2000Ad heti újság akarva akaratlanul sok olyan történet keletkezett az idő során, ami az ünnepekre esett. De mint a Dreddverzumban minden, ezek is többnyire bizarr, morbid történetek lettek. Ezek összegyűjtéséből készült cikkemmel kívánok Boldog Karácsonyt minden olvasómnak, és próbálok karácsonyi hangulatnak megfelelő történetekkel szolgálni, vagy épp ezt a hangulatot leépítőekkel, ahogy Dredd is leépítette a Télapót, a Magyarországon már kultikus Dredd szarrá veri a Mikulást Heavy Metal Dredd történetben J.
Amit sejteni lehetett első Lunai felbukkanásuk, és a többszöri Black Atlantic-os bepróbálkozásuk után, a szovjetek előbb utóbb bepróbálkoznak, és kirobbantanak egy olyan háborút,amivel mindazt a több-kevesebbet, ami megmaradt a világból kérlelhetetlenül elpusztítják. Ez lenne az Apokalipszis Háború.
Ebben a cikkben Mega-City I történeteinek 80%-ában helyszínül szolgáló Blokkokról lesz szó (mert kimondva, vagy kimondatlanul itt vagy ezek környékén játszódik a legtöbb) és arról, hogyan élik mindennapjaikat a jó polgárok, és hogyan iktatják be teendőik közé rendszeresen egymás lemészárlását.
Mark Millar és Grant Morrison története a Crusade egy kellemes felütéssel kezdődik, egy csapat Tech-Bíró 15 éve elindult a galaxis határa felé, de most a hajó visszatért és a vezetőjük Eckhart nem kevesebbet állít, minthogy elérték az univerzum végét, és találkoztak Istennel!
Ígéretem szerint itt van vagyok a Judgement Day „utóhatásai” közül azzal ami hosszabb történetet kapott. Amiért külön cikkben volt érdemes pár gondolatban megemlékezni róla, hogy a Mechanismo történet több folytatást kapott, külön ciklust alkotva.
A Judgement Day-nak volt egy érdeme, amit nem említettem a róla szóló cikkemben. Bár sok nagyobb katasztrófa megrázta már Mega-city I-et, a zombis nagyeposz sokszor a szánkba rágta, hogy sokan meghaltak, rengeteg bíró. Tehát helyzetet teremtett, az addig is épphogy működőképes város lehetőséget kapott egy kis anarchiára, küldő-belső ellenségek térnyerésére egyaránt.
Ismét egy utazásos kalanddal jelentkezek, a Dredd bíró képregények egyik fontosabb ciklusával, a Judge Child Questtel.
Legújabb vizsgált történetünkben Dredd bíró egy kulturális csereprogramban vesz részt…így igaz…az írók, Mark Millar és Grant Morrison mentségére legyen mondva, hogy ez a nevetségesnek ható dolog, mint a történetből kiderülni, nem a Mega-City I vezetőinek volt az elborult ötlete, hanem a fogadó-félnek akiknek kellett valami alibi, hogy Dredd-et kicsalják a már megszokott közegéből, szóval még célja is van. Ám mindenesetre bármik legyenek is a hátsószándékok, Dredd Egyiptomban, Luxor City-ban köt ki.
Mega City-I-ről nyugatra a Cursed Earth található, számtalan történet színtere, keleten pedig a Black Atlantic, a jelen cikkünk témájául szolgáló szennyezet, mutánsoktól hemzsegő óceán, amely már jóval kevesebbnek. ( valószínűleg mert jó bírónk nem túlzottan szeret úszni) Érdekessége ellenére ugyanis a Cursed Water sajnos nem kapta meg azt a Dredd utazásos eposzt, amit sok más hely igen (Pl.Cursed Earth,Oz), és rövidebb történeteknek se lett ez a helyszín választva ,amit személy szerint sajnálok… mindenestre az alapján a pár létező történet alapján most megpróbáljuk feltérképezni a helyet.
Cikksorozatomban ezúttal nem egy új helyet mutatok be, hanem egy izzig-vérig Mega-City I-es történetet, ami egyben a személyes kedvencem : Caligula Bíró rémuralmát, az egyik legjobb eposzát. Ha életed során egy Dredd történetet akarsz csak elolvasni, amiben benne van, mindaz, ami ilyen sikeressé, és hosszú életűvé tette ezt a sorozatot, akkor én azt ajánlom, hogy ezt válaszd!
Mostani történeteinkben Argentína Dreddverzumbeli mására pillantunk rá Ciudad Barranquilla-ra, gúnynevén Banana City-re egy kisebb kitérővel, hangyákkal, nemzetközi konfliktussal, és a már meg sem lehet számolni, hogy hanyadik világháború fenyegetésével…
Közvetlenül a Luna I történetei után, a 2000AD lapjai újabb Dredd-es utazásnak adtak helyt, ami egyben az első igazi Judge Dredd eposz, a sorozat történetében. Hősünknek ezúttal a rettenetes Cursed Eath-et kell megjárnia, és elvinni a törvényt vadembernek, mutánsnak, földönkívülinek egyaránt, miközben elég sokszor szüksége is lesz rá, hogy harsogja szállóigéjét: I AM THE LAW!
Mivel elsősorban képregényes cikkekért jöttök ide rögtön itt is a Dredd sorozat következő része kivételesen szombaton!
Ez alkalommal nem csak egy helyet, hanem egy kisebb világkörüli utat ismertetek nektek. Wagner és Grant történetét, az Oz-t. A főszereplő, most kivételesen nem Dredd bíró, vagy helyesebben most nem csak ő,egy visszatérő karakter, Chopper – eredeti nevén Marlon Shakespeare, egy égszörfös –egy az ön és közveszélyessége miatt betiltott sport bajnoka, aki mióta megnyerte a Mega-City I-ben megrendezett (és Dreddék által csaknem meghiúsított) SuperSurf 7-et , aminek végén kezén Dredd bilincse kattant, börtönben tengeti napjait.
Már lájkolni is lehet Facebookon
Magyar képregényes oldalak
Angol képregények keresése
Akár a legfrissebb angol képregények letöltése
Ha kell pár jó kép:
Egyéb partnerek:
Ha kedved van egy jót játszani:
Játékfigurák vásárlása:
Mindenről, ami IT:
