Mega City-I-ről nyugatra a Cursed Earth található, számtalan történet színtere, keleten pedig a Black Atlantic, a jelen cikkünk témájául szolgáló szennyezet, mutánsoktól hemzsegő óceán, amely már jóval kevesebbnek. ( valószínűleg mert jó bírónk nem túlzottan szeret úszni) Érdekessége ellenére ugyanis a Cursed Water sajnos nem kapta meg azt a Dredd utazásos eposzt, amit sok más hely igen (Pl.Cursed Earth,Oz), és rövidebb történeteknek se lett ez a helyszín választva ,amit személy szerint sajnálok… mindenestre az alapján a pár létező történet alapján most megpróbáljuk feltérképezni a helyet.

Elolvasom »

Cikksorozatomban ezúttal nem egy új helyet mutatok be, hanem egy izzig-vérig Mega-City I-es történetet, ami egyben a személyes kedvencem : Caligula Bíró rémuralmát, az egyik legjobb eposzát. Ha életed során egy Dredd történetet akarsz csak elolvasni, amiben benne van, mindaz, ami ilyen sikeressé, és hosszú életűvé tette ezt a sorozatot, akkor én azt ajánlom, hogy ezt válaszd!

Elolvasom »

Küldetés teljesítve, bemutatásra került az újraindított DC Univerzum mind az 52 sorozatának első száma. Nem kevés olvasással és írással járt, de szerintem mindenképp megérte végignyálazni az egész felhozatalt, még azokat a számokat is, amelyek nem nyerték el végül a tetszésemet. A továbbiakban kicsit összefoglalom a véleményem erről az egész hajcihőről, és felsorolom, hogy végül mely sorozatok olvasását folytatom, és melyiket nem. Most már nincs olyan, hogy "talán folytatom", elkészült a lista, átgondoltam az egészet, ezt és még egy adag billentyűzetkoptatást találtok az Elolvasom mögött, itt már a cselekményekre meg ilyesmikre nem térek ki, csak általánosságban írok az egészről, mert úgy éreztem, hogy szükség van egy ilyen cikkre is. Szóval semmi spoiler vagy ilyesmi, csak elmélkedés, kiértékelés, összegzés.

Elolvasom »

Amint azt ígértem, itt a DC Reboot Csokor harmadik, és egyben lezáró része, amiben most már minden eddig elmaradt füzetet bemutatok pár sorban. Ezzel azt hiszem rekordot is döntöttem az egy cikkben bemutatott füzetek számát illetően, itt ugyanis ha jól számolom, 25 füzetről van szó, és mind külön világ, külön történet, persze azért kapcsolatokkal itt-ott, hogy ne essen szét az egész. Következzenek tehát a következő első számok pársoros ismertetői: Legion Lost, All Star Western, Demon Knights, Blackhawks, Catwoman, Batwoman, Blue Beetle, Captain Atom, Deathstroke, I Vampire, Red Lanterns, Voodoo, The Fury of Firestorm, Frankenstein: The Agent of SHADE, Legion of Superheroes, The Flash, Superboy, Teen Titans, Justice League Dark, The Savage Hawkman, Green Lantern: New Guardians, Wonder Woman, Red Hood and the Outlaws, DC Universe Presents, Green Lantern Corps. Még felsorolni is sok. A címek amúgy jól láthatóan el vannak választva a cikkben, ahogy eddig is, szóval lehet ugrándozni. Nem lesz rövid cikk, készüljetek, de talán megéri elolvasni.

Elolvasom »

Mostani történeteinkben Argentína Dreddverzumbeli mására pillantunk rá Ciudad Barranquilla-ra, gúnynevén Banana City-re egy kisebb kitérővel, hangyákkal, nemzetközi konfliktussal, és a már meg sem lehet számolni, hogy hanyadik világháború fenyegetésével…

Elolvasom »

Közvetlenül a Luna I történetei után, a 2000AD lapjai újabb Dredd-es utazásnak adtak helyt, ami egyben az első igazi Judge Dredd eposz, a sorozat történetében. Hősünknek ezúttal a rettenetes Cursed Eath-et kell megjárnia, és elvinni a törvényt vadembernek, mutánsnak, földönkívülinek egyaránt, miközben elég sokszor szüksége is lesz rá, hogy harsogja szállóigéjét: I AM THE LAW!

Elolvasom »

Amint azt észrevettétek az előző két posztból, új tagot köszönthetek a csapatban, a jó nagybetűs Szerkesztőségben, ahol immáron hárman vagyunk, jelenleg ketten aktívak.

Igen, Fairlight kolléga hivatalosan csatlakozott a bandához, ezúton üdvözlöm és kívánok neki itt is jó munkát és hosszú aktivitást.

Nem mondom el újra azokat, amiket ő már leírt, hanem a tagságából következő változást szeretném veletek közölni. Ez a változás egyértelműen a frissítési rendszeren esett. Fairlight ugyanis két napot kapott a hétből, egyszerűen annyi Dredd bírós cikkje van már előregyártva, és továbbra sem lazsál, hanem halmozza az írásokat, szóval simán tudja tartani a heti két napot. Ez a két nap a hétfő és a szerda lesz. Én maradok a csütörtöknél és a vasárnapnál. Szóval bővül a heti frissítések száma, aminek talán örültök, és reméljük, hogy a Dredd-es cikkeknek sikerük lesz. Én továbbra is a "mindenmás"-kategóriát szállítom, aztán ha Fairlight kifogyik a Dredd-ekből, ki tudja, mire ugrik rá ilyen szinten. Én személy szerint kíváncsi vagyok, de mielőtt erre fény derülne, még van hátra jópár cikk ebből a témából. A jobb oldalon már a frissített rendszert láthatjátok, Amondin egyelőre nem szerepel rajta, mivel nagyon eltűnt. Nem lett "kirúgva", csak megvárom, amíg visszatér (ha egyáltalán...), és újraegyeztetem vele a dolgokat. Reméljük, hamarosan ő is visszatér közénk.

Na, most megint kigépeltem magamból mindent, még annyi, hogy mivel ma este kaptatok frisset, így én holnap passzolok, és így csütörtökön érkezek valamivel, addig Fairlight hoz egy kisebb Dredd-maratont. Csütörtökön pedig terveim szerint a DC reboot maradék első számai jönnek egy cikkben, szóval megéri majd várni rá, rekordmennyiségű füzet kerül majd bemutatásra.

Mivel elsősorban képregényes cikkekért jöttök ide rögtön itt is a Dredd sorozat következő része kivételesen szombaton!

Elolvasom »

Helló mindenkinek!

Genzo jóvoltából mostmár szerkesztőként garázdálkodok a blogján, ami annyi jelent, hogy előreláthatólag hétfőn (a már megszokottabb szerda mellett), én frissítem ki az irományaimat ehelyütt.

Elolvasom »

Az IDW-s tininindzsa sorozat folytatódik a harmadik számmal, ahol újabb dolgokra derül fény, és a cselekmény is halad szerencsére. (akik az előző két számot nem olvasták, talán spoileres is lehet a cikk, de még így sem lövök le nagy poénokat, nyugi).

Elolvasom »

Ez alkalommal nem csak egy helyet, hanem egy kisebb világkörüli utat ismertetek nektek. Wagner és Grant történetét, az Oz-t. A főszereplő, most kivételesen nem Dredd bíró, vagy helyesebben most nem csak ő,egy visszatérő karakter, Chopper – eredeti nevén Marlon Shakespeare, egy égszörfös –egy az ön és közveszélyessége miatt betiltott sport bajnoka, aki mióta megnyerte a Mega-City I-ben megrendezett (és Dreddék által csaknem meghiúsított) SuperSurf 7-et , aminek végén kezén Dredd bilincse kattant, börtönben tengeti napjait.

Elolvasom »

Mostani uticélunk a Hold, néhány mára klasszikus történeten keresztül, bizonyítva, hogy a III. Világháború nem feltétlen gátja az emberiség űrbéli tevékenységének, legalábbis a 2000AD sorozatában.

Elolvasom »

Bizonyára ti is észrevettétek a napokban, hogy a freeblog alatt futó oldalak (köztük ugye mi is) bemondták az unalmast, és egy karbantartásos felirat fogadott mindenkit, aki ide látogatott. Nos, a karbantartás bevégeztetett, tegnap este már működtek a dolgok, viszont minden bejegyzés eltűnt augusztus 28-ig visszamenőleg. És nem csak nálunk, hanem más oldalakon is.

A bajt nálam az harangozta be, hogy sokáig egyszerűen nem tudtam frissíteni. Hiába írtam meg a szöveget, nem engedte lementeni, és ezáltal a főoldalra tenni. Ezért csúszott Fairlight Dredd bírós cikkének második része, amiért elnézést kérek tőle is, hamarosan pótolom a hiányt.

Szerencsére sikerült visszaimportáljam a cikkeket a Google reader segítségével, így nem szenvedett hiányt az oldal, a hozzászólásaitok viszont eltűntek, amiket az eltűnt posztokhoz írtatok. Ezért elnézést kérek, de úgy néz ki, azokat nem tudom visszaimportálni. A fő az, hogy a cikkek újra olvashatóak, például a DC reboot eddig bemutatott füzetei, amik persze mind eltűntek, lévén, hogy szeptembertől indultak.

Még egyszer bocs a kavarodásért, remélem nem lesz sűrűn ilyen probléma a freeblognál, és szépen tudnak menni az oldalak.

Bár egy kicsit késve, de megérkezett a nagy dobás, amiről beszéltem múlt héten. Folytatom a DC reboot első számainak bemutatását. Először az volt a tervem, hogy az összes füzetet, amiről még nem volt itt szó, egy cikken belül mutatom be, de későb ez a döntés megváltozott, így most csak egy újabb csokor áll itt a #1-es számokból, aztán várható még ilyen tömegcikk a közeljövőben. Most bemutatásra kerülnek az alábbi első számok: Aquaman, Detective Comics, Batman and Robin, Batman – The Dark Knight, Birds of Prey, Superman, Resurrection Man, Grifter, Mister Terrific és Supergirl. Jó olvasgatást, nem lesz rövid cikk.

Aquaman #1

A sokak által ismert és szeretett karakter sem maradt ki a DC restartjából, így ő is megkapta a saját sorozatát, melynek első száma nem is indul rosszul. Előre leszögezem, hogy nem sokat tudok a karakterről pár alap információn kívül, és az az igazság, hogy nem is az a hős, aki nagyon felkeltené az érdeklődésem. Vicces, hogy Aquaman ebben a füzetben pont ezzel a problémával szembesül többek között, hogy senkinek nem ő a kedvenc hőse, csak poénkodnak rajta mindenhol. Nagy ledöbbenést vált ki mindenkiből, amikor feltűnik Bostonban és megállít egy bankrablást. A rendőrök azonban köszönet helyett csak azon filóznak, hogy Aquaman csak úgy lealázta őket szárazföldön, holott neki a halakkal kéne beszélgetni. És emellett egy titokzatos tengeri szörnyszerűség is a felszín felé kívánkozik kaja után.

Akit érdekel, innen letöltheti a füzetet. Igazából új olvasóknak is jó, de főleg azoknak ajánlom, akiket érdekel is a karakter, mert ettől a füzettől nekem nem lett ő a kedvencem továbbra sem, talán a folytatást sem olvasom el. Nem azért, mert rossz lenne a füzet, mert nem az, egyszerűen nem fogott meg annyira, de ez csak én vagyok. Ti azért adjatok neki egy esélyt.

Detective Comics #1

Ez a füzet talán külön posztot is megérne, de nem akarom tovább húzni az első számok bemutatását, hiszen ennek is kijött már a folytatása is, ahogy a többinek is. Viszont ez egy remek kezdés, és már alig várom, hogy a folytatást is elolvassam.

Már a sorozat elején bevetik az egyik ütőkártyát, a legismertebb és legklasszikusabb ellenfelet, Jokert. Van viszont egy titokzatos új gonosz is, aki csak javítja az amúgy is remek összképet. Batman továbbra is a Joker nyomában van, aki szokása szerint kiéli magát, kínozgat és gyilkolgat kedvére a városban. Azonban ezeknek a tetteknek oka van. Joker be szeretne jutni az Arkham Elmegyógyintézetbe. Ez sikerül is neki, azonban ennek az okát nem igazán tudjuk meg ebben a számban, csupán felvezetik, de így is bőven hangulatos és figyelemfelkeltő lett. Az izgalmas történet mellé pedig remek rajzok társulnak, vagyis minden megvan, ami  egy jó képregényhez kell, nem is panaszkodunk.

Külön pluszpont a kicsit feljebbtornázott brutalitásért, jó húzásnak tartom, hogy folyik a vér amikor folynia kell, illetve a záróoldal nem kicsit durva, de mindenképp növeli a várakozást és az érdeklődést a folytatás iránt. Szóval töltsétek csak le innen, és olvassátok el a Detective Comics első számát, mert megéri.

Batman and Robin #1

Akkor már vegyük sorra a Batman-címeket.  Ez azonban az én szememben elmarad az eddig említett Batman #1 és Detective Comics #1-től. Valahogy gyengusabb, plusz Robin karaktere enyhén idegesítő. Igazából én Robint, mint karaktert sosem értettem és bírtam igazán, legyen szó bármelyikről. Sokkal jobb mindegyik a Robinkodás után mondjuk Nightwingként vagy Red Hoodként. Szóval én megvárom, mi lesz a kis Damienből később, mert Robinként ő sem jön be, ahogy röpke tíz éves létére beszólogat és teszi a nagyot a denevérszerkós apuka szárnyai alatt, miközben őfelé sem mutat egy csepp tiszteletet sem. Szóval nem szimpi a kis göcs. A sztori sem mutat semmi kiemelkedőt, látjuk a két címszereplőt közös akcióban, előtte azonban meditálunk kicsit Batman múltjáról és arról, hogy kezdi túltenni magát a gyászon. Persze ezekbe Damien lenézően beleszól folyton. Egyszóval ezt a sorozatot én szerintem nem követem tovább, ti azonban adhattok egy esélyt először az első számnak, aztán ha tetszik, akkor a folytatásoknak is. De én szóltam.

Batman – The Dark Knight #1

Ez is jól sikerült, szóval a négy új Batman címből három jó, ami egész szép arány, örvendezhetnek a rajongók. Mondhatni hagyományos, megszokott Batman-sztorinak indul, és egész a végéig az is. Ez azonban semmiképp nem negatívum. Az elején Bruce Wayne beszédet tart a félelemről meg ilyesmikről, majd hívja őt a kötelesség, de nem a vécére, hanem az Arkhamba, ahol  - jaj minő meglepetés, a szívem! – újabb lázadás van, törnek kifele a lakók, akik ugye a Batman univerzum ismert és kevésbé ismert gonosztevői. Batman megint meg kell oldja ezt a problémát, ami már elég sokszor megoldódott. Azonban van egy kis újdonság, ugyanis az egyik gonosztevő kicsit megváltozott, mióta nem láttuk, fel is tűnik az utolsó oldalon, hogy aztán kapkodjunk a folytatás után, mert hát ugye izgalmas dolog ez.

A rajzokra sok szót nem pazarolnék, szerintem betalálnak, és a kedvenc Batman-helyszínem, az Arkham Asylum is fontos szerepet kap, szóval engem megvettek kilóra, állok elébe a folytatásnak. Ti pedig itt állhattok az első rész elébe.

Birds of Prey #1

Ez sem volt rossz, bár még itt az elején leszögezem, teljesen új olvasó vagyok, a reboot előtti BoP képregényekhez még nem volt szerencsém, pedig tudom, hogy magyarul is olvashatóak a NewGenen, tervbe is vannak véve, de még nem került rájuk sor. A rebootolt sorozat azonban egész jól indul ennek ellenére is. Egy csapat dögös nő megmenti egy riporter életét mindennemű akciózás közepette. Sejtik, hogy nem ő lett volna a tényleges célpont, de azt nem tudják, hogy akkor ki, és a főgonoszunk kiléte sem ismert. Itt van viszont Fekete Kanári, a csapatkapitány, ha jól veszem ki, aki hozta a csajokat egy kis hétvégi bűnüldözésre Gothamben.

Nem dobom el magamtól a sorozatot, mert érdekes, viszont a folytatás előtt nekiesek kicsit a régebbi számoknak, hogy kicsit bővüljön a tudásom Birds of Prey-téren, szerintem jobb lesz úgy. És ezt ajánlanám a többi új olvasónak is, mert ha fogalmad nincs arról, hogy kik ezek a csajok, nem fog annyira tetszeni, tudom, mert én is ebben a helyzetben vagyok. Viszont ha mindez megvan, innen elérhető a füzet, bátran ajánlom egy kis alapinfó beszerzés után, mert jóféle.

Superman #1

Íme a másik nagy kedvencem a kiadónál, aki még nagyon sokak kedvenc hőse, Superman. Ő is elég sok szerepet kapott az újraindított sorozatokban, hiszen két saját címe is van, illetve a Justice League-ben is előmelegített helye van. Ha a saját sorozatokat vesszük, az Action Comics érdekes és jó volt, ezzel szemben a Superman #1-ben hangyányit csalódtam. Itt ugyanis nem sok újat kaptam, legalábbis az Action Comicshoz képest tuti nem. Szinte ugyanaz a „Superman megmenti a világot és jajdejó”-történet van itt is, amit már olvashattunk eleget. Meg van még szó a Daily Planetről is, aminek az épülete leomlott, és épp avatják az újat, de Clark nincs jelen, mert ő inkább a régi romok mellett töpreng. Ja, és a ruha itt már fullos, szóval a történet az Action Comics #1 után játszódik, azt viszont egyelőre nem tudom, hogy a JLA-hoz viszonyítva hova tegyem. Viszont ha így haladunk, akkor egész egyszerűen félre fogom tenni, és maradok az AC-nél (nem AllComics, Action Comics), mert ez így nekem túlzottan nem jött be. Pedig mint történet nem volt ez rossz, és a kritikák is dícsérik, nekem viszont valahogy nem jött át. Azért egy próbát megért, ahogy szerintem nektek is megérne, mégis csak a kiadó egyik húzóneve. Innen elérhető az első szám. Ami meg a folytatást illeti, talán még egy-két számba belenézek, nem mondok le ilyen hamar az egyik kedvencről, de ha azok sem fognak túlzottan tetszeni, akkor kész.

Resurrection Man #1

Újabb karakter, akiről eddig annyira nem tudtam, hogy utána kellett nézzek, hogy eddig szerepelt-e már, vagy teljesen új arc. Nos, igen, volt egy sorozata 97-ben, amiről leszűrhető, hogy mennyit hallottam. De most itt a rebootolt változat, hurrá.

A lényeg annyi lenne, hogy van ez a tag, aki nem tud sokáig halotta maradni, mert egyfolytában feltámad szegény. És minden feltámadásnál más és más különleges képességet kap, jelen esetben valami mágneses erőszerűséget, ami mutatós.

Egy különös és titokzatos társaságnak azonban csípi a szemét ez a 90-es szintű Jézus, és meg is akarja ölni. Várjunk csak... megölni valakit, aki úgysem hal meg véglegesen? Ez jó játék egy darabig, de hát meg lehet ám unni.  Mindenesetre a karakter érdekes, lenne benne potenciál valami jóra, és talán a folytatásokba is belekukkantok, hogy lássam, miként alakulnak a dolgok, de amint végzek mint az 52 első számmal, nagy létszámleépítést tartok a sorozatokból, hogy eldöntsem, melyiket követem majd továbbra is. Vannak címek, amiket tuti folytatok, de vannak a várólistán is, amik attól függnek majd, hogy mennyire tudom tartani a tempót a reboot-al, úgy hogy mást is olvasnék, és nem csak erről szól az életem. Na hát a Resurrection Man erősen várólistás, nem tuti, hogy sort kerítek a folytatásra. Ha igen, jó, ha nem, elfelejtem. De ti az első számot innen lekaphatjátok, és ha letörlitek a gépről, újra és újra lekaphatjátok, így feltámasztva a cuccot. Na ez béna volt.

Grifter #1

Szándékosan tettem egymás után a feltámadós palit meg ezt, ugyanis nagyon hasonlít a két sztori egymásra, csak valahogy ez jobbnak tűnik. Itt nem támad fel a hős, viszont valami természetfeletti erők üldözik, és fogva tartják 17 percig, legalábbis ő azt hiszi, miközben valójában 17 napról van szó. Megszökik, felvesz  egy badass vörös maszkot, és utána jár annak, hogy ki akarja megölni. Impozáns.

A karakter a Wildstorm kiadónál volt eddig, de mivel a DC hammbekapta őket, így ez a sztori mostantól náluk fog tovább menni, illetve újraindulni. Egy csaló üzletember van a középpontban, akiről már elmondtam, amit tudni kell, üldözik, felveszi a kesztyűt (és a maszkot...), aztán a folytatásban jöhet a zúzás... gondolom és remélem.  Nem hiába hasonlítgatom a fent említett Resurrection Man-hez, hiszen még egyforma jelenetek is vannak a két füzetben, gondolok itt a repülőből kiugrásra. Csak valahogy a Grifteré jobban sikerült, illetve érdekesebb az ellenség is. Szóval ezt nagy valószinűséggel folytatom, a sorozat kapott egy új olvasót, engem. Hátha titeket is, ezt pedig  máshogy nem lehet kideríteni, mint hogy letöltitek és elolvassátok az első számot. Csak ajánlani tudom, aztán nem kiugrani a repülőből a sztori hatására. Jó, leállok a béna poénszerűségekkel.

Mister Terrific #1

Teljesen új karakterről és sorozatról van szó a Mister Terrific esetében, és talán ez a legrosszabb benne, hiszen egy teljesen új sztorihoz képest erősen átlagos és középszerű lett.  Igazán semmi újat nem mutat fel, leszámítva a fekete főhőst, de az sem új, csak ritka, de talán manapság még az sem.

Eredettörténetet kapunk arcba az első számban, ami teljesen helyén való, hiszen meg kell ismertetni egy új hőst a világgal. Jelen esetben ez úgy sikerült, hogy inkább maradunk a régi hősök 620-ik történeténél és sorozatánál, mint ennél. A főhős egy Michael nevezetű férfi, aki él-hal a tudományért. Tökéletes életet él gyönyörű feleségével, egész addig, amíg az ki nem lép az élők sorából. Ezek után Michael mindent hátrahagyva a tudományokra támaszkodik és elkezd szuperhősködni. Nem láttunk még ilyet? Dehogynem, még a kiadón belül is. Családját elvesztett magányos hősből van bőven, elég Batmanre gondolni, csak neki ruha kell ahhoz, hogy fekete legyen, míg Mister Terrificnek ez megy csípőből.

Amúgy már a név sem valami meggyőző, ez a Mister Terrific valahogy nem cseng olyan jól, szóval komoly jövőt nem jósolok neki, főleg a nagyágyúk közé nem fog bekerülni egyelőre.

Azért, aki szeretne belenézni a füzetbe, innen megoldhatja.

Supergirl #1

Kara új sorozatának nyitódarabja nem épp eseménydús, viszont egy alapszitut felvázol, és tartalmaz egy kis zúzást is. A kriptoni lány földet ér szeretett bolygónkon, és azt hiszi, álmodik, mivel elég fura helyzetbe csöppen. Fémpáncélos alakok támadnak rá, akikkel nem tud mit kezdeni, egész addig, amíg fel nem ragyog a nap, hiszen attól erőre kap, és már kezdődhet is a zúzás, viszont hősnőnk továbbra sem tudja, hol van. A záróoldalon pedig talán nem nagy meglepetés, hogy ki bukkan fel. Így van, Superman.

Nem egy rossz kezdés, bár elfért volna több történet is ebben a 20 oldalban, de azért így se panaszkodok. Supergirl új ruhája jól sikerült, bár eltűnt a szoknya, ami sokak kedvence volt. Biztos vagyok benne, hogy hamar megszokjuk az új kinézetet, hiszen annyira azért nem üt el a régitől, csak kicsit modernebb.

Igazából mást nem lehet írni a füzetről, a rajzok rendben vannak, vegyétek ti is szemügyre itt. Folytatás? Alap, hogy lesz, sőt, már van is. Olvasom? Talán. Egyelőre nincs azok között, akiket tuti követek a jövőben, de még odakerülhet. Majd összesítem ezt a listát, ha minden első számmal végeztem. Talán itt is cikk lesz belőle, nem csak a gépemen egy táblázat vagy egy lista. Meglátjuk.

Nos, mára ennyi volt a DC rebootból, szerdán érkezik Fairlight Dredd bírós cikksorozatának második része, én pedig vagy csütörtökön jelentkezek valamivel, vagy mához egy hétre. Addig is sziasztok.

Fairlight kolléga egy Dredd bíró cikksorozatot fog itt nekünk/nektek felvonultatni, ennek az első részét olvashatjátok most. Át is adom a szót neki a továbbiakban.

Fairlight:

Miután valaki megnézte a Stallone filmet, és nem ismeri a kultikus brit sorozatot, 2 tanulságot vonhat le magának a Dredd bíró világáról: 1., Mindösszesen 3 Mega-Cityből és egy nukleáris sivatagból áll. 2., Ami unalmassá teheti, hiszen évek óta ugyanabban a közegben játszódik.

Új sorozatomban ezeket a tévhiteket próbálom eloszlatni, miközben ismerkedek a Dreddverzummal, annak helyeivel és hozzájuk köthető eseményeivel, történeteivel! Az első úti cél, teljesen hasraütésszerűen, mert valahol el kell kezdeni, a XXII. századi Írország!

Dredd útnak-indulásának oka , mint sejthető nem egy vakáció, hanem egy furcsa haláleset. Az áldozat történetesen a Smaragzöld Sziget nagykövete, akit egy krumplival lőttek fejbe, ami meg történetesen az említetett hely fegyvere, miután lőszerspórolás címszó alatt kitalálták, hogy miképp lehetne a burgonyát munícióként felhasználni, és gyorstüzelésre alkalmasítva emberre halálossá tenni! Dredd-et küldik, hogy vizsgálódjon egy kicsit, bár mint sejthetjük,a törvény öklének diplomáciai érzéke nulla.

A helyszínről annyit lehet elmondani, hogy a Smaragdzöld Sziget „Mega-Cityje” vagy inkább a csak milliós nagyságrendű népességére tekintettel „Mega-faluja” egy téma-park, amely Írország hagyományait kissé megrágó és turista-csalogató módon tálaló vidékies stílusú nevezetesség. A képregény paneljein találunk itt rekonstruált emlékfalut, több-kevesebb fát,és a Mega City I-hez szokott szemnek, meglehetősen alacsony házakat (egyik sem lehet magasabb 5-10 emeletnél)-

Dredd alkalmi nyomozópartnere a helyi bírói rendszer gyöngyszeme, Joyce –aki szolgálatban a söntéseken múlatja idejét, a csaposokkal cseverészve folytatva le a bűn üldözéséhez szükséges nyomozásokat, ellentétben Dreddel, aki mint tudjuk vagy sejthetjük, miután lepofoz és lelő néhány embert, már meg is tudja amire kíváncsi. Dredd nem mozog esetlenül az új környezetben, miután úgy dönt, hogy felesleges lenne eltérnie a már bevált módszereitől, bár a kettejük konfrontálódására és nézetkülönbségére talán beáldozhattak volna még néhány oldalt.

Ám  Dredd habitusára szükség is lesz, mivel a gyilkosság feltételezett elkövetője az Erin fiai nevezetű tömörülés egyik tagja, amely szervezet megundorodott ettől a túristacsalogató giccstől, és legfőképpen a burgonya-kultusztól, és inkább a nemzet régi fényét állítanák vissza, mégha ez azt is jelenti, hogy végezniük kell mindenkivel. Ahogy az árnyékból előlépnek, válik a történet kisebb mészárlássá, ahogy az emberek elkezdenek hullani a meglepően jólműködő egész, hasáb, és valami burgonyapüré sortűzben…

Egyszemélyes hadseregünk azonban már hozzászokott ehhez,  és talán zavaró módon is játszva veri le a forradalmat, amit csak a Burgonya-gyárban tett megvilágosító felfedezés ellensúlyoz, lezárva Dredd e könnyedebb kalandját. Mikor Joyce elbúcsúzik, és jó utat kíván visszatéréséhez a Mega-City I-be, amit úgyhalott, hogy rettenetesen erőszakos város, Dredd csak ennyit mond…”Erőszakos, igen…de legalább ott nincs krumpli!

Ha kíváncsi lennél a történetre magad is, itt megtalálod.