Közeledik a Halloween. Egy Amerikából átvett "ünnep", amikor mindenki jelmezbe öltözve bulizik és járja az utcákat, valamint töklámpásokat kreál, és örül nekik. Mindenki máshogy reagál erre az alkalomra. Van, aki teljes mértékben elítéli, szerinte semmi keresnivalója nincs mifelénk egy amerikai ünnepnek. Valamilyen szinten igaza is van. Olyan is akad, aki teljes mértékben része a Halloween-i hullámnak, és csinálja a lámpást, ölti a jelmezt, ilyesmi. Mondjuk Amerikában ilyenkor házról házra járnak a maskarás kölkök édességet kunyerálni, felénk ilyesmi nem igazán van, bulik és felvonulások viszont bőséggel. Vannak viszont emberek, akik a kettő között helyezkednek el, és nekik kimerül a Halloween egy horrorfilm megtekintésében (egyedül vagy társaságilag) vagy valami horroros témájú olvasnivaló átnyálazásában.  Évről évre én is ebbe az utóbbi kategóriába tartozok, bár kivétel néha akad. Idén azonban szolidan filmezgettem és képregényt olvastam a "jeles ünnep" alkalmából. Az előbbi a Holló c. film volt, akit érdekel, az utóbbi pedig a Spawn 05. száma, erről már bővebben is írok.

Mára mindenképp valami sötétebb, brutálisabb, horrorosabb képregényt akartam hozni, ezért esett a választásom Spawnra. Tudom, hogy van akinek a kiadó neve vagy akár ezé a sorozaté is maga a horror, de vannak akik szeretik a pokolből visszalökött ex-zsarut és annak pokoli történeteit Vujity Tvrtko nélkül (ha jól írtam fejből a nevét, kérem a diplomámat és az irodalmi Nobelt faxon küldeni, köszi).

Még régebben bemutattam a sorozat első négy számát, ami egy egész történet volt, ha nem emlékeztek már rá, akkor katt. Most pedig az ötödik szám következik értelemszerűen, ami egy one-shot, szóval nem igényel sok időt az olvasása, és a történet sem bonyolult ebből kifolyólag, bár a sorozat nem épp a Shakespeare-i mélységeiről és történetvezetéseiről híres amúgy sem. Szóval annyi a történet, hogy szabadon engednek egy sorozatgyilkost, aki fagyisnak öltözve csalogatta be a gyerekeket a furgonjába és ölte meg őket sorra. Igen, elég durva. A világ ettől lesz hangos, hogy a gyerekgyilkos újra szabadon garázdálkodik. Persze hősünknek is fülébe jut (várjunk csak, tényleg, az hol van neki? hmm) a hír, és egy sor emlék eszébe jut, miszerint még nyomozó korában találkozott ezzel a pacákkal, és meg is kellett volna ölnie, de nem tette. Na, most hogy már badass sötét pofa lett belőle is, és van menő vörös köpenye meg sok lánca, elérkezett az idő, hogy leszámoljon az ellenséggel. Pont.

A történet dióhéjban ennyi, illetve vannak még számomra üresnek és értelmetlennek tűnő szövegelések, amiknek személy szerint annyi szerepet látok, hogy töltsék ki a kötelező 23 oldalt és hogy húzzák az időt a Spawn vs gyerekgyilkosállat bunyó előtt, így ezt csak a füzet végére kapjuk meg.

Az egész füzetet tekintve ez nem épp egy rossz szám, de azért annyira nem is dobtam el az agyam tőle, talán a sok fölös dumálás miatt. De azért simán vállalható így halloweenre, közepes olvasmány kiváló képi világgal továbbra is.

Az előző cikkben olyan letöltőlinket kaptatok, ami 1-től 10-ig tartalmazza a számokat, így értelemszerűen ez is ott van, valahol a közepetájt. Itt van újra a link, használjátok egészséggel.

Ja, még valami. A szemfülesek kiszúrhatták, hogy új logó virít a jobb oldalon. Bizony, ahogy azt már megszokhattátok, ünnepekkor lecserélem a logót egy rövid időre, ez történt most is. Most nem megyek bele, hogy a Halloween akkor ünnep-e vagy sem, a lényeg, hogy ez a logó keddig fog szerepelni, aztán jön vissza a megszokott. Remélem tetszik, esetleg véleményt is lehet róla nyilvánítani, ahogy bármiről ami ide kapcsolódik. Spawnról, a Halloweenról, bármiről.

Mára ennyi voltam, csütörtökön szeretnék valami nagy dobással jelentkezni, remélem összejön, addig is sziasztok. Bú.

Eltelt egy hónap a szavazás kiírása óta, itt az idő lezárni, és összegezni az eredményt.

Azzal kezdeném, hogy rekordmennyiségű szavazat érkezett arra a kérdésre, miszerint kell-e letöltőlink a cikkek végére a bemutatott füzethez.

A 95 (OMG!) szavazatból 92 amellett van, hogy kellenek ezek a linkek, míg három valaki szeretett volna megszabadítani a munkának ennek a részétől. Ezen nincs mit tárgyalni, nagyon egyértelmű a végeredmény, ezek szerint nem hiába van a link a cikkek végén, szóval ezek után is lesz, ha lehetőségem van rá.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki szavazott, tényleg nem semmi ez a 95 szavazat, figyelembe véve, hogy az eddigi szavazásoknál alig haladtuk meg a harmincat. Szóval pacsi mindenkinek.

Most egy darabig nem lesz új szavazás, ki kell találjak valami értelmes kérdést.

Elég régen volt már szó a The Goon v3-as sorozatról, így talán fel se tűnne nektek, ha nem mondanám, hogy a 4. számot átugrottam. Pedig tényleg kihagytam, és szándékosan, mivel nem találtam olyan jónak, hogy érdemes legyen külön cikket írni róla. Két rövid történet, az egyikben egy tengeri szörny- a másikban egy jetiszerű lény keseríti meg hőseink életét. Humoros beszólások és helyzetek itt is vannak, de valahogy nem az igazi. Az 5. szám viszont már hamisítatlan The Goon-képregény, az arra jellemző hangulattal és atmoszférával együtt.

Persze a történet itt is elmesélhető pár sorban, de hát továbbra sem ott van a hangsúly. Goon és Franky egy régi barátot kell kiszabadítson a gonosz zombi pap börtönéből, ehhez toboroznak előbb egy kis erősítést, hiszen a zombi pap igen komoly haderővel rendelkezik ilyen téren. Amint összeáll a rögtönzött csapat, indulhat a mentőakció. A kiszabadítandó személy amúgy a volt seriff, aki szintén zombilétre kényszerült, és most hőseinken a sor, hogy kiszabadítsák az ellenség karmai közül.

Ennyi a történet nagy vonalakban, de szerintem bőven elég is egy one-shothoz. Igen, továbbra is egyrészes történetek találhatók a sorozatban, ami nekem szimpatikus a sok event mellett, amit főleg a Marvel dobál ki, és néha nehezemre esik rendesen követni, vagy ha nem érdekel az egész, akkor meg az nem tetszik, hogy minden füzet ahhoz kapcsolódik. Itt legalább tudom, hogy ha az 5. szám után egyből a 31.-t olvasnám, simán megérteném, mert nincs köze az előző füzetekhez, és ez tetszik. Persze ezzel nem akartam a nagyobb kaliberű történeteket lehúzni, azokat is szeretem, de ilyen is kell néha.

A képregény varázsa egyértelműen a két karakterben és a humorban rejlik. Úgy állnak hozzá egy amúgy horrorba illő témához, hogy attól nem félni, hanem röhögni támad kedvünk. A humor mellett pedig az akció az, ami még megemlítendő, mert ha ezek a srácok elkezdenek zombit írtani, akkor ott hardcore zombiírtás lesz. Kicsit olyanok, mintha egy Bud Spencer/Terence Hill filmet néznék, csak furább fazonokkal és zombikkal, egyszerűen nincs ellenfelük.

Aki kíváncsi lett a cikk után a képregényre, és van kedve egy kis agykikapcsolós elborultan humoros zombiírtáshoz, az töltse csak le a képregényt, erről a linkről, ahonnan egyben le lehet szedni az 1-6 számokat, nyilván ott az 5. is.

Mára ennyi voltam, sziasztok.

Folytatom a DC reboot első számainak bemutatását. Közben már jelentek meg folytatások is bőven, de előbb szeretnék túl lenni az első részeken, aztán a második száma úgyse mindnek fog érdekelni. Előbb azonban lássuk, milyen saját sorozatot kapott sokak kedvence, a kiadó egyik ütőkártyája, a sötét lovag, Batman.

Igazából a Denevérember három saját sorozatot is kapott, plusz a Justice League-ben is fel-feltűnik, szóval a rajongók ujjonghatnak, el lesznek látva olvasnivalóval. Én most a Batman #1-et mutatom be, aztán majd sorra kerül a Batman & Robin és a Batman - Dark Knight is előbb-utóbb.

Újabb sorozat, aminek kíváncsi leszek a folytatására. Ez a kezdés ugyanis nagyon megfogott, elsősorban hangulata és a történet miatt is, az első szám ugyanis úgy zárul, hogy a végén kimereszted a két szemed, majd elkezded számolni a napokat a második részig.

Mielőtt azonban ez a rész bekövetkezne, kapunk egy kis meditálást Gothamről, arról, hogy mi a legjellemzőbb a városra, konkrétan az embereknek mi jut először eszükbe a városnév hallatán. Ezek után jön a kötelező szereplőismertetés az új olvasók kedvéért, ami szerintem ötletesen lett megoldva. Egy helyen látjuk az összes fontosabb szereplőt az egyik oldalon, Bruce Wayne-t, aki ugye Batman, valamint mind a három  egykori- és a jelenlegi Robint. Ha már névsort olvasunk, akkor ismételjük át ezt is. Az első Robin Dick Grayson, jelenleg Nightwing (akinek csúnya piros ruhája van idéntől), a második Jason Todd, jelenleg Red Hood (van saját reboot sorozata, majd sorra kerül, de volt már róla szó korábban is itt), a harmadik Tim Drake, aki most Red Robin, és a Tini Titánok csapatban tolja, illetve a kis Damien Wayne, aki a jelenlegi Robin.

Ami ezután jön, az hozza magával azt a reakciót, hogy várod a folytatást. Van ugyanis egy gyilkossági ügy, amit a bőregerünk fel kell derítsen. Véres (!) tetthely, hulla, ami kell, plusz egy speckó üzenet Batmannek, ami nem épp egy "Sok erőt, egészséget!"-kategória, és nem mástól származik, mint...

A letöltőlink hasznos szerintetek, szóval itt van, egészségetekre.

Mára ennyi voltam, vasárnap remélem, tudok jelentkezni, addig is helló.

Nem keveset váratva magamra, újra visszatértem közétek, aminek vagy örültök, vagy nem. Mint azt az előző bejegyzésemben írtam pár napja, mostanában egyszerűen nem volt mikor és hogyan foglalkozzak a képregények olvasásával, honosításával és cikkek írásával sem. Most azonban úgy látszik, sikerül időt szorítsak ilyesmire is, és akkor már nem váratlak titeket csütörtökig, hanem így kedden belecsapunk a lecsóba.

Látszik a címből, és a borítóról is, hogy miről lesz szó ma. Bizony, folytatom az új TMNT sorozat bemutatását a második számmal. Az elsőről még augusztusban volt szó, ott már leírtam, hogy milyen változtatásokon mentek keresztül a karakterek és a történet is, és ez a dolog nekem továbbra is bejön (leszámítva az egyszínű kendőt a teknősöknél). Az újféle megközelítés jó hatással van az egészre, nem ugyanazt olvassuk el huszadjára, hanem izgulhatunk az új események kimenetele felől.

Az első rész ott zárult, hogy egy régi ismerős bekerült a képbe, hála annak a történetszálnak, amiben Rafael magányosan járja az utcákat, elszakadva a csapattól. A második rész pontosan innen kezdődik.  Most már elárulom a régi ismerős kilétét, Casey Jones-ról van szó, aki a 2003-as TMNT rajzfilmekben is szerepelt, onnan lehet ismerős a neve. Épp a részeg apja magánakcióját szenvedi a fiú, amikor Rafael beront a házba, hogy megmentse őt. Itt még nem tudja, ki a srác, ennek a helyzetnek köszönhetően ismerkednek meg, csupán a zajokra lett figyelmes a teknős, és gondolta, segít már egy kicsit, hogy együtt még nagyobb zajt csapjanak. Persze sikeresen megmenti a fiút az iszákos apától, és ezzel látszólag egy új barátság veszi kezdetét.

Eközben a többi teknős Szecska mesterrel teljes erővel azon van, hogy Rafaelt megkeresse. Továbbra sem derül ki az eltűnésének, illetve a csapatból kiszakadásának oka, talán a későbbiekben ezt is megtudjuk, hiszen a sorozatra eddig az jellemző, hogy sűrűn ugrándozik az időben, ezzel pár múltbeli történést elmesélve, mint például az eredettörténet 2011-es verzióját, amiből a lényeges részt ebben a számban kapjuk meg, és mondanom sem kell, hogy nem a már megszokott változat, viszont érdekes, szóval semmi gáz.

Akcióra nem igazán kerül sor ebben a füzetben, inkább a történettel haladunk kicsit előrébb, ami egyáltalán nem negatívum. Viszont be van harangozva, hogy a teknősökre még nagy harcok várnak, amik Rafael nélkül nem biztos, hogy sikerrel végződnének, ezért kéne megtalálni az eltűnt testvért New Yorkban, amihez képest a tű megtalálása a szénakazalban még sötétben is gyerekjáték.

A beharangozott nagy harcokra az első számban látható ízelítőnek köszönhetően felettébb kíváncsi vagyok, ahogy a történet folytatására is, ezért nagyon várom a folytatást, és a sorozatnak jelenleg komoly esélye van arra, hogy bekerüljön a kedvenceim közé. Szórakoztató, régi történetet új köntösben elmesélő képregény, aminek ráadásul gyerekkori kedvenc hőseim a főszereplői. Kell ennél több?

Igen, még kellene egy letöltőlink is, ugye? Az eddigi szavazatok egyértelműen azt mondják, hogy kell, szóval tessék. És ha már itt vagyunk, nagyon szépen gyűlnek a szavazatok, és bár már eléggé eldőlt az eredmény, mégsem zárom le 28.-ig, hogy tartsam a szavam. Tehát még 10 napotok van szavazni, tegyétek meg, ha még nem tettétek, köszi.

Legközelebb szeretnék csütörtökön jelentkezni, meglátjuk, mit hoz a jövő. Addig is sziasztok.

Igen, sajnos megint kényszerszünet van az oldalon, ami még pár napig el is fog tartani. Nincs mit tenni az ilyesmik ellen, ez van, ha egy valaki vezet egy oldalt. Ha épp nem ér rá, nincs aki megcsinálja helyette, és ilyenkor leállás van. Sajnálom, még egy kis ideig legyetek türelemmel.

Viszont ahogy látom, igen szépen gyűlnek a szavazatok. Köszönöm szépen, csak így tovább, még van vagy két hetetek.