Jó régóta nem kérdeztem tőletek semmit, itt van hát az ideje egy új szavazásnak. Most arra vagyok kíváncsi, hogy mennyi értelme van annak, hogy letöltőlinket rakok a cikkek végére, ahonnan elérhetitek a szóban forgó képregényt. Kérdés, hogy kínlódjak ezzel a továbbiakban, vagy megtaláljátok ti is, ha érdekel valami titeket, hiszen ott a Google, vagy más kereső, esetleg meg van a saját forrásotok.

A szavazásra egy hónapot kaptok, vagyis október 28-án lezárom az aktuális cikk végén, vagy esetleg külön bejegyzésben. Addig ne sajnáljátok tőlem azt a két kattintást, nem vesz el sokat az életetekből, és a munkámat segítenétek vele.

Köszönöm előre is.

Kaptok egy kis pihenőt a DC-rebootos menetben, aminek remélem örültök, lévén a statisztikák szerint kezdtek besokallni a sok újraindított DC hőstől. Felüdülésként elhoztam nektek mára Deadpoolt, hogy teremtsen itt egy kis hangulatot.

Miután több mint egy éve bemutattam a v3-as sorozat 00. számát, és bár azóta szemezgettem a sorozatból történeteket, haladjunk most tovább szépen sorban, itt az első szám, egyenesen 1997-ből.

Itt már kicsit hosszabb és rendesebb történetet kapunk, mint a bemelegítésnek tökéletesen megfelelő 00-szám esetében. Ami pedig oldalszámot illetően lemaradt a nulladik számnál, az most itt visszaköszön. Igen, az első szám jó 10 oldallal hosszabb, mint egy átlagos füzet.

A kicsit jobb történet a poénok rovására ment, nem kapunk annyi poént és filmes/képregényes utalást Deadpooltól, mint azt szeretnénk, de azért még így is jut a füzetre elég rendesen.

A történet elején Deadpool épp bevetésen van Bolíviában. Egy fegyvert kell megszerezzen, amivel elősegítheti egy forradalom győztes kimenetelét. A küldetés sikere után újabb feladat vár zsoldosunkra, Antarktiszon találja magát, és nem mással kell felvegye a harcot, mint Sasquatch-al, aki már több Marvel képregényben feltűnt, emberi alakja, Walter langowski az Alpha Flight csapat tagja, erre kitérnek ebben a füzetben is.

Zsoldosunk tehát összecsap a hatalmas Sasquatch-al, a csata feszültsége pedig okot ad Deadpoolnak pár jó duma bevetésére, aminek persze örvend az olvasótábor. Ha pedig ez sem elég egy füzetre, akkor itt van még egy kis gubanc, miszerint Deadpool kishíján megsemmisíti a kutatólabort, így a világot is meg kell mentse a hatalmas sugárzástól, ami ennek következtében keletkezhet.

Nem árultam el mindent a füzetről, akit érdekel, innen le lehet tölteni és el lehet olvasni. Én csak ajánlani tudom, már csak azért is, hogy kapjunk egy képet arról, milyen volt Deadpool a pályája elején.

Újabb sorozat, aminek nagyon vártam a megjelenését, és végre itt van az első szám. Nightwing, vagyis Éjszárny is kapott egy újrakezdést, lássuk, hogy sikerült.

Dick Grayson, miután Bruce Wayne "távollétében" Batmanként üldözte a bűnt Gotham utcáin, most visszabújik a régi jelmezébe, és Éjszárnyként vigyáz a rendre. Ez a reboot egyik jó húzása, hogy visszahozták nekünk ezt a remek karaktert, aki most sem okoz csalódást. Legalábbis a történet nem, a kinézet azonban már más. Engem ugyanis eléggé szíven ütött a piros ruha, miután már megszoktam és megkedveltem a kéket, egyszerűen szúrja a szememet egyelőre az új szerkó, de majd remélhetőleg megszokom, ezért nem mondok le a sorozatról, jelenleg azonban nem sok választ el attól, hogy szépen átfessem magamnak a ruhát kékre az oldalakon. De majd megszokja a szemem a piros gúnyát, remélhetőleg.

A történetben azonban nincs kifogásolnivaló. Igényes, szép kezdés ez, visszaemlékezésekkel, monológokkal, nosztalgiával és akcióval fűszerezve. A hős visszaemlékezik arra, amikor Batman szerepében mozgott, és számba veszi, hogy ez az időszak miként változtatta a személyiségét, mennyi erőt adott neki a denevérjelmez. Ebből leszűrhető, hogy a reboot itt nem törölte el a múltat, legalábbis nem teljesen, ugyanis nincs elfelejtve Dick Batman-korszaka sem. Most pedig jól érzi magát újra Éjszárnyként, és én is örömmel látom őt újra ebben a szerepben és a ruhában, ami Istenem, miért lett piros!?

A füzet fontos momentuma, amikor Dick ellátogat a cirkuszba, ahol azelőtt dolgozott, mielőtt a családját megölték, és Bruce Wayne maga mellé fogadta, hogy ő legyen az első Robin. Itt egy érdekes nosztalgia-menetet kapunk, ami kicsit enyhít a füzet hangulatán. De nem kell sokat várnunk az akcióra sem, hiszen Gotham utcáin egy új (legalábbis számomra biztos) ellenség bukkan fel, aki igen tökös gyerek, Éjszárny pedig felkötheti a piros (váááá!) jelmezt, ha el akar bánni vele, de ezek a dolgok már a folytatásban fognak részleteződni.

Amit még fontos megemlítenem, hogy a képregény kapott egy realistább tónust, ugyanis itt már folyik a vér akció közben, ami szerintem nem baj, sőt, jót tesz a hangulatnak, ha kicsit durvábbra van véve a dolog. Persze nem kell itt az Image kiadóra jellemző vérfürdőt várni, csak ha valakit megsebesítenek, akkor az vérzik is, nem csak karcolásokat és lila foltokat kap. Szóval ez pozitívum, ahogy szinte minden ebben a füzetben, leszámítva persze mit? Tudjátok már ti is, nem írom le még egyszer, de ez nem a világ vége, attól még a képregény szuper, és a folytatást is nagyon kíváncsian várom.

Akinek felkeltettem az érdeklődését, az innen meg is szerezheti a füzetet, és állhat neki a panelek falásának.

Én mára ennyi voltam, ha minden jól megy, holnap ismét jövök valami DC reboot-cuccal, aztán amint ez a dolog lecseng, érkezik a kárpótlás a másféle képregényekből  is.

Akárki akármit mond, számomra az egyik legvárósabb füzet a DC rebootból a Suicide Squad volt. Tudom, hogy az alapján nem ítélkezünk, de a borító teljes mértékben felkeltette az érdeklődésemet, már csak a középpontban levő karakter miatt is. Aki esetleg nem tudná, kiről van szó, elárulom, hogy ő Harley Quinn lenne, akinek szerintem határozottan jót tett a reboot, a kinézetét össze sem lehet hasonlítani a régivel, mérföldekkel jobb. Ezzel ő is bekerült azon karakterek közé, akiknek a külsőt illetően nagyon jót tett az újratervezés, ide tartozik még Superman és a Zöld Íjász is. Az pedig, hogy ez a dögösebbé varázsolt Harley nem egyedül viszi a hátán a sorozatot, hanem egy gonoszokból álló csapat veszi körül, végképp elég volt ahhoz, hogy várjam ezt a sorozatot.

És ez a várakozás nem lankad a második számot illetően sem, ugyanis itt egy igen tisztességes kezdést kapunk akcióval, egész jó történettel és egy csavarral.

A Suicide Squad tagjait, nevezetesen Harley Quinnt, King Sharkot, El Diablot, Deadshotot és Black Spidert fogva tartja egy rejtélyes csapat. Miközben kínozzák őket, mindegyikre egyesével rájön a mesélhetnék, mert hát az úgy szokott lenni, és mesélnek egy-egy rövid történetet a múltjukból, hogy így meg tudjuk őket ismerni mi, lelkes és minden felé érdeklődést mutató olvasók. Aztán előkerül az eredettörténet, miszerint ők mind a Belle Reve börtönben ücsörögtek, amikor is valaki kiszöktette őket, hogy egy csapatot alkotva működjenek ezután, és teljesítsék a kormány által kiszabott küldetéseket. Ezek fokozottan veszélyes küldetések, ezért kell olyanokat küldeni, akikért nem kár. Innen ered a Suicide Squad (Öngyilkos Osztag) név is. Az első küldetésük azonban egy csapda, a kormány csak a másik gonosz csapat kezére játszotta az osztagot, így érkezünk el a jelenlegi helyzethez, hogy ugye fogva tartják és kínozzák őket. Aztán, hogy mi sül ki ebből, hogy pár gonosztevő más gonosztevőket tart fogságban, az remélhetőleg kiderül a folytatásból.

A füzet végén ellőtt csavart direkt nem lőttem le, hogy azon ti is tudjatok úgy meglepődni, mint én amikor olvastam. De annyit elárulok, hogy a füzet végére elkezditek várni a folytatást. Persze csak akkor, ha ez az első szám tetszett, logikus.

Ha gonosztevőkből álló csapat, és DC Comics, akkor Titkos Hatos, jut eszébe sokvalakinek a gondolat. Igen, náluk is ez a főkoncepció, hogy gonosztevőkből áll össze a csapat, de szerintem nem érdemes őket hasonlítgatni, megfér mind a kettő egy csárdában. Ráadásul a Titkos Hatos nem is kap reboot-ot, így megállapítható, hogy a Suicide Squad az új Titkos Hatos (Secret Six). Még a monogram is stimmelne. Én azonban nem hasonlítgatom a két csapatot, mert szerintem az olyan lenne, mint azon vitatkozni és elmélkedni, hogy az Íjász vagy a Lámpás a zöldebb. Van Titkos Hatos és Suicide Squad, egyik véget ér, másik most indul, és annyi. Azért megjegyzem, hogy Harley Quinn nekem jobban bejön, mint Catman, de ez csak saját vélemény.

Akinek felkeltettem az érdeklődését a füzet iránt, az innen töltheti le. Mára ennyi voltam, holnap újra jövök, sziasztok.

Mielőtt belemennék az új Zöld Lámpás sorozat első számának részleteibe, jöjjön egy bejelentés: amíg le nem tudom az összes DC Reboot-os füzetet, addig felrúgom a frissítési rendszert. Vagyis nem csak csütörtökön és vasárnap jönnek a cikkek, hanem igyekszek minden nap bemutatni egy füzetet, vagy akár többet egyszerre, mint arra már volt példa. Amint ez a dolog lezárul, visszatér a régi rendszer, vagyis heti két cikkel fogok jelentkezni. Addig azonban DC-dömping, esetleg egy-két megszakítással, amikor más képregényt mutatok be. Ezzel megvolnánk, jöjjön a Green Lantern #1.

Miután a múltkor csokorba szedtem azokat a képregényeket, amiket eddig kevésbé ismertem, és csak pár sorban tudtam őket bemutatni, most végre egy újabb régi ismerőst mutathatok be, Hal Jordant, a Zöld Lámpást.

Bár kicsit el vagyok maradva a karakter reboot előtti korszakából, azért nem újak és ismeretlenek a karakterek, akik ebben az új történetben szerepelnek, és ez nagy segítség abban, hogy ne csak "ez meg ki a franc és hogy kerül ide és minek?"-típusú kérdések keringjenek bennem olvasás közben, mint az történt velem pár másik képregény esetében (OMAC #1 pl). A régi szereplők egy új történetben, aminek a közvetlen előzményét nem olvastam, viszont így is érthető és élvezhető volt számomra ez az új kezdés, sőt, határozottan tetszett.

Sinestro újra Zöld Lámpásként világít, a füzet az ő eskütételével és útnak eresztésével nyit, amikor is megkapja a maga szektorát, amit őriznie kell. Ezzel szemben Hal Jordan már nem hordja a gyűrűt, ő nem tartozik már a Lámpások közé, ennek okát nem tudom, de biztos még a reboot előtt valamikor történtek meg ezek a dolgok. Mindenesetre most elfogadtam tényként, és annyi, hiszen úgyis ebből indulnak ki az új történet szálai.

A másik szálon Sinestrot látjuk, aki először vitatkozik egy keveset a Sárga Lámpásokkal, hiszen szerintük ő elárulta az Alakulatot, ami az ő nevét viseli.

Ezek után jön a két szál találkozása, ami egy olyan lezárást ad a füzetnek, hogy két kézzel kapna az ember a folytatás után, de erre sajnos még várni kell. Hogy itt mi történik, azt már nem árulom el, maradjon meglepetés is a füzetben.

Az író az a Geoff Johns volt, aki már nagyon jártas ebben az univerzumban, nem egyszer írt már Zöld Lámpás képregényt, szóval a minőség a megszokott. A grafikára pedig egy rossza szavam sem lehet, mint ahogy az egész füzetre összességében.

Ajánlom tehát a Zöld Lámpás #1-et mindenkinek, de főleg azoknak, akik kicsit is tisztában vannak a karakterekkel, mert a teljesen új olvasóknak szerintem elég zavaros lenne ez a kezdés, és kevésbé lenne élvezhető.

Aki viszont művelődni szeretne kicsit a Zöld Lámpásokból, akár a reboot-olvasás előtt, azoknak csak ajánlani tudom a NewGenen található hatalmas Zöld Lámpás-leírásgyűjteményt, amiből minden szükséges információt megtudhattok a Lámpásokról.

Én mára ennyi voltam, akkor a tervek szerint holnap jön egy újabb DC-reboot sztori. Sziasztok.

A Fantasmania játékbolt egy online magazint indított, ahol többek között néhány Genzo Comics-os cikk is publikálásra kerül. Kölcsönreklám visszajár, szóval én is megosztom itt az ő linkjüket. A mi cikkeinken kívül más érdekességekre is találtok a Fantasmania Magazinon.

Fantasmania Magazin

Egy linkkép is hamarosan kikerül a jobb oldalra.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy most, a DC reboot startolásának idején más nagyon nem érdekel titeket, mint ezek az első számok. Ehhez alkalmazkodva, és mivel engem is most főleg ezek a számok foglalkoztatnak, nagyobb hangsúlyt fektetek ezek bemutatására, mint más képregényekére. Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy amíg le nem megy minden új #1 szám, addig csak azokról írok, de túlnyomórészt ők kerülnek majd reflektorfénybe.

Mivel azonban ebben az 52 új füzetben elég sok olyan van, amiről eddig nem hallottam, vagy ha hallottam is, nem olvastam őket eddig, ezért magától értetődő, hogy azokről nem tudok normális hosszúságú cikket kerekíteni. Ezért most egy adagban bemutatok nektek 9 füzetet a második hét terméséből, mindegyikről pár sorban elmondva, mit érdemes tudni róluk. Következzen tehát az Animal Man, Batgirl, Batwing, Hawk&Dove, Men of War, OMAC, Static Shock, Stormwatch és Swamp Thing első számainak rövid ismertetője.

Animal Man

Na ez nem jött be. A reboot előtt sem olvastam Animal Mant, és ezt az új sorozatot nem hiszem, hogy fogom folytatni, inkább talán belenézek pár régebbi számba, hátha azok megfognak. Kezdve ott, hogy a rajzok még jók, de a színek a katasztrofális küszöbét súrolják, a történet pedig nem valami érdekes, és nem azért mert drámai, azzal nem lenne baj. Viszont van egy rémálomjelenet, ami merészre sikerült, az bejött ebben a részben, de ezért még nem fogom folytatni, és még a fordulat sem hozta meg ehhez túlzottan a kedvem, pedig azt sem mondanám rossznak, csak valahogy nem kötött le az egész. De ez csak az én véleményem, azért mindenki kedvét nem akarom szegni ezzel, van akitől nagyon jókat olvastam róla, szóval meg lehet próbálni. Letöltőlink.

Batgirl

Igen, őt sem olvastam idáig saját sorozatában, csupán néha láttam mellékszerepben tündökölni, és van egy érzésem, hogy ez esetben is ennyivel maradok. Humoros, laza történet Gordon felügyelő szuperhősbabérokra tört lányáról, a régi olvasók szeretik is, engem azonban ez sem túlzottan vett meg, bár lehet adok esélyt a folytatásnak, lássuk, mi sül még ki ebből. A grafika itt viszont nagyon szép, ilyen képekkel még lehet az Animal Man is jobban bejött volna. Az első számot azért mindenképp megérte elolvasni, már csak a műveltség kedvéért is, szerintem ti is tegyetek így, aztán döntsétek el, hogy a folytatáshoz hogy viszonyultok. Innen lehet tölteni.

Batwing

Elérkeztünk ahhoz a történethez ebből a csokorból, aminek határozottan érdekel a folytatása. Itt ugyanis egy Batman-történetet kapunk, csak épp Afrikába helyezve, ami nekem már elég is az érdeklődésfelkeltéshez. Megkapjuk Gordon felügyelő és Alfred afrikai változatát, ami külön érdekesség és utalás az eredeti Batman-univerzumra, mégsem hat koppintásként. Az első ellenfelet is megkapjuk egy bizonyos Massacre személyében, illetve fel lett dobva egy másik szál, miszerint több szuperhős nyomtalanul eltűnt, akik a Kingdom nevű csapatban ténykedtek. Mindez megdobva szuper képi világgal, és már meg is van az egyik kellemes meglepetése a DC rebootnak. Mindenképp érdekel a folytatás, az első szám innen elérhető közelségbe kerül.

Hawk & Dove

Újabb sorozat, amit eddig sem olvastam, és ezután sem fogok. Elég középszerű, lapos hősökről van szó, akikből már van egy tucattal, nem igazán tudom, miért erőltetik ezt a két madarat is. Amúgy egy eltérített gépet kell megfékezniük, mielőtt belecsapódna a Lincoln emlékműbe. Ja, és indokolatlan zombik is vannak. Meg elég gáz rajzok. Szóval ez sem lesz az én sorozatom, de egy próbát megért. Ha nektek is megérne egyet, akkor tessék.

Men of War

A füzet, amiről nem hogy cikket, de még ezt a pár sort is nehéz megírni. Az ismertető szerint katonák harcolnak a DC univerzum gonoszai ellen. Na, ennek az első fele megvolt. Zajlott a háború bő 20 oldalon keresztül, de DC-s gonoszt én nem szúrtam ki egyet sem. Pedig az ötlet érdekes lehet, ezért lehet belenézek majd a második számba is, de ebben tényleg nem volt semmi. Azért még le lehet tölteni innen.

OMAC

Megint ott vagyok, ahol a part szakad, OMAC-ot sem olvastam ezidáig, és ez az első szám sem győzött meg arról, hogy érdekeljen a sorozat. Egyből belevágnak minket a cselekmény közepébe, nem kapunk semmi bevezetőt, ami az új olvasóknak talán nem épp pozitívum. Viszont a képi világ nagyon szép, és jó kis akciókat láthatunk. Igazából pörög az egész, csak én személy szerint nem igazán tudtam, hogy kik pörögnek és miért. Szóval új olvasóknak nem igazán ajánlott, a régieknek viszont tartogathat érdekességeket, töltsék is le. Persze az újak is megpróbálkozhatnak vele, hátha tetszeni fog.

Static Shock

Ő sem lehet ismeretlen a régebbi DC olvasóknak, hiszen a Tini Titánokban is felbukkant már ez a fiatal hős, most pedig megkapta a saját rebootolt sorozatát. New York utcáin igyekszik rendet rakni a srác, viszont a nép nem igazán nézi ezt a tevékenységet jó szemmel. Az alapötlet pedig, hogy mennyire tud egy srác egyedül megbirkózni a rosszfiúk seregével New Yorkban. A választ minden bizonnyal megkapják azok, akik rászánják magukat a sorozat szemmel követésére, én azonban nem ebbe a táborba tartozok, valahogy semmi olyan extra dolgot nem adott a füzet, amitől hú de megnőtt volna az érdeklődésem. De persze ti is nekifuthattok, töltsétek le.

Stormwatch

Az eddig a Wildstorm kiadó szárnyai alatt leledző sorozat most átjött szépen a DC-hez, és a történetben szereplő csapat kapott is egy új tagot Marsbéli Fejvadász személyében, akit az új Justice League-ből hiányoltunk, most azonban fellélegezhetünk, mert őt sem felejtették el az alkotók, csak más csapatba helyezték. Amúgy egy olyan csapatról van szó, ami az űrből sasolja a Földön tevékenykedő szuperképességgel rendelkező egyéneket. Találnak is egy orosz fickót, aki állítólag lenyomta Supermant. Érdekes kezdés, lehet belekukkantok majd a folytatásba is, bár olyan határozott nem vagyok ezen a téren. De ha ti határozottak vagytok az első szám elolvasását illetően, akkor innen tölthetitek is.

Swamp Thing

Újabb karakter, aki eddig számomra teljesen ismeretlen volt, viszont a történet elég érdekesnek hangzik, szóval talán megér majd egy próbát a folytatás is. Egy botanikus a főszereplőnk, aki rejtélyes oknál fogva feltámadt a halálból egy ingoványosban (swamp), és emlékei vannak arról, hogy ő lenne Swamp Thing, egyfajta mocsári szörny, vagy ilyesmi. Eközben megmagyarázhatatlan dolgok történnek a világban, például a madarak csak úgy sorba kezdenek meghalni, a halak szintén, és ez még nem minden. Superman felkeresi a botanikust, hogy kiderítse, mi köze van a szörnynek ezekhez a katasztrófákhoz. Itt jegyzem meg, hogy Superman új ruhája továbbra is tetszetős, csakúgy mint a képi világ ebben a füzetben, például a halott madarak tömeges zuhanása igen hatásos kép, de ez csak egy példa. Szóval nem rossz kezdés a Swamp Thing #1, meglátjuk, milyen lesz a folytatás. Az első rész innen tölthető.

Nos, ezzel lefaragtam párat a bemutatandó képregényekből. Amik kimaradtak, azok vagy saját cikket kapnak, vagy ilyen ömlesztett tömegcikkbe kerülnek, de mindenesetre a tervem az, hogy bemutatom mind az 52 új füzetet rövidebb vagy hosszabb formában. Ami pedig az eddigi tapasztalatokat illeti, egyelőre úgy vagyok vele, hogy ami a reboot előtt nem érdekelt túlzottan, az az újraindítás következtében sem váltott ki belőlem nagyobb érdeklődést. Persze vannak kivételek, de nagyrészt igaz ez az elmélet rám nézve. Meglátjuk a többi első szám milyen lesz, talán lesz egy-két új kedvenc sorozatom is. A remény hal meg utoljára.

Folytatjuk a DC reboot új füzeteinek bemutatását, és máris itt van a DC univerzum Sólyomszeme, a képregényvilág Robin Hoodja, Oliver Queen, a Zöld Íjász.

Ha a füzet borítójára nézünk, láthatjuk Zöld Íjász új kinézetét, és máris megállapíthatjuk, hogy ha ilyen szempontból valakinek jót tett ez a reboot, akkor az ő. Végre elhagyták azt a Robin Hood külsőt, és igazi badass íjászt faragtak Ollieból. Itt viszont a hú de nagy pozitívumok sora ki is merül, a történet ugyanis elég közepes volt számomra.

Ollie Párizsban nyom le három szuperképességű bűnözőt, és...nagyjából ennyi. Közben a Queen Industriesnál is történnek dolgok, de az elég mellékes itt. Az újítások itt kimerülnek abban, hogy Ollie az új külsőhöz kicsit új személyiséget is kapott, illetve maga mellé egy csapatot, akik segítenek neki megtalálni a rosszfiúkat.

Alapjában ezek az újítások érdekesek, ezért is döntök amellett, hogy folytatom majd a sorozat olvasását, mert reménykedek abban, hogy a későbbiekben kicsit fellendülnek a dolgok, mivel ez kezdésnek elég közepes, vagy inkább gyengus volt, legalábbis ami a történetet illeti. És ahogy észrevettem, ez nem igazán kapcsolódik az eddig bemutatott JLA-hoz vagy Action Comics-hoz, ugyanis itt nem találkozunk azzal a környezettel, azzal a világgal, ami nem tudja még hova tenni a gyerekcipőben járó szuperhősöket. Ez egy teljesen átlagos, már megszokott környezet, amiben egy új külsőt és belsőt kapott régi hős írtja az ellent, és nincs egyedül.

Még egy pár szót az új kinézetről, ha már ezt tartom a legnagyobb pozitívumnak az egész füzetben. A szerkó nem kicsit hajaz arra, amit a Smallville-ben visel a hős, és ennek én személy szerint örülök, mert nagyon bírom az ottani öltözékét, sokkal de sokkal jobb és modernebb, mint az a Robin Hood-jelmezverseny győztes gönc, ami eddig szerepelt a képregényekben. Szóval ez határozott pozitívum, bár itt is lehet lesz, akinek a régi, megszokott ruha jobban bejön, az pedig már nem sok pozitívumot talál a füzetben.

De azért egy próbát megér szerintem a képregény, és én adok egy esélyt a folytatásnak is, hátha még kisül belőle valami jó. Mindenesetre eddig nem úgy néz ki, hogy az új DC legjobb sorozatáról beszélünk.

A füzetet innen lehet letölteni, szerintem próbálkozzatok meg vele, mivel nem vagyunk egyformák, lehet, valakinek pont ez lesz a kedvence.

Vasárnap újra jövök, addig is sziasztok.

A vadiúj DC történetek mellett nem szabad elfeledkeznünk a másik nagy kiadó régebbi füzeteiről sem, hiszen azért azok között is van olvasnivaló bőven. Ilyen például a Hulk világa címet viselő event, aminek az előzményéül szolgál a most bemutatásra kerülő három füzet, a Fantasztikus Négyes v1-es sorozatának 533-535 füzetei.

A történet Las Vegasban, pontosabban annak környékén játszódik, legalábbis a főszálon. A bűnös élvezetek városában mindig történik valami érdekes dolog, amiről később jobb, ha hallgat mindenki (lásd a Másnaposok első részét) de ilyen dolog még ott sem mindennapi.

Hulkot felkérik, hogy egy bombát kutasson fel és hatástalanítson, amit Las Vegastól nem messze egy barlangban rejtettek el. Igen, Hulkkal lehet tárgyalni, nagyon civilizált énjét mutatja itt, sőt, még poénkodik is jócskán. Ez lehet csak nekem új, lévén, hogy nem vagyok egy nagy Hulk szakértő, sőt, biztos, hogy a rajongóknak ezzel semmi újat nem mondtam, mert sejtésem szerint nem egy csettintésre vált az őrjöngő Hulkból civilizált, higgadt lény. Szóval a lényeg, hogy be is megy a barlangba, hogy felkutassa ezt a titkos bombát, ám amit ott talál, még őt is meglepi. Egy hatalmas gammabomba várja ott a zöld barátunkat, amit véletlenül ki is élesít, így jókora robbanás következik be, aminek folytán Hulk visszatér régi, őrjöngős személyiségéhez, és rendez is egy kis zúzást a környéken. Ki mást lehetne ilyenkor hívni, ha egyszer az ő nevük alatt fut a sorozat, mint a Fantasztikus négyest.

A csapatnak azonban enélkül is van elég baja, ugyanis mellékszál gyanánt az a helyzet, hogy Sue és Reed gyerekeit el akarják venni, mivel nincsenek biztonságban két szuperhős, sőt, négy mellett. A pár tehát nem is tud koncentrálni a Hulkos balhéra, ezért csak Fáklya és Lény mennek intézkedni, ráadásul, mint az később kiderül, Fáklya csak mint szállítóeszköz kell, a csatát a két szörnyeteg kell megvívja.

Meg is történik a nem mindennapi bunyó, ami közben szállingóznak a flashback-ek Hulk múltjából, és olyan kérdések merülnek fel vele kapcsolatban, amiken tényleg el lehet gondolkodni, és talán ezekre visszatérnek az eventben.

A képregény fő motívuma a két szörny harca, és a gondolat, hogy csak ők bírnak el egymással, és valójában csak ők értik meg egymás helyzetét és életét igazán. Erre is komoly hangsúlyt fektet a képregény.

A rajzokra sincs semmi panasz, a történet pedig amennyire pörgős és akciódús, annyira elgondolkodtató is, szóval én csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy nézzen fel a HálóZsákra, és olvassa el.

Mára ennyi voltam, legközelebb csütörtökön jelentkezek, sziasztok.

Folytatjuk tovább az újraindított DC univerzum füzeteinek bemutatását. Ezen a héten több első szám is világot látott, ezek közül az egyik az Action Comics-é, amit talán a legtöbben vártak, mondjuk a Batman mellett. Lássuk, mennyire kapjuk azt, amit vártunk, illetve mit kell tudni az új Action Comicsról.

Ugye az Action Comics képregénysorozat főszereplője 1938 óta Superman, és ez most is így van, ennyire azért nem újultak meg a sorozatok. Az viszont már más tészta, hogy milyen Supermant kapunk itt az első számban.

Nem is tudom, hol kezdjem az újdonságok felsorolását, annyi van belőlük. Mondanám, hogy minden megváltozott a klasszikus, jól ismert dolgokhoz képest, leszámítva talán azt, hogy Clark a Daily Planetnél dolgozik, Metropolisban él, és Lex Luthor az (egyik) ellenfele.

Ebben az első számban egy teljesen más Supermant ismerhetünk meg, úgy külsőleg, mint belsőleg megváltozott a hős. Láttuk már az új Superman kosztümöt, ha máshol nem, akkor a múlt héten bemutatott JLA #1-ben, itt azonban még nem ebben a ruhában szaladgál az acélember, hanem egy egyszerű farmerben, csizmában, és egy pólóban amin a klasszikus logó látható hála az égnek, mert máskülönben nem ismernénk fel a karaktert. Szóval nagyon minimálisra van véve egyelőre a ruházat, ami azt sejteti, hogy ezek az események még a Justice League előtt játszódnak, ami már így is 5 évvel ezelőtt játszódik. Tudtok követni?

Tehát egyelőre nincs fullos öltözet, ami szerintem nem baj, mert így nagy valószínűséggel el lesz rendesen mesélve, hogy miképp jutott hozzá Superman a fullextrás ruhához, nem csak úgy ni rárajzolják aztán mehet bűnt üldözni. Ez pedig számomra érdekesnek hangzik.

És ha már a bűnüldözésnél vagyunk. A mostani Superman már jóval tökösebb, saját kezébe veszi a törvényt, és hatásos, ám eddig tőle szokatlan módszerei vannak kihallgatásra. Jelmezét levéve pedig visszalakul a csendes Clark Kenté, aki tartozik a lakbérrel, és a cikkeitől várja az anyagi fellendülést, legalább akkorát, hogy ezeket a tartozásokat el tudja rendezni.

Mindeközben ugyanaz a világ ad helyet az eseményeknek, mint a Justice League-ben. Az emberek itt sem tudják hova tenni a hőst, nem tudják, hogy féljenek tőle, vagy a megmentőjükként tekintsenek rá. A rendőrség törvényen kívüli önbíráskodónak tartja, ezért üldözik is, amint az látható pl a borítón.

És ha ennyi újdonság még nem volt elég, akkor elmondok még párat. Például Lois és Clark egyelőre nem azonos oldalon állnak, ami igen merész változtatás. Másik ilyen, hogy Superman egyelőre nem tud repülni, amihez a Smallville-nézők már hozzászokhattak, de azért remélem, hogy egyszer csak szárnyra fog kapni a későbbiekben, mert milyen lesz már, ha a Justice League-ben Zöld Lámpás repül, Batman siklik, ő meg ott ugrándozik az aszfalton. Szóval nagy valószínűséggel később repülni fog, ezek még az első évei a hősnek.

De nem akarok minden változtatást felsorolni, úgy az igazi, ha ti fedezitek fel, és én még hagytam nektek felfedeznivalót, szóval ajánlom elolvasásra az Action Comics #1-et, amit innen tölthettek le.

Mára ennyi voltam, legközelebb vasárnap jövök valamivel, addig is sziasztok.

Genzo:

Régóta nem köszönthettünk vendégírót köreinkben, most azonban megtört a jég, egy honosító kolléga adta fejét cikkírásra, akit Fairlight néven ismer az, aki ismeri. Az Act of Vengeance c. crossovert mutatja be nekünk/nektek, eképpen:

Fairlight:

Volt egyszer i.u.  1989,  mikoris megszületett a Marvel aktuális hatalmas ötlete, hogy aképp lendítsenek néhány cím lapeladásán, hogy egy gigamegakrosszóvert indítanak Act of Vengeance (Bosszú ideje / Bosszú tettek )címmel, amiben a címszerelő/vagy csapat köreivel szöges ellentétben álló ellenféllel küzdhet meg.

A meglehetősen elnagyolt cross alapfelütése, hogy Loki álruhában -szépen kicsípve, bár kissé gengszteresre vett öltönyben, kalapban a Földre jön (ezt a momentumot láthatjátok, minden magyarázat nélkül a régi Marvel Extra egyik utolsó számában…), és felkeresi a Marvel univerzum gonosztevő-készletének színe javát, azzal a szájába adott nagy ötlettel, hogy ugye mindenkinek megvan a nagy ellenfele, aki rendre fel is törli velük a padlót, mert már annyira ismerik egymást…Eredményességükön javítaná, ha egyszerűen ellenfelet cserélnének. Ha nagyon nem megy valakivel, próbáld hát mással… Sokan beleegyeznek a dologba, köztük olyan nagy nevek is, mint Fátum doktor, a Vezér, Vörös Koponya, Mandarin, Magneto és a Varázsló. Loki javaslatára aztán a legkülönbözőbb bünözők csapnak össze a hősökkel.

A gond csak az, hogy ez a vezérfonal nagyon kevés helyen bukkan fel, jobbára csak az tűnt fel a kedves olvasóknak, hogy vásárolt sorozatuk legújabb részén feltűnt egy Act of Vengeance felírat és ezúttal pl Fenegyereket Ultron molesztálja, Megtorlót Fátum Doki, Thort a Buldózer stb. hogy csak néhányat említsek.  Átívelő szál nemvolt, ahogy a cégnél sem egy szerkesztőféle, aki valahogy harmonizálta volna a történteket….

Önmagában vicces (ilyen bárgyú tervet ritkán olvashattunk), még nem is lehetne azt mondani, hogy ez teljesen elvetélt ötlet volt,csakhát kivitelezés szintjén ott bukott ki, hogy ezt-az egészet melyik író, hogy tudta  prezentálni és beépíteni a sorozatába. Sok helyen...ahol a történet kevésbé volt epizódikus a hónap/sztory szinvonalú nagyon érződik a beleerőletés.

Persze vannak kivételek. A crossoverben el lehet különíteni egy  minisorozatot. A 3 Bosszúangyal és  1 Amerika Kapitány füzet adja a történet kurta gerincét, kezdve ott, hogy Loki megérkezik, kitörést eszközöl a Barlangban, a Bosszúangyalszigetet elsüllyesztik, majd folyamatos támadásnak teszik ki a csapatokat.

Az Amerika Kapitányban pedig ritka példájaként, hogyan illessze bele a sztoryvonalába ezt az egész helyzetet, Mark Gruenwald hatalmasat alkotva elsősorban Vörös Koponya szemszögéből szemléli ezt a rövidéletű gonosztevő szövetséget. Koponya csak azért csatlakozik, mert  Fátum és Magneto is, és nem akar lemaradni, de egyébként nincs ínyére a közösködés. Loki-t akiről nem tudják, hogy ő az, megpróbálja az irányítása alá vonni, majd Magneto-val konfrontálódik, aki hamár ittvan, akkor megragadja az alkalmat, hogy a kezeügyébe kerülő náci-t bevágja egy elhagyott atombunkerbe, hogy az elgondolkodjon a náci ideológia nevében és azóta elkövetett bűnein...ez a konfliktus volt talán az egyik legérdekesebb jelenete a crossovernek, amit egyébként a Chronopolison is megtaláltok.

A szakadás, a nagy 6 szövetségében azonban akkor történik, mikor megtudják, hogy az öltönyös összekötőjük a bajkeverő istenség. Vele már nem akartak közösködni, ráadásul hamarosan megérkeznek a Bosszúangyalok is, hogy véget vessenek Loki mesterkedésének, miután Thor rájött, hogy a mostohaöcskös áll mögötte.

A befejezés megér egy misét,ráadásként  tele van folytonossági hibákkal...pl. láthatjuk Vörös koponyát, akinek elvileg már a bunkerben meditálgat, és abból mindenképpen érződnie kell, hogy az utolsó résznek helyet adó West Coast Avengers #55 írójának John Byrne-nak mennyire nem tetszett, hogy a nyakába lőcsölték ennek az egésznek a lezárását, hogy a 22 oldalas képregényből csupán 12-őt szánt rá, hogy Loki sitty-sutty megkapja jólmegérdemelt büntetését, a maradékon pedig már a Skarlát Boszorkány történetét készíthesse elő...így elmondhatjuk, hogy egy felemás crossover felemás befejezést kapott.

A dolog csak azért nem érdemtelen teljesen az ember figyelmére, mert tény, hogy a füzetek minősége közt nagy a szórás, de született néhány egész jó csata, a saját sorozataiban kozmikus erőre szert tett Pókembernek is jólálltak a nyakára akasztott ellenfelek, egy-egy továbbható eseményt is hozott...pl.Psziché visszatérése, az Új Harcosok bemutatása...de mint esetleges beruházási terv, mivel a Marvel kiadta omnibusok formájában, elvetendő….

Egy régi kívánságom teljesült ezzel a képregénnyel, amiről most írni fogok nektek. Ugyanis az Avengers film közeledtével egyre inkább elkezdtem érdeklődni az egyetlen főhős iránt, akiről kevesebbet tudok a filmben szereplők közül. Igen, Sólyomszemről, azaz Clint Bartonról van szó, aki ha úgy tetszik, a Marvel univerzum Zöld Íjásza, csak ő lila. A hős eddig főleg mellékszereplőként villogott a klasszikus Marvel Univerzumban, leszámítva a két négyrészes minit, amiben ő volt a középpontban. Csapatban pedig többször láthattuk már például a Nyugati Part Bosszú Angyalainak élén. Az ultimate Marvel univerzumban azonban eddig csak mellékszereplő volt többek között az Ultimates (magyarul Különítmény) füzetekben, most azonban sokak álma (köztük az enyém) vált valóra, itt van ugyanis Hawkeye saját ultimate-vonalbeli sorozata.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy egy olyan hős, aki eddig minden bizonnyal szándékosan volt mellékszereplőként beállítva, van-e olyan erős és érdekes karakter, hogy elbírjon egy saját sorozatot a vállán. Az első számot elolvasva megnyugodhatunk, legalábbis szerintem. Clint Barton ugyanis szépen megbírkózik a feladatookal egyedül is, itt az első számban már rendet rak az ellenfelek között.

A történet is egész jól indul. Ázsiában járunk, ahol tudósok valami újfajta szérumot kísérleteztek ki, ami az embert szuperképességekkel ruházza fel. Kicsit átlagos, gondoljuk magunkban, láttunk már ilyet nem egyszer, igaz nem az ázsiaiaktól. Azonban mégis valahogy úgy van tálalva ez a szérumos dolog, hogy nem érezzük olyan sablonosnak, mint amilyen alapból lenne, legalábbis én nem éreztem annak, aztán ez mindenkinél máshogy lesz majd valószinűleg.

Adott tehát a szituáció, itt vannak ezek a szuperharcosok, akik véletlenül sem a jó oldalon állnak, hiszen ott már van valaki, méghozzá Sólyomszem, aki így meg kell küdjön az újdonsült teremtményekkel. Mondanom sem kell, hogy hősünk nem fogja vissza magát, igen szép akciózást kapunk. A konkrét küldetése pedig az lenne, hogy szerezze meg ezt a szérumot Nick Furynak.

Igen, ő nem hiányozhat egy ilyen képregényből, ahogy a Marvel-filmeket is szépen összekapcsolja, itt is tiszteletét teszi, ahol csak lehet, de ezzel semmi baj, ad egy egységet a sok címnek. Más ismert hős egyelőre nem bukkant fel, vagyis eddig ez tényleg csak és kizárólag Sólyomszemről szól, aminek én kifejezetten örülök, hiszen csapatban láthattuk már többször, lássuk most, mire megy magában.

A grafikáról szerintem nem kell sokat regéljek, aki látott már ultimate Marvel képregény, tudja, mire számíthat ezen a téren. Nekem továbbra is nagyon bejön ez a képi világ, ez részemről külön pluszpont a ultimate univerzumnak, de persze itt is különbözhetnek a vélemények.

Kezdésnek tehát igen erős a Hawkeye #1, aztán izgatottan várom a folytatást. Nyugodt szívvel ajánlom elolvasásra a képregényt, nem csak azoknak, akik Hawkeye rajongók, hanem a többiek is adhatnak neki egy esélyt, szerintem megéri.

Innen tudjátok letölteni a füzetet, én pedig mára búcsúzok, legközelebb csütörtökön jövök, sziasztok.

Aki mostanában olvasott képregényes híreket, látogatott ezzel foglalkozó oldalakat, az bizonyára értesült arról, hogy a DC-sek fogták magukat és teljesen újraindították az univerzumukat. Ennek köszönhetően idén ősztől 52 új cím indul útjára. A karakterek persze a régiek, vagyis nem kell elbúcsúznunk egyik kedvencünktől sem, ők csupán annyiban változtak, hogy kicsit új külsőt kaptak, ami egyeseknél jó, másoknál kevésbé, illetve egyik-másik nehezebben emészthető.

Az 52 új sorozat közül legelsőre a Justice League első száma látott napvilágot ezen a héten, a következő adagra pedig szeptember 7 körülig kell várnunk. Addig azonban lássuk, hogy indulnak a DC főcsapatának rebootolt kalandjai.

Az első, amit le kell tisztázni egy új sorozatnál, hogy mikor játszódik. Főleg, ha újrakezdett/újraindított sorozatról beszélünk, meg kell állapítanunk, hogy az adott hős/csapat pályafutásának mely részén vagyunk. Jelen esetben a csapat megalakulásának ideje előtt zajlanak az események, 5 évvel ezelőtt.

Még nem szerepel az egész csapat a füzetben, egyelőre Batman és a Zöld Lámpás kerülnek reflektorfénybe, illetve egy másik régi ismerős, Superman köszön be a füzet végére, ezzel beharangozva, hogy a következő számban ő is többet lesz már jelen. Ami pedig kicsit újonnan hat, hogy egy olyan tag került be most a csapatba, aki eddig nem itt volt, és egy régi tagtól pedig úgy néz ki, hogy megválunk, legalábbis a borítók alapján. Kiborg eddig a Tini Titánok csapatát erősítette, most azonban bekerült a nagyágyúk közé, ami mondjuk a kora tekintetében kicsit fura, de majd meglássuk. Cserébe viszont Marsbéli Fejvadász hagyta el a fedélzetet, de nem kell aggódnunk, őt is látjuk majd, csak másik sorozatban.

Történet szempontjából nagyon eget rengető dolgok nem történnek, Batman üldöz egy titokzatos ellenfelet, a rendőrség pedig üldözi mindkettőjüket, hiszen a világ még csak most barátkozik a ténnyel, miszerint jelmezes szuperhősök is léteznek, mint olyan. Ebbe az eseménybe csöppen bele Zöld Lámpás, aki valami idegen életformákat keres Gothamben, mert ilyen riasztást kapott. Miután kicsit ismerkednek (igen, eddig maximum hallásból ismerték egymást), elmennek Metropolisba, hogy tudjuk kivel beszéljenek. Pár képkocka erejéig pedig a már említett Kiborgot is láthatjuk, egyelőre civil öltözetben.

Igazából ez egy üdítő kezdés volt, valahogy lekötött annak ellenére, hogy nem számítok új olvasónak ezeket a karaktereket illetően. Az eddig látott új kinézetek jól mutatnak, az összes közül nekem kb csak Deathstroke-al és Nightwinggel van bajom egyelőre, de majd meglátom, hogy mutatnak majd akció közben, egy képről nem ítélem el őket. Félre ne értsetek, ebben a füzetben nem szerepelnek, csak megemlítettem őket az új kinézetek kapcsán. Az új Superman viszont bejön, bár totálban csak egy kép erejéig szerepelt eddig, illetve utána lehet keresni az eddig kiadott promóképeknek, de nekem tetszik az új külseje.

Mint mondtam, az első szám egy élmény volt, ami minden bizonnyal ráírható az alkotópáros számlájára. A történetet ugyanis Geoff Johns írta, aki nagyon sokmindent írt már a DC-nél, a rajzok pedig Jim Lee munkái, aki nagy kedvencem a szakmában, szóval a minőség garantált.

Ajánlom elolvasásra tehát az új Igazságligát, akár új olvasóknak, akár régi veteránoknak egyaránt. Innen tudtok hozzáférni a füzethez, jó szórakozást kívánok mellé.

Amúgy tervezem, hogy mind az 52 új címet be fogom mutatni szépen sorban, remélem összejön. Mindenesetre szeptember 7-én lesz olvasnivalóm bőven.