Elérkezett az év utolsó napja, és úgy gondoltam, hogy ezen a napon nem valami képregényismertetővel készülök nektek, hanem megosztok veletek pár statisztikai adatot, lássátok, mit hoztunk össze közös erővel ebben az évben.
Bár a Genzo Comics csak idén áprilisban indult, tehát még nem vagyunk egyévesek, azért igen szép értékeket mutatnak a statisztikák.
Elmúlt a karácsony, így hát visszatérünk a megszokott kerékvágásba, és rögtön akcióval kezdjük a visszaállást. Nem is akármilyennel.
A RED címről sokaknak minden bizonnyal a mostanában bemutatott akciófilm jut eszébe Bruce Willissel, Morgan Freemannnel és John Malkovitch-al a főszerepben. Ezzel nincs is semmi baj, csakhogy egy képregényfilmnél nem árt megismerkedni kicsit az eredeti médiummal, én speciel nagyon szeretek előre foglalkozni az alapanyaggal egy-egy képregényfilm előtt. Így volt ez anno a Watchmennél, a The Losersnél, a The Goon-nál, amit még nem mutattak be, és így van ez most is, a RED-nél.
Sokan lehet még annál a résznél ledöbbentek itt olvasás közben, hogy a RED képregényfilm. Nos, ezt az információt megerősítem, ugyanis a képregénymini, amiről a következőkben mesélni fogok, 2003-ban jelent meg a Homage Comics szárnyai alatt. Ez egy kisebb kiadó, amolyan alvállalata a Wildstormnak. Szóval ez a képregény hamarabb volt, mint az idei film, bármennyire is kiköpött Bruce Willis az a figura itt a fenti képen. Szerintem amikor ezt rajzolták annak idején, az a gondolat lebegett a rajzoló, Cully Hamner előtt, hogy ezt a figurát egyszer Bruce Willis fogja eljátszani a nagyvásznon. Nos, ha így volt, ha nem, ez teljesült, Willis papa belebújt Paul Moses bőrébe egy film erejéig. De most nézzük meg, miről is szól az alapmű.

Genzo:
Ahogy az be lett harangozva, folytatódik a karácsonyi frissítéscsokor ezúttal egy menetrendszerinti cikkel, amit Amondin kolléga szolgáltat nektek.
Amondin:
Üdvözlet mindenkinek karácsony utolsó napján.
A történet, amit most bemutatok ugyan szentestére illett volna, de remélem elnézitek nekünk, hogy van egy rendszer, és mi aszerint haladunk. Na de lássuk, mit hoztam nektek a fa alá utólag.
Ebben a számban, mint minden más Karácsonyi Különszámhoz hasonlóan több történet van. Én viszont csak a legeslegelsőt mutatom most be nektek, mert engem inkább az fogott meg igazából.

Egy kicsit ránk esteledett, de még nincs vége a napnak, szóval időn belül vagyok még egy darabig a mára ígért frissel. Miután mindenki megemésztette lassan az ünnepi vacsorát, esetleg még pár megmaradt bejglivel koronázza a napot, én egy könnyen emészthető képregényt szeretnék nektek bemutatni, ami talán a legmegfelelőbb, ha az ember a jóllakottság és a fáradtság kettős állapotában van.
Donald Kacsát szerintem nincs ember, aki nem ismerné, sokak gyerekkorának egyik meghatározó karaktere a rajzfilmen elég érthetetlenül hadováló kacsa, az én első képregényes élményeim is nagyrészt az ő nevéhez fűződnek, így nem csoda, ha félig-felnőtt fejemmel elolvasva pár ilyen sztorit, elönt a nosztalgia, meg a sok emlék, hogy mennyit küzdöttem néha egy-egy füzet beszerzéséért, mert akkoriban nem volt könnyű magyar nyelvű képregényhez jutni nálunk. De még mindig jobb a helyzet, mint most, amikor már szó szerint lehetetlen, csak Rahan és Cartoon Network magazin van, és azok is csak románul. Bár ezzel a résszel lehet nem sokat éreznek velem együtt, de a nosztalgiás cuccal biztos többen, főleg nekik szól a mai cikkem.
A HálóZsákra kikerült a mai napon egy Donald Kacsa történet, ami nem is igazán honosítás, hanem egy régi füzet beszkennelése, és feljavítása. Ez a rendhagyó füzet egy karácsonyi történetet mesél el nekünk, ami a Találd ki címet kapta. Na találd ki, hol folytatódik a cikk. :)

És igen, ismét elérkezett a szeretet ünnepe, számomra meglepően gyorsan. Eltelik lassan ez az év is, ilyenkor sokan átgondolják, hogy mire jutottak ebben az évben, milyen sikereket/kudarcokat tudhatnak magukénak, majd elkezdik tervezgetni a jövő évet, esetleg kezdik feltankolni a szeszt a szilveszteri bulira.
Ám mielőtt lezáródna egy újabb fejezet, és feltennénk az új naptárt a falra, még van egy ünnep, amit nem szabad elfelejtenünk, ez pedig a karácsony. Ez az ünnep szinte mindenkinek mást jelent, hiszen sokminden történik ilyenkor. Összeül a család egy jó vacsorára, a tévében huszadjára megy le a Reszkessetek betörők és tizenhatodjára a Shrek, amit a Beethoven 1-6 követ, illetve a torrentoldalakon is ilyenkor freeleechel ünnepelnek, akik torrenteznek, tudják, miről beszélek. Az ünnep így válik kerekké, meg persze még sok más dologtól, karácsonyfa, bejgli, csendeséj, ávemaria, Megasztár Karácsony album, stb stb. Kinek mi fontos. És persze ne feledkezzünk meg a képregényekről sem.
A Genzo Comics történetének első karácsonya ez, ezért valami különlegessel készülünk nektek Amondinnal. Az egész ünnep alatt lesz miért erre gyertek, hiszen holnap és holnapután is lesz frissítés itt. Ma és holnap én, míg vasárnap szokás szerint Amondin hozza nektek csemegét, közben Rébuszra, a csapat harmadik és egyben legújabb tagjára gondolunk, hogy rendeződjenek a dolgai, és újra szolgáltathassa nekünk az olvasnivalót.
Egész véletlenül (de tényleg) ez a Genzo Comics 160. bejegyzése, pont így Szenteste. Ennek alkalmából is speciális lesz a mai cikk (meg kicsit talán hosszú is, de megéri elolvasni) de persze a karácsony a fő oka a különlegességnek. Ebben a mai cikkben bemutatom nektek a HálóZsákon megtalálható DC Ünnepi Különszám 2008-at, és segítőtársaim is lesznek ezúttal, a cikk végén pár honosító/rendszeres képregényolvasó osztja meg velünk pár sorban a véleményét a füzetről. Megéri tehát elolvasni az ünnepi cikket, vágjunk is bele hohohó.

Miután Amondinnal scifiztünk a minap, most én következek, és egy kis fantasy kalandra hívlak titeket. A fantasy, mint műfaj már nem is áll olyan messze tőlem, mint régebben, kicsit beleástam már magam a dologba, és nem rossz, de enciklopédikus tudást azért ne várjatok tőlem, sokkal inkább Aldarion barátomtól, akinek a HálóZsák fantasy-részlegét is köszönhetjük, beleértve ezt a TPB-t is, ami a Warhammer 40.000 univerzumban játszódik. Egy történetet bemutattam már a témában, a Kárhozat hadjáratot, ami azóta lezárult, szóval azt is ajánlom mindenkinek olvasásra, a sztori elejét felvázoltam még anno.
De most egy nemrégiben befejezett történetet mutatok be, így, akik most szeretnék elolvasni a TPB-t a cikkem után, azok már teljes valójában élvezhetik ezt a nagyszerű történetet. Lássuk kicsit részletesebben, miről is van szó itt.

Genzo:
Sci-fisek, hadd halljam az örömujjongásokat, hiszen Amondin ma nektek kedveskedik egy vérbeli sci-fi képregénnyel, amiről talán egy szó sem esett volna ezen az oldalon, ha nincs ő, mert én nem vagyok nagyon benne a témában, mint ahogy a sci-fik nagyrészében sem vagyok otthon. De ettől még szívesen kirakom a sci-fi cikkeket is, néha még én is megpróbálkozok velük, hiszen a nép a múltkori szavazásban ezért a műfajért is kiálltott. Regéljen tehát Amondin egy kicsit a sokak által kedvelt Csillagkapuról.
Amondin:
A mai cikk számomra egy különleges cikk lesz. Ugyanis ez a 25. cikkem amit ide a Genzo Comicsra írok. Tudom sokaknak semmi ez a 25, de számomra akkor is sokat jelent, hogy eddig eljutottam. És ezt a mérföldkövet egy igazán különleges képregénnyel illik megünnepelni. Vagy nem?

Tegnap elmaradt a frissítés különböző okok miatt, a Twitteren jeleztem is, aki olvassa, az tudta, hogy ma érkezik az, aminek tegnap kellett volna. Aki pedig nem olvassa a Twittert, az is látta, hogy tegnap nem frissültem, ma viszont itt vagyok egy újabb képregénybemutatóval.
A Genzo Comics hivatalos kabalája már elég régen volt a figyelem központjában, így elérkezett az ideje, hogy újra felüsse a fejét itt az oldalon, ne csak a logón feszítsen. Persze, hogy Deadpoolról van szó, akinek a '97-es sorozatából szemezgettem kicsit, és egy ilyen gyöngyszemre bukkantam rá, gondoltam, ezt bemutatom nektek is, hátha kedvet kaptok az elolvasásához. Konkrétan a Deadpool vol.nemtudommennyi 49. számáról lesz szó a továbbiakban.

Először is bocsi, hogy mára csúszott a tegnapi frissítés, remélem megértitek, nagyon összejöttek a dolgok. De ami késik, nem múlik ugyebár, így ma elétek tárul az, aminek tegnap kellett volna, vagyis a BLATECO-n megtalálható Titánok 00. számának ismertetője.

Genzo:
Kicsit már esteledik, de csak most sikerült gép elé kerüljek, hogy megosszam veletek Amondin cikkét a Genzo Comicson nagy sikernek örvendő Mennydörgők sorozat harmadik számáról. Nem is szaporítom tovább a szót, átadom inkább a kollégának.
Amondin:
Ismét egy Mennydörgő számmal jelentkezem a héten, mégpedig a hármassal.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy miért érdemes ezt a képregényt elolvasni, akkor az ez lenne: Mesterbűnözők vs Mesterbűnözők.
Na, de mivel nem egy mondatért foglalom itt a helyet, így lássuk, hogy mit is értek ezalatt.

Szuperhősös péntekkel készültem nektek mára, mégpedig egy fiatal szuperhős új kalandjainak kezdetével. Superboyról van szó, aki most egy új ongoingot kapott, hogy mindenféle izgalmas kalandba keveredjen, és a kezdésről fogok nektek bepötyögni pár sort, hátha valaki kedvet kap majd az elolvasásra. Tehát Superboy v4. 01. GO!

A múltkor a World of Warcraft-al kedveskedtem a fantasy rajongóknak, most pedig a sci-fisek örülhetnek egy kicsit, ugyanis ma az ő kedvükben fogok járni. A műfaj kedvelőinek bizonyára ismerősen cseng a Flash Gordon név, hiszen egy régi klasszikus sci-fi hősről van szó. Most azonban nem a régi, hanem az új, 2008-ban útjára indított képregénysorozat első számával fogunk foglalkozni, amelyben hőseink átestek egy komolyabb vérfrissítésen. Lássuk tehát, mit tartogat nekünk a 2008-as Flash Gordon 01.
Genzo:
Vasárnap van, tehát Amondin jelentkezik nektek ismét, és marad a bevált receptnél, egy újabb Captain Marvel történetet mutat be, ami szintén a Chronopolison olvasható. Érdemes elolvasni a cikket, már csak azért is, mert a végén lezárom a szavazást a Twitterrel kapcsolatban. De persze Amondin szavai is megérnek egy-két olvasást. Vágjunk akkor bele.

Egy olyan képregényhős különálló történetét mutatom be nektek ezen a szép pénteki napon, akivel még nem foglalkoztam itt a Genzo Comics hasábjain, nem is tudom miért. A Fekete Özvegy név talán már mindenkinek ismerősen cseng, ha máshonnan nem is, de a Vasember 2 című filmből biztosan, hiszen Scarlett Johansson feszülős bőrruciját nem könnyű elfelejteni. Ugye? De a lelkes képregényolvasók is biztos belefutottak már pár füzetbe, ahol felbukkant ez az orosz szépség. Most azonban nem mint Avengers-tag lesz jelen, hogy pár oldalon felbukkanjon, mi meg ennek örüljünk, hanem itt most teljes mértékben rajta lesz a hangsúly, hisz az ő neve áll a borítón is. Az első sorozatának első számába kukkantunk most bele, ami inkább kémsztori, mint szuperhőstörténet, de ez rendben is van, hiszen Natasa inkább ügynök, mint szuperhős. Tehát Fekete Özvegy v1 01. van mára, kémkedjünk egy kicsit. Kémkedjünk?