Genzo:

Ma ismét a fantasyrajongó szíveket dobogtatjuk meg egy kicsit, mégpedig Amondin segítségével, aki kicsit jobban otthon van a témában, mint jómagam. Most a választása a Forgotten Realms: Otthon című képregényre esett, ezt fogja nektek bemutatni jó részletesen és áttekintően. Még itt jegyzem meg, hogy a fenti kép is Amondin munkáját dícséri, én csak a logómat tettem rá, és a "by Amondin" feliratot. Töltsétek le magatoknak, ha tetszik. Most pedig látogassunk el az elfek és többi lények világába egy kicsit, és érezzük "otthon" magunkat. Amondiné a szó.

Elolvasom »

Két napja nem frissítettem, de most megtörik a csend itt a blogon, egy nem is akármilyen képregénnyel. A Szökevények első számát mutatom be nektek jószívvel. Őszintén nem tudom, mennyire kell ismertek legyenek a képregény főhősei, az biztos, hogy én most ismerkedtem meg velük. Eddig 15 füzetet láttam honosítva, nem tudom, hogy ennyi van eredetileg is, vagy várható még folytatás, de ez majd ki fog derülni. De most nézzük, miről is szól ez a képregény.

Elolvasom »

Nem is olyan rég foglalkoztam itt a régi, '90-es Batman sorozat első részével, de a nagy sikerre való tekintettel (itt a 40-es olvasottság már ebbe a kategóriába tartozik) már folytatom is a denevérember kalandjait a második számmal értelemszerűen, ami a Halál a családban címet kapta. És egy újdonságot vezetek be itt a blogon annak érdekében, hogy tisztább képet kapjak arról, hogy melyik sorozat/cikk hány embert érdekel. Mivel az olvasottságmérő csak azt méri, hogy hányszor kattintottatok a címre vagy egy linkre ami a cikkre vezet, és mivel a teljes cikk elolvasható volt eddig kattintás nélkül is, ezért az olvasottsági adatok nem voltak épp reálisak Ezentúl az lesz, hogy egy rövid bevezetőt találtok majd a főoldalon, és a cikk további részét csak az Elolvasomra kattintva éritek el. Nem fog nektek nagy nehézséget okozni remélem, és a ti javatokat is szolgálja, mert ha látom, hogy egy sorozat majdnem mindenkit hidegen hagy, akkor annak nem sietek a folytatásával. Akkor, hogy szokjátok az új rendszert, máris begyakoroljuk a dolgot, az Elolvasom mögött rejlik a jó kis Batman sztori bemutatása, click.

Elolvasom »

Genzo:

Ma ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, mégpedig a Végtelen kesztyű című képregényt mutatja be, olvassátok el, mit érdemes tudni róla.

Amondin:

A mai napon az én kedvenc képregényemet mutatom be nektek. Vagyis egy kicsit túlzás a kedvenc képregény, de nagyon kevés olyan képregényt olvastam életemben, ami felülmúlná ezt.

Mielőtt azonban még belekezdenék  a történet összefoglalásába szeretnélek titeket figyelmeztetni, hogy a mostani történet az a Thanos Küldetés folytatása. Tehát, ha valaki még nem olvasta végig, de érdekli annak azt tudom tanácsolni, hogy ne olvassa el ezt a cikket, mert itt kénytelen vagyok leírni, hogy az hogyan végződött. Innentől kezdve csak saját felelőségre olvassátok tovább.

Tehát, aki olvasta a Thanos küldetését az tudja, hogy Thanos igen nagy hatalom birtokosa lett, ugyanis megszerezte a végtelen ékköveket. Ezeket az ékköveket egy kesztyűbe helyezte, ami mindig a kezén van. Így biztosította, hogy senki ne merje ellopni tőle.
Egy kaland folyamán az Ezüst Utazó tudomást szerez Thanos új hatalmáról, és a Földre siett, hogy figyelmeztesse az ottlévőket. Ezért amilyen gyorsan csak tud elmegy Dr Strange-hez. De sajnos későn érkezett meg.

Mint az a Küldetéséből kiderül, Thanos ugyan korlátlan hatalmat szerzett, de még ezzel sem tudta elnyerni a Halál szerelmét. Még egy szentélyt is emelt neki, de a Halál továbbra sem volt hajlandó még csak hozzá sem szólni.
Egy kis gondolkozás, és segítség után rájön, hogy talán azért, mert nem teljesítette azt a feladatát amit még régebben a Halál úrnő adott neki. Nevezetesen, hogy írtsa ki a fél univerzumot. Mivel korlátlan hatalma van, így csettint egyet az ujjával, és a fél univerzum elpusztul. ( Nem vicc. Tényleg így történt.)
Tehát egy csettintéssel kiírtja a fél univerzumot. Elsőre furcsának tűnhet, de tegyük hozzá, hogy mekkora hatalma van, és így már nem olyan elképzelhetetlen.

A Földet sem kerülte el Thanos pusztítása, és sorra tűntek el emberek csak úgy. Persze a szuperhősöket sem hagyta érintetlenül ez, és tőlük is nagyon sokan eltűntek.
A megmaradt szuperhősök összegyűlnek ezek után, hogy közösen nézzenek szembe ezzel a jelenséggel. Még Fátum is csatlakozik hozzájuk, de persze nem emberbaráti szeretetből.
Először mindenki értetlenül áll a történtek előtt, de aztán megjelenik Adam Warlock, és az Utazóék, akik felvilágosítják őket a történtekről. Warlock ezek után toboroz még pár nem földi szuperhőst, és az az univerzum leghatalmasabb kozmikus lényeit is megszerzi szövetségesnek, mivel ez a katasztrófa őket is érintette. Így hát összegyűlnek az univerzum legnagyobbjai, és Warlock stratégiáját követve megtámadják Thanos szentélyét.

Időközben Thanos még mindig megpróbálja elnyerni a Halál szerelmét, ugyanis az még a fél univerzum kiírtásának hatására sem volt hajlandó megszólalni Thanos előtt. És ekkor zavarják meg őt a Föld szuperhősei.
Warlock ugyanis őket küldte előre, mint gyalogokat. De vajon mit tehet egy tucat szuperhős egy olyan ellenféllel aki egy csettintéssel kiírtotta a fél univerzumot? A válasz egyértelmű. Semmit. Thanos egyesével öli meg őket legyen szó Thor-ról, Vasemberről, Rozsomákról, vagy Kvazárról. Egyik sem okoz különösebb gondot neki.
A gyalogok után színre lépnek a tisztek is. Az Univerzum leghatalmasabbjai, Galactussal az élükön. Viszont ők sem tudják megállítani Thanost, még úgy sem, hogy Mephisto( aki Thanos tábornoka volt) és a Halál Úrnő is átáll hozzájuk.
És itt sokatokban felvetődhet a kérdés. Mégis hogyan lehet legyőzzni egy olyan ellenséget, aki egy csettintéssel kiírtotta az egész univerzumot, és akit még a Galactus szintű lények sem tudtak megállítani?
Nos, ezt nem árulom el. De annyit mondhatok, hogy nagyon szépen ki lett találva. A vége nekem kifejezetten tetszett.

Maga a történet hat füzetből áll, de ezek mind 40 oldalasak, tehát elmennének 12 füzetnek is.
A rajzok szerintem szépekre sikerültek, nagyon jól visszaadták a képregény hangulatát.
Ha felkeltettem az érdeklődéseteket a képregény iránt, akkor irány a Chronopolis, és ott teljes egészében megtaláljátok.
Én ennyi voltam mára, innentől már más fog beszélni helyettem.

Genzo:

Nem is más beszél ezután, hanem jelen esetben hozzávetőleg én magam. Mivel még nem olvastam el a Thanos küldetését sem, ezért előbb azzal fogom kezdeni, aztán jön majd a most bemutatott történet. Köszönöm Amondinnak a cikket, és  a hátteret is, ami szintén az ő munkája, és innen lehet letölteni. További szép napot nektek, vigyázzatok a csettintgetős hősökkel.

Már nem is emlékszem, mikor mutattam be a Jonah Hex v2 első füzetét, de végre itt a folytatás, értelemszerűen a második szám. A sorozat általában 1-3 füzetes történetekből áll, ez a füzet, amit bemutatok, egy egyrészes sztorit foglal magába.

A szituáció hasonló, mint az első szám esetében. Ott indul az egész, hogy pár bűnöző kirabol egy kis mexikói templomot, elvisznek egy aranykeresztet, valamint megsebesítik az öreg papot. Micsoda véletlen, hogy a pap a lányával együtt épp Jonah Hexet látja vendégül a házában, meg ápolják is a sebeit. Kölcsönkenyér visszajár alapon Jonah rááll az ellopott kereszt ügyére, és nem is egyedül megy, hanem a már imént említett pap lányával, aki az Alma nevet kapta. Alma felettéb csinos, nagyszerű adottságokkal megáldott fiatal nő, igencsak dob a képregény látványvilágán. Elindulnak hát ketten egy kisvárosba, ahol talán találnak valami nyomravezetőt. Igazán szívélyes fogadtatásban részesülnek hőseink, ám ez csak a látszat, ami már megint csal. Ennél többet már igazán nem mondok el a történetből, hiszen egy füzetből áll, már épp csak a végkifejletet nem osztottam meg veletek.

Így, két elolvasott füzet után korai azt mondanom, hogy ez egy szuper sorozat, de ez a két füzet nekem nagyon tetszett. Úgy a történet, mint a rajzok terén. Az észrevevődik, hogy nem állandó rajzoló van ráálítva a sorozatra, mert változik a stílus, de ez engem egyáltalán nem zavar addig, amíg ilyen pazar képi világ tárul elénk. Ami meg a történetet illeti, nem bonyolult, de mégis nagyon jó. Egyszerűen annyi, hogy Jonah meg kell találjon valamit, vagy valakit meg kell öljön, de közbe valaki mindig vadászik rá is. Ez elég alapszitu ahhoz, hogy kitöltsön egy rakás egyrészes történetet, illetve párat, ami több füzetből áll. Megint az jön elő, mint a Goonnál, vagy a Tf Reflektorfény sztoriknál: egyrészes történetek is lehetnek nagyon jók, szórakoztatóak, nem kell ahhoz százhúz füzeten átívelő epikus crossover, hogy az ember az elolvasása után azt mondja: "na, ez igen, ez vagány volt". És most egy ilyennel van dolgunk.

Angolul olvastam ezt a füzetet, akit érdekel, keresse meg, Longboxon tuti fenntvan, de ha valaki nem találja meg, szóljon itt kommentben, és küldök egy linket.

Ha pedig már ennyire a témában vagyunk, a hét borítója is egy Jonah Hex füzeté, mégpedig a 39. számé. Egy hétig ez dísziti a jobb oldalt, aztán jövő héten lesz más. Ja, és a szavazásra szeretném felhívni még a figyelmetek, ahogy látom eddig szavaztak már 19-en, de hol van ez a múltkori 33-hoz? Szeptember elején zárom le a szavazást, és kerül ki az új, de addig legyetek olyan drágák, hogy kattintatok kettőt annak megfelelően, hogy milyen sűrűn tévedtek erre. Azt hiszem ennyit akartam mára, szép napot, jó olvasgatást, sziasztok.

A mai cikkem kicsit későre tolódott, de itt van, jobb későn, mint soha. Egy régi ismerős kerül ma a középpontba, mégpedig Rozsomák, a 2005-ös sorozat első számának keretein belül.

Rozsomákot szerintem igazán nem kell bemutatnom senkinek, már itt a blogon is többször tiszeletét tette, de azon kívül is, ő az egyik legnépszerűbb hős a Marvel univerzumban. Tavaly egy külön filmet is kapott, melynek folytatást is terveznek. A második rész, ha hihetünk az eddig kiszivárgott infóknsk, Japánban fog játszódni. Ezt most azért hoztam fel, mert ez a történet is Japánban játszódik.

Hősünk egy gyermekrablási ügy miatt látogat a felkelő nap országába, ahol már járt párszor, többször is hangsúlyozza, hogy mennyire utálja az egész országot úgy, ahogy van. Hamarosan ismét oka lesz arra, hogy utálja, ugyanis rátámad egy rakás fura ninja, majd egy rejtélyes alak, aki Gorgónak nevezi magát. Azt gondolnánk, hogy egy pár ninja és a fura főnökük nem jelenthet komoly veszélyt hősünknek, ez azonban most másképp van, meglátjátok majd, hogy. A történet most kezdődik, de  a folytatást nem találtam meg, pedig kezdésnek ez nem volt rossz. Amit még mindenképp meg kell említenem, hogy a történetet Mark Millar írta, aki mondanom sem kell miket hozott már össze, de mégiscsak mondom, például a Kick-Asst, vagy a Wantedet. Bíztató tehát a kreditrész, azt leszámítva, hogy a rajzoló John Romita JR. Ez az információ már sokaknak elég ok arra, hogy elszántan kerülje ezt a képregényt, pedig itt a rajzok szerintem egész jók.

Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt, az olvassa el a Tini Titán Teknőcös cikkemet, hogy bővebb információkhoz jussatok a beszerzéséről, ugyanis ez is a ComicAtlantisról van. Pár ember már odatalált innen a blogról, és el is lettek látva egy rakat jó képregénnyel. További szép estét, sziasztok.

Ma ismét valami új, de mégis régi dologgal kedveskedek nektek. Új, mert eddig ilyen képregényt nem mutattam be a blogon, és régi, mert sokak gyerekkorát (köztük a sajátomat) visszaidéző történetről van szó.

A Tini Titán Teknőcök név sokak számára ismerős lehet, vagyis a Tini Ninja Teknőcök talán méginkább. Négy mutáns teknős, akik profi harcosok, és reneszánsz művészekről kapták a nevüket, valamint mesterük, aki egy patkány. Ki ne ismerné őket? Most bemutatom nektek a képregényes debütálásukat, mégpedig az első sorozat első számát, ami 1991-ben jelent meg, és mivel júliusban, ezért még a születésem előtt. Viszont kissráckoromban megvolt ennek a sorozatnak az első két száma, amit nemtudom már honnan szereztem be, de ronggyá olvastam őket, majd egy költözést követően nem tudom hova kerültek, azóta se láttam őket. Így még jobb érzés volt rátalálni a szkennelt változatra, és újra elolvasni azt. Ráadásul megtaláltam még pár számot, így lezárhatom a történetet is, aminek szintén örülök, így tizenvalahány év után. Érdekes, hogy még emlékeztem pár helyen a szövegre most, amikor olvastam. De ennyit a nosztalgiáról, lássuk, mivel állunk szemben.

Egy tévés riporternő, April O'Neil arról tudósítt, hogy avárosban egy banda garázdálkodik, akik betörésekre szakosodtak, ám a kilétük eddig ismeretlen. A tudósítás után megtámadja őket pár huligán. A stáb elmenekül, egyedül April mer szembeszállni a rosszarcú fazonokkal, de aztán ő is menekülésre adja a fejét, mégpedig a csatornába, ahol váratlan dolgok történnek: megmenti a lányt négy ninjának öltözött teknős. Miután Aprilt a teknősök elviszik a rejtekhelyükre, találkozik Repesz (újabban Szecska) mesterrel, aki szépen elmeséli a teknősök és a saját eredetét, majd együtt kezdenek el nyomozni a rablásokat elkövető banda után, akiknek a főnöke Reszeló (újabban Zúzó), aki Szecska régi ellensége, még abból az időből, amikor ember volt, nem patkány. Zúzó ördögi tervet készül végrehajtani, amihez használja azt az anyagot is, ami az egyszerű teknősöket mutáns ninjákká változtatta. A történetből nem mondok el többet, hiszen sokmindent sejthettek is, de nem akarok élményt rontani azoknak, akik most olvasnák először ezt a füzetet.

A történetben van pár logikai hiba, amik gyerekszemmel nem tűntek fel, most pedig el lehet tekinteni tőlük, már csak a nosztalgia kedvéért is. De mondok azért egy példát: Aprilt elrabolják a gonosz ninják, a teknősök pedig keresik, és az utcán valamelyikük felnéz egy felhőkarcoló tetejére, és meglátja April táskáját. Na most, ez egy kicsit húzós, hogy miért tették a tető szélére a táskát, meg az, hogy hogy látta meg, meg miért épp azt a felhőkarcolót szúrta ki a teknős. De mindegy, ez a képregény a fiatal korosztályt célozta régen, akik nem foglalkoztak ezzel, és én sem fogok.

A rajzokról annyit mondok, hogy egy '91-es képregénynek megfelelőek, ebből mindenki gondol, amit akar, mindenesetre hangulatos.

És, hogy honnan szereztem be ezt a képregényt? Na, ez egy kicsit bonyolultabb, mintha azt mondanám, hogy fentvan az egyik honosító oldalon. Kezdjük a legelején. Bővült kicsit a jobb oldalam egy reklámképpel, ami nem vezet linkre, csak figyelemfelhívó szerepe van, ezért nem a linkek közé került, hanem fel, a logóm és a szavazás közé. A Comic Atlantis egy olyan hely, ahonnan sok régi magyar szkent el lehet érni, de akár angolt is, vagy láttam japán nyelvűt is, ha valakit érdekel. Szóval nagyon megéri ellátogatni oda, rengeteg jó cucc van, én két napja vagyok ott, de már egy egész kollekciót összeszedtem gyerekkorom kedvenc képregényeiből. De mielőtt beírnátok a böngészőbe, hogy comicatlantis.hu vagy ilyesmi, szólok, hogy ez nem jgy működik. Kell ugyanis egy Strong DC++ nevű program, amit innen tölthettek le. Pár egyszerű beállítás, egy egyszerű szabály, és máris elétek tárul a rengeteg jóféle képregény. Most nem akarom üresben járatni a billentyűzetem, akit érdekelne a dolog, az vegye fel velem a kapcsolatot emailben (genzo10@yahoo. com), és elmagyarázom neki, hogy mi a teendő. Tényleg nem nehéz, és megéri, mert rengeteg jó dolog vár rátok. Aki tehát szeretne pár régi jó képregénnyel gazdagodni, szóljon nekem, és megoldjuk. További szép napot, sziasztok.

Ma egy olyan képregényt mutatok be, ami egy dologban különbözik az általam eddig bemutatott képregényektől. Ugyanis ezt a füzetet nem egy honosítóoldalról szedtem, mivelhogy Magyarországon is megjelent hivatalosan. Én mivel nem magyarországi vagyok, nehezen jutok nyomtatott példányokhoz, ezt is szkennelt változatban találtam meg. Konkrétan az 1990-ben megjelent Batman képregénysorozat első számáról van szó, amely a Gyilkos tréfa című történetet tartalmazza.

A középpontban kitalálható, hogy ki áll, hiszen az ő képe került fel a borítóra is. Bizony, Joker igyekszik káoszt teremteni Gothamben. Megszökik ugyanis az Arkham Elmegyógyintézetből, és egy ördögi terv megvalósítására készül. A maga módján vásárol egy régi, lerobbant vidámparkot, mert erre is szüksége van tervei megvalósításához. Eközben még másik két szálon fut a cselekmény, az egyik Batmant követi, aki próbál a nyomára bukkanni Jokernek, közben egyfolytában azon elmélkedik, hogy miért gyűlölik egymást Jokerrel, miközben nem is tudnak szinte semmit egymásról, illetve az a kérdés is foglalkoztatja, hogy miként fog végződni a kettőjük közötti háborúskodás. Egyikőjük meg fog halni végül? De melyikük lesz az? Ezek a kérdések gyötrik a denevért, miközben nyomoz a szökevény után. A harmadik szál szintén érdekes, egy humoristát látunk, aki nem igazán kap munkát, ezért aggódik, hogy hogy fogja így eltarttani feleségét, és a születendő gyermemküket. Végső elkeseredésében beszáll egy bűncselekménybe két "barátjával", akik egy piiros sisakot adnak rá. Az akció azonban rosszul sül el, és meglátjátok mik lesznek a következmények, de én komolyan meglepődtem, nem számítottam ilyen dologra.

Joker eközben szorgosan tevékenykedik a vidámparkban. Egy másik régi ismerősünkkel vannak tervei, mégpedig Gordon felügyelővel. Be akarja bizonyítani, hogy Gotham legjózanabb emberét is az őrületbe lehet kergetni, elég egyetlen rossz nap hozzá. Hogy miként próbálja Joker bebizonyítani ezt az állítását, az kiderül a képregényből, most nem részletezném, de annyit elárulok, hogy hamisítatlan Joker féle szórakoztatásban lesz része annak, aki elolvassa.

A rajzok, mivel egy '90-es képregényről beszélünk, nem olyanok, mint egy mai képregényben, ez gondolom egyértelmű. De ezzel ellentétben szerintem nagyon jók és hangulatosak, jobbak bizonyos szempontból sok mai képregény grafikájánál. Ami engem eléggé zavart, az a beírás. Én, akinek a szeme a szép beírásokhoz szokott a honosítóoldalakon található képregényeknek köszönhetően, ennek a füzetnek a beírása nagyon nem tetszett. Kusza, néha már-már olvashatatlan szövegrészek, és a tördelés még így kezdő beírói szemmel nézve is hagy kívánnivalót maga után. És a szken minősége sem a legjobb, legalábbis ennek, amit olvastam, bőven lenne mit feljavítani rajta, nyilván ez is rátett arra, hogy nehézkesen bogarásztam ki egy-egy bubi szövegét. De ha ezektől eltekintek, akkor egy jó kis Batman sztori marad meg az emlékezetemben, amelyet egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.

Mivel megszereztem a sorozat első 16 részét így, beszkennelve, terveim szerint mutatok még be pár történetet, amik tetszenek. Aztán remélhetőleg tudok még beszerezni ilyen kincset érő régiségeket digitális formában, és amit jónak találok, azt bemutatom itt is. Persze odafigyelek a változatosságra is, tehát nem mutatok be egymás után egy rakás Batmant, mert azoknak is a kedvében kell járni, akik nem a szuperhősökre szavaztak a múlt hónapban. Mára viszont ez jutott, remélem tetszett, ha valaki nem tudja beszerezni a képregényt, az szóljon, és elküldöm neki a linket. További szép napot, sziasztok.

Miután a múltkor bemutattam nektek a teljes The Losers sorozatot, következett pár nap kényszerpihenő, ami itt és most véget ér, ugyanis újból jelentkezem, mégpedig egy könnyed sztorival a nyári napokra. Ez pedig nem más, mint egy újabb Transformers Reflketorfény történet, melynek középpontjában egy Hatlövet nevezetű álca áll.

Azt kell tudnunk Hatlövetről, hogy ő egy élő fegyver, társai és ellenségei egyaránt félnek tőle. A neve onnan ered, hogy hat üzemmódban képes működni, melynek mindegyike halálos. Tehát hősünk egy két lábon járó háborús övezet, talán ezért is ilyen magányos. Mert a történetből kiderül, hogy nem sok társa van neki, talán épp ezért, amit az előbb mondtam: mindenki fél tőle. Itt látszik a hátránya annak, hogy ilyen halálos pusztítógép. Előnynek számít ugyan, hogy nin igazán komoly akadály számára, és méltó ellenfélre is ritkán talál, viszont így elveszti azt, ami talán a legfontosabb lenne, a társaságot, a barátokat. Azért teljesen mégsem magányos ez a Hatlövet, mert az egyetlen, amit "társaságnak nevezhet", egy kis egység, akik Terrorkonoknak nevezik magukat. Az ő megmentésükre siet hősünk egy idegen bolygóra, amely látszólag teljesen kihalt és jelentéktelen, semmi fontos erőforrás, vagy ilyesmi nem található rajta, ezért nem is érti, miért ezt a bolygót választották a gonosz Kaszások. Igen, így hívják az ellenfeleket most. Hatlövet meg van győződve arról, hogy a társai már halottak, hiszen nem harcra lettek tervezve, és a Kaszások elleni csatában ziher, hogy alulmaradtak. De ezt nem hagyhatja annyiban, ezért felkutatja a bolygón az ellent, hogy kicsit elbeszélgessenek. Mint az kiderül, oka van annak, hogy a Kaszások idecsalták Hatlövetet. Tudták, hogy a TErrorkonok után fog jönni, ezért úgymond csapdába csalták őt. És, hogy mi dolguk van a Kaszásoknak Hatlövettel, miért "hívták" őt ide erre a bolygóra, és hogy milyen terveik vannak vele, ez mind kiderül ebből a füzetből, természetesen nem árulom el nektek.

A rajzok minőségén már nem fogok ámuldozni a sorozat kitudjahanyadik füzete után, továbbra is pazar a képi világ, nagyrészt ezért imádom ezt a sorozatot (is). Meg persze az egyszerű történetekért, amelyek egyetlen szereplőt helyeznek a középpontba, ezáltal kihangsúlyozva azok jellemét, fontosabb tudnivalókat róla. Egyszóval ezek a sztorik arra szolgálnak, hogy közelebb hozzák az olvasónak a hatalmas Transformers univerzum darabkáit, melyek között rengeteg új hőst találhat még az is, aki már jártasabb kicsit a témában. Ezért ajánlom mindenkinek, aki kicsit szeretne tájékozottabb lenni a TF univerzumot követően, hogy nyálazza végig digitálisan ezeket a történeteket. én szépen lassan be szeretném mutatni mindegyiket itt a blogon, de vannak még TF terveim ezek után is, amikről egyelőre nem mondok bővebbet, mindent meg fogtok látni idővel. Természetesen ez a füzet is a HálóZsákon található meg.

És akkor szokásomhoz híven, kihirdetem erre a hétre a hét borítóját: Dust Wars #1. Szerintem jól sikerült a borító, remélem nektek is tetszik. További jó pihenést nektek, élvezzétek a nyarat, sziasztok.

Mélyen tisztelt olvasótáborom. Elérkeztem blogom eddigi legnagyobb projektjéhez, ami nem más, mint a The Losers cimű képregény bemutatása. A képregény 32 kötetből áll, ami egész pontosan 11 történet, ebben a 11-ben van one-shottól kezdve 5-6 füzetből álló is. A tervem pedig a következő: Mind a 11 történetet egy bejegyzésben mutatom be. Egyszóval ez a bejegyzés addig fog pihenni a piszkozatok között, mig ki nem teljesedik, és csak aztán olvashatjátok el. Ennek most semmi értelme nem volt, hogy ezt leirtam, hiszen ti addig nem tudjátok elolvasni a kritikát, amig a piszkozatok között van, csak ha kiteszem ide. És mivel már olvassátok, azt jelenti, hogy véleményezésre került mind a 11 történet. De sebaj, legalább megtudtatok egy kis kulisszatitkot is.

Mit tudunk a Losers nevű csapatról? Én még olyan sokmindent nem, ezért szeretném elolvasni a képregényeket, mielőtt megnézem a filmet. Igen, hamarosan a nagyvászonról köszönnek nekünk vissza a lúzerek, még pedig olyan szinészek alakitásában, mint Zoe Saldana(Avatar, Star Trek), Jeffrey Dean Morgan(Komédiás a Watchmenből) vagy Chris Evans (Fáklya az F4-ből és Amerika Kapitány is ő lesz hamarosan). Annyit tudok, hogy a Losers egy profikből álló csapat, akikkel a CIA kitolt, ezért meg akarják bosszúlni a dolgot. De a részletek kiderülnek majd a képregényekből.

Rá is térnék a történetek bemutatására, de, hogy a böngészés az oldalon kényelmesebb legyen, a kritikák az Elolvasom mögé kerültek, másképp az egész oldalt betöltenék, lévén, hogy nem valami rövid bejegyzésről van itt szó, hiszen napokon át bővült, mire kikerült ide a szemetek elé. Tehát, akit érdekel a 11 Losers történet, az ne habozzon, hanem kattanjon rá az Elolvasom gombra, itt ni.

Elolvasom »

Genzo:

Ma ismét Amondin mutat be nektek egy képregényt. Mivel a szavazás szerint lenne igény a fantasyra is, én pedig nem vagyok nagyon a témában, a fantasy műfaj eléggé az érdeklődési körömön kívül esett, ezért megkértem Amondint, az ezer éves mannaszívó kard hordozóját, hogy szállítson nektek valamit a műfajból. Jó ötlet volt, sokkal jobban mutatja be a Dragonlance képregényt, mint én, ő kicsit jártasabb az orkok, elfek és a többi lény világában. Íme tehát a cikk, mielőtt háborűba mentek az entekkel, olvassátok el, jó szórakozást.

Amondin:

Mint az a szavazásból kiderült vannak olyanok, akik szeretnének Scifi-Fantasy képregényekről kritikát. Nos, a mai egy fantasy lesz.
A fantasy műfaj egyik sajátossága, hogy a történet, amit elmesél egy külön világban, játszódik, és általában az embereken kívül még jó pár faj szerepel benne.
Ez alól a mai képregény sem kivétel. Amit tudni illik erről a képregényről az, az, hogy ez egy könyvnek a képregényváltozata. A Dragonlance egy nagyon sok kötetből álló regényfolyam, és ha nem tévedek, akkor ez volt az első könyv, amit kiadtak. De lehet, hogy tévedek, ha ez a helyzet, akkor majd valaki kijavít.
De vissza a képregényhez. Ez teljes mértékben a regényt követi soron, és ennek nem egy, hanem nyolc főszereplője van. Ez a történet Krinn földjén játszódik, ahol az emberek már régen elfordultak a régi isteneiktől, és újakat kezdtek imádni. Ennek következtében az istenek egy meteor záport zúdítottak Krinn-re, és ezt a katasztrófát a későbbiekben Összeomlás néven nevezték. Az Összeomlás következményeképpen volt tenger, ami eltűnt, és a helyébe máshol keletkezett egy tenger. Ez azonban csak ahhoz vezetett, hogy az emberek még inkább eltávolodtak az isteneiktől.
Voltak azonban még valakik, akik szerették volna megtudni, hogy mi történt valójában. Ők heten megegyeztek abban, hogy öt évre szétválnak, és bejárják a világot, hogy megtudják az igazat. Megesküdtek, hogy öt év múlva visszatérnek Vigaszba, hogy újra találkozzanak, és elmeséljék mire jutottak. Ők heten, pedig nem mások, mint:
Félelf Tanis: Ő a csapatuk vezetője. Már a nevéből is kiderül, hogy félig ember, és félig elf. A származása miatt, pedig sokszor kitagadott volt. Hogy idézzek a könyvből: „Az emberek szemében félig elf, az elfek szemében, pedig félig ember.” Tehát egyik faj sem kedveli igazán.
Fényeskardú Strurm: Solamnia lovagja, akinek egyetlen egy célja van, ami még az életénél is fontosabb, mégpedig, hogy visszaállítsa a lovagság becsületét. Az Összeomlás után ugyanis a lovagokat mindenki megvetette.
Tűzkovács Kova: Egy öreg törpe, és Tanis legjobb barátja. Egy régi eset miatt fél újra csónakba ülni, és számára a hajók is egyenértékűek a csónakokkal.
Raistlin: A társaság legfurcsább, és legtitokzatosabb tagja. Ő egy mágus, aki bár törékeny testalkatú, és az egészségi állapota sem mondhatni a legjobbnak igen nagy hatalommal rendelkezik. Gyakorlatilag senki sem bízik meg benne az ikertestvérén Caramonon kívül.
Caramon: Raistlin ikertestvére, és tökéletes ellentéte. Míg testvére törékeny felépítésű, addig Caramon hatalmas termetű, és a kardforgatásban jeleskedik. Életét is képes lenne odaadni a testvéréért, mert ő az egyetlen, aki fontos számára, és az egyetlen, akitől fél.
És végezetül Tasslehoff Fúróláb: Az első reakcióm a karakterére az volt, hogy milyen idétlen neve van. De bármennyire is furcsa a neve nagyon szerethető karakter. Ő egy surranó, és a surranókról azt kell tudni, hogy olyan kicsik, mint a törpék, igen fürgék, és nem ismernek félelmet. Ennélfogva mindig magukkal hozzák a bajt. Ja, és a tolvajlás nagymesterei. Tasslehoff zsákja tele van olyan dolgokkal, amik nem az ő tulajdonát képezik, de mindig talál valami magyarázatot arra, hogy hogyan kerültek azok a zsákjába. Ilyeneket szokott mondani, hogy: „Ott hevert az asztalon, és nem volt szívem otthagyni”, vagy „Esküszöm beleesett a kezembe” de az abszolút kedvenc: „Jobb lesz, ha elveszem ezt, még a végén jönne valami tolvaj, és ellopná”. Szóval  én nagyon megszerettem a karakterét.
Ez eddig ugye hat. Van még valaki, de róla nem tudok írni, mert az első részben nem tűnik fel konkrétan, csak a későbbiekben.
Szóval ők hatan visszatérnek szülővárosukba, Vigaszba, hogy megosszák a tapasztalataikat, amit az alatt, az öt év alatt szereztek, de nem abba a városba tértek vissza, amit ismertek. A várost goblinok járták, és mindük érezte, hogy valami készülőben van. Valami rossz.
A történet akkor veszi kezdetét igazán, amikor betér az Otthon fogadóba két síkföldi „barbár” Aranyhold, a Főnök Lánya, és Zúgószél a jegyese. ( és velük együtt lesznek meg nyolcan) Aranyhold egy kék kristálypálcát vitt a kezében, amit a goblinok nagyon meg akartak szerezni. A sors úgy hozta, hogy útjaik kereszteződtek a társaságéval, és közösen menekültek el Vigaszból.  Mint az később kiderül a két síkföldi, sem tud sokkal  többet a kék pálcáról csak azt, hogy gyógyító hatása van. Ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt jutott Zúgószél a birtokába. Mivel a goblinok nagyon akarják a pálcát kénytelenek, lesznek elmenekülni a városból, és útjuk során összeakadnak a sárkányfattyakkal, akik hüllőszerű lények, és Krinn meghódítását tervezik. És nem csak tervezik, hanem a sárkányok segítségével végre is hajtják. Legalábbis Krinn egy részét meghódították.
Ilyenformán a társaság sehol sem tudja magát biztonságban érezni. Csak azt tudják, hogy a kék kristálypálca nagyon kell a sárkány nagyuraknak (ők a goblinok, és sárkányfattyak feljebbvalói) Végül a sors szavára elhatározzák, hogy elmennek Xak Tsaroth romvárosába, ugyanis Zúgószél ott szerezte meg a kék kristálypálcát, így logikus, ha meg akarnak róla többet tudni, akkor ott kell keresniük a válaszok után. Abban a városban, ahol fekete szárnyakon röpköd a halál.

Kezdetnek ennyi lenne. Persze kihagytam még egy pár dolgot a történet kezdetéből, de ezek egyrészt már kicsit spoileresek lennének, másrészt, pedig bonyolult lenne mindent leírni úgy, hogy még érthető legyen. Legyen elég annyi, hogy a történet során találkozhatunk: elfekkel, unikornissal, egy szórakozott mágussal, mocsári törpékkel, sárkányokkal, és természetesen holtakkal is, és még sok más lénnyel.
A rajzok szerintem egész jóra sikerültek nekem kifejezetten tetszettek. Akinek felkeltettem az érdeklődését a képregény iránt annak irány a Hálózsák, és ott megtaláljátok. Ám, ha adhatok egy tanácsot előbb ajánlatos lenne a könyvet elolvasni. Ugyan a képregény nagyon szépen visszaadja a könyvet, de sajnos mindent nem tudott megőrizni a regény hangulatából, és történetéből. De természetesen ez csak egy tanács, hogy mit olvastok el előbb az rajtatok áll.
A Hálózsákon egyelőre még csak az első kötet képregény változata van fent, de hamarosan fog jönni a következő is. Addig is olvassátok el, és bíztassátok Aldariont a folytatásra.
Innentől pedig az oldal tulajdonosáé a szó.

Genzo:

Köszönet Amondinnak a cikkért, remélem tetszett nektek, kedves fantasy rajongók. Lehet én is bepróbálom majd ezt a képregényt, bár mint mondtam, nem csapott meg a sárkányok tüzes lehellete túlzottan. De semmi bajom amúgy a műfajjal, ezt leszögezem, mielőtt nekem dobjátok azokat a köveket. Úgy is fogalmazhatnék, hogy nekem az Egy Gyűrű az nem ez, hanem ez, és ő a gyűrűhordozó nálam. De remélem felkeltette Amondin az érdeklődéseteket a cucc iránt, mondom, még lehet én is belenézek. A fenti háttér is Amondin keze munkáját dícséri, töltsétek le, ha tetszik. További szép napot nektek, Frodó vigyázza utatokat.

Ja, és bővült a linklista is, mégpedig a Fantasmania online játékbolt linkjével, ahol rengeteg játékfigura között nézelődhettek, facsarhatjátok a VISA-t. Nézzetek be oda is, sziasztok.

A blogom elérkezett a 100. bejegyzéséhez. Ezen jubileum alkalmából egy kultikusnak számító kéregényt mutatok be nektek, amely a The Goon - Rough Stuff címet viseli. A történet három részből áll, és egyben megjelent a Dark Horse kiadó szárnyacskái alatt.

Igazából én se ismerném ezt a képregényt talán még most sem, ha nincs a hír, miszerint film fog készülni belőle. Ezen hír hallatán kaptam fel a fejem, és miután láttam az eddig nyilvánosságra került dolgokat a filmből, úgy gondoltam, beleolvasok a képregénybe, lássam már, hogy miről is van itt szó.

Az az igazság, hogy nagyon megérte utánajárni a dolgoknak, ilyen jól képregényen régóta szórakoztam. A történet nem valami bonyolult, de megállja a helyét, amin itt hangsúly van, az a humor, egy kis akcióval, meg horrorral keverve. Van ugyanis ez a páros, akik a főhősök, láthatjátok őket itt a képen. Az ő fejükre vérdíjt szab ki egy bizonyos zombi pap, aki Lonely Street városának főnöke. A városról azt kell tudni, hogy hemzseg a zombiktól, akik mind a pap irányítása alatt állnak, ők vadásznak hőseinkre, a nagydarab Goonra és kisebb termetű társára, Frankyre.

Nagyjából a sztori vázlata ez lenne, hogy a pap mindenféle fondorlatos tervet kieszel, illetve különösebbnél különösebb teremtményeket hoz létre és küld rá a párosra, de rendszerint megszívja. Nemes egyszerűséggel erről van itt szó, mégsincs okunk a panaszra, mert a képregény szinte olvastatja magát, a jókor ellőtt beszólások és a kisebb-nagyobb bunyók kellő szórakoztatást nyújtanak. A Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilm is erről szólt, hogy a Prérifarkas meg akarta kaparintani a madarat, de az mindig tújárt az eszén. Vagy a Flúgos Futam epizódjainak is ez volt a lényege, aztán Tom és Jerryről ne is beszéljünk. Ezek legendás rajzfilmek, sokak (köztük én is) ezen nőttek fel, első osztályú szórakoztatást nyújtanak a mai napig, pedig sztori szintjén nem sokat mutatnak fel. Ez a képregény is ebbe a kategóriába tartozik, csak kicsit brutálisabb, mint az imént felsorolt rajzfilmek. Nem kell mindig világot megváltó történet egy jó képregényhez. Ennek a könyvnek a legnagyobb pozitívuma a humor, ami nélkül felejthető lenne az egész. A fekete humor rajongói is megkapják a nekik tetsző poénokat, egyszerűen zseniális párbeszédek és beszólások alakulnak ki a sok sablonos szövegen kívül. Mert persze az is kell, hogy előrehaladjon a történetszerűség valamennyire, nem lehet csak poénokra építeni az egészet, úgy is mondanám, levegőt is kell vegyünk két nevetés között, addig meg hogy olvassunk valamit, jönnek a cselekményt előre vivő rövid szövegelések.

A képregény elején egy kis bevezető található, melyben a két főszereplő elegánsan kiöltözve mesél a sikerről és a rajongásról, ami körül veszi őket, illetve megmutatják, mennyit fejlődtek első megjelenésük óta, főleg a kinézetüket illetően. Ez a rész jó kis bemelegítő a konkrét történethez, már az elején vannak jő poénok. Ez után jön maga a három részes történet, amelyről már elmondtam, amit el szerettem volna. Következik ezután egy pár oldalas ismertető magától az alkotótól, Eric Powelltől, aki mutat pár régebbi vázlatot is a karakterekről. Majd pár rövid strip teszi fel a pontot az i-re, ezek leginkább a Garfield képsorokra emlékeztetnek, rövid, nagyon vicces szösszenetek. Azt kell mondanom, hogy ez így egy nagyszerű kiadvány, mindent tartalmaz, ami szem-szájnak ingere, ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, jól fog szórakozni. Én is tervbe vettem a további füzeteket, mert nagyon tetszik az egész úgy, ahogy van. Ezt a TPB-t elérhetővé tettem mindenki számára, erre a mediafire linkre kattintva tölthetitek, mivel én minden The Goon képregényt egyben szedtem le torrenttel, és tudom, hogy nem mindenki van oda a torrentezésért. Ja, és persze angolul van, de nagyon egyszerű a szövege, könnyen meg lehet érteni. És ha már letöltés, a fenti képet is lekaphatja innen az, akinek kell.

Ez volt tehát a 100. bejegyzés az oldalon, köszönet azoknak, akik segítettek növelni ezt a számot (Benya, Amondin, Talgaby), remélem máskor is számíthatok rájuk is, illetve mások is jelentkezhetnek.

A mai cikkemben ismét egy könnyedebb történetet mutatok be, amely a Marvel Kalandok Fantasztikus Négyes sorozat 12. száma egész pontosan.

A Fantasztikus Négyest senkinek nem kell bemutatni szerintem már itt a blogon is foglalkoztam velük. A mai történet középpontjában Johhny Strom áll, akit Fáklya néven ismernek. POntosabban nem is Fáklyáról szól ez a történet, hanem a kocsijáról. Történik ugyanis, hogy Johhny és Ben rátalál Reed régi, főiskolás kocsijára, és Johhny úgy dönt, átalakítja saját ízlése szerint, és megtartja magának. Hogy minek autó egy olyan embernek, aki anélkül is tud száguldozni, ráadásul a levegőben? Nos, egy kocsival jobban lehet csajozni és a barátokkal lógni, ugyanis " a csajok buknak a dögös kocsikra". Hősünk fel is turbózza a kocsit, ami már azelőtt is tele lett pakolva mindenféle kütyüvel, ez logikus is, hiszen Reed régi kocsijáról van szó.

Fáklya új kocsijával még népszerűbb lett, mint eddig volt, mindenki csodálkozva nézi az új verdát, vannak akik irígykednek (itt jön egy cameo, amit én most nem lőnék le). Van aki annyira irígykedik az autóra, hogy el is lopja. Johhny először maga ered a tolvaj után, akiről kiderül, hogy nem más, mint Fátum Doktor. De miért lop autókat Fátum? Ez nem rá jellemző? EGész más dolgok állnak itt a háttérben, majd kiderítitek ti is. A csapat is elindul felkutatni Fátumot és a kocsit, valamint rájönni az okra, amiért Victor (Fátum) ellopta Johhny járművét.

A történet amúgy a Hé, Fátum, hol a kocsim? címet kapta, ami konkrét utalás a Hé, haver, hol a kocsim? című vígjátékra Sean William Scottal és Asthon Kutcherel (tuti nem írtam le jól a nevét)  a főszerepben. A film története hasonló ehhez a képregényhez, két haver keresi az egyikőjük eltűnt autóját, közben érdekes dolgok derülnek ki az elmúlt éjszakáról, amire hőseink persze nem emlékeznek (a kointuszi transzfesztátor sokak szótárába került be). De vissza a képregényhez.

A történet olyan, mint amilyet már megszokhattunk a Marvel Kalandok sorozattól. Egyrészes történet, könnyed, néha nagyon humoros, könnyen emészthető, hiszen főleg a kisebbeknek szól, de a nagyok is jól szórakoznak egy-egy történet elolvasása után. A grafika is épp ilyen, színpompás, vidám hangulatot sugároz.

Aki tehát egy kis szórakozásra vágyik, az ugorjon fel a HálóZsákra, és olvassa el ezt a történetet.

Még maradt egy bejelentenivaló. Hétfő van, ki kell hirdetni a hét borítóját. Ladies and gentlemen: Captain America #608.

További szép napot nektek, élvezzétek a nyarat, és olvassatok képregényeket, sziasztok.

Genzo:

Ma ismét Benya barátunk hozza a frissítést, mégpedig egy olyan minit mutat be, ami nekem is a terveim között szerepelt már egy ideje, de mindig csak halogattam, lévén, hogy még el sem olvastam, azt is csak tervezem, de már mióta. A Zöld Íjász: Első év címet viselő minit prezentálja nektek benya, mégpedig a következőképpen:

Benya11:

A képregény bronzkorának a végét a DC Comics füzeteiben az 1985 és 1986 között megjelent Végtelen Világok Krízise minisorozat jelentette. A képregényben számos kitalált alternatív világból a történet végére mindössze egy maradt, így a DC karakterek eredete jelentős mértékben megváltozott. A karakterek „új eredetét” a Year One, vagyis Első Év jelzéssel ellátott sztorik mesélték el, amik külön minisorozatban, vagy a karakter saját ongoing-jában jelentek meg. Magyarul eddig egy ilyen történet jelent meg, a Batman: Első Év, a Semic kiadó jóvoltából, 2005 augusztusában.

A Zöld Íjász új, de mégis a régihez hasonlító eredetét bemutató mini 2007 szeptemberében indult. Havonta kettő jelent meg belőle, így három hónap alatt be is fejeződött, és a képregény TPB-jét még abban a hónapban kiadták, amikor az utolsó rész kijött. Eredetileg 4 részesre tervezték, de végül mégis csak 6 lett belőle.

Az író, Andy Diggle szinte végig egy szálon vezeti a cselekményt, de nincs okunk panaszra, mindig izgalmas, olvasmányos a történet. Az utolsó oldal után pedig arra készteti az olvasót, hogy rögtön vágjon bele a következő részbe, ugyanis mindig valami váratlannal rukkol elő. Az utolsó részben pedig megadja a módját a befejezésnek. A rajzok stílusa sajátos, olyan festményszerű hatást kelt, ami tetszetős és passzol is a történethez. A rajzokért és a borítórajzokért a Jock álnevű művész a felelős, míg a stílusos színezésért David Baron.

A történetről részletesebben még nem esett szó, úgyhogy ezt most gyorsan be is pótolom. A főszereplőnk, Oliver Queen egy dúsgazdag srác, aki felelőtlen, bulizós, botrányos életet él, nincs egy célja se amit elérhetne, mindene megvan. Star City-ben él, és mivel elég utálatos figura barátai se nagyon vannak. Talán egy van, Hackett aki a sofőrje, testőre, tanácsadója, szóval mindenese, de Ollie hamarosan rájön hogy még benne se bízhat meg. Még pedig akkor, amikor épp egy kétes üzletet készülnek lebonyolítani a tengerentúlon, és a yacht-on Ollie rádöbben hogy ki is igazából Hackett. Összebunyóznak, és a végén a főszereplőnket a testőre bedobja a tengerbe, abban a tudatban, hogy már úgy is halott. De nem egészen, Oliver egy sziget partján ébred, éhesen, szomjasan, fáradtan. Miután kicsit rendbe szedi magát rájön, hogy nem csak ő van ezen a szigeten, és hogy ez a hely valójában milyen célt szolgál. Valamint újra találkozik Hackett-tel is.

Aki kíváncsi a történet folytatására, az Allcomics-on tudja elolvasni ezt a minit. A kedvcsináló képpel ezúttal én próbálkoztam, remélem majd az is meghozza a kedvetek az olvasáshoz.

Genzo:

Köszönet benyának a cikkért, és a háttérképért, ami szintén az ő keze munkáját dicséri, ahogy azt ő is mondta. Szerintem egész jó munkát végzett, nemigazán tudok belekötni a képbe. Nem tudom, hogy a fenti "Első év" feliratot ő csinálta-e, de ha igen, akkor azért még egy plecsni jár külön, de ha nem, ez a kép akkor is vagány. Ide kattintva tölthetitek is, egészségetekre. További kellemes hétvégét, sziasztok.

Genzo:

A véletlen hozta úgy, hogy ma ismét egy Marvel képregény kerül a mikroszkóp alá itt az oldalon. A kritikát Amondin követte el, akitől egy ideje nem olvashattunk már semmit, mert nagyon elfoglalt volt. Megértem, én is voltam már olyan elfoglalt, hogy azt se tudtam, hol áll a fejem, főleg mostanában az érettségi/felvételi combo miatt, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. Amondin is visszatért az éterbe, és most elmondja nektek pár sorban, hogy Mi lett volna, ha Pókember Ben bácsikája életben maradt. Tessék.

Amondin:

Azok, akik ismernek engem, tudják, hogy nagyon rajongok az alternatív történetekért. A mai képregény egy alternatív lesz méghozzá egy What if/Mi lett volna ha.
Először pár szót a What if-ekrők: Mind tudjuk, hogy a Marvel univerzumban sok nagy dolog történt, ami aztán nagy hatással lett a későbbi történetekre. De gondoljunk csak bele, hogy mi történt volna, ha sok minden másképp történik? Ez a What if-ek lényege. Kiragadnak egy momentumot egy történetből, és azt mondják: „Képzeljük el, hogy nem ez, hanem az történt, és ennek a következményeit.”

Na jó ezt nem biztos, hogy mindenki értette szóval inkább példával, magyarázom el.
A mai képregény címe szerintem mindent elmond. Mind ismerjük Peter Parker történetét, hogy megharapta egy pók, ami különleges erőket adott neki. Valamint mind tudjuk, hogy egyszer elengedett egy rablót, pedig megállíthatta volna. Ez a rabló aztán betört Peter-ék lakásába, és megölte Ben bácsit. És itt változott meg a történet. Ezt a részt ragadták ki, és változtatták meg az írók.
Ebben a képregényben nem Ben bácsit, hanem May nénit lőtte le a betörő. És innentől kezdve egy egészen más Pókember történet kerül a szemünk elé.
Peter-ről ezután nem May néni, hanem Ben bácsi gondoskodik, és a nagybátyja elől kell titokban tartania a másik életét. Nos, kisebb-nagyobb sikerekkel.
Ben bácsi hatására kicsit más lesz Peter jelleme, de azért nem olyan vészesen más.
Rengeteg dolog változott meg, de természetesen sok mindent változatlanul hagytak. Feltűnnek a régi ellenségek (pl. Dr. Octopus) és J. Jonah Jameson is maradt a régi.
Ennek a történetnek igazából Ben bácsi, és Jameson a főszereplője, és a köztük dúló konfliktus. Mert bizony lesz közöttük, aminek természetesen Peter lesz az oka.
Sajnos ez csak egyrészes történet volt, de szerintem simán készíthettek volna belőle többet is, mert a végét nem nevezném lezártnak, de hát sajnos nincs folytatása.

A rajzokról igazán nem tudok mit mondani. A mostani rajzokhoz képest kicsit furcsa lehet az a rajzolási mód, de szerintem nincs baj velük.
Akit érdekel, az megtalálja a Hálózsákon a többi What if-el együtt.
Én ennyi voltam egyenlőre, most Genzo-é a szó.

Genzo:

Ismét köszönet a cikkért Amondinnak, várom a továbbiakat tőle is, illetve másoktól is, akik kedvet kapnak. Egy email az egész, a többit rám lehet bízni. Ez volt a mai frissítés, mostmár hamarosan közeledik az egyik nagyobb projektem, amivel még tartozom nektek. Egy volt ugye a Street Fighter, még van kettő, amivel egyelőre készülök, de már vannak új terveim is, azonban azok még távol vannak a megvalósítástól. Egyszóval a blog eddigi legnagyobb projektje hamarosan érkezik!

Mint az tegnap, a szavazás lezárása után kiderült, a nép szuperhősökért kiállt főleg, ígyhát elhoztam nektek ma a Hadigépet, vagy ha úgy tetszik, War Machinet.

Nem épp ismeretlen hősről van szó, hiszen a képregényolvasók körében is komoly rajongótáborral bír, ám az idén bemutatott Vasember 2 című film is szerzett pár új rajongót a karakternek. War Machine valójában James "Rhodey" Rhodes, aki Tony Stark egykori jó barátja. Tony ajándékba adta barátjának az egyik páncélját, amit ő egy kicsit felturbózott, és így született meg történetünk főhőse.

Ez a kis eredettörténet féleség benne van a Vasember 2-ben is, de ebben a képregényben is bemutatásra kerül, lévén, hogy ez a sorozat első száma, illik ilyenkor bemutatni a főhőst, hátha nincs mindenki tisztában a karakter múltjával. Ezt hasznos dolognak tartom, hiszen nem mindenki olyan megrögzött fanatikus, hogy minden eredettörténetet ismerjen, nem árt ezeket tisztázni egy-egy sorozat legelején.

A füzet elején látjuk magát Hadigépet, amint végez Vasember (és persze a saját) összes ellenségével. Igen, két oldal kell neki ahhoz, ami Vasembernek sorozatokon átívelő harcokat jelentett. Ezzel próbálták az alkotók bemutatni, hogy az új hős sokkal jobb, mint a sárga-vörös páncélos kollégája. Ezek után jöhet az ünneplés, Hadigépet nagy tömeg és rajongás veszi körül, ő pedig lubickol a népszerűségben. De ezzel nincs még vége a sztorinak, ugyanis kb a harmadik oldalnál járunk. Rhodey elmeséli egy nőnek, hogy honnan jött, hogyan ismerkedett meg Tony Starkkal, miként jutott a páncélhoz, ilyesmi. Ez lenne az előbb már említett eredettörténet. Ezután Rhodey az álmairól mesél a nőnek, hogy szeretne valami olyasmit csinálni, amiben hisz, ne csak a pénz legyen a középpontban. A nő segíteni is próbál Rhodeynak, elkíséri egy találkozóra, ahol egy nagy emberrel, bizonyos Vincent Cetewayoval beszélgethet. Cetewayo egy világszervezeten keresztül sok jót tett a világért, és ebbe a szervezetbe szeretné megszerezni Rhodeyt is. Hősünk azonban nem fogadja el az ajánlatát. Mindezek után megtudjuk, hogy Cetewayora a hazájában, egy afrikai államban árulóként tekintenek, mert otthagyta hazáját, és Amerikába telepedett, hogy ott végezze a teendőit. Az afrikai állam vezére elraboltatja Cetewayot, Rhodey pedig elindul, hogy megmentse. Pár csatajelenet következik, majd Hadigépet látjuk meghibásodott műszerekkel a földön feküdni, és feltűnik egy új ellenfél is, akire talán kevesen számítottak. Nem lövöm le az illető kilétét, hiszen akkor már alig hagynék nektek meglepetést a füzetben. Illetve a kettőjük közötti harc kimenetelét sem árulom el, csak annyit, hogy a történet még nem ért véget ebben a füzetben.

A rajzok mai szemmel nézve nem a legjobbak, és a színvilágra is ez jellemző, de ez így is van rendjén, hiszen egy régi sorozatról beszélünk, ne rettentsen el senkit az előbbi állításom, a korához képest jó grafikával rendelkezik ez a képregény, van egy hangulata, ami pozitívum.

Ha valakinek felkeltettem az érdeklődését a páncélba zárt Rhodey iránt, annak nyomás az AllComics, ott megtalálja. Egyébként ők még mindig szünetelnek karbantartási okok miatt, de a régi képregények a megszokott módon elérhetőek és tölthetőek. Ami pedig a mostani szavazást illeti, örömmel látom, hogy gyűlnek a voksok, még szeptember elejéig van időtök, de ne hagyjátok utolsó percekre, mert még én sem tudom, szeptember hanyadikán zárul a szavazás. Tessék tehát szavazni bátran, két kattintás az egész, nem fogtok beleőszülni. Én pedig ennyi voltam mára, további szép napot, sziasztok.

A mai frissítésben egy kis akciót viszek az életetekbe, ugyanis bemutatásra kerül a Killer 7 című képregény első száma.

A címből arra következtethetünk, hogy ez egy 7 tagot számláló csoport, akik minden bizonnyal bérgyilkosok, és gondolom a legjobbak. Nos, erről részben megbizonyosodhatunk a képregény lapjait olvasva, de azért csak részben, mert itt egyelőre egy tagot látunk akciózni, bár neki vannak különböző társai, informátorok, tolószékes öregemberek, ilyesmi. De a borítón többen szerepelnek, gondolom ők később tűnnek fel a színen.

A történet amúgy a következő: a világban helyreállt a béke, fejlődnek a nemzetközi kapcsolatok, nyugi van, de csak egy ideig természetesen. Felüti a fejét ugyanis egy Angyalok Mosolya nevezetű terroristacsoport, akik meg szeretnék akadályozni a nagyhatalmak által összegyűjtött nukleáris fegyverek megsemmisítését. Már az első oldalakon érdekes dolgok történnek, ugyanis azon az ülésen, ahol aláírnák ezt a nyilatkozatot, miszerint megsemmisítik a nukleáris fegyvereket, egy fickó hüllőszerű lénnyé alakul, és kemény káoszt okoz. Ezután egy olyan klisé következik, amit még én is kitudja hány hasonló témájú filmben láttam, vagy találkoztam már vele. Az amerikai elnök ugyanis épp az óvodában olvassa a mesét a gyerekeknek, amikor egy ügynök bejön, súg valamit az elnök fülébe, közli, hogy nagyon súlyos a helyzet, majd Amerika első embere otthagyva a síró gyerkőcöket akcióba lép, elkezdi a szokásos "ki tudna nekünk segíteni?....Jó, hozzák a Fehér Házba azonnal!" szöveget. Ugye, hogy láttunk már ilyet? Legalábbis nekem nagyon ismerős volt ez a jelenet. Szóval ki más tudna nekünk segíteni, mint a Killer 7 nevezetű csoport, aki egyfajta Szupercsapatként oldja meg a problémákat, annyi különbséggel, hogy itt ha ölni kell, akkor ölni kell, sőt, ez a szakmájuk. Tehát ne számítson senki buszból épített páncélautóra, vagy erdő közepén összetákolt múködőképes repülőgépre. Itt egyszerűbbek a módszerek: odasétálunk, fejbelőjük akit kell, elmegyünk onnan, és függöny.

A történet még csak most kezdődik, és amint lesz folytatása magyarul, én azonnal lecsapok rá, mert az ilyen klisék ellenére nekem bejön ez a sztori, szórakoztató, laza, akciódús. A rajzokba nem igazán tudok belekötni, nekem tetszenek, láttam sokkal rosszabbakat is már.

A képregényt megtaláljátok a HálóZsákon. Már egy ideje csak ez az egy füzet árválkodik ott, úgyértem ebből a sorozatból. Nem tudom, mikorra van tervezve folytatás, vagy milyen stádiumban van, egyáltalán foglalkozik-e vele valaki, én nem bánnám ha folytatódna, mert izgalmasna ígérkezik a történet. De majd minden elválik, tudjátok mi van a türelemmel meg a termésével, illetve a reménnyel meg a halállal. Addig is ajánlom mindenkinek, akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését, hogy olvassa el ezt a füzetet, aztán pár pozitív visszajelzés vagy szavazat hátha közelebb hozza a folytatást. Erre alkalmas a HZs-n az értékelőrendszer illetve a fórum, valamint itt a kommentelés.

És akkor még van egy feladatom, ugyanis le kell zárnom a jelenlegi szavazást. Le van zárva. És akkor értékeljük:

A kérdésemre, miszerint milyen képregényekről írjak gyakrabban, összesen 33 szavazat érkezett. Ezzel én megvagyok elégedve, hiszen pont 10-el több szavazat jött össze most, mint az előző kérdésnél. Tehát gyarapodás észlelhető, ennek nagyon örülök. És akkor nézzük, hogyan oszlanak meg a szavazatok:

Marvel/DC szuperhősök: 15 szavazat ( 45,45% )

Scifi/Fantasy: 6 szavazat ( 18,18% )

Kevésbé ismert képregények: 5 szavazat ( 15,15% )

Horror és ehhez hasonlók: 4 szavazat ( 12,12% )

Transformers: 2 szavazat ( 6,06% )

Kisebb kiadók ismert hősei: 1 szavazat ( 3,03% )

Más: 0 szavazat

Szóval, mint az látszik, leginkább a szuperhősökre vagytok kíváncsiak, ezt követik a scifi illetve fantasy cuccok. Igyekszek akkor ezekből bemutatni minél többet, de mivel a többi kategóriában is érkeztek szavazatok, ezért azokat sem hanyagolom, el, meg hát a változatosság miatt is lesz néha egy kis horror, vagy Transformers, sőt tudom, hogy páran külön annak örülnek, ha újat mutatok nekik, tehát a kevésbé ismert képregényekből is lesz majd. A "más" kategóriára nem érkezett egy szavazat sem, amit így utólag megértek, hiszen már olyan nagyon nincs is más kategória a felsoroltakon kívül. Ezt az utolsót hülyeség volt berakjam anno, de nektek több eszetek volt, nem szavaztatok rá.

Köszönöm minden egyes olvasónak, hogy szavazott, ezzel jelezvén, hogy igenis errenéz néha, és vannak kívánságai. Az új szavazás perceken belül kint lesz, szintén egy hónapig fog tartani, arra a kérdésre is válaszoljatok majd legalább ennyien, mint erre, de akár többen is, annak csak jobban örülök. Mára tehát ennyi voltam, szép napot nektek, sziasztok.

A Pokolfajzat még nem is szerepelt itt nálam, pedig elég népszerű képregényhős, akiről már két film is készült, növelve a már amúgy sem kicsi hírnevet. A filmek nekem tetszettek, és a képregények között is lehet találni érdekes történeteket, mint amilyen például ez, amelyik a Harmadik kívánság címet viseli.

A történet elején három sellő nővért látunk, amint a mocsári szipirtyóhoz fordulnak, hogy teljesítse három kívánságukat. Már itt az elején visszaköszön nekünk megannyi mese, vagy akár vicc is, ami a három kívánság motívumával foglalkozik. Apropó vicc, eszembe is jutott egy, ha nem bánájtok, megosztom veletek:

Az agresszív kismalac talákozik a jótündérrel, aki teljesíti két kívánságát. A kismalac első kívánsága:

- Végy egy szeget, és verd bele ebbe a fába úgy, hogy az égvilágon senki se tudja kihúzni.

Megtörténik. Második kívánság:

-Most húzd ki a szeget.

Na jó, ennyit a vicelődésről, csak úgy eszembe jutott, régi vicc már. Vissza a történetünkhöz. Szóval a három nővér szeretne hármat kívánni a szipirtyótól, ám ehhez előbb teljesíteniük kell egy próbát, amit a szipirtyó ad nekik, mégpedig, hogy verjenek bele egy szeget a szipirtyó ellenségének fejébe. Nem, nem kell utána kihúzzák. Tippelhettek, hogy ki a vényasszony ádáz ellensége, segítek, Hellboy.

A három nővér tehát elindul Hellboy nyomába, hogy beleverjék a szeget a fejébe. Valamilyen csoda folytán ez sikerül is nekik. Elviiszik a lényt a szipirtyóhoz, majd jöhetnek a kívánságok. De előbb még egy érdekesség. Hellboy le van láncolva a mocsár mélyén, de nem akármilyen lánncal, hanem egy olyannal, ami csontokból készült, mégpedig egy lány csontjaiból, aki utálta Hellboyt, és ez a gyúlölet a csontjaiban maradt, így még erősebben fogva tartja hősünket a lánc. A három nővér pedig łjvánhat hármat, mert az üzlet az üzlet ugyebár még a mesében is. Az, hogy miket kívánnak, és miként teljesülnek a kívánságok, maradjon meglepetés, olvassátok el ezt a kétrészes történetet.

A rajzok, ahogy az minden Hellboy képregényben, itt is egyedi stílusúak, elég minimalisták és rajzfilmszerűek, ugyanakkor a sötét árnyalatok vannak többségben. Nekem bejön ez a stílus, ez jellemző a Hellboy képregényekre.

A történetet megtaláljátok a NewGenen, ajánlom elolvasásra azoknak, akik szeretik az ilyen meseszerű történeteket. Mert ugye, mint arra már korábban is utaltam, tele van mesebeli motívumokkal, csak fűszerezve van pár sötét tónussal úgy a képeket, mint a történetet illetően. Szóval, akinek felkeltettem az érdeklődését, annak irány a NewGen, és ne felejtsétek el, hogy a szavazást holnap lezárom, még addig van időtök kattintgatni párat. A fenti képet pedig tölthetitek lefele innen. További szép napot, sziasztok.

Ma megint elég későn jutok oda, hogy frissítsek, de ami késik, nem múlik, itt a mai cikk, mégpedig egy újabb TF Reflektor-füzet, melynek középpontjában egy Metroplex nevű Autobot áll.

A füzetnek nem hiába van duplaborítója, hiszen maga a képregény is szinte csak duplaoldalakból áll. Jelképezné ez Metroplex méreteit? Nemtudom,ugyanis a borítón is látszik, hogy egy normál méretű transformer mekkora Metroplex mellet. Igencsak eltörpül. A történet amúgy nem túl bonyolult, ahogy azt már megszokhattuk a sorozat többi füzetének olvasása után. Rövid, de szórakoztató, és nem kicsit akciódús. Egy csapat Autobot kalandjait láthajuk egy visszaemlékezés formájában, amikor is egy bolygón landolva életforma után keresnek. Nem találnak semmit, azt hiszik, lakatlan a bolygó. Viszont hatalmas adag energont találnak, amitől fel is töltődnek rögvest. De persze kideül, hogy a bolygó mégsem olyan lakatlan, hiszen előbukkan Hatlövet, és egy kicsit akciós kedvében van, ígyhát elkezdődik a látványos harcjelenet, melynek csattanójaként feltűnik a címszereplő, Metroplex. EZek után a történet nem várt fordulatot vesz...

A rajzok a szokásos színvonalúak, ezeken a duplaoldalakon pedig még monumentálisabbnak tűnnek a harcok és az átalakulások. Ajánlom minden TF rajongónak, hogy olvassa el ezt a rövid sztorit, a HálóZsákon fellelhető.

Kicsit rövid lett ez a cikk most, de a történet sem hosszú, és én nem vagyok Talgaby, hogy regényt írjak egyetlen füzetről, ami ráadásul még rossz is. Viszont van két bejelentésem:

Az egyik, hogy a hét borítója a Secret Six 20. számáé, a másik pedig, hogy szerdán, az aznapi frissítésemben lezárom a szavazást, és kikerül egy újabb. Tehát még kb két napotok van szavazni, hajrá. További nyugodalmas jóéjszakát nektek, sziasztok.

Genzo:

Ma, ahogy ígértem, ismét benya hozott nektek valamit, mégpedig az új honosítóoldal, a Black Team Comics, vagy BLATECO egyik képregényét. Az oldalról már szó esett itt korábban, a linkek között is megtaláljátok, aztán ha arranéztek, olyan képregényeket olvashattok, mint például ez.

Benya11:

Galactus legelső és egyben legerősebb hírnöke, az Ezüst Utazó már tiszteletét tette a blogon, Amondin mutatta be a Veszélyes Ereklye című egyrészes történetet. Viszont az Utazónak a sok egyrészes sztorin és több részes minisorozaton kívül saját sorozatai is vannak, melyekből most a 4. széria 1. száma kerül nagyító alá. 2003 szeptemberében jelent meg, és folyamatosan tartotta a havi megjelenést, egy kivétellel, amikor is a 2. szám 3 hónappal az első után jelent meg. Az utolsó, 14. szám pedig 2004 decemberében jött ki, ezzel lezárva ezt a sorozatot. A nyitó történet címe a Közösség, ami összesen hat részes, és az első rész alapján nem tipikus Ezüst Utazó történet lesz…

A sztori Dél-Szudánban veszi kezdetét, ahol épp egy szertartás folyik. Az őslakók az istenüknek áldoznak föl egy gyereket, arra kérik hogy vegye magához, hogy a csillagok között éljen, őt szolgálva. Ezután egy nagy villanás, és a gyerek hirtelen eltűnik. Hogy ki ez az isten, vagy hogy hogyan vette magához a fiút? Ez egyenlőre nem derül ki. Jön a kameraváltás egy autista kislányra, aki 4 éves, de valamiért még mindig nem beszél. Szeret rajzolni és állandóan egy csillagközi lényt rajzol le. Az anyja Voodoo-val keresi a mindennapi kenyérre valót New Orleans-ben, és mint mindenki, ő is csak tippel, hátha bejön valami. A nő anyukája szerint Ogoun Shango, a villámisten egyszer eljön érte, ugyanis elvileg ő az apukája.

„Egy nap a villáma kettészeli az eget, és eljön a túlvilágról, hogy összegyűjtse gyermekeit.” A kislány anyja persze jogosan kételkedik benne, de nemsokára, este, amikor furcsa villámlásokat lát a lánya szobája körül, bemegy, és rádöbben… A villámisten tényleg eljött!

A történetért Dan Chariton és Stacy Weiss a felelős, amire igazán nincs okunk panaszkodni. Illetve annak van, aki egy akciódús, galaxisokat átszelő, kozmikus történetre számít, mert itt most ugye teljesen másról van szó. És egyenlőre nem is az Ezüst Utazó áll a történet középpontjában, de érdekes ez a fajta történetvezetési stílus is, érdemes tenni vele egy próbát. A rajzok szintén nem a megszokottak, tudom sok embernek ez a stílus sem jön be, de az én tetszésemet elnyerte. A rajzoló Milx volt.

Aki kedvet kapott az olvasáshoz, annak irány a Blateco oldal, ez a legújabb honosításuk.

Genzo:

Kösz a cikket benyának, várom a továbbiakat. Nektek pedig további szép estét, és jó olvasgatást, sziasztok.