Már nem is tudom mikor mutattam be az utolsó Zöld Lámpás képregényt abból a kronológiából, amit keildavid írt le nekem. Épp ezért gondoltam, hogy lassan ideje lenne folytatni ezt a történetet, így ma a Zöld Lámpás v4 02-06 füzeteit átölelő történet kerül bemutatásra. A történet az első füzetben kezdődik, de azt már bemutattam, ezt tudjátok, hiszen már 152-szer elolvastátok eddig.

Ott maradtunk az első rész végén, hogy egy titokzatos személy igencsak írtja a környezetében levő embereket, és folyton azt hajtogatja, hogy "ssssss-enk-kkkkkii nem menekül...". Megtudjuk természetesen, hogy ki ez az idegen, aki ilyen pusztítgatós kedvében van, az Embervadászról van szó. Róla azt kell tudni, hogy egy android, illetve több is, mivel egész faj van belőlük, és arra lettek programozva, hogy kiírtsanak mindent, ami él és mozog. Már csak egy példány van belőlük itt a földön, de méltó ellenfélre talál Hal Jordan, vagyis a Zöld Lámpás személyében. Meg is történik az epic battle, a kimentelét nem írom le, de szerintem sejthető, ha elárulom, hogy még csak a történet felénél vagyunk. Visszaköszön az a szituáció, mint a Superman: Vörös napnál, ahol ha jól emlékszem három epic battle volt, így az első kettő kimenetele egyértelművé vált. Nos itt sem az van, hogy még az elején ellövik a harcot, aztán meg dumálnak róla. Olyan ellenfelekkel lesz Lámpásunknak dolga, mint Fekete Kéz, Hector Hammond, egy óriás cápaszerű lény, és ez még nem minden, hiszen további érdekes történések fokozzák a hangulatot, például egy jövőből származó ember, aki leginkább egy ufóra hasonlít. Tehát mondanom sem kell, hogy eseménydús 6 füzettel van dolgunk, szinte olvastatja magát, engem legalábbis nagyon lekötött, észre sem vettem, és már vége volt.

Ami tetszik a történetben, az az imént felsorolt rakás esemény, amik pörgőssé teszik az egészet, és még el sem mondtam mindent. Egyetlen negatívum ebben a történetben az a koboldcsapat, akik németül beszélnek. Persze ők más bolyóról származó nyelvnek mondják, de én akkor sem értek egy szót sem belőle, mert tényleg semmi német nyelvtudásom nincs, nem tanultam soha, csak Rammstein dalszövegrészleteket tudok fejből, és annyi. De ne aggódjanak a hozzám hasonló némettudással rendelkező olvasók, anélkül is meg lehet érteni a sztorit, szerintem nem mondtak a koboldok semmi életbevágóan fontos dolgot. Agykiszívással foglalkoztak amúgy, gondolom erről is beszéltek, mondom, egy szót nem értettem azokból a bubikból, el sem olvastam őket.

A rajzokról szerintem már írtam az első számnál, de azért elmoondom itt is, hogy ugyanolyan jó a grafikája, szép zöldben pompáznak a dolgok.

Az ilyen képregények elolvasása után kezdek el játszani a gondolattal, hogy milyen lesz ez filmen jövőre. Bár nem ez a történet lesz megfilmesítve, de azért pár szereplő itt is jelen van azok közül, akik a filmben is helyet kaptak, nagyon várom már a filmet, addig szeretnék minél több Zöld Lámpás képregényt olvasni, miután a végére érek a kronológiának, vannak más terveim, amik nagy valószinűséégel megkapják a cikküket itt. Tehát várható lesz a zöldülés a blogon, de nem kell féljetek, nem csak ebben a témában fogok utazni egész jövő nyárig, hanem igyekszek továbbra is mindenkinek a kedvében járni, ebben segít nekem például az a szavazás is, ami most van kitéve, amelyből ki fog derülni augusztus elején, hogy mire van nagyobb igény, bár azért már  látszik az eredmény, de még lehetnek meglepetések, pl egy Transformers Fanklub erretévedése, vagyis semmi nincs még veszve. Szavazzatok arra, hogy miről írjak nektek nagyrészt, és én igyekszek megfelelni majd mindenkinek.

Ezt a képregényt pedig megtaláljátok az Allcomicson, akik most épp szünetelnek különböző okok miatt, tehát lehet pótolni a kimaradt füzeteket, nincs kísértés, hogyy azonnal rá kell csapni a friss cuccra, mivel nincs friss cucc. Én mára ennyi voltam, kicsit későn jött ez a frissítés, de ha hiszitek, ha nem, két napja írom ezt a cikket, folyton közbeszólt valami, hogy félbehagyjam. De csak sikerült estére a végére érnem, aminek nagyon örülök. Holnap Benya fog nektek jelentkezni egy jó cikkel, nézzetek majd erre, sziasztok.

A fenti kép pedig innen tölthető azok számára, akiknek tetszik, meg persze azoknak is, akiknek nem.

Bár a szavazás még nincs lezárva, de azért figyelemmel követem, hogy mi az ami érdekel titeket, és igyekszek a kedvetekben járni. Ezért is mutatok be most egy horrorképregényt, mert a szavazás alapján erre is van igény, ígyhát tessék. A választásom a Péntek 13 - Gonosz vidék című kétrészes képregényre esett.

A Péntek 13, illetve Jason minden horrorfannak ismerősen cseng, de még azoknak is, akik nem túlzottan rajonganak a műfajért, hiszen az egyik legnépszerűbb horrorkarakter a símaszkos machetes gyilkológép. Már számos filmben tiszteletét tette, ezek közül én, mint a műfaj egyáltalán nem nagy rajongója, csak a Freddy vs Jasont láttam, de az jó volt. Tehát az univerzumot nem ismerem annyira, de szerintem túlzottan nem is bonyolult. Azt hiszem arról van szó, hogy Jason kiskorában beleesett a Crystal Lakebe, és azóta onnan bújik elő random időpontokban és kaszabolja az embereket. Ha nem teljesen így van, vagy kihagytam esetleg valami fontos részletet, valaki, aki többet tud nálam ilyeen téren, ossza meg a nagyérdeművel kommentben, köszi. Szóval arra rájötettek, hogy nem vagyok lexikon a témát illetően, de ezt a képregényt mégis élveztem, jó kis kaszabolós cucc, de ez szerintem egyáltalán nem meglepő.

Miről is van szó a képregényben? A történések két szálon futnak, mondanám, hogy két történet van, ami egyesül a végén. A két történetszál kísértetiesen hasonlít egymásra, csak mások a szereplők. Egy havas tájon járunk, ahol egy csapat vadász a vihar elől egy kunyhóba menekül. A kunyhóban egy indián nő van, és a kisbabája. Az vadászok nem igazán kérdezősködnek, kényelmesen elvannak a kunyhóban, megeszik a kaját, ilyesmi. Az egyik vadász  kicsit jobban túllő a célon, megerőszakolja az indián nőt, és ez még csak a kezdet, történnek még komoly dolgok. A nő férje hazaérkezik, és megtalálja felesége illetve gyermeke holttestét. Teljesen elveszti az eszét, a vadászoknak ront. Egyikőjük arconlövi az indiánt, de az túléli, és tovább vadászik a vadászokra. Szemléltetésképp mondom, hogy ő a bal oldali fazon a fenti képen. Ez az egyik történetszál.

A másik történetben ugyanazon a tájon vagyunk, és egy turistacsoportot követünk, akik szintén a vihar elől menekülnek, és találnak egy táborházat, ahol megszálnak. Itt nagyon jól érzik magukat, főleg egy párra gondolok, akik nem kell részleteznem mit csinálnak. A lány akció közben egy alakot lát az ablakban. Tippelhettek, hogy kit látott. Nem az indiánt, mert az most a vadászokat intézi, hanem kedves barátunkat, Jasont. Innen ezen a szálon is kezdetét veszi a kaszabolás, Jason elég szép bodycountot intéz egy füzet alatt, mivel az első füzet a bevezetés, a második a zúzás. És mindent elmeséltem a történetről, kivéve a legvégét, azt már olvassátok el ti.

Igazából ez egy jó kis kaszabolós sztori volt, egyszerű történettel, nem éppen csavarokkal és fordulatokkal teli, de élvezhető. Gondolom a filmek cselekménye is hasonló lehet, a Freddy vs Jason pl nem sokkal bonyolultabb ennél a képregénynél. Nem is a csavarokért szeretjük az ilyen történeteket, hanem a kaszabolásért, és ezt kapunk most is rendesen, tehát nincs semmi baj.

A rajzok szerintem jól sikerültek, a színvilág is rendben van. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen horrorképregényeket, bár képregény formájában nem olyan félelmetes, mint filmen, de azért megéri elolvasni. Majdnem elfelejtettem, hogy a HálóZsákon találjátok meg, a képet pedig innen tölthetotek le.

Még egy dolgot szeretnék mondani, mégpedig azt, hogy bővült a linklista a jobb oldalon. Történt ugyanis, hogy egy új honosítóoldal ütötte fel a fejét, amely a Black Team Comics névre hallgat, de a barátai csak BLATECO-nak szólítsák. Még nem sok képregény található náluk, de érdemes figyelni az oldalt, hiszen nem holmi amatőrök vezetik, tehát a minőség garantált a "harcedzett honosítók" maroknyi csapatától. Nézzetek tehát fel oda is, a fórumban is baráti társaság vár rátok, a honosítóknak pedig jól esik a biztatás, hiszen kinek nem. Ennyi voltam mára, szép estét mindenkinek, sziasztok.

Hivatalosan is visszatértem az éterbe egy sikeres egyetemi felvételi után, mostmár nekem is elkezdődött a nyári vakáció, úgyhogy ismét a már megszokott tempóban tudom bemutatni nektek a képregényeket. Visszatérésemet az Arkham Reborn című háromrészes történet ismetetésével jelezném nektek.

Most olvastam másodjára ezt a képregényt, ez arról árulkodik, hogy tetszett. A történet nem túl bonyolult, de mégis izgalmas, főleg a második kötettől indulnak be a dolgok, de már az elején is vannak érdekes események. Az Arkham Elmegyógyintézet köztudottan a Batman univerzumhoz tartozik, olyan híres vendégekkel, mint Joker, Rébusz, Méregcsók, Kétarc, Madárijesztő és még sorolhatnám. Számos képregényben szolgál az események helyszinéül az intézet, vegyük példának akár az itt már bemutatott Joker Elmegyógyintézete sorozat füzeteit, bár ott nem az intézetben játszódik a cselekmény, de az ad keretet az egésznek. Az Arkham Rebornban más a helyzet, itt szinte csak ez az egy helyszín van, a történet fontosabb jelenetei mind az intézet falain belül játszódnak. Történik ugyanis, hogy Dr. Arkham felújítja az intézetet, és újra kinyissa annak kapuit. A betegeket szinte teljes mértékben visszahozza az épületbe, és új módszereket is kifejleszt azok kezelésére. Ezen módszerek egyike a beteg fejébe ültetett chip, aminek segítségével befolyásolhatóvá, irányíthatóvá válik az illető. Látszólag tehát minden rendben, az intézet működik, a betegek teljes mértékben ártalmatlanok hála az új módszereknek, minden olajozottan múködik. A látszat viszont általában csal, és itt is erről van szó. Egy idő után ugyanis furcsa dolgok történnek az intézetben, olyan, mintha az épület fellázadt volna a doktor ellen, minden meghibásodik, a betegek veszélybe kerülnek, egyik-másik haldoklik, és a személyzet nem tud velük mit kezdeni.velük. Illetve van egy rejtélyes beteg is, aki egyfolytában egy összetákolt maskarában rohangál, és a Raggedy man című gyerekmondókát énekeli. Nos, neki nyoma vész a káosz következtében. Az kizárt, hogy megszökött, biztos, hogy az épületben van, de akkor hol? És ki áll e mögött a káosz mögött? Batman segít megfékezni a lázadásokat, és fényt derít a titokra is, ami tényleg melepetésszerűen hat, szerintem mindenre számítottatok, csak arra nem, ami valójában történik ebben az intézetben.

A rajzok szerintem nagyon jók, lehet őrült hangulatot teremteni normális rajzokkal is, gondolok itt a Joker's Asylum Jokeres füzetére, ahol borzalmas rajzokkal akarták ugyanezt elérni, nálam sikertelenül. Itt viszont el lett találva a hangulat a jó rajzokkal, és a kifogástalan színvilággal. Ami még külön dicséretet érdemel, az az első két füzet borítója, ez a puzzle megoldás nagyon találó a sztorit figyelembe véve. Tényleg jól rámutat a tartalomra. A harmadik borító átlagos, Batmant látjuk, amint csápol az őrültek között, ilyenből már láttunk rengeteget, az első két füzet borítója azonban nekem nagyon bejön.

A képregényt angolul olvastam el, nézzetek utána Longboxon, és ha nem találjátok meg, akkor szóljatok nekem, beszerzem nektek más oldalról. Ajánlom a képregényt mindenki figyelmébe, aki szereti az ilyen Arkhamos sztorikat. Én például szeretem őket, remélem nem vagyok ezzel egyedül. Felhívom a figyelmetek arra az apróságra, hogy Batman itt nem sokat szerepel, de az a kevés szerep, ami jutott neki, az nagy fontossággal bír, hiszen ő deríti ki, hogy mi is történik az intézetben valójában. Olvassátok el ezt a három füzetet, szerintem megéri. A fenti kép pedig ITT VAN teljes méretben.

Már csak a hét borítóját kell bejelentenem nektek, tehát túlesünk ezen is: Captain America 48.

Ez volt a "nagy" visszatérő cikkem, holnap ismét jelentkezek, sziasztok.

Genzo:

Amíg én szüneteltetem az írást, addig Benya mutat be nektek egy képregényt. Ismét egy Grimm Tündérmesék történetet választott. Miután Piroska és a farkas meséjét ismertette veletek, most egy másik ismert mesehős kalandja jön soron, természetesen nem a megszokott formájában. Tessék akkor figyelni a mesére:

Benya:

A Grimm Tündérmesék sorozat 2. száma 2005 novemberében jelent meg, 5 hónappal az 1. szám után. Az kérdéses, hogy miért késett ennyit, vagy hogy miért törték eddig a fejüket a következő füzeten a Zenescope Entertainment-nél. A sorozat egy szintén klasszikus, és híres Grimm-mesét mutat be nekünk most is, mégpedig a Hamupipőkét (Cinderella), amiből már készült mese, film, színdarab, opera, rajzfilm, és most belép a sorba a képregény is.

A borítót megintcsak nem ugyanaz a rajzoló követte el, aki a füzetet is jegyzi, fő a változatosság. Ehhez a számhoz is olyan 4-5 különféle borító készült, és mindegyik elég ötletes lett. A képregény rajzolója most nem más, mint Aluisio De Souza, akinek a rajzai nem annyira tetszetősek, az ő rajzai egyértelműen gyengébbek, mint az első számban lévők. Kivéve azt a jelenetet, amikor a varjúk megtámadják Hamupipőke anyját és mostohanővéreit. Az ilyen mozgalmasabb részeket feltűnően jobban élvezi ez a rajzoló is, sokkal jobbra sikerült ez az egy rész, mint a többi rajza. Az történet írói ezúttal is Joe Tyler és Ralph Tedesco. A színekért pedig Josh Ravello a felelős, aki jól végezte a munkáját a változatos, és szép színekkel. Szinte végig világos, ragyogó színekkel operál, de vannak sötétebb részek is, amik teljesen az ellentétei a többinek. Például a már említett varjú támadása, vagy amikor a pincébe zárva Hamupipőkénél megjelennek a különféle szellemek.

A sztori ismét a mostani korban kezdődik, a főszerepben egy gimnazista lány van, aki be akar lépni egy klubba, ahova csupa szép lányokat vesznek föl. Arról, hogy mi is ez a klub, nem esik több szó. De mivel ő nem egy nagy szépség, elutasítják, és sírva rohan ki az épületből. Miután kicsit lenyugodott, bemegy egy előadásra, aminek a témája, hogy a régi Grimm-mesék igazából sokkal baljósabbak, rémisztőbbek a közismert változatoknál. Példaképp pedig felolvasnak egy mesét, mégpedig a Hamupipőkét. Mint a már közismert változat, ez is úgy kezdődik hogy egy lány a mostohanővérei és anyja elnyomásában él, vele végeztetnek el minden munkát a ház körül és a házban. Szóval egy cselédnek tekintik, a legkisebb hibákért veszekednek vele, Hamupipőke nem érti hogy az apja miért hagyta magára velük. Épp aznap este rendez meg a herceg egy bált, ahol meg akarja találni feleségét és álmai nőjét egyben. A mostohanővérek el is kezdenek készülődni, de amikor Hamupipőke is szeretne elmenni, bezárják egy sötét pincébe. Ebben a pincében azonban nem csak Ő, hanem néhány szellem is van, akik nem hagyják békén. Hamupipőke azt mondja, bármit megtesz hogy hagyják abba. Ekkor az egyik emberi alakot ölt, és egyezséget ajánl neki. Élete végéig tartó boldogságot kaphat Hamupipőke, ha eladja a lelkét...

Az egyezség megkötése után Hamupipőke elmegy a bálba, a herceg is felfedezi, de mivel éjfél előtt haza kell mennie, hirtelen szem elől vesztik. De a cipellőjét otthagyja, és ennek segítségével a herceg fel is kutatja. A bosszú sem maradhat el,  a sok megaláztatásért, amit a szellem biztosít is. A mese vége után azonban még mindig lesz meglepetés, de azt már nem lövöm le. Azért szerethetőek ezek az egyrészes történetek, mert mindig izgalmas, érdekes, olykor felnőttes és élvezhető a sztori. Aki kedvet kapott hogy elolvassa, ugyanúgy mint az elsőt, ezt is a HZs-n találja meg.

Genzo:

Kösz a cikket Benyának, én pedig jövő héten jelentkezek nektek egyelőre maradjon melepetés, hogy mivel. Addig is sziasztok. Ja, és a hét borítóját már hétfő óta láthatjátok, de csak most jelentem be hivatalosan, a Kick-Ass 3. számáról van szó.

Mielőtt belecsapnék a képregény bemutatásába, van egy bejelentésem: egy hét "nyári" szünet fog következni a blogon a jövő héttől. Pontosabban ez az utolsó bejegyzésem a szünet előtt, ami után természetesen a megszokott kerékvágásban kerülnek majd ki a cikkek. A jövő héten tehát rám ne nagyon számítsatok, a szünet oka, hogy majdnem egész héten egy másik városban leszek, így nem lesz időm frissíteni, ezért inkább bejelentem. Benya fog még jelentkezni nektek valamivel szerdán, tehát egy kis olvasnivalótok lesz jövő hétre is, azután pedig újra fog indulni a gépezet. De akkor nézzük, mivel veszek búcsút egy hétre tőletek.

Már régen mondtam, hogy három nagyobb projekt van a tarsolyomban, amit a megfelelő időkben fogok bedobni. Na, eljött a megfelelő idő az első nagy történet bemutatására, ami nem más, mint a Street Fighter első sorozata, amelyet a HálóZsákon a maga teljes, 14 kötetes állapotában megtaláltok.

A Street Fighter egy népszerű videojáték, amely más területekre is betört, több-kevesebb sikerrel. Például készült két film belőle, vagy mondjunk inkább egyet. Az első film a 90es években került bemutatásra ha jól emlékszem, és olyan sztárok szerepeltek benne, mint a színészóriás Jean Claude Van Damme, vagy Raul Julia, aki számomra az Addams Familyben nyújtott alakítása miatt maradt meg, ott Gomez szerepében tündökölt az azóta már elhunyt színész. A Street Fighterben a főgonosz, Bison jutott neki, amely szerep szerintem jól állt neki. A másik filmről nem is szeretnék sokat beszélni, Street Fighter: The Legend of Chun-Li volt a címe, de ennek csak a második része volt igaz, mert Chun Liról szólt (legalábbis úgy hívták a csajt benne, de még csak véletlenül sem emlékeztetett az igazi karakterre), viszont egyáltalán nem volt Street Fighter. Filmes téren ráférne egy vérfrissítés egy ütős film formájában, mert a JCVD-s verzió sem maga a tökély azért. A képregények világába is beverekedték magukat Ryuék, erről írom például ezt a cikket, de van még folytatás is, ami majd máskor lesz bemutatva. Ennek a sikeréről talán talgaby tudna mondani valamit, őt tudom, hogy követi az ilyen statisztikai adatokat az eladásokról, illetve a magyar változat sikeréről is HZs tagok tudnának bővebben beszélni. Talán ez a cikk még szerez pár olvasót ennek a jó kis képregénynek.

A történet elég sok szálon fut, de ettől nem válik érthetetlenné, maximum sokszínűvé. Mert kapunk itt Interpolos nyomozósdit, harcművészetet, egy kis romantikát, drámát, mindent, mi szem-szájnak ingere. Sőt, a minden füzet végén található rövid szösszenet a humort is kellő mértékben szolgáltatja, így tényleg nem sok okunk lehet panaszra. A történet fő szálja Ryu útját mutatja be, akinek mesterét valaki megölte, és ő útra kél, hogy elegendő tudást és tapasztalatot szerezzen ahhoz, hogy megbosszúlja mestere halálát. Később kiderül, ki végzett Gouken mesterrel, de ezt persze nem árulom el nektek. Ryuhoz csatlakozik az úton egy tanítvány Sakura személyében. Ő egy fiatal kislány, akit szinte semmi más nem érdekel, csak a bunyó, és mindem álma, hogy Ryu legyen a mestere. Sakura mindenre hajlandó céljainak elérése érdekében, képes az egész világot bejárni Ryuval, hogy harcolni tanuljon. Ryut támogatja még társa, Ken, aki a legjobb barátja is egyben, azonban ő nem tud vele lenni az útja során, mert egy váratlan esemény következik be az életében, amiről szintén megtudhattok mindent a képregény elolvasásakor.

Egy másik történetszál Chun Li Interpol ügynök és Guille nyomozását mutatja be, akik a Shadaloo nevű szervezet után kutatnak, hiszen ők végeztek Chun Li apjával, és Guille barátja is eltűnt, talán meghalt, talán nem, de a Shadaloo keze benne van a dologban. Ezen a szálon is történnek izgalmas dolgok, például, hogy a Shadaloo kifejezetten érdeklődik Ryu iránt, nem tudni miért. A másik főbb szál pedig Bison egyik bérgyilkosának története, aki új életet és új lehetőséget kap egy titokzatos varázslónőtől, és beáll a titkosszolgálathoz. Semmire nem emlékszik a múltját illetően, hogy Bison legjobb "babája" volt, ő rá lehetett bízni a legnagyobb melókat is. Ezekből semmire sem emlékszik, de valami gyanússá válik, kezd rádöbbeni, hogy nem mindig állt ő a jó oldalon.

Igazából mind a három fő szál a maga módján nagyon jó, bár az én kedvencem a Ryu  útját bemutató szál, és legkevésbé a Killer Bee sztoriját szeretem. Killer Bee az újéletet kezdett bérgyilkos. De nem vagyunk egyformák, lehet valakinek az lesz a kedvence.

A rajzok szerintem szuperek, az egész grafika, szinekkel, mindennel együtt csodálatos, a kedvenceim közé tartozik simán. És itt nem a karakterek életszerűségére értem, mert az nem nagyon van jelen, de nem is kell az mindig. A képi világ tehát elvarázsol, a sztoriban szerintem mindenki talál kedvére valót, hiszen sok irányba mozog a történet, ahogy azt már felsoroltam fentebb.

A történet amúgy nem ér véget itt a 14. füzettel, a második sorozatban folytatódnak ezek az események, és a lezárás olyan, mint a Barátok Közt évadzárás (bocs a hasonlatért), a végére betesznek pár olyan fordulatot és történést, hogy egyszerűen nem bírja ki az ember, hogy ne olvassa a folytatást. Az előbbi Barátok Közt hasonlat már csak azért is erős volt, mert a sorozatok nagyrészével ellentétben ennek csak a vége izgalmas, a többi esemény 10 epizódonkénz ismétlődik, csak más szereplőkkel. Itt azonban végig izgalmas történettel van dolgunk, nem csak a végére lendül be, szép is lenne.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, olvassátok el a HálóZsákon. A fenti háttérkép innen tölthető le, az Elolvasom mögé pedig betettem még négy hátteret, ezek kattintásra tölthetők.

Ez volt a szünet előtti frissítés, de ne aggódjatok, észre se fogjátok venni ezt az egy hetet, hiszen benya cikkje is kikerül szerdán, már elküldte nekem, és jövő hétre kérte hogy tegyem be, tehát ő fogja itt megtörni a csendet. Aztán még alszotok párat, és máris jövök az újabb írással. Addig is sziasztok, legyetek jók, szavazzatok, és olvassatok sok-sok képregényt.

És akkor a beígért hátterek:

Elolvasom »

Genzo:

Ma ismét Amondin ismertet veletek egy képregényt, mégpedig egy kicsit könnyedebbet, ezekre a forró napokra, a jégkockás kóla mellé. Egy Marvel kalandok Bosszú Angyalai történetről írt, olvassátok el, hogy mit.

Amondin:

Ezúttal én is egy Marvel Kalandok képregényt mutatok be nektek, és abból is a kedvencemet.
Ezt a történetet sikerült igen humorosra megcsinálni, nagyon jókat tudtam rajta nevetni.
Az angyalok a szokásos hétköznapi életüket élik, amikor egyszer csak természeti katasztrófák kezdik sújtani a világot. Az angyalok ugyan megoldják a problémákat, de nem találnak magyarázatot erre a szokatlan jelenségekre. Bruce Banner szerint ezeket a katasztrófákat az okozza, hogy egy ismeretlen tárgy belépet a Naprendszerbe. De vajon mi lehet az az ismeretlen tárgy? Egy idegen űrhajó? Esetleg egy aszteroida? Nem, hanem egy… Bolygó.
Pontosan kitaláltátok az ismeretlen tárgy nem más, mint Ego az Élő… khm… Érző Bolygó.
De vajon mit kereshet Ego a Naprendszerünkben? Talán azért jött, hogy elpusztítsa a Földet? Vagy egy másik bolygót akar elpusztítani? Neeeem. Ego azért jött, mert meglátta a Földet, és (itt kapaszkodjatok meg) szerelmes lett a Földbe.
Na igen. Szerintem, már innen látszik, hogy ezt gyerekeknek készítették, de tudták ezt még fokozni. Az Angyalok annak érdekében, hogy megmentsék a Földet egy űrhajó segítségével, elmennek Ego-hoz, hogy megmentsék a Földet.
A továbbiakban aztán kiderül, hogy Rozsomák képes egy atombombát ledobni a semmiből, (persze kapott segítséget hozzá, egy nagy zöld barátjától) Pókembert gyakran keverik Fenegyerekkel, valamin, hogy Hulk szeret esti meséket hallgatni lefekvés előtt.
Ezekből is látszik, hogy ezt a képregényt nem kell halál komolyan venni, ugyanis ez gyerekeknek készült. Aztán persze megmentik a Földet Ego-tól, de hogy ezt hogyan csinálják azt nem árulom el. Legyen meglepetés. De azt ígérhetem, hogy nagyon meg fogtok lepődni.

A rajzok szerintem egész jók. Nem mondom, hogy a legjobbak, de nem lehet rájuk egy rossz szavam se. Ezt a képregényt, pedig megtaláljátok a Hálózsákon, a megfelelő helyen.

Genzo:

Köszönet Amondinnak a cikkért, mindent elmondott, amit erről a füzetről el lehet. Még én is emlékszek erre a történetre, jól szórakoztam, amikor olvastam, ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen könnyed, laza történeteket, amiken nem kell sokat gondolkodni.

Még egy fontos dolgot szeretnék megemlíteni. A linkek között találjátok a DC Fórum RPG oldal linkjét, ami egy nagyon jó játék, ha nem hisztek nekem, kérdezzétek meg azt, aki írta ezt a cikket. Ha regisztráltok az oldalra, legyetek szívesek megírni az Off topicba, hogy tőlem találtaok a játékba, mert egy kis jutalmat kapok minden meghívott játékos után. Ugyanúgy ti is kaptok majd, ha hívtok meg embereket. Csak erre kérnélek titeket, hogy írjátok oda, hogy tőlem mentetek játszani. Köszönöm nektek előre is! További szép estét nektek, sziasztok.

Mai második cikkemben egy különleges képregényt mutatok be nektek, ami nagy jelentőséggel bír minden Superman rajongó számára. Hogy miért? Nos, ezt nem nehéz kitalálni, ebben a füzetben bukkant fel a kékruhás hős először. Bizony, innen indult a DC kiadó egyik legismertebb, legnépszerűbb hősének pályája, amely pálya még mindig nem ért véget, hiszen Supermant nem leht kirobbantani a köztudatból, gondolok itt arra, hogy megkezdték a Smallville című sorozat 10. évadjának forgatását, vagy arra, hogy az új Superman filmet illetően már röpködnek a pletykák. Az új film a tervek szerint 2012 - és a világ :D - végén kerül a mozikba. De ezeken kívül sorra jelennek meg az újabb Superman képregények, tehát még csak véletlenül sem mondhatjuk, hogy már elfelejtette a nép az S-es pizsis fickót.

Pedig ez a képregény, amelyben elsőre feltűnt, 1938-ban jelent meg, ami azért nem tegnap volt. Az első történet természetesen azt a célt szolgálja, hogy megismertesse a képregényrajongókkal ezt az új hőst, és remélhetőleg meg is kedveltesse. Nos, ez mindenképp sikerült, sőt, olyannyira sikeres volt, hogy olvassátok el a fenti bekezdést mégegyszer. Komoly történet itt még nincs, pusztán annyi, hogy Supermant olyan szituációkba helyezik a készítők, hogy megmutathassa minden képességét, például lefut egy autót, felemeli, és egy sziklához vágja, vagy Lois Lane-el a karjaiban repül. Ami nagyon tetszik ezekben az ősrégi képregényekben, az az, hogy úgy hangsúlyozzák ki egy hős emberfeletti képességeit, hogy minden mondatban leírják, hogy milyen képességének köszönhetően miket csinál. Vagyis ilyenekkel van tele a képregény, hogy "Superman fantasztikus erejének köszönhetően megemeli az autót, majd hihetetlen erővel egy sziklához csapja", vagy "Superman fantasztikusan kemény bőrén a golyó egyáltalán nem ejt sebet, sőt meg sem érzi, hogy rálőttek", és ehhez hasonlók.

Tehát itt tényleg annyi van, hogy megalapozzák a hős karakterét, megismerjük a rövid eredetét, de tényleg röviden, kb 2-3 képben, miszerint egy idegen bolygóról származik, szülei egy űrhajóba tették, ami a Földön landolt, és pont. Aztán az jön, hogy Superman már felnőtt, és erejét a jó oldal szolgálatában használja, segít mindenkinek, akinek kell. Amúgy kíváncsi lennék az akkori olvasók első benyomására a hőssel kapcsolatban. Mert mi már ismerjük Supermant, amikor elolvassuk a történetet, nem azt mondjuk, hogy "hú de érdekes ez az új szuperhős, micsoda ötlet, nagyon tetszik", hanem hogy "szóval így kezdődött'. Vajon akkor mit szólhattak hozzá, 1938 nyarán, amikor megjelent? Gondolták volna az alkotók, hogy mekkora népszerűséggel fog bírni a hősük még évtizedek múlva is? Ezekre már nem kapunk választ, hacsak nem szerzünk valahonnan egy DeLoreant, meg egy kis plutóniumot.

A rajzokat szerintem el tudjátok képzelni egy mai képregényhez képest, de ezzel nincs semmi baj, akkor még ilyen rajzok voltak, és ilyen színezés.

Remélem felkeltettem pár valaki érdeklődését, ajánlom a képregényt mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogyan kezdődött Superman pályafutása. Eddig ilyen még nem volt, de feltöltöttem a képregényt MediaFire-re, hogy akit érdekel, az máris tudja tölteni, és olvasni. Annyit bocsájtok előre, hogy angolul van, de nem nehéz a nyelvezet, könnyen érthető benne minden. Szóval itt a letöltőlink. Ha valami baj van vele, szóljatok, szoktak kisebb hibák lenni a mediafirenél, igyekszem majd orvosolni, ha lesz ilyen.

Ja, és bővült a linklista jobboldalt, mégpedig egy nagyszerű oldallal. Nem képregényhonosító oldal, de köze van az ilyesmikhez, tehát itt a helyüe. Amit kitettem jobb oldalra egy Fórum Alapú Szerepjáték (rövidítve : .... ), amelynek középpontjában a DC Univerzum hősei állnak. Akinek kedve van egy kicsit kalandozni, valamint ismerkedni is egyúttal, annak ajánlom ezt a játékot, én is játszom már egy ideje, tényleg vagány. Nem is tudom, eddig miért nem tettem ki a linkek közé, de ami késik ugyebár. Holnap ismét jelentkezek nektek valamivel, addig is játszatok DC FRPG-t, vagy olvassatok képregényt. További szép napot, sziasztok.

Tegnap este elmaradt a második cikk technikai okok miatt, de ami késik, nem múlik, itt  van az a cikk, ami tegnap éjjel került volna ki.

A cím találó lett volna, ha akkor rakom ki, amikor tervezem, de sebaj. Mint azt tegnap mondtam, Tapion Samáék most ünneplik az első szülinapjukat, ennek tiszteletére egy olyan képregényről írok, ami náluk található, és a történet befejező része épp az ünnepi frissítés keretein belül került ki. Az Újvilág X-Men Éjjeli randi című történetről van szó, amely füzetszám szerint a 66-68as füzeteket átölelő sztori.

A címből egy könnyed sztorira számítunk, ami talán még unalmas is, hiszen megnézünk két X-Ment, amint épp randiznak és turbékolnak egyet. Azonban korántsem erről van szó. A mutánsok kivesznek egy szabadnapot, amit páronként használnak ki, hiszen ez a nap a randizások és a baráti összejövetelek napja. Rozsomák Ciklonnal, Jean Küklopszal, Kitty Pókemberrel (igen, azzal a Pókemberrel) megy randizni, és még X Professzor is kimozdul kicsit, egy úgynevezett "üzleti megbeszélésre" egy csinos nővel. Tehát a mutánsok kivétel nélkül építgetik a kis párkapcsolatukat, kivéve Árnyékot és Kolosszust, akik ketten haverkodnak egyet ezen az éjszakán. Mivel Kolosszus rendelkezik pár ferdébb hajlammal, ezért Árnyék félve tölti az éjszakát barátja társaságában, de nincs mitől féljen, Kolosszus megnyugtatja, hogy nem akar több lenni sima havernál. De a többi randi is érdekesen alakul. A professzor tudomást szerez egy eddig ismeretlen vallásről, ami egy bizonyos Főnix nevű istenséget imád, Jean kishíján szakít Küklopszal, de aztán minden megváltozik, Vadóc és Bobby igencsak összejönnek, de a legérdekesebb dolog talán Rozsomák és Ciklon randiján történik. Feltűnik ugyanis egy régi ismerős, és valami megdöbbentő hírt közöl a két mutánssal. Hogy ki az, és mit mond, az maradjon titok, de higgyjétek el, megéri elolvasni, én meglepődtem nem kicsit, hiszen eddig én máshogy tudtam a dolgokat, mint ahogy azt itt leírják. De persze ez az Ultimate univerzum, itt már történhettek változások a történetben, én a klasszikusokból kiindulva lepődtem meg, és szerintem ti is megfogtok.

A rajzok szokás szeint nagyon jók, a színvilág pazar, és a több szálon futó történet is szórakoztató, és mint mondtam, elég meglepő egy-két helyen.

Ajánlom ezt a képregényt mindenkinek, aki szeretne egy szórakoztató történettel időt elütni, nézzetek be Tapion Samához, ott megtaláljátok teljes egészében. A fenti képet pedig letölthetitek ide kattintva. A tegnap estéből kiindulva én már nem igérek semmit, de szeretnék ma még egy cikket írni, meglátjuk mi sül ki belőle. Addig is sziasztok.

Genzo:

A mai nap kettős ünnep, ezért két bejegyzés várható ma itt a blogon. Az első ünnep az, hogy Spanyolország tegnap megnyerte a foci VB-t, a másik pedig, hogy Tapion Sama oldala egy éves lett. Az első bejegyzést benya követte el nektek, a nagysikerű Titkos Hatos című képregény következő számának bemutatásával. Az első számról írt cikk majdnem minden rekordot megdöntött az oldalon, olvasottsága már meghaladja a 100-at, ki tudja, talán meg fogja előzni a Zöld Lámpást is,ami jelenleg elég magasan első. Ezen kívül a legtöbb komment is a Titkos Hatos 1.-hez érkezett eddig, ígyhát épp itt az ideje folytatni a sikersztorinkat.

Benya:

Körülbelül 1 hónapja mutattam be a Titkos Hatos v2 sorozat nyitó számát, most a 2. részen a sor. Folytatódik a Pusztítás hat foka című történet, amely ezúttal Az első vágás a legmélyebb névre hallgat. Ez a füzet 2006 augusztusában jelent meg külföldön, 1 hónappal az első rész után. Amúgy a mini mind a 6 része tartotta a havi megjelenést, egy kivétellel, amikor egyszer valamiért 2 hónapot kellett várni a következő részre.

A borító ismét nagyon tetszetősre sikeredett, amit Karl Kerschl követett el. Az alkotógárda változatlanul maradt ugyanaz, az izgalmas, fordulatos történetért Gail Simone, míg a stílusos, dinamikus rajzokért Brad Walker a felelős. Ebben a füzetben a legjobb hangulata azoknak a részeknek van, amik egy sötét szobában játszódnak a Titkok Házában, Scandal-lal és Pistolerával a főszerepben. A képi világ itt a legüdítőbb, a rajzolónak jól is áll ez a stílus. Ezeknél a részeknél a színek is nagyban közrejátszanak, úgyhogy említsük meg Paul Mounts-ot is, a színezőt. A csapathoz híven, most is van jópár akciójelenet, amik dinamikusak és valósághűek. Utóbbit úgy értem, hogy bizony van kifröccsenő vér is a küzdelmekben, nem úgy mint sok képregényben, ahol "nem látszik". Mivel itt ugye a csapat nem szuperhősökből áll, így szerencsére ez megengedhető. Ezért is szerethető ez a sorozat, mert jobban megismerjük a másik oldal motivációit, gondolatait, érveit, amik sokszor nem alaptalanok. És bár ez a csapat még viszonylag friss, de már összeszokottan viselkednek a küldetéseken és a harcokban egyaránt, amikor tudják, segítik egymást.

Az előző rész ugye úgy ért véget, hogy Catman elment egy bűnözőhöz, az Őrült Kalaposhoz, hogy meghívja a csapatba. Ebben a részben el is fogadja a meghívást. A csapatban mostantól ő tölti be a komédiás szerepét, most is elsüt pár poént, amivel az író próbálja kicsit oldani a feszültséget. De itt nem Joker-féle viccekre kell számítani, csak egy-két humoros(?) megjegyzésre, kérdésre.

A cselekmény most is több szálon fut, Catman kivételével mindenkit megtámadtak, és karakterről-karakterre ugrálunk a helyszíneken, láthatjuk, hogy szó szerint hogy vágják ki magukat a kutyaszorítóból "hőseink". Az egyik támadót sikerül is elfogniuk, egy Pistolera nevű nőt (a borítón ő van középpontban), akit Scandal ki is vallat, és megtudják ki intézte ellenük a támadásokat. De az a valaki nem ismeretlen a Titkos Hatos számára, sőt, és Catman-hez bizonyos kötelékek is fűzik. Aki olvasta a Gonosztevők Egyesüljetek! minit, az tudja kiről beszélek, de aki nem, az majd megtudja. Viszont az előbb említett mini elolvasása mindenképpen ajánlott ezelőtt a mini előtt. Olvasáshoz irány az Allcomics, míg a felvezető miniért a Newgen.

Genzo:

Szándékosan nem írtam erről a képregényről, amikor kikerült az Allcomicsra, mert tudtam, hogy Benya fog róla ejteni egy cikket, hiszen nagyon örült az előző rész sikerének. Nézzük, ez még az elsőnél is nagyobb siker lesz?

Este még jelentkezek egy frisssítéssel, Tapion Sama oldalának első születésnapjának alkalmából, addig is olvassatok Titkos Hatost az Allcomicson.

A hét borítója pedig a Vengeance of the Moon Knight 10. számáé, szerintem nagyon ütős lett.

Gondolkoztatok már azon, hogy milyen lenne egy szuperhősképregény jófiú(k) nélkül? Nos, ha igen, akkor itt a válasz: ilyen lenne, mint a Salvation Run. Ez egy 7 részes mini első része, amely egy nagyon érdekes alapötletet mutat be nekünk.

A világnak elege lett a gonoszokból, akik a DC Univerzumot igyekeznek folyton elpusztítani és a dicső szuperhősöknek folyton próbálnak keresztbe tenni. Mi lehet a megoldás? Talán az is lehetne, hogy összeszedni két csapatba a jókat és a rosszakat, de mindet, aztán egymásnak ereszteni őket. Egy ilyen hatalmas csata se lenne rossz, viszont ez azért nem jó ötlet, mert úgyis döntetlen lenne, hiszen ha legyőznék az összes gonoszt, akkor normálisan azután nem jelenhetnének meg egy képregényben sem. Az alkotóknak viszont sokkal jobb ötletük volt: összeszedni az összes rosszfiút, és átteleportálni őket egy másik bolygóra, ahol elméletileg egyedül vannak, és ott azt csinálnak amit akarnak, magukra vannak utalva. Ez azonban nem is olyan könnyű, hiszen nincsenek egyedül antihőseink ebben az elhagyatottnak tűnő bolygón, így sokszor az életükért küzdenek. Hogy idézzek a füzetből:

"Welcome to hell world, boys and girls. The bad news is it's a deadly place. But the good news is no one's likely to have to stay long."

Amúgy a főgonoszok között ott van Joker, Lex Luthor, Gyilkos Krok, és még sokan mások, akiket én nemigazán ismerek, de tényleg rengetegen vannak, higyjétek el nekem.

Ez az alapötlet nekem nagyon tetszik, és kíváncsi vagyok a folytatásban mik fognak történni. A rajzok nekem nagyon bejönnek, és a hangulat is rendben van. Érdekes egy olyan történet, amiben csak gonoszok vannak, és rajtuk kívül csak a bolygón levő lények tartózkodnak ott, akik ellen kell küzdeniük a főgonoszainknak.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ha még nem mondtam volna, angolul olvastam, akit érdekel, nézzen utána a LongBoxon, lehet fent van ott is, én máshonnan szedtem. Ha viszont valakinek kell, és nem találja, szóljon, mert elküldöm neki. Tudok valakit, aki már nagyon várta a mai frissítést, remélem nem okoztam neki sem, és másnak sem csalódást, hiszen egy nagyon jól induló sztorit mutattam be Nektek. Ezzel kicsit teljesítettem a nép akaratát, hiszen a szavazás részeredménye szerint a Marvel/DC hősök vannak az érdeklődés középpontjában. Szavazzatok továbbra is, lássam mi érdekel titeket inkább. További szép estét, sziasztok.

Ma egy olyan képregényt mutatok be nektek, amit talán kevesen ismertek. A Cross Fire, vagy magyarul Kereszttűz egy kalandos, izgalmas történet első része, melyben szerepet kap a kincskeresés, egy olasz titkosügynök, és az egyház is többek között. A történetet olvasva sokszor eszembe jutott a Da Vinci kód, hiszen ez is hasonló történet. Nézzük csak: a főszereplők egy titokzatos ereklye után kutatnak bejárva a világot, majd erről az ereklyéről kiderül, hogy vallási szempontból is igen fontos lenne. Nem ismerős? Dehogynem, hiszen pár éve Tom Hanks hasonló kalandokban vett részt.

De ez nem azt jelenti, hogy ez a képregény nem jó. Sőt, mivel nem pont a DaVinci kód sztoriját dolgozza fel, így érdekes is lehet a műfaj kedvelőinek.,én pedig kedvelem az ilyen ereklyekeresős, kalandos sztorikat.

A történetet már nagyon dióhéjban felvázoltam az előbbi párhuzammal, de kicsit jobban belemászok a cselekményszálba, hogy lássátok, miről is van szó. Tehát, van ez az ereklye, amiről az elején még nem tudjuk, hogy mi is pontosan, csak a létezését sejtjük. Két ügynök kutat az ereklye után, és valamit találnak is, ám üldözőbe veszik őket, és egyikőjük meghal. A másik ügynök, aki történetesen a borítón látható fiatal hölgyemény tovább kutatna az ügyben, és egy pap segít neki ebben. Először is odarendeli Szicíliából egy haverjától a legjobb ügynököt, aki az Angelo névre hallgat, és ő a másik szereplő a borítón. Angelo lesz a nő testőre, csak annyi a dolga, hogy vigyázzon a hősnőnkre. Ezek után pedig kezdetét veszi a kaland, amely során kiderül, hogy mi is az az ereklye valójában, én ezt nem árulom el nektek, lepődjetek meg ti is, csupán annyit mondok, hogy nem a Szent Grál, amiről kiderül, hogy nem is kehely.

A legnyagyobb arc az egész képregényben Angelo, aki igazi nőcsábász hírében áll, és ezt a tehetségét kamatoztatná is az ügynöknőnkel szemben, ám nem talál partnerre az ilyesmiben, ezzel teremtve pár humoros helyzetet a képregényben. Amúgy vannak benne jó poénok, de csak annyi, amennyi kell, hogy ne menjen át humorizálásba az egész, de mégis legyen pár viccesebb pillanat. Mint amikor a komolyabb filmekbe beraknak pár poént, csak felüdülésképp, hogy oldódjon a feszültség. Ezek itt nagyon el vannak találva, külön jó pont értük. A rajzok pedig elég rajzfilmszerűek, de nincs velük baj, a színvilág szuper, nem lehet rá nagyon rossz szavunk.

A képregényt amúgy a CO-MIX oldalon találjátok meg talgaby honosításában. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen Da Vinci kód szerű történeteket. Mellesleg nem fejeződött be a történet, hanem van még folytatása, de ez egyelőre nem került ki az oldalra, tehát várakozunk. De addig is megéri elolvasni ezt az első részt, szerintem nagyon jó. Ja, és sehol nem találtam meg, hogy melyik kiadótól származik, ezért nem tettem be egyik kategóriába sem.

Genzo:

Bár ezt a frissítést találóbb lenne este kirakni, hogy kapjatok esti mesét, én inkább még így, délután prezentálom nektek Benya újabb cikkét. A választása egy Grimm mesére esett, de hogy ez mit takar valójában, arról beszéljen inkább ő.

Benya11:

A Zenescope Entertainment 2005 júniusában indította útjára Grimm Tündérmesék (Grimm Fairy Tales) címmel legújabb sorozatát. Jelenleg külföldön a 48. számnál tartanak, és folyamatosan jönnek az új részek. Mint az a képregény nevéből is sejthető, ez a széria a régi Grimm-mesék újramesélésére specializálódott, természetesen kicsit modernebb feldolgozásban. Minden füzet egy különálló történetet mesél el, szóval mindegy hogy milyen sorrendben olvassa az ember, de én szeretek mindent az elejéről kezdeni, így ezt a sorozatot is.

A borítórajz után lehet, hogy rossz hír, hogy a füzetet belül már nem ugyanaz a művész rajzolta. Amúgy ehhez a füzethez összesen 4 féle borítót készítettek, és mindegyik nagyon jól néz ki. De a történet rajzaira sem lehet panaszkodni, Joseph Dodd egyszerű, ám annál érdekesebb, változatosabb rajzai jól illusztrálják ezt a mesét. A sztoriért Joe Tyler, és Ralph Tedesco a felelős. Ezúttal a színezőt, Lisa Lubera-t is érdemes megemlíteni, aki Piroska napsütötte otthona, és a sötét, borongós erdő között kellő kontrasztot biztosít a feltűnően eltérő színárnyalataival.

Történetünk egy lány lakásán veszi kezdetét, aki miután visszautasítja a fiúja közeledését, egy kis veszekedés után sírva rohan fel a szobájába. Gondolataiba mélyedve talál egy könyvet, ami a klasszikus Piroska és a farkas mesét tartalmazza, és eszébe jut, hogy ezt kiskora óta nem olvasta. Így hát belekezd az olvasásba, és megismerhetjük a régi Grimm mese felújított változatát. Ebből a változatból többek között kiderül az is, hogy a kis ártatlan Piroska nem volt olyan ártatlan, amikor a nagymamájához indult, aki majd elolvassa a képregényt, azt tudni fogja miről beszélek. A történet körülbelül akkor indul be, amikor Piroska elindul a nagymamájához, és a sötét erdő bizony sok veszélyt rejt. Könnyen felmerülhet a kérdés az olvasóban: a nagymama ezúttal is lakoma lesz? Ismét pórul jár a farkas? Ezen két kérdésre, és még sok más érdekes dologra megtaláljátok a választ a HálóZsákon!

Annyit még hozzátennék, hogy a mesében Piroska ugyanúgy néz ki, mint az a lány, aki a mesét olvassa. És miután a történet véget ér, egy kis csattanóval zárul le a sorozat első száma.

Genzo:

Köszönet Benyának a cikkért. A borító valóban jól néz ki, és a képregényt is minden bizonnyal el fogom olvasni, amint lesz újra HálóZsák, tudniillik épp szerverproblémákkal küzdenek, de rajta vannak az ügyön, hogy mielőbb újra elérhető legyen az oldal. Mellesleg erről a képregényről nekem a PiROSSZka című animációs film ugrott be, ami enyhén szólva is egyszernézős darab volt, aztán mindenki elfelejtette még abban az évben, amelyikben megjelent(2005 ha jól emlékszem). Benya szavaiból az jön le, hogy ez jobb, mint az animációs film, és természetesen semmi köze nincs egymáshoz a két dolognak, csak mind a kettő egy alternatív Piroska-sztori. Ezek szerint a képregény jobb, ajánlom tehát mindenkinek, akit érdekel, hogy miután lesz újra Hzs, olvassa el. További szép napot, sziasztok, aztán vigyázzatok az erdőkkel meg a farkasokkal.

Ma már Amondin bemutatott nektek egy Csodálatos Pókember sztorit, de úgy gondoltam én is jelentkezek valamivel. Ez a valami pedig nem más, mint a Conan első füzete. Mielőtt tévedésekbe esne valaki, elmondom, hogy amit a múltkor bemutattam, az a Conan 00. száma volt, és ez a következő.

Az előző számban megismertük a legendát, most pedig megtestesül előttünk. Conant már a képregény elején harcoláson kapjuk, amint megment egy fiatal aesir nőt. Az aesir népet ez annyira lenyűgözi, hogy arra kérik a harcost, maradjon velük egy ideig, segítse ki őket a vanírok ellen vívott háborúban. Közben Conan elmeséli az úti célját: egy olyan földre szeretne eljutni, amiről a nagyapja mesélt neki, ám még ő sem látta soha. Ez az örök nyár földje, teli csodákkal és boldogsággal. Harcosunk az aesirek kérésére félbeszakítja útját, hogy részt vegyen a háborúban. Azonban maga a harc még csak most kezdődik, a kimenetele a további számokban fog folytatódni.

Be kell vallanom őszintén, hogy nem láttam a régi Conan filmet Arnolddal, így a tudásom ilyen téren nem sok, és nem is nagyon tervezem megnézni a filmet. De ez a képregény tetszik nekem,így két füzet után bejövős, aztán meglátjuk a későbbiekben mi lesz. A következő szám biztos nagyon jó lesz, hiszen ha jól sejtem, a most kezdetét vevő háború a 2. számban fog folytatódni és talám zárulni is. A képregény az Allcomicson található, oda tessék menni érte.

A rajzok elég egyediek, pontosabban nem megszokottak. Festményszerű képekkel van itt dolgunk, lehet, hogy ezek tényleg festmények, mint a Kingdom Come esetében. De szerintem jók, hangulatteremtés céljából is első osztályúak.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, ha igen, akkor mondtam, hol találjátok. És örülök, hogy már csordogálnak a szavazatok, csak így tovább, szavazzatok bátran, hiszen arról van szó, hogy ki milyen képregényekről olvasna itt, én pedig igyekszek majd mindenkinek a kedvébe járni, de azért kíváncsi vagyok, mely képregényeknek van nagyobb olvasótáboruk itt a blogon. Szóval szavazzatok, és olvassatok Conant, meg amihez kedvetek van, további szép estét, holnap ismét jelentkezem valamivel, sziasztok.

Genzo:

Amondin ma egy olyan képregénnyel kedveskedik nektek, ami valamiben különbözik az eddig bemutatott képregények nagy részétől. Hogy miben, azt elmondja nektek ő maga.

Amondin:

Nos, most a szokástól eltérően egy olyan képregényt mutatok be nektek, amit már egyszer kiadtak Magyarországon még 2007 Júliusában.
A történet, amit most be akarok mutatni nektek az Amerikai kiadás szerint: Ultimate Spider-Man 66-67, Magyar kiadás szerint meg Csodálatos Pókember 51.
Azért van egy kicsit máshogy a számozás, mert Magyarországon a Semic 2007-ben úgy adta ki a Pókember füzeteket, hogy egy füzetbe három füzetet raktak. Szerintem nagyon jó volt úgy, azóta visszvették ezt kettő füzetre, de szerintem még így is jó.
Na, de hogy a lényegre térjek ez egy könnyed vicces történet. Ez közvetlenül azután játszódik, hogy Peter-t egy igen nagy katasztrófa érte, ennél fogva nem igazán van humoros kedvében.
Ennek a történetnek két főszereplője van: Pókember, és Rozsomák. Mind ismerjük őket, és tudjuk, hogy sok dologban nem értenek egyet. És most képzeljük el, hogy egy gyönyörű tavaszi reggelen hirtelen egymás testében ébrednek fel. Nos gondolom, nem kell mondanom, hogy mennyire meglepődtek mindketten, főleg Peter, aki az otthona ágya helyett, egy koszos szállodában ébred fel, egy mutáns testében. Na igen nem az a dolog, amire világéletében áhítozott.
Mint tudjuk Rozsomáknak öngyógyító ereje van, és Peter ennek megfelelően „vigyáz” Rozsomák testére. Tényleg vigyázott rá, végül is csak meglepettségében átvágta a jobb karján lévő karmokkal a bal karját, véletlenül levágta az egyik ujját, kapott egy golyót a fejébe, ja és egy autót az arcába.
Rozsomáknak sem volt rózsásabb a helyzete, ugyanis bizonyos okok miatt végig kellett ülnie egy teljes 45 perces órát Peter gimnáziumában. Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Mindenki el tudja képzelni, hogy Rozsomák mennyire élvezte az órát.
Na de lényeg a lényeg a végére megoldódik a helyzet, és visszakapják a saját testüket, de hogy ezt hogyan csinálják az legyen mindenkinek meglepetés.
Mit említettem ez egy humoros történet, így ezt úgy is kell kezelni. Nem történik benne semmi világmegváltó dolog, gonosz is csak egy tűnik fel, akit nem valami nehéz legyőzni, de szerintem nagyon szórakoztató. Nagyon jókat nevetni a két főszereplő párbeszédein. (főleg akkor miközben egy gonosz áll előttük, és ők elkezdik egymást kioktatni)

A rajzokat Mark Bagley csinálta, aki szerintem az egyik legjobb rajzoló a világon. Szóval igen élethűek a rajzok.
Mint említetem ezt a képregényt Magyarországon kiadták, ennél fogva egy honosító oldalon sincsen fönt. Azt, hogy még valamelyik újságárusnál meg lehet-e találni azt nem tudom, de szerintem biztosan meg lehet még rendelni a Semic kiadótól. Vagy megkereshetitek, és letölthetitek angolul. A nyelvezete nem olyan vészes. Én csak a magyar változatot ismerem, és abból kiindulva nem lehet olyan nehéz a nyelvezete. Meg szerintem Peter, és Logan párbeszédeinek a fele adja magát.
És akkor visszaadom a szót az oldal tulajdonosának.

Genzo:

Got it. Köszönöm Amondinnak a cikket. Annyira felkeltette az érdeklődésem amit írt, hogy elolvastam jobbhíján az angol verziót és nagyon tetszett, én is csak ajánlani tudom. A fenti képet én dobtam össze, nagyban ITT nézhető meg.

És még valami: kint van az új szavazás, amelyben arra vagyok kíváncsi, hogy milyen képregényekről írjak gyakrabban cikket. Megkérnék mindenkit, hogy használja a szavazórendszert, egy kattintás az egész. Kösz szépen, és további szép napot, sziasztok.

Kicsit megkésett a mai frissítés különböző okok miatt, a tegnapi pedig más okok miatt el is maradt, de végre jelentkezem nektek valamivel, mégpedig egy eddig számomra is ismeretlen képregénnyel, melynek címe: Újhullám.

A képregény az Allcomicson található meg, a születésnapi képregénylavina részecskéje. A főszerepben egy szuperhősökből álló csapat látható, ők képviselnék az újhullámot. Mielőtt félreértések adódnának, elmondom, hogy tiszta poén a cucc, egy percre sem szabad komolyan venni ezt a bandát, ígyhát ne számítson senki olyan hőstettekre, mint pl Amerika Kapitány vagy a Fantasztikus Négyes esetében. Itt a főellenség egy óriás gyíkszerű valami, aminek meg is kapjuk az eredettörténetét, és a célját is. A sztorija röviden annyi, hogy az anyja egy ribi gyík volt, aki sokat játszott dorongra hasonlító nukleáris hulladékokkal, és kilenc hónap múlva megszületett ez a lény, akinek egyetlen célja van itt a Földön: szeretne egy jót kuffantani, és ezzel csak az a gond, hogy ehhez neki nincs semmiféle eszköze. Ebből már látszik, milyen elborult az egész képregény, de nekem pont ezért jön be. Szóval ettől a lénytől kell megmenteni a világot, nehogymár valakit véletlenül meglőjön, ha értitek, mire gondolok. Nem, nem fegyverrel való lövöldözésről beszélek, hanem a b(CENSORED)ról. Plusz megismerkedünk egy terroristaelhárító osztaggal, akiknek H.A.R.A.G. a nevük, és a főnökükre illik a csapatnév. Ez, mivel első rész, nagyjából annyiról szól, hogy megismerjük kb a szereplőket, meg tisztázzuk a stílust, ami itt nagyon pihentagyú. De mindenkinek ajánlom, aki szereti az ilyesmit, mert az jót fog szórakozni. Akik nem mosolyodtak el a titokzatos lény célján, azok ne nagyon olvassák el a képregényt, de akik bírják az ilyen elmebajt, azoknak hajrá.

A rajzok nem rosszak, pontosabban nem lehet rájuk rosszat mondani, de azért az egekig se kell őket dícsérni, átlagosak, de azért szépek. Az író amúgy Warren Ellis, a rajzoló pedig Stuart Immonen volt, gondoltam megemlítem, hátha ez mond valakinek valamit.

Én nagyon jól szórakoztam ezen a képregényen, ezúton köszönöm meg azoknak, akik megismertették velem, vagyis az Allcomics honosítóinak, akik felelősek ezért. Én pedig továbbadom a cuccot, megismertetem veletek, hátha páran elolvassák a cikkem hatására, remélem felkeltettem pár darab érdeklődést.

És akkor a többi dolog, amivel még el vagyok maradva:

A hét borítóját ma cseréltem ki, tegnap még arra se sok időm volt, de ma itt van, mégpedig az Army of Two 5. számának borítója.

És akkor a szavazást is hivatalosan lezárom, eltelt kb egy hónap, és bár az eredményt mindenki szabadon láthatta, azért elemezzük ki egy kicsit. Tehát a kérdésem az volt, hogy mennyire tetszik nektek az oldal, és a következő arányban jöttek a válaszok:

Nagyon tetszik: 12 (52,17%)

Tetszik: 7 (30,43%)

Ok, elmegy: 3 (13,04%)

Egyáltalán nem tetszik: 1 (4,35%)

Szavazatok száma: 23

Nos, én nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, örülök, hogy a többségnek nagyon tetszik, és a többi pozitív véleményhez is érkeztek szavazatok. Egyetlen ember az, akinek egyáltalán nem tetszik a blog, gondolom ő egyszer felnézett, nem azt kapta amit várt, csalódott a lelkem, nyomott egy "nem tetszik"-et, elment és többet erre se néz. Ezzel sincs semmi baj, nem lehet az, hogy valami mindenkinek tetszedjen, többségben vannak azok, akiknek tetszik, ez a fő. Hamarosan egy új szavazás lesz kitéve, más témában, amit még egyelőre nem tudok, hogy mi lesz. Arra is egy hónapotok lesz nagyjából, hogy szavazzatok, aztán jön egy ilyen lezárás. Nem maradt más hátra, mint, hogy megköszönjem azoknak akik szavaztak, és örülök, hogy tetszik nektek amit csinálok, látogassatok el máskor is. Sziasztok.

Ez a cikk már egy ideje be volt tervezve, annyi kellett már csak, hogy befejeződjön a HálóZsákon ez a hat részes történet. Ez azonban ma megtörtént, ígyhát jöhet az írás.

A Gears of War képregénysorozat eddig 12 kötetnél tart, ebből az első hat egy történetet foglal magába, melynek a címe: Verem. Ez a hat füzet található meg eddig magyarul, de rermélhetőleg jön a többi is, hiszen baromi jó. Az első füzetet már bemutattam, amit mondjuk azóta sajnálok kicsit, jobb lett volna egybe az egészet, de ez már így marad. Szóval, olvassátok el az első rész kritikáját is ez után, vagy előtt, bár én itt igyekszem összefoglalni a sztorit, az első rész kritikája legyen amolyan előzetes.

A történet egy csapat katonáról szól, akik a poklok poklát élik meg egy háborúban, amit a sáskák ellen vívnak. Na nem a szokványos sáskákról van szó, hanem egy rakás iszonyatronda lényről, egyikőjük látszik a fenti képen is. De vannak ezeknél nagyobb állatok is, majd meglátjátok, ha elolvassátok a képregényt.

Szóval ez a maroknyi csapat rendületlenül harcol a sáskák ellen. Miután megtalálják egy elveszettnek hitt társukat (ez történik kb az első kötetben), Montevadoba, egy városba indulnak, ami az emberiség talán utolsó bástyája. Útjuk közben egy másik városba is elérnek, ahol szintén élnek kirekesztettek. Ennek a városnak elég elcseszett neve van, Elcseszett. Itt találnak egy kislányt, aki a szüleit keresi. egyikőjük megsajnálja, és úgy döntenek, magukkal viszik, hiszen Elcseszettet folyton támadják a sáskák, nem kislányoknak való hely. A Montevadoba vezető út hosszú, és nem kicsit veszélyes, folyton a Fogaskerekek útját állja valami. A csapattagok nem veszthetik el a józan eszüket, hiszen tudják, akkor ők is elvesztek. Fájdalmas utazásban van részük, folyton előtörnek az emlékeik a gyerekkorukról, a családjuk haláláról, és azon gondolkoznak, vajon rájuk mi vár Montevadoban, túlélik-e ezt a szörnyű háborút, van-e kiút a pokolból. Ezekre a kérdésekre ti is választ kaptok a HálóZsákon, megéri elolvasni ezt a képregényt, szerintem hihetetlenül jó.

Ami nagyon dob az élményen, az a grafika. Valami csodálatos képi világ jellemzi a képregényt, leköti az embert, még az ótvar sáskák is szépek, ha a rajzokat tekintjük, nem a rusnya képüket. Ami még fontos, hogy erősen rated R mókáról van szó, van pár cifrább beszólás, illetve a véres jelenetekből sincs hiány, erre készüljön fel mindenki, de nyugalom, azért nem olyan durva.

Ami megfogott még az egészben, az az, hogy a szereplők nem csupán kőkemény oldalukat mutatják, hanem képet kapunk a belső konfliktusaikról is, illetve a fájdalmas múltjukról, vagy a betegségről, amiben egyikőjük szenved. Vagyis itt nem csak akció van, hanem egy  kis drámát is belekevertek az alkotók, de csak egy egészséges adagot, hogy megtudjuk a harco okát, ne csak üresfejű lövöldözés legyen. De persze az akciórajongók is megtalálják a kedvükre való jeleneteket, van belőlük rendesen.

REmélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, őszintén szólva, nekem az egyik legkedvencebb képregényem a HálóZsákon, ha nem a legkedvencebb, ezért is vártam már nagyon a történet lezárását, ami ma megérkezett, most pedig a további füzeteket várom. Nézzetek hát el a HálóZsákra, olvassátok el ezt a nagyszerű képregényt. Aztán már lassan várhatóak lesznek tőlem a kárpótló cikkek, az a három nagyobb írás, amiről már beszéltem. Az érettségin túlvagyok, úgyhogy ezeknek is látok neki lassan, coming soon állapotban vannak. De addig is további kellemes hétvégét, sziasztok, a fenti képet pedig IDE KATTINTVA tölthetitek le, ha tetszik nektek.

Történnek kisebb-nagyobb kihagyások az oldalon, de ezek hamarosan meg fognak szűnni, és most három nagyobb cikket tervezek, mint egyfajta visszatérés, vagy érettségi utáni korszak kezdetét megnyitó írás, lévén, hogy azon már túlestem, már csak az eredményeket várom. Az, hogy melyik három nagyobb történetet mutatom be nektek, egyelőre legyen meglepetés, majd észre fogjátok venni, ha kikerül.

De addig jönnek az ilyen rövidebb történetek, azért ezek is többek a semminél. A mai választásom az Action Comics 844. számára esett. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy nagyon belecsaptam a lecsóba, hogy egyből a 844-el kezdem, megnyugtatok mindenkit: ez egy ötrészes történet első része. A főszerepben Superman látható, ahogy ez a borítóból is látszik, a címből már nem annyira jön le. Azért olvasok most Supermant főleg, mert nagyon nekiestem a Smallville sorozatnak, egyszerűen imádom, egyelőre a második évad elején tartok, és képregények terén is ebbe az irányba terjed mostanában az érdeklődésem.

Akkor pár szót erről a történetről. Superman/Clark Kent mindennapi életét éli, a Daily Planetnél dolgozik. Épp a főnökével beszélget, amikor valami veszély bekövetkeztét érzi. Ez a veszély pedig az égből érkezik. Valami nagy sebességgel tart a Föld felé. Olyan, mint egy meteor, de mégsem az. Superman odasiet, és ismét megmenti a világot, a történetünk azonban nem itt ér véget, hanem épp ellenkezőleg, most kezdődik. Ugyanis ami majdnem a Földbe csapódott, egy űrhajó, olyan mint a Clarké volt. És ráadásul nem is üres természetesen, hanem van utasa is, egy kisfiú. Superman kideríti, hogy a fiú a Kripton bolygóról származik, mivel kriptoniul beszél. Nem tudja a nevét, nem tudja azt sem, honnan származik, csak azt tudja, hogy nem közénk, mindennapi emberek közé tartozik. Supermanben felmerül annak a gondolata, hogy talán van még élet a bolygóján, vagyis vannak még akik életben maradtak a Kriptonon. Szárnyai alá veszi a fiút, nem engedi, hogy világszenzáció legyen belőle, félti ettől a gyereket. El akarja vinni a legbiztonságosabb helyre amit ismer, és ezt kitaláljátok szerintem, melyik. Hagyok időt......Aki a Kent farmra gondolt, annak pacsi. Igen, oda viszi a fiút, ahol ő nevelkedett, ennek biztos lesz jelentősége a későbbiekben. És itt ér véget az első rész, a többi már a folytatásokból derül ki.

Ez egy ötrészes történet, amiből már kettőt megtaláltok az Allcomicson, ami nem mellesleg most ünnepli második születésnapját. Mármint az Allcomics, nem a képregény. Talán ezen cikk hatására kedvet kapnak a készítők, és befejezik a történetet, de amíg ezen melóznak, addig még van egy rész fent ebből a remek történetből. Nekem nagyon megtetszett ez a képregény, őszintén remélem, hogy elkészül a többi része is. Mind a rajzok, mind a történet szuper, vagy inkább Super.

És ha már mondtam, hogy az Allcomics születésnapját ünnepeli, elmondom, hogy ennek alkalmából hatalmas képregényözönt zúditanak az olvasótábor nyakába, érdemes tehát ezen a héten arranézni, és természetesen utána is.

Más bejelentenivalóim következnek: A NewGen képregényes oldalon, ahonnan már pár képregényt mutattunk be benyával főleg, kikerült a blogom linkje a linkek közé. Ezúton köszönöm meg nekik, illetve azzal, hogy továbbra is várhatók Genes képregényekről írások itt.

És az utolsó dolog az lenne, hogy megújult Sámson Doki oldala. Teljesen új helyre költözött, ez egy új külsőt is eredményezett, ami sokkal szebb, mint az előző. A képregények is kikerültek, szóval oda is lehet menni olvasni, a linket megtaláljátok a szokott helyen, kicseréltem az újra.

Vissza a képregényhez, remélem felkeltettem pár érdeklődést. És még arra hjvom fel az olvasótáborom figyelmét, hogy aki még nem szavazott, az tegye meg, hétfő este zárom le a szavazást, az aznapi cikk végén közlöm hivatalosan az eredményt. Ennyit akartam mára, további kellemes hétvégét, sziasztok.

Genzo:

Ma sem általam írt cikk kerül bemutatásra, hanem Amondin jelentkezik egy írással. Választása egy Ezüst Utazó képregényre esett, olvassátok el, mit jrt róla Amondin barátunk, aztán pedig nyomás a Chronopolisra elolvasni magát a képregényt is.

Amondin:

Ezúttal egy kozmikus történetet mutatok be nektek, aminek a főszereplője Ezüst Utazó.
Ez a történet csak egy részes, de 48 oldal, tehát azért annyira nem rövid.
A történetünk úgy kezdődik, hogy Galactus magához szólítja egykori hírnökét, és egy feladatot bízz rá. Egy üstökös szeli át az űrt abban a pillanatban míg ők beszélgetnek, és ez az üstökös Galactus szerint nagy veszélyeket hordozz magában. Ez az üstökös ugyanis egy mára már kihalt fajnak volt az otthona, és ennek a fajnak volt egy Végső Forrás nevezetű ereklyéje, ami kifogyhatatlan energiát volt képes tárolni. És ez az ereklye túlságosan is veszélyes lehet, ha rossz kezekbe kerülne. Galactus szerint egyedül nála lenne biztonságban ez az ereklye, így elküldi egykori hírnökét, hogy szerezze meg ezt az ereklyét, mielőtt még más szerezné meg.
Az utazó vonakodva bár, de eleget tesz egykori gazdája kérésének, és útnak indul, hogy megtalálja az üstököst, és az ereklyét.
De nem Galactus volt az egyetlen, akinek feltűnt az üstökös. A kree-k, és a skrull-k is útnak indulnak, hogy megszerezzék az ereklyét, és nem utolsó sorban van még valaki, aki nagyon áhítozik az ereklye, és a hatalma után. Ez a valaki azonban nem mer személyesen az ereklye után menni, mert ezzel felhívná magára a figyelmet. Így egy Fehér Holló nevezetű zsoldost bérel fel, hogy hozza el neki az üstökösön élő faj hagyatékát.
Innentől kezdve, pedig megkezdődik a versenyfutás az ereklyéért, az Utazó, a skrull-k, a kree-k, és Fehér Holló között. Nagyjából egy időben érnek az üstököshöz, hogy felfedezzék a rajta élő, mára már kihalt faj titkát, és megszerezzék a Végső Forrást.
De az üstökösön lévő város nem is annyira kihalt, mint gondolták volna. És a Végső Forrás ereje sem olyan amilyennek elképzelték, ugyanis az üstökös még rejt magában egy-két titkot.

A rajzok szerintem jók (1996-os a képregény), csak néhány helyen kicsit kivehetetlen, hogy mi történik, de nem olyan vészes. Csak kicsit oda kell figyelni, és akkor rá lehet jönni, hogy mi is történt.
Ezt a képregényt honosítva megtaláljátok a Chronopolison.
És akkor innentől kezdve Genzo-é a szó.

Genzo:

Ha már enyém a szó, akkor arra használom, hogy megköszönjem a cikket Amondinnak, várom a továbbiakat. Amit még meg kell említenem, hogy a fenti kép most nem az én művem, hanem maga a cikk szerzője, Amondin dobta össze nektek. Az általa készített képet IDE kattintva tölthetitek le. De én is összeraktam egy képet, azt pedig az Elolvasom mögé rakom, akit érdekel, néze meg azt is.

Másik dolog még, hogy kicsikét módosult a linklista jobboldalt. A régi blogom linkjét lecseréltem egy másik oldalra, mivel a Genzo Univerzummal már nem igazán foglalkozok, az egy amolyan kezdő próbálkozás számba megy már. nem szüntettem meg, az utókornak ott vannak még a cikkek, de úgy gondoltam lecserélem. és, hogy mire? Nos, egy számomra nagyon kedves lány blogjának linkjére, amely bár nem képregényekkel foglalkozik, de megéri arranézni, az általa készített fotók végeláthatalan sora fog titeket ott várni. S, hogy miért tettem ki? Nos, megkért, hogy reklámozzam kicsit az oldalát, hogy legyenek látogatói neki is, én pedig nem tudtam ellenállni a kérésének, és jobb ötletem nem volt, mint hogy kitegyem ide a linket. Látogassátok tehát azt a blogot is, ha van kedvetek. Én pedig mára búcsúzom, legyetek jók.

Elolvasom »