Genzo:

Benya barátom újabb cikkel jelentkezik, ezzel kicsit könnyítve az én dolgomon, ami most nem egy rossz dolog. A választása a Rém rendes család című képregényre esett, amelyet a HálóZsákon találtok meg. én annyit fűznék hozzá, hogy a sorozatot egyszerűen imádom, viszont a képregényt még nem olvastam. De benya viszont igen, és meg is osztja veletek a véleményét, ami pedig így szól:

Benya11:

Bizonyára sokan ismerik már a Rém Rendes Család (Married with children) című tévésorozatot, amit hazánkban is sok ideig sugároztak, és még magyarországi változatot is forgattak belőle, bár utóbbi elég gyengére sikeredett, és hamar meg is bukott. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy ebből a sorozatból képregény is készült. 1990-ben a Comico névre hallgató kisebb képregénykiadó indított egy sorozatot, ami a 7. számmal meg is szűnt. Ezen kívül azonban még jelentek meg különféle Married with children egyrészesek és minisorzatok is, például a 2099, vagy a Kelly goes to college. Mindezekből egyetlen egy darab van honosítva, a Married with Children Special, amit a NOW Comics, egy szintén kisebb kiadó jelentetett meg 1992-ben.

A borítót látva bizonyára sokan nagy lendülettel fognak belevágni a képregény olvasásába, de aztán elképzelhető hogy nem lesz annyira nagy élmény. Egyrészt a történet, másrészt pedig a rajzok miatt. A sztori úgy indul, hogy Bud randira megy, és honnan máshonnan tudna csórni pénzt, mint a szunyókáló apjától. A Bud által kitalált pénzszerzési lehetőség sikerességén felbuzdulva Kelly is fellelkesül, ám őt már tettenéri a mindig résen lévő Al Bundy (értsd: felébred). Kelly menti a menthetőt és beköpi Bud-ot, de mivel Al sem most jött le a falvédőről, kitalál valamit a tolvajok (másnéven gyerekei) ellen.

Másnapra Al el is készíti a Bundy-tárca-védőt, amihez ha valaki hozzáér, rögtön felrobban. A biztos siker tudatában Bundy csaliként lefekszik a kanapéra, és rögtön mély álomba is merül. Azt viszont megjegyezném, hogy ha egy érintéstől felrobban az a valami, akkor attól, hogy ráfekszenek, pláne, de mindegy, vegyük úgy hogy nem is mondtam semmit. A gyerekeknek most nem, de Peg-nek, Al feleségének kell pénz, így Ő udvariasan felkelti férjét, hogy nincs-e egy kis pénze. Hát hogyne lenne, Al bele is nyúl a zsebébe, és... Ami ezután történik, azt mindenkinek a saját szemével kell látnia. Eközben már Kelly és Bud nincsenek otthon, egymást segítve elmentek párt keresni maguknak. Nem kis hazugságok árán Bud összejön egy pénzéhes csajjal, Kelly pedig utóbbi lány bátyjával jön össze, aki nem mellékesen egy független jelentkező az elnökségre.

A rajzokkal az a gondom, hogy Bud-ot és Kelly-t egyáltalán nem lehet megismerni, nem hasonlítanak a sorozatbeli énjükre, a két szülőt, Al-t és Peg-et viszont igen, szóval így fele-fele az arány. A rajzokat Tom Richmond követte el. Az időnként 1-2 jó poénnal fűszerezett, de általánosságban lapos és fárasztó poénokkal teli történetért pedig Ty Addams a felelős. Ezt a képregényt a HálóZsákon találjátok meg, egyszer érdemes elolvasni, egy próbát érdemes vele tenni.

Genzo:

Azt hiszem hallgatni fogok benyára, és egy próbát adok ennek a képregénynek. A borító tényleg telitalálat. Remélem kapok még cikkeket benyától, illetve mindenkitől aki szertene írni, szívesen fogadok írást. Aztán majd én is fogok jelentkezni valamikkel, de addig a kollégák tartják a frontot. További szép napot, jó olvasgatást, sziasztok.

Nos, a mai frissítésem sem valami hihetetlenül hosszú történetet tár elétek, de most ennyire futja tőlem, tegnap még ennyire sem futotta, de mint azt már mondtam itt sokszor, zsúfolt heteken kell most átesnem. Addig be kell érnetek az ilyen rövidebb cikkekkel.

A Transformers Reflektorfény sorozat újabb darabkáját mutatom be nektek, melynek középpontjában ismét egy olyan robot áll, akit ezelőtt egyáltalán nem ismertem. Egy Blörr nevű alakváltóról van szó. Róla annyit kell tudni, hogy nem tartozik egyik nagy csapathoz sem, ő csupán egy versenyző, akinek mindene a száguldás, és a versenyzés. Egy kicsit párhuzamot vonnék itt a Verdák című rajzfilm főszereplőjével, Lightning McQueen-el. Aki látta a Verdákat, az tudja, hogy McQueen élete is a száguldásból állt eleinte, aztán rájött, hogy bár az élet versenyekből áll, nem mindig a kupákért kell harcolni, hanem vannak más célok is az életben, más értékek is. Ebben a történetben is ilyesmivel állunk szembe, ugyanis hősünk sok megnyert verseny után úgy dönt, hogy beáll az Autobotokhoz, mert ők a jófiúk, szeretne közéjük tartozni. A beiileszkedés nem megy valami egyszerűen, ahogy azt már megszokhattuk az ilyen történeteknél, mindig vannak nézeteltérések az újoncok és a vezérek között. Jelen esetben a Blörr-Optimus viszonyra gondolok. Azonban a végén a történetnek jön egy narrációs rész Blörr előadásában, amiben megfogalmazza, hogy mi az ami számára nagyon fontos. És ezek a szavak a képekkel illusztálva teljesen más értelmet nyernek, meglátjátok ha elolvassátok a képregényt, szerintem már csak ezért és a gyönyörű rajzokért megéri, ez a vége tényleg nagyon ötletes lett, nekem nagyon tetszett.

A rajzok, mint már mondottam, elképesztően jók, a színvilág is bámulatos. A történet amilyen rövid, olyan szórakoztató, ajánlott elolvasni, nem vesz el sok időt az életedből. Bevallom, hogy én főleg ezért olvastam el ma, mert valamivel mégiscsak szerettem volna frissíteni az oldalt, de egy 12 kötetes sztorira nem volt időm.

Ajánlom ezt a képregényt mindazoknak, akik egy rövid, de kellemes szórakozásra vágynak, illetve akik szeretik a TF történeteket. Remélem ez a nyúlfarknyi cikk is elég volt ahhoz, hogy felkeltsem pár valaki érdeklődését. A képregény a HálóZsákon megtalálható. Ha már a HZsről van szó, el kell mondjam, hogy a napokban bekerültem a Csapatba, mint segítő, ez nekem sokat jelent.

Más nem maradt hátra, mint a hét borítójának kihirdetése: Wolverine Origins 28. Már tegnap is ez volt kint, de most lett hivatalosan bejelentve. További szép estét és jó olvasgatást, sziasztok.

Genzo:

Ma ismét Amondin mutat be nektek egy képregényt a kedvencei közül. Ha ma nekem nem szól, hogy tegyem ki a cikkét, kitudja mikor olvashattátok volna el. valójában péntekre (jún 25) volt tervezve, legalábbis Amondin megkért, hogy akkor tegyem ki. Viszont nekem holnap érettségi, egy-két hete már csak ez jár a fejemben, de majd túlleszek rajta. De jobb későn, mint soha alapon, itt van amondin cikke, íme.

Amondin:

Nos, ezen a jeles napon a kedvenc Bosszú Angyal képregényemet mutatom be nektek.
Nagy valószínűséggel soha nem lesz olyan képregény, amire azt mondhatom, hogy jobb, mint a Mindörökké.
Ez egy 12 részes történet, amit nagyon jól kigondoltak már az elejétől kezdve.
Ez a történet a Bosszú Angyalai vol 3 10-es számai környékén játszódhat.
A történetünk ott veszi kezdetét, hogy az angyalok elmennek a Holdra, hogy segítséget kérjenek a Legfőbb Intelligenciától, hogy mentse meg Rick Jones-t. Rick ugyanis nem sokkal a történet kezdete előtt elájult, és kómába esett. Az angyalok megállapították, hogy ez annak az erőnek köszönhető, aminek segítségével Rick véget vetett a Kree-Skrull háborúnak. Mivel ezt az erőt a Legfőbb Intelligencia ébresztette fel Rickben, így logikus, hogy ő tudd róla a legtöbbet.
Ezért kérték az angyalok az Intelligencia segítségét, aki hajlandó is nekik segíteni, de azt kéri az angyaloktól, hogy hagyják magára Rickkel. Végül az angyalok belegyeznek, és itt kezdődik el csak igazán a történet.
Egy csuklyás alak tűnik fel a színen, akivel az Intelligencia már többször is beszélt, míg fogoly volt, és a beszélgetésükből kiderül, hogy mindketten tudják, hogy mi fog történni hamarosan. Az Intelligencia elküldi a csuklyást, hogy szóljon annak, akinek szólnia kell, addig ő figyel Rick eszméletlen testére, bár tudja, hogy nem sokat tehet.
Nem is kell sokáig várnunk, ugyanis Immortus az idő ura felismeri a veszélyt Rick erejében, és elküldi Tempust, hogy ölje meg Ricket. Tempus természetesen engedelmeskedik, és azonnal Rick eszméletlen teste mellett terem, hogy végleg megölje. Ám ekkor megjelenik az, akire az Intelligencia célzott: Kang.
Kang bármennyire is meglepő azért jött, hogy megvédje Ricket, így szembeszáll Immortussal.
Kettejükről még azt illik tudni, hogy Kang, és Immortus egy és ugyanazon személy csak Immortus Kang egy jóval öregebb változata.
Szóval Kang szembeszáll Immortussal, aki töbszáz ellenfelet küld Kangra. A Hódítónak ugyan számtalan fegyvere van, de egymaga nem tudd legyőzni ennyi ellenfelet.
A csata hevében felébred Rick Jones is, és meglepődve látja, hogy Kang, Immortus, a Legfőbb Inteligencia, és egy tucat holttest van körülötte, de egy bosszúangyal sem.
Az Intelligencia ismét segít neki, hogy a benne lévő erőt használni tudja, és ennek az erőnek a segítségével kiragad az időből 7 Bosszú Angyalt. Igen jól hallottátok. Kiragadta őket az időből.
Ez, pedig azzal járt, hogy volt, aki a múltból, a jelenből, és volt, aki a jövőből érkezett.
De kik is ezek az angyalok? Nos, a múltból jövők:
Amerika kapitány: aki éppen szembesült azzal, hogy sokan inkább öngyilkosok lesznek, minthogy börtönbe menjenek, és ennek hatására lelkileg összetört.
Fullánk: éppen a házassága előttről ragadta ki Rick Jones, tehát ő az elmebajokkal küszködő Hank Pym.
Sólyomszem: A kree-skrull háború után lett kiragadva, amikor még Góliát volt, de már nem volt több szérumja, ami Góliáttá változtatta volna, így újra Sólyomszem próbált lenni, csak éppenséggel nem voltak trükkös nyilai.
A jelből jött Darázs, és Óriás. Igen először én is meglepődtem, hogy kettő Hank Pym van egy időben, de ez csak jobbá tette a történetet, mert ennek aztán még lettek következményei.
És természetesen a jövőből érkezők:
Csalogány: nos, ő valaha Mesterbűnöző volt, de aztán a Mennydörgőkként felvette a Csalogány nevet (ha pontosabban tudni akarjátok, hogy ki ő akkor ajánlom a Chronopolison a Mennydörgők című sorozat első számait.), és úgy tűnik, hogy a jövőben Bosszú Angyal is lett belőle. És a hetedik angyal nem más, mint:
Captain Marvel, vagyis a fia Genis-Vell.
Szóval ők heten lettek kiragadva az időből, és így első ránézésre nem éppen a legjobb választásnak tűnik (egy lelkileg összetört Amerika Kapitány, két Hank Pym, abból az egyik elmebajos, egy trükkös nyilak nélküli Sólyomszem, egy volt bűnöző, és egy legenda fia.) de a végén kiderül, hogy miért is ők lettek kiválasztva.
Na de ennyit a bemutatásról haladjon tovább a történet, mert akár hiszitek, akár nem ez eddig még csak az első füzet volt.
Az angyalok segítenek Kangnak legyőzni Immortus seregét, és Immortus ettől egy kis időre visszavonul. De nem örökre.
A Háború Immortussal több helyen, és időben folytatódik.
Az angyalok ugyanis nemcsak térben, de időben is fognak utazni, hol a múltba, és hol a jövőbe. Ennek segítségével nagyon sok mindenre, ami eddig nem volt világos az angyalok történelmében fény derül, főleg azután miután találkoznak az Űrfantomokkal.
Sok dolog történik még velük, köztük az is, hogy szembesülnek azzal, hogy Immortus miért is akarja megölni Ricket, és elhihetitek jó oka van rá. És bármennyire is meglepő eddig szinte minden, amit tett azért tette, hogy megóvja az Angyalokat, és az emberiséget.
A végét, pedig jobban ki sem találhatták volna.
Mint említettem ez szerintem a legjobb Bosszú Angyalai képregény, mert nagyon jól átgondolt, és ebben csak az találhatna valami hibát, aki mindenáron találni akar. Valamint az is nagyon tetszett, hogy nagyon részletesen bemutatja nekünk Kangot. Aki eddig nem tudott róla semmit annak garantálom, hogy ez után mindent fog róla tudni.
Hozzá kell tenni azonban, hogy bizonyos történetek ismerete nélkül nem nagyon fogjuk érteni. Feltétlenül szükséges a Kree-Skrull háborút( vol 1 89-97 a Hálózsákon) elolvasni előtte, valamint az sem árt ha a  vol 1 2, 8, és 10-es számokat is átolvassátok.
Ez a képregény 1999-es, és azt kell, hogy mondjam, a rajzok szebbek nem is lehetnének.
És akkor egy kis kitérő arra, hogy kiknek is köszönhetjük ezt a csodálatos képregényt:
Kurt Busiek, és Roger Stern voltak, aki megírták, a rajzokért Carlos Pacheco-t lehet dicsérni a honosításért, pedig Fareknek, Michonak, és Dórikának lehet köszönetet mondani.
És akkor, ha még nem jöttetek volna rá ez a képregény a Hálózsákon található teljes 276 oldalas egészében.

Genzo:

Köszönöm Amondinnak ezt a cikket. Ismét beletrafált egy olyan képregénybe, amiről már régen terveztem, hogy írok, de mindig csak a terv maradt. Igyhát nagyon jó, hogy írt róla más, lekerült ez a teher a vállamról. Szerintem tanult kollégám mindent elmondott, amit kellett, nekem annyi feladatom maradt hátra, hogy jó olvasgatást és szép hetet kívánjak. Sziasztok

Annak, hogy ma itt a blogon egy Deadpool képregény kerül bemutatásra, különleges oka van, mégpedig az, hogy a HálóZsákra felkerült a Deadpool - Games of Death című képregény, melynek magyar változatát én követtem el. Majdnem egy évem van abban az egy füzetben, ha onnan számoljuk, hogy elterveztem, hogy egyszer ezt a HálóZsákra szeretném megcsinálni. A második nekifutásom eredményét láthatjátok az oldalon. Hogy miről szól az a történet, azt már összefoglaltam itt is, az volt a blogom első bejegyzése. Igyhát meg kell ünnepelni valamiképp ezt a dolgot, és úgy gondoltam, hogy ez alkalomból a nagyszájú zsoldos egyik történetét ismertetem meg veletek.

Ez a háromrészes történet a Cruel Summer címet kapta. Azért írom az angol címet, mert angolul olvastam a képregényt is, tudtommal nincs honosítva sehol, de azt tudom, hogy hol van lefoglalva, tehát hol várható. Addig is eredeti nyelven elolvashatják azok, akiknek nincs igazán gondjuk az angollal.

És egy pár szó a sztoriról. Deadpool egy fura maskarába öltözött gazfickót kapcsol le épp, amikor az egyik rendőr munkát ajánl neki, mégpedig egy jól fizető munkát. Na, nem a rendőrségbe kell beálljon, pedig abból is lehetne sztorit csinálni szerintem. Itt arról van szó, hogy Wade (Deadpool civil neve Wade Wilson) meg kell ölje a világ 6 legveszélyesebb bűnözőjét, akikkel egyik börtön sem tud kezdeni semmit, a rendőrség pedg kevésnek bizonyul ellenük. Deadpoolnak azonban ez rutingyakorlatnak tűnik, elfogadja hát a munkát. Meg is kezdődik a vadászat, azonban bejönnek a bonyodalmak. Az egyik, hogy rendőr feleségét megöli egy rejtélyes idegen. Arról a rendőrről van szó, aki felbérelte Deadpoolt. Valamelyik rosszfiú volt a hatból? Honnan tudnak Deadpool felférlőjének kilétéről? Egyáltalán, honnan tudnak Deadpoolról? Vagy nem is közülük volt valaki? Mindenre fény derül ebben a háromfüzetben, amely a Deadpool v3-as sorozatának 46-48 köteteit foglalja magába.

A rajzok mondjuk úgy, hogy elmennek, a színek úgyszintén. Lévén, hogy egy 1997-es sorozat egyik darabjáról van szó, ez teljesen érthető, hogy nincs olyan szintű grafikája,mint egy új képregénynek. Plusz még az is rátesz egy lapáttal, hogy a szken minősége sem a legjobb amiből én olvastam, ez csak ront a képen. De ettől még nagyon élvezhető történet, rengeteg humorral és akcióval, ahogy azt már megszokhattuk a kedvenc zsoldosunktól. És ezesetben a fordulatok sem hiányoznak.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a Vörös Viccmester történeteit, illete akik jobb angolosok. Akik viszont magyarul olvasnának egy szuper Deadpool történetet, azok pedig nézzenek be a HálóZsákra elolvasni az imént említett Games of Deathet.A fenti kép ismét saját készítésű, de a gyorsabb betöltés érdekében nem úgy tudjátok letölteni, ha rákattintatok, hanem ha IDE klikeltek egyet, és ez szerintem ezek után így lesz, mert elég lassú lett az oldal a sok linkelt képtől, remélem nem zavar titeket. További kellemes hétvégét, sziasztok.

Végre odajutottam, hogy frissítsem az oldalt. Tudom, hogy volt egy nap kihagyás, tegnap nem sikerült kitegyek semmit, de ígérem jön majd a kárpótlás, miután túlvagyok az érettségin, ami most konkrétan minden energiámat elszívja. De inkább nézzük, mivel készültem nektek mára.

Megtorló barátunk már noiros formában tiszteletét tette itt a blogon, de most megmutatja a megszokott arcát is. Bár ez a történet nem épp olyan, hogy Frank egymaga lezúz 50 rosszarcot, és annyi. A történet a Ne dőlj be New York Citynek címet kapta, és ezt magyarázzák el nekünk részletesen, hogy miért ne dőljünk be. Frank monológján keresztül kapunk képet New York új - és valódi arcáról. New York igazából nem olyan mesés, mint ahogy azt mondják. A gonoszság ott rejtőzik benne, a bankigazgatóban, aki elviszi a fedélt a fejed felől, a sebészben, aki közli, hogy a feleséged meghalt ésígytovább, tudjuk meg Franktől. Igazából itt megismerjük a gyilkológép belső démonait, amik a bosszúéllésra kényszerítik őt. Szavaiban mély csalódottság figyelhető meg, csalódott mindenben ami körül veszi. Eközben egy gyilkos után keres hősünk, aki kitudja hány gyilkosság után még mindig szabadlábon van. A fickó teljesen zakkant, nem tudja mit tesz, csak úgy öli lefele az embereket, akik nem ártottak neki semmit, csak épp arra jártak amerre ő. Az ő drámai történetét is megismerjük ebben a füzetben. Igazából ebben a képregényben nem az akción és a brutalitáson van a hangsúly, inkább elgondolkodtató történettel állunk szembe, melynek lezárását nem mondom el, tessék elolvasni.

A rajzok szerintem egész jók, nemigazán tudnék a grafikára rosszat mondani, ez a borító pedig kifejezetten tetszik.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik egy kicsit komolyabb történetet szeretnének olvasni. Nekem nagyon tetszett ez a történet, néha kellenek ilyen komolyabb hangvételű darabok is. A képregényt megtaláljátok a HálóZsákon, egy füzet az egész, megéri elolvasni. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény irányt. És bocs a fura stílusért, ez az érettségire készülés hatása, szerintem most egy focimecss véleményezésénél is a cselekményszerkezetet, és a narrációs eljárásokat firtatnám. Nem maradt más hátra, minthogy jó olvasgatást, és szép estét kívánjak. Sziasztok.

Genzo:

Ma ismét benya örvendeztet meg titeket egy képregénnyel, melynek főhősével még nemigazán találkozhattatok itt a blogon, és ha benya nem ír róla most, akkor még lehet egy ideig nem is találkoztatok volna vele itt, mivel nem olvastam még képregényt vele, és igazán a terveim között sem szerepelt. De ezért jók a vendégírók, mert olyanokat mutatnak be, amikről én nem a közeljövőben írtam volna, így szélesebb rajongótáborokat lehet megörvendeztetni. Benya tehát elhozta nektek a blog első Wonder Woman kritikáját, olvassátok el.

Benya:

A Wonder Woman v2 utolsó száma, a #226, a Végtelen Válság ideje alatt jelent meg 2006 áprilisban. A Válság vége után két hónappal, augusztusban kezdődött el a v3-as sorozat, és a nyitó sztori egy Egy Évvel Később történet volt. Ez a Kicsoda Wonder Woman? címet viseli, és a sorozat 4. számáig tartott, és a Wonder Woman v3 Évkönyvben fejeződött be.

A Végtelen Válság előtt nem sokkal, az akkori Wonder Woman, vagyis Diana nem talált más megoldást arra, hogy megállítsa Maxwell Lord-ot, az OMAC Projekt vezetőjét, mint hogy megöli. Ha nem tette volna meg, akkor a Max irányítása alatt lévő Superman tette volna meg vele, szóval nem nagyon volt más választása. Ez a gyilkosság a Végtelen Válság kirobbanásához is alapul szolgált egyben, ugyanis az emberek a tévékben és az utcán óriáskivetítőkön nézhették végig a jelenetet, hála az egyik OMAC-nak.

Miután véget ért a Válság, Diana úgy döntött, hogy felhagy a szuperhősködéssel. Utódjának pedig hugát, Donna Troy-t nevezte ki. Történetünk elején az új Wonder Woman épp Diana régi ellenségeivel küzd meg, akik azt követelik, hogy árulják el hol van az igazi Wonder Woman. Mivel ezt senki sem tudja, még Donna sem, így az akció kissé balul sül el, és a gonosztevők elrabolják őt. A Metahumán Ügyek Hivatalának megbízásából Nemezis és egy új ügynök, Diana Prince indul a régi és az új Wonder Woman keresésére.

Így veszi kezdetét ez az 5 részes történet, amiben többek között a címben szereplő kérdésre is választ kapunk, ám nem azt, amire számítanánk. A sztoriban felbukkan sok-sok ismerős és kevésbé ismert karakter is, általában a nagyobb szerepet kapók az utolsó oldalon, egy egész oldalas képen. A DC Univerzum hősei pedig az Évkönyvben teszik tiszteletüket, de már előtte is felbukkannak néhányan.

Az izgalmas, fordulatos és élvezhető történet írója Allan Heinberg, aki elég jól indítja ezzel a sztorival ezt a sorozatot. A kiváló történethez csodaszép rajzokat kapunk, melyeket Terry Dodson követett el, és a felesége, Rachel Dodson húzta ki. Aki kedvet kapott ennek a történetnek az elolvasásához, az megtalálja teljes egészében a NewGen-en.

Genzo:

Köszönöm benyának a cikket, tapasztalt cikkíró lévén mindent elmondott, amit lezárásképp érdemes, például, hogy a NewGenen találjátok meg a képregényt. A képet amit összedobtam a cikk mellé, ismét le tudjátok menteni egy kattintással. Nem maradt más hátra, mint hogy szép napot és jó olvasgatást kíványjak, sziasztok.

A mai frissítésem egy kicsit későn érkezik, de legalább itt van. Régen nem foglalkoztam már kedvenc mutánsaimmal ígyhát eljött az ideje egy újabb X-Men képregény bemutatásának. A mai történet nem más, mint az Újvilág X-Men 46-49 köteteit átfogó Viharfelhők.

Ez a történet természetesen a Síró Farkas előtt játszódik, hiszen az az 50 számtól kezdődött, tehát ez a közvetlenül előtte levő sztori. De mielőtt felém dobáljátok azokat a köveket, elmondom, hogy nincs nagy jelentősége annak, hogy nem sorrendben mutatom be őket, én is így olvastam el, és simán megértettem mindkettőt, lévén, hogy különálló történetek.

Ebben a történetben azután vagyunk, hogy Hanket, vagy mutánsnevén Bestiát megölték, és a mutánsok próbálják feldolgozni a veszteséget. Az, hogy miképp ölték meg Hanket, minden bizonnyal kiderül az előző történetből, az viszont nincs fent Tapion Samánál, minden bizonnal megjelent nyomtatásban. De ez csak egy kis mellékinformáció, hogy Hank halott, mert ebből a tényből indul ki a történet egyik szála. Ciklon (vagy Vihar) ugyanis Bestia szeretője volt, és nagyon nehezen dolgozza fel szerelme hiányát. Ebből adódik az egyik történetszál, amelyben Ciklon megváltozását kísérhetjük figyelemmel. De ez csak amolyan mellékszál, a fő cselekményvonal az, hogy egy titokzatos idegen sorra gyilkolássza a fiatal mutánsokat, már négy áldozatot tudhat magáénak. A mutánsiskola tagjai elkezdenek nyomozni ezután a titokzatos gyilkos után, a dolguk azonban nem olyan könnyű, hiszen az illető rafináltabb mint azt gondolnák, nem csupán egy pisztolyos férfiről van szó. Azt pedig, hogy ki a gyilkos, és mit akar elérni a gyilkolással, ez mind kiderül a történetből.

Engem szinte elvarázsolnak ezek az Ultimate történetek, hiszen nagyszerű grafika párosul szórakoztató cselekménnyel, és akcióból illetve humorból sincs hiány. Vagyis minden benne van ami egy jó képregényhez kell.

Ebben a képregényben is feltűnnek kedvenc mutánsaink: Ciklon, Küklopsz, Vadóc, Árnyék, Kitty Pryde, Kolosszus, X Prof és persze mindenki kedvence, Rozsomák.

Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, aki szeretne egy jót szórakozni, illetve azoknak, akik szeretik a mutánsok történeteit, tényleg egy nagyon jó darabbal van dolgunk. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, ha igen, akkor nyomás Tapion-Sama Ultimate képregényekre szakosodott oldalára, ott el lehet olvasni a teljes történetet. És a cikk mellé készült kép ismét tölthető, mint az általában lenni szokott (hacsak nem felejtem el beállítani, de akkor szóljatok) egy kattintásra elétek tárul. További szép estét, és jól olvasgatást, sziasztok.

Ezen a napon egy legendás harcos jött el hozzánk. Reméljük szándéka békés, nem akarja sorra lemészárolni az olvasók nemépp maroknyi csapatát. Egy barbár, egy harcos, egy legenda. Ő Conan. Haja fekete, tekintete zord, kezében kard. Ezidáig kevéssé voltak ismertek a Kimmériai fiatal korai évei, azonban eme képregény tájékoztatást ad nekünk a legendáról...

Ebből a kis bevezetőből rájöhettetek, hogy a Conan című képregény nulladik számával foglalkozok ma. Conan neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a filmvilágot is meghódította még régebben, Arnold Schwarzenegger legendás alakításában. De a barbár vissza fog térni még a vásznakra, bár kicsit csenevészebb formában a közeljövőben. Szemléltetésképp mutatom meg nektek a régi, illetve az új Conant. De addig is nézzük ezt a képregényt.

Lévén ez egy sorozat nulladik, amolyan bevezető száma, itt még nemigazán beszélhetünk történetről. Ebben a részben megismerkedünk a legendával, amely Conan nevéhez fűződik, és amelyből idéztem is kicsit a fenti bevezetőben, igaz kicsit módosítottam a szövegen. De egy kis történetfoszlányt mégis kapunk, mégpedig a következőt: egy keleti nagyvezér és szolgája egy kincsekkel teli kamrát találnak, melyben egy szobor is áll. A szobor egy hatalmas harcost ábrázol, a feliratból kiderül, hogy a neve Conan, és "legsötétebb óráinkban, amikor a kígyó fenyeget, ő visszatér". A vezért nem hagyja nyugodni ez a harcos, és egyik alattvalójának megparancsolja, hogy nézzen utána ennek a férfinek. Wazir neki is esik a Googlenek (persze nem, hanem átnyálazza a pergameneket) és meg is találja a legendát, melyet felolvas a vezérnek. És pont. Erről szól a bevezető rész, és igazából ez elég is ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését a képregény további részei iránt. Igazából ez egy hatásos bevezetés egy legendás harcos kalandokkal teli történetébe.

A rajzok nekem kifejezetten tetszenek, főleg a nagy képek azok, amik bejönnek, a honosítás pedig nagyon szép munka, hangulatos, el van találva.

Ezek után mondhatom, hogy mindenkinek ajánlom a képregényt, aki kedvet kapott ezután az írás után, illetve, akinek nem sikerült felkeltenem az érdeklődését  az is próbálja be, hátha az jobban meggyőzi őt, mint az én cikkem. Még nem mondtam, de a képregényt elolvashatjátok az Allcomicson, és, hogy a folytatás mikor várható, vagyis hogy a harcos mikor tér vissza újból, azt a tagoktól kérdezzétek. De addig is jól olvasgatást, és szép napot, sziasztok.

UPDATE: Az lemaradt, hogy a hét borítója most a Gears of War 8. számáé.

A mai frissítésem ismét a Joker's Asylum sorozatának egyik történetét mutatja be. A múltkor megtudtuk, hogy nem szabad Pingvint kinevetni, azelőtt pedig maga Joker mutatta meg, hogy kell feszültséget vinni egy unalmas televíziós vetélkedőbe. Ezek után egy rendhagyó biológia óra következik, Méregcsók vezet be minket a környezetvédelembe, megtudjuk tőle, hogyan lehet hatásosan óvni a természetet, aztán, hogy ez a módszer nem épp békés, az más tészta.

A történet a már megszokott módon kezdődik. Joker épp a virágoskertjét ápolja, húsevő növényeinek szépségén ámuldozik, és eszébe jut Méregcsók egyik története, amit szépen el is mesél nekünk. Méregcsók egy cég vezetőin akar bosszút állni, mivel az a cég lerombolta a természet egyik kis szeletét, hogy építkezésbe kezdjen azon a területen. Hősnőnk tehát kezébe veszi az ügyet, sorra látogatja meg az áldozatokat, különböző formában. Ezt a dolgot azonban a sötét lovag sem tűri szótlanul, nyomozásba kezd Méregcsók után. A szálak aztán összeérnek, Joker pedig elmondja a tanulságot a történet végén, ahogy az egy jó mesélőtől elvárható.

A történetbe bele lett szőve Méregcsók eredete is nagyon ötletesen, egy viszzaemlékezés formájában. Itt tudjuk meg, hogy egy fiatal lány bár asszisztensnek jelentkezett egy professzor mellé, hogy segítsen a kísérletezésben, tulajdonképpen a kísérleti patkány szerepét töltötte be. Ő maga sem tudja, milyen szert adott be neki a professzor, de azt tudja, hogy egy életre megváltozott tőle, úgymond eggyé vált a természettel.

Őszintén szólva ez a sorozat nagyon belopta magát a szívembe, egyszerű, rövid, és szórakozató történeteiivel, melyek között csak egy kapcsolat van: mindegyik az Arkham Elmegyógyintézet egyik lakóját mutatja be Joker előadásában.

Ezt a képregényt is az Allcomicson találjátok meg, és minden bizonnyal a folytatás is oda érkezik. Ezen történet végén szerepel, hogy kiről fog szólni a következő rész, de ezt nem árulom el nektek. Valamint aki követi a friss képregénymegjelenéseket, az tudja, hogy a héten két újabb része jelent meg a sorozatnak, szintén nem mondom el kikkel a főszerepben. Tehát van munkájuk az Allcos srácoknak, de megéri ezzel a sorozattal foglalkozniuk, hiszen remek egyrészes történeteket foglal magába.

Remélem felkeltettem az érdeklődéstek a képregény iránt, mint azt már mondtam, az Allcomicson megtaláljátok. Vigyázzatok magatokra, ne nagyon lépjetek a fűre, és ne tépjétek le a virágokat, mert bekopogtat hozzátok is egy elbűvolő zöld nőszemély egy baltával a kezében.

Ezzel a frissítéssel kicsit kilépek a szuperhősök világából, és a manga rajongóknak próbálok pár kellemes percet szerezni, mert feltételezem, hogy akad pár olyan olvasóm is, aki rajong az ilyesmiért. Én nem mondanám magam vérbeli mangarajongónak, nem igazán vagyok otthon ebben az univerzumban, de azért pár rajzfilmet láttam már (Cowboy Bebop, Yu-Gi-Oh, Tsubasa Kapitány). Most kicsit hülyeséget mondtam, a felsoroltak közül nem mind manga, hanem anime is szerepel, de ha úgy vesszük, japán rajzfilmekről van szó, csak kicsit más stílusúak. Bár nem vagyok nagy szakértő, a nevem mást tükröz, ugyanis egy japán rajzfilm egyik szereplőjétől "vettem át", természetesen a kedvenc karakteremről van szó az illető rajzfilmből. De ezután a bevezető után nézzük, miről is van itt szó. A Ghost In The Shell, vagy magyarul Páncélba zárt szellem (jelen fordításban Szellem a páncélban) nem csak képregényverzióban található meg, létezik belőle rajzfilm is természetesen, és ha jól tudom, videojáték is. A rajzfilmből eddig semmit sem láttam, csupán ez a képregény jelenti minden tudásomat a GITS-el kapcsolatban, ígyhát remélem elnézitek nekem, ha nem mászok bele nagyon a szereplők neveibe, valamint a történetbe sem, hiszen így első olvasásra elég zavaros volt, talán neki kell essek majd megint.

Sok helyen olvastam már, hogy a GITS és a Matrix című film között sok hasonlóság kimutatható. Ez nekem csábítóan hangzik, nálam a Mátrix trilógia a filmek filmje, eddig nem volt, és valószinűleg nem is lesz olyan film, ami azt űbereli, természetesen ami engem illet. Nos, ez után a képregény után is állíthatom, hogy tényleg van hasonlóság a kettő között, például a virtuális környezet, cyber jövőkép, illetve az is hasonlóság, hogy ez is nehezen érthető, csakúgy mint a Matrix film, amit nem biztos, hogy felfogsz első megnézésre, legalábbis amikor én elsőre néztem, még nem volt teljesen tiszta minden, sőt, talán azóta sem teljesen tiszta, bár már majdnem tudom a teljes szöveget, mindig találok valami újat a filmen. De vissza a képregényhez.

Nos, a történet mint mondtam, elég zavaros így elsőre, de ma mindenképp ezt akartam bemutatni, nem is tántorít el semmi. A képregény elején egy kis bevezető található, melyben megtudjuk, hogy a közeli jövőben a világ információközpontú lesz, egy hatalmas hálózat övezi majd körül a bolygót. Aztán megismerjük a történetünk helyszínét, természetesen Japánról van szó. Innentől pedig kapjuk a történetet a képünkbe, özönlenek az információk, és nagyrészükkel nem tudunk mit kezdeni. Lehet, csak nekem zavaros ez az egész egy kicsit, mert semmit sem láttam a mangából. Viszont ez a képregény arra késztet, hogy belenézzek abba is, hiszen érdekes az alapszitu ezzel a virtuális központú jövőképpel, ami tényleg a Matrixot jutattja az eszembe. Aztán, ha egy kicsit tájékozottabb leszek a témát illetően, még bemutatok egy GITS képregényt, és esetleg javítom az itteni esetleges félreértelmezéseket.

A történetből így most annyi jött le, hogy van egy iskola, ahol zajlik a vasszigor, a nebulók örömódákat kell zengjenek a suliról, pedig katasztófális bánásmódban részesülnek. Ide küldenek ki egy csapatot, konkrétan a főhősöket, hogy nézzenek szét arrafele. Aztán lesz akció, fordulatok, vagány megoldások, csak én éppenséggel nem sokat értek még az egészből.

A rajzokkal nincs bajom, tipikus manga rajzok, az viszont érdekes, hogy a képregény egy ideig szines, aztán átvált fekete-fehérbe. Ez nem tudom milyen dolog, kicsit szokatlan.

Nos, kb ennyit szerettem volna írni erről a képregényről. Remélem azért nem vettem el a kedvetek tőle, én még nekifutok párszor majd, hogy tisztuljon a kép. Ajánlom a képregényt főleg azoknak, akik jártasabbak a GITS-ben mint én, mert akkor lehet első olvasásra is pofonegyszerű lesz megérteni. A képregényt amúgy a HálóZsákon megtaláljátok, a sci-fi kategóriában hever. Remélem felkeltettem a mangafanok érdeklődését a comic iránt, hacsak nem olvasták már el ezerszer, tudniillik elég régóta fentvan a HZs-n, olyan tagok felelősek a magyar változatért, akikről életemben nem hallottam, pedig régóta látogatom rendszeresen az oldalt, és a fórumozást is úzöm aktívan. Ez volt mára a cikkem, nem a legjobb írásom ever, de azért egynek okés. Holnap szeretnék megint jelentkezni valamivel, de hogy mivel, az egyelőre meglepetés. Jó éjszakát, ne engedjétek ki a szellemet a páncélból, sziasztok.

Ma egy olyan képregényt szeretnék nektek bemutatni, ami egy nem mindennapi csapatról szól. A csapat tagjairól (leszámítva Impulzust) már hallottam korábban, azonban ez az első Ifjak Ligája képregény, amit olvastam. Nem rég olvastam el, kb 5 perce. És, hogy miért épp most olvastam el ezt a képregényt? Őszintén, nem tudom eddig miért kerülte el a figyelmemet, viszont ma a NewGenre kikerült egy rakás képregény, ami tekinthető "szezonzárásnak" is, ugyanis az oldal tagjai nyári szünet előtt állnak, vagyis nyáron nem lesz ott frissítés, de a régi cuccok ottmaradnak természetesen. Ennek a mai képregénypacknak az egyik kicsiny darabkája az Ifjak Ligája 1. száma. A képregénypack minden egyes darabját dr samsonnak lehet és kell megköszönni, valamint segítőinek, akik beszáltak a munkába egy-egy borítóval, vagy lektorálással. Ezek amúgy nem új honosításai a dokinak, már régen el lehetett őket olvasni a HálóZsákon, de samson doki onnan kiszált, és most a NewGenen folytatja további munkáit, illetve saját oldalán. De miért nem szóltok, hogy baromira elkalandoztam? Lássuk miről is van itt szó.

Szóval, az Ifjak Ligája három tagot számlál: Superboyt, Robint és Impulzust. Három fiatal srác, akik amilyen ifjak, olyan elszántak. A képregény elején a rémálmukba nyerünk egy kis betekintést, ami a képregény egyik legszórakoztatóbb része, jókat lehet azon a részen nevetni. Aztán megtudjuk, hogy a csapat minennapjai elég unalmasan telnek, egy kis akcióra lenne szükségük. Valami hihetetlen véletlen folytán épp egy ásatás zajlik a környéken, amely során egy keréknek látszó dolgot találnak az ott dolgozó emberek. Az egyikőjük megérinti a kereket, és valami hihetetlen dolog történik. Értesítik a hatóságokat, konkrétan mindet, és a tömeg is odagyűlik bámészkodni, aztán a sajtósokról ne is beszéljünk. Ifjú hőseink is tudomást szereznek az ásatásról, és fel is csillan a szemük, végre egy kis izgalom, egy kis akció van kilátásban. Oda is érnek hamar a helyszínre, ahol kiderül, mi történt a nővel aki megérintette a kereket. Superboy a képességeinek köszönhetően (amivel szeret arcoskodni amúgy) kihúzza a kereket a sziklából, és kiderül, hogy egy jármű van a végén, amivel aztán el is száguldanak az újabb kalandok felé. Itt ér véget a történet. Úgy gondoltam, elmesélem ezt a sztorit szinte teljesen, mivel semmi komoly fordulat nincs benne, nincs olyan dolog, amit ha leírok, az rontja majd az élményt olvasás közben. Egyedül azt nem árultam el, hogy mi lesz a nővel, az maradjon mégiscsak meglepetés, legyen miért elolvassátok, ezt az egy dolgot nem lövöm le.

A képregény amúgy nagyon szórakoztató végig, hiszen ezek a fiatal hősök nagy dumával rendelkeznek, konkrétan semmit nem vesznek komolyan, főleg Impulzus nem.  A rajzokkal sincs semmi bajom, szépre sikerültek.

Ezen a részen kívül még a 31. szám került ki ma a NewGenre, a szünet után azonban folytatódni fog a sorozat, a doki rajta lesz az ügyön a nyáron.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, mindenképp ajánlom azoknak, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak. Most tőlem ilyen rövid sztorik kritikája telik, de ne aggódjatok, érettségi után érkezik a kárpótlás három nagyobb történet bemutatásával, és persze továbbra is jönnek majd a rövidebb sztorik is, valamint benya és Amondin is rákeményít. Tudom, miket terveznek bemutatni a fiúk, higyjétek el, megéri majd erre nézni. Én viszont ennyi voltam mára, sziasztok, szép estét.

Genzo:

Igen, megint vendédírói cikket olvashattok itt a blogon, bár őszintén szólva Amondin már nem is vendégnek számít. Amíg nálam pár hétig Zöld Lámpást az Aranyember, Batmant Zrínyi Miklós míg Mark Millart Móricz Zsigmond váltja, addig Amondin nyári szünetét élvezve írogatja a cikket, az én legnagyobb örömömre. Mai választásának kifejezetten örülök, ugyanis egy olyan képregényről írt, ami nálam is a tervek között szerepel régóta, szerintem semmiképp nem hiányozhat az oldalról az Újvilági Polgárháború, Póksonkával a főszerepben. Amondin használva a telepatikus képességeit, belelátott az agyamba, tudta, hogy miről szeretnék írni, azt is tudta, hogy engem most lekötnek a költők, ezért úgy gondolta, megkönnyíti a dolgomat, és bemutatja nektek ezt a képregényt. Tulajdonképpen egy olyan Marvel Univerzum paródiáról van szó, ahol a népszerű szuperhősök disznóalakot öltenek, de erről meséljen nektek Amondin.

Amondin:

Nos ezt a képregényt egy amolyan paródia képregénynek lehetne nevezni.
A történet főszereplője a Póksonka, akinek az arca úgy néz ki, mint egy malac arca(innen jön a neve is) A történet úgy kezdődik, hogy Póksonka ül magányosan egy elhagyatott sikátorban, és épp mereng magában. Vagyis inkább sajnáltatja magát, ugyanis elvesztette a gondolatbuborékait. Igen elsőre nem tűnhet valami nagy katasztrófának, de neki az. Egy darabig még mereng magában ezen, aztán rájön, hogy ez az ő küldetése, hogy megtalálja az elveszett gondolatbuborékait.
Ígyhát elindul, hogy megkeresse őket, és belecsöppen a Polgárháborúba…. Vagyis inkább annak a parodizált változatába. Itt találkozik Dr Strange-el aki a megpróbál segíteni neki, vagy az univerzumnak. Igaz csak bajt csinál, de hát ez egy ilyen képregény. Itt még meg kell jegyezni, hogy a Marvel kiadót is beleírták ebbe a történetbe, vagyis inkább a híresebb írókat, és rajzolókat. Nagyjából.
A történet folyamán találkozhatunk még a többi „sonkával” is. Megismerkedhetünk a Sonkapitánnyal, Rozsonkával, és Zöld Sonkával, egy kép erejéig. Én majdnem leestem a székemről amikor megláttam a Zöld Sonkát, amint azt kiabálja, hogy: Sonka Zúz!!
A történet végén aztán Póksonka megtalálja az elveszett gondolatbuborékait, és it a vége fuss el vége, Hapy End. Vagy mégsem. Nos ki tudja. Az írók szeretnek viccelődni, ahogy ezt az utolsó oldal is megmutatja.
Ha egy kicsit zavaros az, ahogy leírtam akkor elnézést, de miután elolvassátok rájöttök, hogy nem nagyon tudtam jobban leírni anélkül, hogy lelőném a poénjait a történetnek.
A rajzok nagyon jók. Nekem kifejezetten teszettek.

Ezt a történetet jelenleg a HálóZsákon találjátok meg. Hogy miért jelenleg?
Nos, nagy esély van rá, hogy valamikor átkerül a Samson Comics-ra, de egyenlőre még a Hálózsákon a Marvel részlegben találjátok meg.
És akkor visszadom a szót Genzonak.

Genzo:

Ha már visszakaptam a szót, akkor kihasználom arra, hogy megköszönjem Amondinnak a cikket, várom a további hasonló szinvonalú írást tőle, és másoktól is. A képregényt én is csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretnének egy kicsit kikapcsolódni. További szép napot nektek, Rozsonka legyen veletek.

Genzo:

A mai napon ismét benya barátunk jelentkezik nektek egy cikkel, amelyben a Tapion-Sama oldalán megtalálható Ultimate Marvel Team-Up, vagy magyarul az Újvilági Marvel Csapat című képregénysorozat első számát mutatja be nektek. A címből kiderül, valamint a borítón is látszik, hogy ez a történet melyik két hős köré épül, Pókemberről és Rozsomákról van szó. Aztán, hogy mi történik velük ebben a füzetben, azt benya szépen elmeséli nektek a következőképpen:

Benya11:

Az Ultimate Spider-Man-t (nálunk Csodálatos Pókember) 2000 októberében indították útjára, és nagy sikernek örvendett. Az író, Brian Michael Bendis a fiatal Peter Parker Pókemberré válását mutatta be az első történetben, modern, mai környezetbe helyezve. Ez a képregény viszont annyira népszerű lett az olvasók körében, hogy nem fejeződött be az eredet sztorival, hanem folytatódott tovább. A 6. szám, amivel új történet kezdődött, 2001 áprilisban jelent meg. Ugyanebben a hónapban indult egy másik sorozat is az újvilági Pókember főszereplésével, ez az Újvilági Marvel Csapat (eredetiben Ultimate Marvel Team-Up) nevet kapta.

Ennek az új sorozatnak az volt a lényege, hogy Pókember más hősökkel találkozzon egy történet erejéig, ami általában egy, vagy két füzetet ölelt fel. Az 1. számban Pókember és Rozsomák ismerkednek egymással, az oldalszám pedig kibővített, úgyhogy a sztori csak 1 részes.

A történet elején Rozsomák, vagyis Logan épp a következő metróra várakozik, amikor hirtelen megjelenik Kardfogú két öltönyös, napszemüveges fickó társaságában. Karmok előugrasztása, gyors akció, és Logan sikeresen el is éri az épp a harc elején beérkező szerelvényt. Hogy mit akartak Rozsomáktól, az egyenlőre még rejtély marad. Eközben Pókember szabotál egy rablást, és amikor a tettesek mutánsnak nevezik, el is gondolkozik rajta, hogy ő tulajdonképpen mutáns-e, vagy sem. De a választ hamarosan meg is kapja, ugyanis pont belefut Rozsomákba és Kardfogúba, amint épp farkasszemet néznek, és lassan el is kezdik hentelni egymást. Peter jó szokásához híven be is avatkozik az akcióba, és végül Logan ismételten legyűri ellenfelét.

Pókember megkapja a választ Rozsomáktól, miszerint mutáns-e, vagy sem, és a válasz egyértelműen igen, mivel nem vele született képességekről van szó, hanem olyanokról, amik a pókcsípés következtében alakultak ki. Amúgy azt hozzá kell tenni, hogy Peter itt még igencsak a  Pókembereskedése idején volt, nem csoda, ha néhány dologban még olykor elég bizonytalan.

Ez a nyitó rész úgy ahogy van, elég gyengére sikeredett, és ezalatt nem csak Brian Michael Bendis írását értem. A rajzok elég rondák. Ha az USM rajzolója, Mark Bagley alkotott volna ennek a sorozatnak is, az sokkal jobb lett volna, de ehelyett Matt Wagner elég fura, nem Pókemberhez illő stílusát kapjuk. Amúgy ennek a sorozatnak a rajzolója minden történetnek más lesz, csak az író marad végig, a 17. számig. Talán a néhol elég kusza, és vegyes rajzok miatt bukott meg ilyen hamar ez a sorozat.

Genzo:

Köszönet benyának a cikkért, remélhetőleg kapunk még tőle ilyeneket. Illetve továbbra is várom más cikkírók jelentkezését is, eddig akik tiszteletüket tették az oldalon egy vagy több cikkel, azok a következők: benya, Amondin és Talgaby. Ami pedig a benya által bemutatott képregényt illeti, még nem olvastam el, de a cik hatására szerintem be fogom próbálni, hátha más véleményem lesz róóla, mint benyának. További kellemes napot nektek, sziasztok.

Mai frissítésem már régóta várat magára, ugyanis már régen be akartam mutatni ezt a képregényt, de eddig csak három kötet volt fent belőle az Allcomicson, és mivel tudtam, hogy már csak egy van hátra, így azt gondoltam, hogy bevárom a végét, és egyben mutatom be az egészet. És ennek most jött el az ideje, ugyanis a mai frissítés az Allcomicson a Pókember Noir negyedik, befejező része volt.

Ha még emlékeztek, a Marvel Adventures Spider-Man cikknél írtam, hogy be fogok mutatni más stílusú Pókember képregényt is előbb-utóbb. Konkrétan erre gondoltam, de van még alternatív Pókembersztori a terveim között. Igen, ez is egy alternatív világban játszódó történet, ezt már a fenti kép is sugallja, ami ha hiszitek, ha nem, Pókembert ábrázolja. Igen, itt most az van, mint anno a Superman:Vörös Napnál: el lehet felejteni egy időre a kék-piros szerkót, mert az nem illik bele a noiros világba.

A noiros világot mellesleg én nagyon szeretem, leginkább a Sin City film kedveltette meg velem. Igyhát a noiros képregények máris előnnyel indulnak nálam. Ha pedig a történet is jó, akkor tényleg minden klappol. Itt pedig minden klappol, a történet szerintem nagyon jó, izgalmas, fordulatos, egy csöppet drámai is, de csak az egészséges határon belül. Egy olyan világban játszódik, ahol a válság uralkodik mindenhol, emberek milliói élnek az utcán New Yorkban, sokan vesztik el az állásukat, vagy lesznek öngyilkosok a tartozások végeláthatatlan sorai miatt. Itt az jutott eszembe, hogy kicsit hasonlít a mostani világra, persze itt sokkal súlyosabb a helyzet. Ez viszont képregényes oldal, nem társadalmi célú hirdetés, tehát nézzük a történetet. A helyszín ugye adott, ebben a világban él Peter Parker nagynénjével, May nénivel. Nagybátyja, Ben Parker halott.  Petert felkarolja a Daily Bugle sztárriportere, Ben Urich. Felfogadja asszisztensnek az ifjú Petert, hogy ezzel segítse a fiú továbbtanulását. Urich azonban nem az, akinek elsőre látszik. Kapcsolatban áll Norman Osbornnal, akit Manó néven illetnek, valamint drogügyekben is jártas. Láthatjuk, hogy Peter nincs a legjobb kezekben.

Miután ezt megtudjuk, kapunk egy nagyon érdekes dolgot a képünkbe, mégpedig egy alternatív Pókember-eredetet, ami szerintem nagyon ötletesen lett megoldva, van olyan jó, mint a megszokott radioaktív pókos sztori, talán kicsit jobb is szerintem. Nem mesélem el az új eredetet, legyen meglepetés.

Miután túlesünk a szuper eredetsztorin, láthatjuk Pókembert akció közben is, itt jönnek a komoly fordulatok, például Jamesonról, a Daily Bugle főszerkesztőjéről is kiderül egy s más, de nem ő az egyedüli, aki meglepetéseket okoz nekünk. Igazából a történet lezárása egyenesen parádés, nemvárt fordulatok tömkelegét kapjuk, és csak kapkodjuk a fejünket, hogy duplavétéef meg óemgé.

A rajzok nagyon szépek, a noiros hangulat piszkosul el lett találva. Az alternatív Pókember külső nekem bejön, de azért a megszokott sem rossz.

Ajánlom ezt a képregényt a noir és az alternatív világok szerelmeseinek, illetve azoknak, akik kíváncsiak egy alternatív Pókember történetre. Már egyszer elmondtam, de ismétlés a tudás anyja, a képregény az Allcomicson található. A képet pedig nagyban is nézhetitek, csak rá kell kattintsatok, úgy mint általában az ilyen képeknél az lenni szokott. Tényleg ajánlom nektek ezt a képregényt, próbáljátok be szerintem, megéri. További szép estét, sziasztok.

Most az érettségire való készülődés miatt kicsit későn kaptok frissítést, és azok sem valami hosszúak,  remélem ezt megértitek.  De nem hagylak titeket olvasnivaló nélkül ezekben a hetekben sem, aztán miután túl vagyok a veszélyeken, jön a  kárpótlás, ami terveim szerint  három régóta tervezett, és nagyobb terjedelmű  képregénysorozat bemutatása, amiket még egyelőre nem árulok el. De addigis jönnek a rövidebb történetek, mert most ezekre futja tőlem.

A mai frissítésem remélem nagyobb érdeklődésnek fog örvendeni, mint az előző, a Nemesis 02. Egy Transformers történetről van szó, mégpedig a Reflektorfény sorozat újabb darabjáról.

A mai történetünk főhőse Jazz, aki bevallom őszintén, az egyik legkedencebb Autobotom. Ő az az Autobot, aki a végletekig képes elmenni, ha egy társáról van szó, és hatalmas bátorság, rátermettség és elszántság jellemzi, ez derül ki ebből a történetből.

A füzet úgy kezdődik, hogy Acélfej és Űrdongó veszekednek valamin. Szócsatájukba beleavatkozik egy Vágány nevű Autobot, próbálja a két félt lecsitítani. Társai azonban lenézik, megkérdezik, hogy mikor volt ő utoljára szorult helyzetben, mikor mocskolta be utoljára a kezét. Vágány elkezdi mesélni élete els bevetését, amikoris az Álcák ellen harcolt társaival. Minden társát kivégezték, már csak ő maradt életben, és ő sem volt éppen mkkegészséges, eléggé legyengült. Azonban váratlanul felbukkant egy Autobot, bizonyos Jazz, aki azzal biztatta Vágányt, hogy megmenti, együtt kikecmeregnek a szorult helyzetből. Vágány nem hiszi el Jazznek, hogy van esélyük kimászni az Autobotok karmaiból. Hősünk azonban ennek az ellenkezőjét készül bebizonyítani. Felbukkan 5 Predakon, akik Jazzt üldözték, és végezni akarnak mindkét Autobottal. A Predakonokról annyit érdemes tudni, hogy Megatron elitosztagaként tartják őket számon. Szóval kezdetét veszi a harc két Autobot és 5 Predakon között, aztán, hogy hogyan végződik, kiderül a képregényből.

A történet nekem nagyon tetszik, izgalmas, akciódús. Bár nem éppen fordulatos, de nem is kell az legyen, első osztályú szórakoztatás. A rajzok is pompásak, nagyon bejönnek ennek a sorozatnak a rajzai, szép színekkel vannak ellátva, és jól mutatnak a robotok is, akik ugye majdnem minden sorozatban máshogy néznek ki, hasonlítsuk össze a Marvel G1 vagy G2 rajzait ezzel vagy a Dicsőség Megatronnak rajzaival. Nagy  a különbség, és nem csak a színekről van szó, hiszen nagy a korkülönbség a kettő között, hanem a robotok kinézetéről, értitek mire gondolok.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket ezzel a cikkel a képregény irány, aki kedvet kapott hozzá, annak irány a HálóZsák, és már lehet is olvasni. Akinek pedig nem hozta meg a kedvét ez az írás, szerintem az is próbálja be ezt az egy füzetet, lehet kellemesen fog csalódni.

Már csak az maradt hátra, hogy kihirdessem a hét borítóját. Ezen a héten az Invincible Iron Man 25. számának fedőlapja díszeleg a főoldalon. Nagyon vagány borító, elnézegetném a falamon kb 50x70 centis méretben. Ja, és még annyi, hogy a szavazórendszert is használjátok bátran, július elejéig marad ez a kérdés, hogy mennyire tetszik az oldal, aztán az egyik július elején kirakott cikkem végén kiértékelem a szavazást, és újat fogok indítani. De addig is kíváncsian várom a véleményeteket az oldalról, például szavazatok formájában. Nem maradt más hátra, minthogy jó éjszakát kívánjak, és sok sikert azoknak, akik hozzám hasonlóan érettségi előtt állnak, illetve most épp abban vannak, gondolok itt zajrusra például, és minden más érettségizőre. A többieknek pedig jó pihenést, élvezzétek a nyarat, nézzétek a VB-t, és olvassatok képregényeket, sziasztok.

Nem tudom mennyire emlékeztek még a Nemesis című sorozatra, melyet az a Mark Millar írt, akinek már köszönhetjük többek között a Wantedet és a Kick-Asst, ebből kifolyólag az egyik ledvenc íróm. A sorozat első füzetét már múltkor bemutattam, most pedig jöhet a második rész, ami ezen a héten jelent meg, és amint megtaláltam, muszáj voltam elolvasni.

Miközben a képregényt olvastam, szint végig az járt a fejemben, hogy ez milyen baromi jól mutatna filmen is, szerintem nem kizárt, hogy jópár év múlva a vászonról köszön ránk vissza a fehér, Batmanre hasonlító gonosztevő. Én örülnék neki. Komolyan, ez a képregény olyan akciókat tartalmaz, hogy már a rajzolt verziótól elájul az ember, hát akkor egy jó filmadaptációtól.

A múltkor addig jutottunk, hogy van ez a Nemesis, aki nagyon szeret rendőröket írtani, és miután megunta az ázsiai zsaruk kinyiffantását, új utakra lép, mégpedig az USA-t választja játszóterének. Ennyi derült ki az első füzetből, az olvasó pedig fantáziálgatott arról, hogy mit fog hősünk rendezni az Államokban. Na, lassan abba lehet hagyni a fantáziálást erről, hiszen a második kötet már betekintést enged Nemesis barátunk amerikai kalandjaiba. Első célpontja a Pentagon, itt akar egy kis pusztítást rendezni, hogy felfigyeljen rá a nép. Fel is figyelnek rá, és a kommandósok nyomban el is kezdenek rá vadászni. Innen pedig indul az akció, de füzet végét úgysem lövöm le, annyit árulok el, hogy megint úgy van vége, mint a Barátok köztnek szokott lenni a nyári szünet előtt, csak persze stílusosabban. Én sem nézem a Barátok köztöt, vagyis régebben láttam párszáz részt, de rájöttem, hogy úgy 100 epizódonként ismétlődnek a törtnések, csak a neveket cserélik ki. De az évadzárás mindig valami olyan jelenet, hogy várd a szeptembert, amikoris folytatódik. Ilyen a Nemesis is, meg minden normális folytatásos képregénysztori. Úgy kell lezárni a füzetet, hogy az olvasó törje a fejét, hogy mi lesz tovább. Sok képregényél ez nem jön be, itt viszont nagyonis bejön. A barátok köztért dobálhattok köveket felém, én sem tudom, miért hasonlítottam össze ezt a két teljesen különböző világot, de most így alakult.

A történet amúgy eddig nem túl bonyolult, de Millar munkáit ismerve lesz itt még csavar, meg fordulat, meg ilyesmi, csak még nagyon az elején vagyunk a dolognak.

A rajzok továbra is nagyon jók, főleg a nagy képek tetszenek kifejezetten, ezek általában akciójelenetek, ilyenkor képzeled el ugyanazt a képet filmben, és rájössz, hogy jól nézne ki.

Ajánlom mindenkinek ezt a képregényt, aki szereti Millar munkáit, illetve az akcióképregények kedvelői se hagyják ezt ki, megéri, higyjétek el nekem. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, szép estét, sziasztok.

Genzo:

Ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, melyben egy Amerika Kapitány képregényt mutat be. Olvassátok el.

Amondin:

Amerika Kapitány az egyik kedvenc Marvel karakterem, és ebben a négy részes miniben az eredetét ismerhetitek meg. Ugyan ez csak négy részes, de minden szám 50 oldalas, így vehetnénk akár nyolcnak is.

Szóval, mint említettem ebben a történetben a Kapitány eredetét ismerhetjük meg, amit valószínűleg sokan ismernek, de közel sem annyira, mint ahogy ez a történet bemutatja.
Tehát a történet 1940 novemberében kezdődik, amikor a 2. Világháború szinte már egész Európára kiterjedt. Steve Rogers 23 évesen elhatározza, hogy elmegy katonának, de az alkata, és egyéb dolgok miatt nem sorozzák be.
Ekkor jön a segítség számára, amikor egy Németországból elszökött tudós hatására elviszik Rogers-t Washingtonba, hogy részese lehessen egy programnak, amiben a tökéletes katonát akarják létrehozni. Rogers nem az egyetlen, akit kijelöltek tesztalanynak, így teszteket végeznek rajtuk, amik nagyjából abból állnak, hogy megállapítják fizikailag mennyire épek.
Különböző okok miatt végül csak Rogers marad, akinek ezután elkezdődik a kiképzés.
Futás, mászás, súlyzó, úszás, és egyéb fizikai feladatok várnak rá, amiket kisebb-nagyobb sikerrel megcsinál (pl. a fegyveres gyakorlat után megjegyzi az alezredes, hogy inkább tankot kellene neki adni. Most már értem, hogy miért pajzsa, és nem pisztolya van) A későbbiekben természetesen mindent elfogadhatóan megcsinál, és már csak az alvással vannak gondjai.
Miután a tudósok belátják, hogy Rogers készen áll előkészítik a terepet, hogy beadják neki a szuperkatona szérumot.
Abraham ( a német tudós) túlságosan is félti ezt a „fegyvert” így kellő óvintézkedéseket tesz annak érdekében, hogy ez ne kerüljön rossz kezekbe. A kutatási feljegyzéseit részekre osztja, és minden részt más-más embernek ad, hogy ha az egyikük áruló lenne, akkor csak egy részét kaparinthassa meg a kutatásának.
Szóval Steve-nek beadják a szuperkatona szérumot, aki ennek köszönhetően emberfeletti erőre, és rugalmasságra tesz szert. Ám az öröm nem tartott sokáig, mert egy német kém is beszivárgott a programba, és ennek a kémnek a segítségével (X ügynöknek hívták) egy német katona megöli Abraham-t, és a merénylet következtében a szérum is elpusztul.
A németek természetesen meg akarják szerezni ezt a szérumot, ám mivel az eredeti elpusztult ezért meg kell szerezniük a professzor feljegyzéseit.
Három orgyilkosuk, akiknek mind valamilyen különleges fegyvere van (füstszóró, aminek a füstje az ember csontján kívül mindent szétmar, vagy egy szigonyféleség, ami ha eltalálja az embert, akkor több száz voltos áramütés éri) egyenként felkeresik azokat, akiknél a professzor feljegyzései vannak, és megölik őket. Természetesen a feljegyzéseket is elveszik tőlük.
James Fletcher alezredes a sorozatos gyilkosságok miatt elküldi Rogerst az egyik katonai táborba, hogy ott elrejtse (itt ismerkedik meg Bucky-val is). Amerika Kapitánynak természetesen nem tetszik, hogy emberek halnak meg csak azért, hogy őt biztonságban tudhassák, így hamarosan magánakciókba kezd.
Ezek az akciók nagyjából abból állnak, hogy megakadályozza a hazaárulókat abban, hogy fegyvereket küldjenek a németeknek. Hamar feltűnik ez az embereknek, és hamarosan tele lesznek vele az újságok. Végül Fletcher alezredes belátja, hogy kell ő az embereknek, így ellátja őt egy normális jelmezzel, és zöld utat ad neki, hogy folytassa, amit elkezdett.
Eközben a németek megszerzik a többi részét Abraham professzor jegyzeteinek, és már csak egy hiányzik nekik, ami történetesen Fletcher alezredesnél van.
Tehát elrabolják az alezredest, és Párizsba viszik, hogy egy kínvallató kiszedje belőle a szuperkatona szérum titkát.
Amerika kapitány értesül erről, és miután megtudja, hogy hova viszik Fletcher alezredest ő is, elutazik Franciaországba.

Aztán ha a többi érdekel titeket, akkor olvassátok el ezt a négy részes minit. Ez, amit én itt leírtam az csak a történet fele, és egy pár dolgot ki is hagytam belőle, mert azt bonyolult lenne leírni spoiler nélkül. Ebben a történetben feltűnik még a Kapitány örök ellenfele a Vörös Koponya is.
Az elején említettem, hogy ez a mini a Kapitány eredetét írja le, ez igaz is, de ennél jóval többet mutat még be. Bemutatja a Kapitány korai szakaszát, és azt, hogy hogyan szokik hozzá ahhoz, hogy ő csak egy fegyver, amit a németek ellen használhatnak.
A rajzok szerintem nagyon jók, és nem utolsó sorban nagyon jól visszaadják a 40-es éveket.
Ezt a minit megtaláljátok a Chronopolis-on teljes egészében.

Genzo:

Köszönöm a cikket Amondinnak, várom a továbbiakat. Ami a képregényt illeti, én még nem olvastam, de egyszer lehet megejtem. További kellemes hétvégét nektek, sziasztok.

Nem is olyan rég mutattam be a Joker Elmegyógyintézete sorozat első darabját, ahol maga Joker volt a középpontban. Ha nem emlékeztek rá, akkor kattanás. Most itt a második történet bemutatása, ahol Pingvin kapta a főszerepet.

Honnan is ismerhetjük Pingvint? Felbukkant az 1992-es Batman visszatér című filmben, Danny DeVito keltette életre, aki tökéletes választás volt a szerepre, nézzétek csak meg. Ezen kívül számos Batman rajzfilmben és képregényben tűnt már fel, szerves része a Batman Univerzumnak. Ebben a történetben megtudjuk, hogy nem szabad kinevetni Pingvint, mert akkor csúnyán végződhetnek a dolgok.

Most is Joker kezdi a történetmesélést, az intézetben üldögélve. Mint azt már mondottam volt, ez az ötlet nagyon tetszik ennél a sorozatnál. Miután Joker felvezette a történetet, Pingvin gyerekkorába nyerünk betekintést, amikoris egy pár széplány a suliból kineveti, kigúnyolja őt. Akkor még nem tudják, hogy ezt nem lett volna szabad. Pingvin aztán megismerkedik egy nővel, itt már felnőttkorban van.  Nagyon jól megvannak, szeretik egymást, de egyszer valami nagyon beleszól a boldogságukba. Aztán, hogy miképp zárul a történet, majd elolvassátok a képregényben.

Ami a rajzokat illeti, ezek már tetszenek, nem olyan elvontak és csúnyák, mint a Jokeresnél. Jó, megértettem, hogy a hangulathoz ez passzolt, de nekem mint rajzok egyáltalán nem tetszettek. Itt viszont már más a helyzet, nagyon szép rajzokat kapunk a szemünkbe.

Ezek a történetek eddig amilyen rövidek, olyan jók voltak. Tényleg, egy füzetben is el lehet mesélni egy nagyon jól kitalált történetet. Ajánlom mindenknek elolvasásra mind a kettőt, megtaláljátok őket az Allcomicson. Ami a folytatást illeti, úgy néz ki hamarosan érkezik. Amint meglesz, fogok róla írni. De az is lehet, hogy angolul elolvasom őket, aztán majd ha esz magyarul, akkor is. De ez még a jövő zenéje, addig is további szép napot és jó olvasgatást nektek. Sziasztok.

Genzo:

Ahogy azt megígértem, itt kárpótlás a kétnapi szünetért, pontosabban annak a második része, a mai második frissítés, amit Benya hozott el nekünk. A HálóZsákon futó egyik kedvenc képregényemről írt, a Prédikátorról. Ime:

Benya11:

A Kingpin kiadó Magyarországon 2006. októberében adta ki az első Vertigo antológiát, amiből összesen 4 kötet jelent meg. Ezekben a kiadványokban három különböző képregény található meg: Y, az utolsó férfi, Constantine és a Prédikátor. Ezek a képregények abban hasonlítanak egymásra, hogy eredetileg külföldön mindegyiket a DC-hez tartozó Vertigo kiadó jelentette meg. Ezt a szekciót azért hozták létre, hogy megkülönböztessék a képregényeiket a többi közkedveltebb, populárisabb DC képregénytől. Témájukat tekintve felnőtteknek szólnak, az erőszakot valósághűbben ábrázolják és gyakran tartalmaz csúnya beszédet is.

A Vertigo antológiákban a Prédikátor (Preacher) sorozat 8-12. számig tartó története jelent meg, amiből megismerhettük Jesse Custer gyerekkorát, és azt, hogy miért lett belőle prédikátor. A Kingpin kiadó úgy tervezte, hogy ezután a sztori után külön kötetben jelenteti majd meg magyarul az első történetet, azaz az 1-7. számokat. Ám ez sajnos nem valósult meg, így újra elkezdték honosítani ezt a sorozatot.

Az első, dupla oldalszámú füzet úgy indul, hogy Jesse ex-csajával, Tulip-al, és egy elég különös figurával, Cassidy-vel egy bárban ülve arról beszélgetnek, hogy Jesse ott, vagyis Texas-ban akarja megtalálni Istent. Hogy ezt képletesen, vagy szó szerint érti, azt mindenki döntse el majd maga. Viszont van néhány dolog, amit hármuknak tisztázniuk kell egymás között. Az első, hogy ők lényegében hogyan is futottak össze? Erre a kérdésre választ kapunk ebben a számban, méghozzá visszaemlékezésekben és párbeszédekben. Kiderül az is, hogy mi vagy ki is az a Genezis és a Gyilkosok Szentje, és kik a felelősek azért, hogy utóbbi kettő szabadlábon van.

A sorozat írója mind a 66 részen át Garth Ennis, aki a sajátos írásmódjával, társadalomkritikájával, szókimondásával és ötleteivel teszi teljessé Jesse Custer-t, és az egész képregényt sok-sok érdekes karakterrel együtt. Ezenkívül gyakran megmutatkozik a képregényben az író fekete humora, akár a párbeszédekben, akár a történéseket, akciót, erőszakot tekintve. Ha az olvasó ezeket mérlegeli magában, és tudja, hogy nem kell ezekből mindent komolyan venni, akkor igen szórakoztató olvasmány elé nézhet. A rajzoló Steve Dillon, aki szintén a sorozat végéig marad, kivéve néhány különkiadást. Az ő rajzai tökéletesen passzolnak ehhez a képregényhez, Ennis írásához elég jó képeket adnak.

Aki el szeretné olvasni ezt a képregényt, a HálóZsákon teheti meg. A fentebb is ecsetelt dolgok miatt pedig csak 18 éven felülieknek ajánlott.

Genzo:

Köszönet benyának a cikkért, remélem kapok még tőle hasonlókat, illetve másoktól is várom továbbra is. Örülök, hogy vannak lelkes jelentkezők, akik írogatnak ide, mert legalább amikor nincs időm, ők "beugranak" helyettem, és máskor is jól jönnek a cikkek akárkitől, minél több képregényről van cikk, annál jobb. És látom a szavazórendszert is használjátok, eddig pozitív visszajelzéseket tükröznek az eredmények. Ennek nagyon örülök, továbbra is érvényes a szavazás, használjátok ki. További szép napot sziasztok.

Genzo:

A ballagásom most teljes mértékben elszívja az összes erőmet és időmet, ezért nem tudtam frissíteni két napja. De ilyenkor jönnek a lelkes segítők, az önkéntes cikkírók, és tartják a frontot, amikor én azt sem tudom, hanadikára esik majd elseje. Nagyon örülök a vendégíróknak, pláne, ha újak is kedvet kapnak a cikkíráshoz. Most is erre van példa, ugyanis újabb vendégírót köszönthetünk körünkben, aki nem más, mint Talgaby, a HálóZsák csapat oszlopos tagja. Egy igencsak érdekes
képregényt fog bemutatni nektek egy elég hosszúra nyúlt cikkben. Nem teszem rá az életemet, de van olyan hosszú, mint nekem lenne 10 cikkem. De ez ne ijesszen el senkit, megéri elolvasni, Talgaby nagyszerű humoros stílusa miatt is. A Chuck Norris Karate Kommandója c. képregényről írt Talgaby barátunk, az Elolvasom mögé rakom a cikket, mert betöltené itt a főoldalt. Tehát az Elolvasom után Talgaby szavai olvashatók.

UPDATE(2010.jún.10): Talgaby csiszolt egy kicsit a cikken, ez nem jelenti azt, hogy sokkal rövidebb lett, csak az első verzió még kicsit nyers volt szerinte. Igyhát mostmár a végleges verziót olvashatjátok az Elolvasom mögött. Enjoy.

Elolvasom »

Végre odajutottam, hogy frissítsem az oldalt. A mai cikkem azoknak szól, akik már hiányolták a denevérembert a blogról. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy itt nem Batman áll a középpontban, hanem Joker. De nem kell aggódni, a sötét lovag is felbukkan ebben a képregényben is.

A Joker's Asylum (magyarul Joker Elmegyógyintézete) olyan egyrészes történeteket tartalmaz, melyek a Batman Univerzum egyik gonosztevőjét helyezik a középpontba. Az első füzet a címszereplőről, Jokerről szól, ez kerül bemutatásra most. A második számban Pingvin a főszereplő, a harmadik pedig ezen a héten jelent meg, és Riddler (Rébusz) kerül a történet középpontjába.

De ne rohanjunk annyira előre, lássuk, miről szól az első füzet. Az elején Jokert látjuk üldögélni az elmegyógyintézetben (Arkham Asylum), itt mint narrátor jelenik meg. Bevezeti szépen a történetet, amit olvashatunk ebben a füzetben. Ha jól sejtem, a többi füzet is egy ilyen narrációval fog kezdődni, én mindenesetre remélem, hogy így lesz, mert jó ötletnek tartom.

A történet pedig nem valami bonyolult, de mégis szórakoztató. Joker egy tévés kvízvetélkedőt szemel ki magának, mint játszóteret, és egy kis terrort visz a vetélkedőbe. A játékban résztvevők Joker nehéz kérdéseire kell válaszoljanak a játék keretein és szabályain belül, de a tét már nem az eredetileg megígért Chevrolet, hanem az életük. Máris nagyobb feszültség uralkodik a stúdióban, a nézőknek iszont tetszik, barbárok az amerikaiak, és erre lesz is utalás a képregényben.

A történetről ennyit mondanék, ennél több már élményt rontana, ez csak az alapszitu felvázolása volt, de sejthetiek, hogy nem sok dolog maradt ki, konkrétan a legvégét hagytam ki a mesélésből.

Ami egy elég nag minuszpont a képregénynél, az a grafika. Szerintem a rajzok valami iszonyat rondák, van pár jobban eltalált képkocka, de összességében ótvar. Persze ez lehet az őrület, az őrültség jelképe, hogy Joker elmeállapota egyenesen arányos a rajzolóéval, de szerintem hasonló, vagy pont ilyen hangulatot lehetett volna teremteni szebb rajzokkal is. De nem baj, megéri szemet hunyni a rajzok felett, mert a történet szerintem nagyon jó.

Remélem felkeltettem az érdeklődésetek a képregény iránt, ajánlom, hogy olvassátok el. Az első két füzet megtalálható az Allcomicson (ez és a Pingvines), de szerintem a Rébuszos is honosítva lesz előbb-utóbb, csak még nagyon friss a cucc.

És még egy újítás: Kikerült a blogra egy szavazás, lehet már kiszúrtátok, a hét borítója felett van. Most ezt szeretném megtudni, kinek mennyire tetszik az oldal, legyetek szívesek szavazni, két kattintás az egész. Kb egy hónapig lesz ez a szavazás témája, aztán teszek másikat. Mivel azt látom, hogy a látogatottságom elég jó, gondoltam megérett az idő egy szavazásra. További szép estét,  szavazzatok, és látogassátok az oldalt minél többen, sziasztok.

UPDATE: Zajrus felhívta a figyelmemet, hogy csúnyán benéztem. Szóval, nem csak három füzet van, hanem több is. Elnézést kérek, ezt most elnéztem. Azt, hogy még kik kaptak külön történetet, egyelőre maradjon meglepetés.

Genzo:

Ma ismét Amondin jelentkezik nektek egy cikkel, én pedig továbbra is örülök az ő lelkesedésének. Amondin barátunk közelebb hozta nekünk a karácsonyt, azt szeretné, ha a szívünket a szeretet járná át, és a karácsonyi hangulat uralkodna bennünk, ha már az időjárás is majdnem olyan, mint decemberben. Egy különleges Bosszú Angyalai számmal jelentkezik nekünk Amondin, aki meg is kapja a szót azon nyomban.

Amondin:

Bár karácsony még messze van, de amilyen gyorsan halad az idő holnap arra ébredünk, hogy hó van a házunk előtt.
Szóval ez is egy könnyed humoros történet, aminek a középpontjában Hangya, és Darázs áll.
Mielőtt még belekezdenék a történet elmesélésébe, elmondanám, hogy én ehhez a képregényhez úgy álltam hozzá, hogy „Rendben elolvasom, de valószínűleg szenvedés lesz”
(Elsősorban Hank Pym miatt volt ilyen reakcióm) de alig olvastam el az első két oldalt, és már nem bírtam abbahagyni az olvasást.

Szóval tehát a történet karácsonykor játszódik, és a Bosszú Angyalai éppen a karácsonyra készülődnek. Például feldíszítik a hatalmas karácsonyfájukat, és megsütik a karácsonyi vacsorát. Ez egyeseknek nagyobb kihívás, mint ha egymagának kellene szembeszállni Ultronnal, vagy Kanggal. Energikonnak a karácsonyi égőkkel gyűlt meg a baja, Vízió, pedig félreértelmezte a 350 fokon sütést, ennél fogva nagyon meg lett sütve a vacsora.
De mindezek ellenére mindenkiben megvan a karácsonyi hangulat, kivéve egyvalakit…
Hank Pym Reed Richrd-hoz hasonlóan napok óta a laborjában csinál valamit, és észre sem veszi, hogy karácsony van. Hát igen ezek ketten olyanok, hogyha valami atomfizikai elméletet kérdeznénk tőlük, akkor ők másfél órán keresztül magyaráznák (mi meg persze egy szót sem értünk belőle) de ha megkérdeznénk, hogy hányadika van, akkor valószínűleg nem tudnák a választ.

Szóval Hank Pym éppen kiderítette, hogy mi van abban a relytéjes dobozban, amit nemrég talált, amikor Darázs közli vele, hogy a családja meghívta őket, és elfogadta a meghívást.
Ebből lesz egy kis vita, de végül jön Amerika Kapitány a felmentő levelével a kezében.
A levelet Larry egy 12 éves kisfiú írta, aki megkérte Hangyát, és Darázst, hogy tegyék jobbá a karácsonyát, amibe ők beleegyeznek, mivel egyikük sem akar a másik családjával lenni.
Larrynek nincsenek szép élményei a karácsonyról. Az apját eskü köti arra, hogy ilyenkor mindig meghívja az egész családot. És elhihetitek ez a család egy rémálom.
Van ebben a családban egy nagynéni, aki egyfolytában dohányzik(a házukban ráadásul) mindig lekicsinylően beszél, és ha megkérik, hogy ne bent dohányozzon, akkor természetesen nem hajlandó megtenni. Vagy például van még egy hencegő nagybácsi, aki soha meg nem történt eseményeket mesél el, amikben persze ő a főhős. És ezen kívül még vannak egy páran, akinek különös szokásaik vannak.
Szóval Larry arra kéri Hangyát, és Darázst, hogy valahogy tegyék jobbá a karácsonyát.
Mind Hangyának, mind Darázsnak vannak hasonló élményei a másik családjáról így meg tudják érteni a fiú helyzetét. Éppen ezért Hangya kitalálja, hogy „megviccelik” Larry rokonait. Darázsnak persze ez nem nagyon tetszik, de később őt is elragadja a karácsonyi hangulat. Szóval erről szólna a történet lényegében, de persze ennél többről van szó.
Mint említettem Larrynek vannak még érdekes rokonai, akiken szeretne bosszút állni. Még jó, hogy van mellette két „felnőt”.  Persze itt senki se a véres bosszúra gondoljon, hanem olyan bosszúra, ami Larry számára vicces, de a rokonai számára nem.

A Rajzok szerintem nagyon szépek, a képregény 2000-es szóval a mai rajzokhoz hasonlókkal találkozhatunk.
Akinek felkeltettem az érdeklődését annak irány a Hálózsák, és már olvashatja is akár most, akár karácsonykor. Garantálom, hogy nem fogja senki megbánni, ha rászán egy negyed órát, főleg akkor, ha rossz napja volt.

Genzo:

Száncsengő, száncsengő, vígan szól a dal. Amondinnak köszönöm a cikket. Nagyon örülök, hogy erről a képregényről írt én is nagyon élveztem, amikor olvastam még régebben. Várom a további cikkeket a lelkes íróktól. Az angyalkák vigyázzanak rátok, aztán ne menjetek ki sapka-sál kombináció nélkül az utcára.

Tegnap nagyon el voltam havazva, nem volt időm frissíteni, de most itt a kárpótlás, egy nem is akármilyen képregény bemutatásának formájában.

A HálóZsák legnagyobb projektjeinek egyike a Kingdom Come című epikus képregény. Ahogy az a fenti képen látszik, a régi ismerősökszinte a teljes számban jelen vannak ebben a történetben, hogy az még monumentálisabb, még nagyratörőbb legyen.

Mielőtt azonban rátérnék a képregényre, elmondom, hogy benya11 múltkori cikke a Titkos Hatosról jelenleg a második legolvasottabb cikk itt a blogon. Az első helyen azóta is a Zöld Lámpás v4 01 áll, azzal nagyon beletrafáltam ezek szerint, 120 jelenleg az olvasottsága. Talán már az is egyfajta reklám lehet, hogy valaki látja mi a legolvasottabb cikk, és már csak azért is megnézi ő is, hogy mire kattantak rá 120-an. A Titkos Hatos jelenleg 72-nél van, ki tudja, lehet sikerül lenyomnia a Zöld Lámpást a trónról. Jobb oldalt látható a Top5 legolvasottabb cikk, nyomon lehet követni az eseményeket. Ami viszont tuti, hogy ennél már csak nagyobb olvasottsága lehet benya cikkjének, úgy látszik, feltette a lécet ő is, nagy tömegeket mozgatott meg. Ennek én nagyon örülök, szeretném, ha minél többen tévednének erre, és estleg egy kommenttel tudatnák, hogy itt jártak. De elkalandoztam, közbe van itt miről írjak, nézzük ezt a királyságot, ami eljövendő.

Először arra szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy ez nem egy rövid olvasmány. Az oldalszám meghaladja a 200-at is, és nem épp egy könnyed olvasnivaló, tehát időt, türelmet, és figyelmet kell áldozni rá, de higyjétek el nekem, megéri.

A történet egy alternatív világban játszódik, ahol a szuperhősök visszavonultak, ki milyen módon. A világot azonban veszély fenyegeti, és hőseink kénytelenek felvenni a harcot a fenyegetésekkel. Azt még nem mondtam, hogy a hősök (Superman, Batman, Zöld Lámpás, Wonder Woman stb) megöregedtek, őszülnek, elszált felettük is az idő. A képregény amúgy egy öreg ember halála előtti pár órával kezdődik. Ezt az öregúrt egy pap gondozza, olvas fel neki a Bibliából, hasonlók. Az öregember látomásokról mesél, arról, hogy közeledik a Végítélet. Ha már szóba hoztam a Bibliát, elmondom, hogy minden fejezet (ja igen, öt fejezetből áll) egy bibliai idézettel kezdődik, ami kapcsolódik a szóban forgó fejezet történéseivel. Az idézetek a Jelenések Könyvéből valók, amely könyv köztudottan a világvégét írja le aprólékosan. Meg kell hagyni, a jól elhelyezett Bibliai idézetek baromi ütősek tudnak lenni egy képregényben, itt is nagyon jól megteremtik a hangulatot.

A rajzokról még nem mondtam semmit. Szóval, elég egyediek, különlegesek. Olyan minden egyes képkocka, mintha egy festmény lenne, talán ez is rá akar tenni a monumentalitásra egy lapáttal. Mondjuk nálam a rajzok egy kicsi minuszat jelentenek, nem jön be a festménystílus a képregényeknél általában, de ez az én saját ízlésficamom, másoknak lehet pont ez jön be.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal-és most azokhoz szólok,akik már olvasták, bár az eddig írtakból is látszik valamennyire-, hogy a képregény olvasása közben sokszor eszembe jutott a Watchmen. Szerintem sokat inspirálódtak a készítők Alan Moore zseniális képregényéből. Sorolok pár hasonlóságot:alternatív világ, visszavonult szuperhősök, végítélet, minden fejezethez egy idézet, ami a történethez kötődik, stb. Sőt, egyszer említést is tesznek a Percrekészekre, ami a Watchmenben szuperhősök csapatának neve.

A magyar fordítás is megér egy misét, hogy maradjunk a Bibliánál. Szerintem valami hihetetlenül jóra sikerült, bár nem olvastam angolul, de a magyar változat is nagyon élvezhető volt.

A történetet szándékosan nem vázolom fel jobban, mivel szerintem eléggé komplex, aztán csak belekavarodnék, vagy netán spoilerek is lennének, ami egy ilyen magasröptű cuccnál nem előnyös.

Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi van ideje és türelme elolvasni. Persze lehet fejezetenként is, napokig olvasni, annak sincs semmi akadálya, csak annyi, hogy akkor nem áll össze olyan jól a sztori, mintha egybe olvasná ez ember. Ez volt a mai frissítésem, remélem felkeltette az érdeklődéseteket. További kellemes hétvégét, sziasztok.

Genzo:

Nagyon nagy öröm számomra, hogy vannak lelkes cikkírók, akik a felhívásomra jelentkeznek. Ilyen benya11 is, aki most a második kritikáját tárja a szemetek elé. Szerintem jó kis cikk, és a képregény amiről írt, szintén nem rossz, én is csak ajánlani tudom. De akkor a szó benya11-é.

Benya11:

Ismét DC képregénnyel jelentkezem, ami ezúttal is egy csapat képregény, csak éppen nem szuperhősökből, hanem bűnözőkből áll. Ez a Titkos Hatos (Secret Six) v2 #1, egy 6 részes mini első része. Azért volume 2, mert még 1968-ban indult egy minisorozat ugyanezzel a névvel, de ott teljesen más karakterek szerepeltek, csak így egységes a füzetek számozása.

Ám még mielőtt részletesebben is rátérnénk erre a képregényre, fontos megemlíteni a Gonosztevők Egyesüljetek! című minit, amiben a Titkos Hatos megalakult, ott kovácsolódtak össze igazi csapattá, elég sok dolgot éltek át együtt. A csapat szembefordult a szinte az összes híresebb bűnözőből álló Szövetséggel, akik élén egy másik, alternatív világból jött Lex Luthor állt. Az igazi, e világbeli Lex Luthor úgy tudta vele felvenni a harcot, hogy Dalosmadár álnéven összehozta a Titkos Hatost, persze nem puszira, megfenyegette a tagokat, hogy megöli a hozzátartozóikat, illetve egyéb kegyetlen dolgokat tesz velük, ha nem teljesítik az általa megadott küldetéseket. Ezek általában a Szövetség ellen irányultak. Egy félresikerült akció keretében pedig az ál-Luthor-ék elfogták a Hatost, és megkínozták őket. Persze sikerült felvennie a kesztyűt az elfogottaknak, és kegyetlenül megtorolták a velük tett dolgokat őrzőiken. A minit egy nagy csata zárta le a Titkos Hatos, és a Szövetség között, ahol kérdéses, hogy igazából kié is volt a győzelem.

Azóta lement a Végtelen Válság, ahova az előző mini vezetett, és indult egy új mini már a csapat nevével fémjelezve. A füzet a Hatos jelenlegi akciójával indít, ami egy haláltábor vezetője ellen irányul. A tábor rabjai közé beépült Céllövő el is végzi a melót, mire a többiek odaérnek, de a segítség a katonák ellen még neki is jól jön. Ezután ugrunk pár napot az időben, ahol Scandal a főhadiszállásukon, a Titkok Házában egy megbeszélést tart a továbbiakról. A tagokat szabadságra küldi, Catman-t pedig egy bűnöző meggyőzésére, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ám hogy kihez is megy el, az egészen pontosan az utolsó oldalon derül ki, így nem árulom el.

A jelenlegi tagok: Scandal, Kiütés, Céllövő, Catman és Rongybaba. A csapat legjobbja egyértelműen Catman, és az ő karakterének fejlődése figyelhető meg a legjobban minden tekintetben. A Gonosztevők Egyesüljetek! előtt még csak egy kisstílű alak volt, a magasabb körökben tettek rá. Ám amikor visszautasította a Szövetség ajánlatát a belépést illetően, jobban felfigyeltek rá. Illetve igazán csak egyvalakinek tűnt fel ez, és az nem más, mint Doktor Pszichó. A mostani füzetben el is indul a sajátos kis bosszúhadjárata. Visszatérve Catman-hez: aki figyelmesen nézi a képkockákat, az egyiken láthatja Catman kocsiját. Igazi Batmobil-feeling.

Az író Gail Simone, aki az ezt a képregényt felvezető minit is jegyezte, a tetszetős és kifejező rajzokért pedig Brad Walker a felelős.

Akinek felkeltette az érdeklődését ez az írás erről a képregényről, az elolvashatja az Allcomics-on. És ha valaki most hallott volna először erről a csapatról, és kíváncsi az előzményekre, az a NewGen-en olvashatja el a Gonosztevők Egyesüljetek! minit.

Genzo:

Köszönöm benyának ezt a cikkét is, és továbbra is várom az írásokat akár tőle, akár Amondintól, akár mástól aki kedvet kap hozzá. Ami ezt a képregényt illeti, én is olvastam, és terveztem is, hogy valamikor írok róla, de benya szólt, hogy szeretné, és szívesen átadtam neki. Jobb volt így, mivel én az előzményeket nem ismertem, ő viszont belefoglalta azt is a cikkbe az olyanok számára, mint én. További szép napot mindenkinek, sziasztok.

UPDATE: Mint az a cikkből kiderült, ennek a képregénynek alőzménye is van, mégpedig a Gonosztevők Egyesüljetek mini, amit megtaláltok a NewGenen. Nos, ez a mini pedig a Végtelen Válság című nagyszabású történet részei közé tartozik. Megkértem benyát, hogy írja le nekem a Végtelen Válság füzeteinek olvasási listáját, hátha valakinek hasznos lehet. Benya pedig teljesítette a kérésemet, vagyis:

Végtelen Válság olvasási sorrend:

JLA: Lelkiismereti Válság #1-5
Flash #214-225
Zöld Lámpás: Újjászületés #1-6
Visszaszámlálás a Végtelen Válságig
OMAC #1-6
Superman: Áldozat #1-4
Gonosztevők Egyesüljetek #1-6
A Bosszú Napja #1-6
Adam Strange #1-8
Rann-Thanagar Háború #1-6
Végtelen Válság #1-7

Ezek közül eddig csak a Zöld Lámpás Újjászületést olvastam, arról van cikk is, clicket neki.  Ha minden igaz, a többi füzetet is megtaláljátok a  NewGenen.

Ma egy elég új képregényt szeretnék veletek ismertetni, aminek a létezéséről nem is biztos, hogy hallottatok. Én is csak a letöltőoldalon nézelődve bukkantam rá, és mivel érdekesnek tűnt, letöltöttem. Majd miután elolvastam az első füzetet, rájöttem, hogy erről kell írjak ide. Elolvastam a másodikat is, hátha összefüggő a történet, de nem találtam komoly összefüggést a füzetek között, így maradtam annál, hogy egyesével írok majd róluk, egyébként eddig négy füzet jelent meg.

A képregény egy nemrégiben megjelent sorozat alapján készült, melynek címe: Spartacus: Blood and Sand. A képregény pedig azonos címen fut, mégpedig a Devil's Due kiadó szárnyai alatt. A sorozatban, és a képregényben is gladiátorokról van szó. A sorozatból még nem néztem meg egy részt sem, de ebben a képregényben egy Arkadios nevezetű gladiátor áll a középpontban, szerintem a sorozatban is így van, ha már feldolgozásról van szó, de ha valaki nézi ezt a sorozatot, és valamiben tévedtem, akkor szóljon kommentben, nem nézem a sorozatot, nem tudok részleteket, csak ezzel vagyok, amit eddig 2 kötetből olvastam.

Mint azt már mondtam, a képregény középpontjában Arkadios áll (legalábbis az első füzetben), akit még gyerekkorában elvettek a szüleitől a rómaiak, és gladiátorként tevékenykedik. Egyetlen dolog lebeg csak a szeme előtt: a bosszú. Kiváló harcos, jól bánik a fegyverrel, komoly kihívást jelent az ellenfeleinek. Ebben a füzetben nagyjából erről van szó, megismerjük Arkadios gyermekkorát, és a fogságbeli történéseket, valamint látunk egy kis gladiátor harcot, bűnös élvezet ezerrel.

A rajzok szerintem nagyon jók, a képi világ leginkább a 300 című filmre hasonlít. Azért mondom a filmet, mert a képregényben nem voltak olyan szépek a rajzok és a színek, itt viszont szinte megszólalásig a 300 című film látványvilága tárul elénk. Ebbe beletartozik a durvaság is, tehát nem kell meglepődni egy-egy lehulló fejtől, vagy kikandikáló belső szervektől. Akinek bejött a 300 látványvilága, annak ez a képregény is tetszeni fog, és megint vonom a párhuzamot a sorozattal, szerintem ott is hasonló a látvány, ami engem arra késztet, hogy kukkantsak bele a sorozatba, hiszen a 300 képi világát imádtam, és a stílus is hasonlóan kaszabolós, csak itt gladiátorok vannak, nem spártaiak vs perzsák.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik kedvet kaptak az elolvasásra, miután végigolvasták ezt a cikket. Illetve mondom, akinek bejött a 300, annak ez is tetszeni fog, szinte ugyanazt kapjuk, csak más szereplőkkel. Ebből természetesen adódik, hogy ha valaki pl írtózik a 300-tól, az ezt a képregényt/sorozatot is messze kerülje. Tervezem, hogy belenézek a sorozatba is, ha olyan, mint ez a képregény, akkor azt hiszem bejövős nagyon. További szép napot, és jó olvasgatást, Spartacus őrízzen titeket.