A mai frissítésemben egy régi ismerős kap főszerepet. Pontosabban fogalmazva, régi ismerős, de nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy létezik képregény is az illető nevével a boritón. A cimből, és a boritókból látszik, hogy ez a régi ismerős az Alien, pontosabban nem egy, hanem elég sok. Miért régi ismerős? Azért, mert 1979 és 1997 között négy különálló filmben szerepelt, valamint két film kézült még, ahol a Predatorokkal osztozott a nagyvásznon. A különálló Alien filmeket rendesen még nem láttam, csak nagyon régen tvben azt hiszem az elsőt, de tervezem, hogy megnézem a többit. De mindenesetre legendás lényekről van szó, és most képregény formájában üvöltenek ránk, a rajongók nagy örömére.

A filmekhez nem tudom hasonlitani ezt a képregényt, de annyit el tudok róla mondani, hogy nagyon hangulatos. Aki nem nagyon bírja a durvább dolgokat, annak nem ez a megfelelő estimese, mert azért néha van egy kis trancsirozás.

A történet szerint egy csapat kutató egy új világba érkezik, amiről azt hiszik, hogy nem lakatlan, de mondanom sem kell, hogy ez nem igy van. Tele van a képregény izgalommal, rejtélyekkel, akcióval, és Alienekkel. A sztoriból nem szeretnék többet leirni nektek, ti is élvezzétek annyira az olvasást, mint én élveztem. Amúgy ez egy négy kötetes történet, eddig ennyi jelent meg a sorozatból, de a történet lezárult, úgyhogy nyugodtan el lehet olvasni, nem kell izgulni, hogy a folytatás csak 2 hónap múlva jön ki, és addig elfelejted a sztori elejét.

A rajzok nekem nagyon tetszenek, az Alienek nagyon jól sikerültek, valamint a hátterek is szépek, de ami még külön dicséretet érdemel részemről, az a boritó. Főleg a 3. és a 4. füzet boritójára gondolok, ezeket biztos más rajzolta, mert egész más stilusúak, mint az első kettő. Nekem bejönnek. Ezt a képregényt is angolul olvastam, ami azt jelenti, hogy Keildavid minden bizonnyal kihagyja. De akit érdekel, az a spidermedia-n megtalálja, link a jobb oldalon.

Az Alien-fanoknak mindenképp ajánlom ezt a képregényt, ők még jobban fogják élvezni, mint én. Remélem megjött a kedvetek letölteni ezt a négy füzetet, jó olvasgatást kivánok hozzájuk. És ne felejtsétek, az űrben hiába sikoltatok, nem hallja senki.

Ma valami Deadpool, vagy Bosszú Angyalai történetet akartam bemutatni nektek, de aztán úgy gondoltam, hogy egy kis változatosságot viszek be a cuccba. Ezért döntöttem végül egy Jonah Hex történet mellett, azon belül is a v2-es sorozat első számáról van szó itt.

Jonah Hex neve nem biztos, hogy mindenkinek ismerős. Ahogy az a boritón is látszik, egy western képregényről van szó, és a cimszereplő vicsorog ránk a képről. Jonah Hex egy bérgyilkos, fejvadász-ahogy tetszik-, akciózik, van pár badass beszólása, meg maga a karakter is szimpatikus számomra. Mondanom sem kell, ha arról van szó, hogy valakit le kell lőni, meg kell találni, ki kell nyirni érdekesebbnél érdekesebb módon, akkor Hex a topon van. Mindez fűszerezve van a vadnyugat poros, koszos világával, puskaporral, cowboyokkal, és hasonló ínyencségekkel.

Én amúgy nem vagyok valami nagy western rajongó, ami tetszett, az a Vissza a jövőbe 3, de az nem csak western. Ezek a Dollár-trilógia, meg Eastwood dolgok sosem foglalkoztattak, ami western és talám érdekelne, az a Börtönvonat Yumába, egyszer szeretném megnézni. De képregényben olyan dolgok is bejönnek, amik filmben/játékban nem, lásd fantasy vagy western. Ezt az állitást támasztja alá az is, hogy ez a képregény nekem nagyon bejött. Nem vagyok tisztában azzal, hogy egyrészes történetek vannak-e a sorozatban, hiszen csak az elsőt olvastam eddig, de ebben lezárult a történet. Mondjuk ettől lehetnek még később több füzetet átölelő történetek.

Ez a történet amúgy egy kis lövöldözéssel indul, aztán Jonah Hexet felbéreli egy  pasas, hogy találja meg az egyszem fiacskáját. A történet ezen része  eszembe jutatta a Deadpool: Games of Death-et, ott is ezzel a szituációval indul a sztori. De Jonah nem utazik el egy szigetre, hogy részt vegyen egy valóságshowban, hanem a vadnyugatot kezdi el átfésülni. Az, hogy  mire jut, az már kiderül a képregényben.

A rajzok nekem tetszenek, láttam már jobbakat is, de nincs gond velük, viszonylag új sorozatról lévén szó a grafika szinpompás, és az egész nagyon hangulatos.

A sorozatnak amúgy 54 része van eddig, az 54. nemrég jelent meg, úgyhogy aki arra szánja magát, hogy mindet elolvassa, mielőtt kijön a film, annak lesz olvasnivalója.

Bizony, idén várható a Jonah Hex film, én is azért kezdtem el a képregényt olvasni, hogy tudjam miről is van itt szó. Aki valamennyire követi a filmhíreket, az még nagyon régen láthatta a film poszterét, valamint ma került ki a trailer trailere, pontosabban egy 10 másodperces kedvcsináló a kedvcsinálóhoz, akit érdekel, annak katt. Amúgy a filmben Hex szerepében Josh Brolint láthatjuk majd, ami részemről jó hír. De feltűnik még John Malkovich, valamint a hatalmas szinészi tehetséggel megáldott Megan Fox kisasszony is, ő lesz a látványfelelős. De ennyit a filmről.

Ajánlom a képregényt a western rajongóknak, valamint azoknak, akik kedvet kaptak a képregény elolvasásához, miután végigpörgött a szemük ezen az iráson. Azok is olvassák el, akik szeretnének egy kis inputot szerezni Jonah Hexel kapcsolatban a film előtt, ezek között vagyok én is, mint ahogy azt már mondtam.

Remélem felkeltettem pár darab érdeklődést, jó olvasgatást. Ja, és ezt angolul olvastam, akit érdekel, nézzen utána, le lehet tölteni, én torrenttel szedtem le az egész sorozatot.

Sziasztok. Először is azzal kezdeném, hogy nagyon sajnálom, hogy nem volt frissités kb két napja, de egész hétvégén alig voltam itthon, most is elég hulla vagyok, de erőt vettem magamon, hogy tegyek ki valami frisset az oldalra. Most ismét egy egyfüzetes sztorira futja tőlem, nézzétek el, de tervbe van véve, hogy valami nagyobb cuccról is irok, remélhetőleg még ezen a héten, de azt még nem mondom meg, hogy mi lesz.

De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mi van mára a tarsolyomban. Szeretném folytatni az IDW-féle Transformers Reflektorfény sorozat epizódjainak bemutatását. Ez számszerint a harmadik Reflektorfény történet a blogon, de lesz még jópár,hiszen a HálóZsákon van dögivel. Szóval, a mai történet főszereplője Sugárhajtó. Bevallom őszintén, eddig még nem hallottam erről az Álcáról, lehet nem vagyok ezzel egyedül. Szóval van ez az Álca, akinek legfőbb célja Megatron kiiktatása, és persze a hatalomra kerülés. Semmi sem tántorithatja el a céljától, még társa, Égbetörő sem, akivel a történet elején folytat egy rövid beszélgetést. Sugárhajtó nagy cselszövő hírében áll, és nagyon bizik magában, és abban, hogy sikerül Megatront legyőznie. A történet végén sor kerül a csatára Megatron és Sugárhajtó között, de a végét nem mondom el, mert akkor nem lenne semmi érdekes a képregényben. De a sztori amúgy ennyi, ami mondjuk nem is akkora baj, egy füzetre elég.

A rajzokat minden Reflaktorfény sztorinál agyondicsérem, és ez most sincs másképp. Nagyon bejönnek ezek a rajzok, nálam még az élményre is rátesznek egy jókora lapáttal.

Ajánlom elolvasásra ezt a képregényt azoknak, akik esetleg elolvasták az eddig bemutatott részeket és tetszett nekik, illetve a TF rajongóknak. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, jó olvasgatást, sziasztok. Ja, és nézzétek el, hogy ilyen rövidre sikerült ez az irás, érkezik majd a kárpótlás.

Ma egy igazán különleges sorozat első számát szeretném nektek bemutatni. A S.H.I.E.L.D. nevű csapatról már lehet, hogy hallottatok, ha mégsem, akkor ajánlom elolvasásra Ben Reilly leirását a HálóZsák Tudástárában. Most azonban nem Nick Furyról és társairól lesz szó, legalábbis egyelőre nem, aztán a folytatásban biztos felbukkannak ők is. Itt az első részben azt tudjuk meg, hogy Leonardo DaVinci, Galileo Galilei, Isaac Newton és még jópár zseni a SHIELD tagja, lévén, hogy ez a szervezet már az ő idejükben is létezett, sőt, már a fáraók idejében is.

Igen, első olvasásra mindez úgy hangzik, mint az új Dan Brown könyv rövid ismertetője. Sőt, mi több, ez még második olvasásra is olyan. Ezzel persze nekem nincs semmi bajom, hiszen a DaVinci Kód nekem nagyon bejött, úgy a film, mint a könyv. Igyhát engem megvettek kilóra ezzel az alapötlettel, hogy DaVinci és a többiek mint SHIELD-tagok voltak, és ők voltak az elsők, akik találmányaikkal megmentették a világot Galactustól, amikor még Tony Stark, vagy Nick Fury még meg sem született, de még csak tervbe sem voltak véve.

Ebben a füzetben amúgy még nem sokminden történik, igyhát a spoilereket nem lesz nehéz dolog kikerülni. A végére akad egy kis érdekesség, hogy az ember vésse a falba a csikokat, amig kijön a második füzet. Igen, azért nem több füzetet mutatok be nektek ebből a történetből, mert még nincs is több, legalábbis letölteni még tuti nem lehet, de vadászni fogok rá. De azért ebben a füzetben sem 30 üres lap található, pusztán ez egy bevezetés egy későbbiekben minden bizonnyal epic történethez, legalábbis ez a bevezető elég meggyőző lett, remélem maga a történet sem okoz majd csalódást. Ebben a füzetben amúgy egy fiú(akit én nem ismerek, és ez  vagy azt jelenti, hogy már feltűnt sok képregényben, csak még egyet sem olvastam, vagy azt, hogy teljesen új karakter) van a középpontban, akit elvisznek hirtelen Rómába, de nem a családja, ezt gondolom kitaláltátok, és szépen lassan megtud mindent, amit eddig elmondtam a SHIELD-ről, DaVinciről és a többiekről. Aztán a végén történnek még dolgok, de ezeket nem mondom el, ez már elég kell legyen, hogy felkeltse az érdklődéseteket.

Nos, ami a rajzokat illeti, öröm nézni őket, olyan szép szinesek. Aztán a fémtárgyak( DaVinci, vagy Galilei gépei, a SHIELD-esek páncélja) olyan csillogóak, hogy majd' kiütik az ember szemét, de nekem nagyon tetszik ez a megoldás. A történet pedig biztos olyan lesz később is, mint a DaVinci kód 2, de ez részemről pozitivum, nem tudom, ti hogy vagytok vele.

Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésetek a képregény iránt. Ha kijön a folytatás, akkor azt is elolvasom, és szerintem irás is lesz róla. Jó olvasgatást kivánok, és további szép napot.

Ja, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szóljak: kibővült a jobb oldali linklista. Mostmár megtaláljátok a CO-MIX, valamint az X-Fanzine oldalak bannerét, utóbbit az X-Men rajongóknak is ajánlom. Valamint, ha utána szeretnétek nézni egy képregénynek, vagy csak simán böngészni akartok az adatbázisban, akkor arra tökéletes lesz a ComicVine nevű oldal, ami szintén ott villog a jobb oldalon. De a ComicVineról nem lehet letölteni a képregényeket(milyen kár), erre én a SpiderMedia nevű oldalt használom. Ott mindig kikerülnek a legfrissebb képregények is, és lehet tölteni őket lefele. Nem kell megijedni, hogy az oldal oroszul van, a letöltőlinkre a boritók alatt rá lehet katintani orosz nyelvtudás nélkül is, valamint a képregények is angolul vannak.

Nézzetek szét az imént felsorolt oldalakon is, de persze a "régebbiekről" se feledkezzetek meg. Jó böngészést, sziasztok.

Biztos sokan emlékeztek még 2008 egyik legjobb agyradír filmjére, a Wantedra. Azt viszont már nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy ez a film is egy képregényen alapszik. Nem Géza bácsi az utca végéről irta ezt a képregényt, hanem Mark Millar, akinek az egyik legnagyobb kedvencemet, a Kick-Asst is köszönhetjük. Köszönjük Mark.

Mivel a filmet már láttam vagy kétszer az elmúlt 2 évben, ezért úgy gondoltam, hogy elolvasom a képregényt is. Azt vártam, hogy szinte képről képre a filmet fogom kapni, de ez nem igy lett. Az a helyzet, hogy az alapszituációt leszámitva itt egészen mást kapunk a képünkbe, mint amit már láttunk egyszer-kétszer dvdn, vagy a nagyvásznon. Ez persze nem baj, ilyen formában is bejön a cucc, de a filmes azért csak jobban tetszik. Az a baj a képregénnyel, vagyis nekem az nemigazán jött be, hogy belekevertek a cselekménybe csomó furcsa lényt, amiknek szerintem semmi keresnivalója nem lett volna ott, már-már Scooby Doo beütése volt az egésznek, sorra bukkantak fel a szörnyek, mint gonoszok. Ami viszont a két főszereplőt illeti ( a filmben Jolie, meg a főszereplő srác) itt jobban el lettek találva, mint a filmben. Én a castingosok helyében olyan szinészeket választottam volna a filmbe, akik hasonlitanak a rajzolt karakterekre. És ilyen esetben Halle Berry és Eminem lett volna a befutó. Mielőtt hozzámvágjátok azokat a köveket, szögezzük le, hogy nagy szinészi kvalitások nem kellenek ebbe a filmbe, Eminem is simán tudott volna kanyarba lőni, meg FUCK YOU-zni mindenfele. Halle Berry pedig jobb lett volna, mint Jolie, igy a képregény elolvasása után. De mindegy.

Kicsit vázolom a sztorit, de csak az alapszitut, mert az közös a filmen és a képregényben. Szóval, van a főhősünk, aki eléggé lúzer. A főnöke utálja, a csaja a legjobb barátjával kufircol, szóval el tudjuk képzelni. Egyszercsak beállit Fox (nem Firefox, nem Lucius Fox, hanem Angelina Halle Berry Jolie Fox) és közli hősünkkel, hogy az apja egy szuperbérgyilkos, a Killer. Mivel Weasley nem ismerte az apját, igy hát elhiszi, amit Fox mond neki. De a helyzet az, hogy az apja meghalt, és ő kell helyettesitse, pedig egyáltalán nem ért a fegyverekhez. Vagy mégis? Kiderül a filmből és a képregényből, annyi különbséggel, hogy az egyikbe vannak lények, a másikba nincsenek.

Az a helyzet, hogy ha a képregényt előbb olvastam volna, minthogy a filmet megnézem, akkor a filmet húztam volna le kicsit, hogy "hova lettek a szörnyek?". Igy viszont pont forditva van, de ez van. Attól még jó a sztori, jók az akciók, Mark Millar most sem okoz csalódást, de azok a lények minek kellettek oda, nem értem.

A képregény amúgy 6 füzetből áll, de ide csak az első boritót tettem ki, mivel van spoileres boritó is, komolyan, az egyik szereplő sorsát simán ráirták. Ezért csak az első boritó feszít itt az irás felett, úgyis ez a legvagányabb.

A rajzokról még nem esett szó. Nos, szerintem teljesen rendben vannak, szinpompásak, öröm őket nézegetni.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akiknek a film is tetszett, illetve, akik látták a filmet, tetszett nekik, és a képregényt is elolvasnák, és a lények sem zavarják őket. Engem zavartak speciel, de valahogy elviseltem őket. Ettől még jó képregény, ne ijedjetek meg, nem akarok lebeszélni senkit arról, hogy elolvassa, sőt ajánlom azoknak, akiket az előbb felsoroltam, de azok is bepróbálhatják, akikre nem vonatkoznak a fenti tulajdonságok.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket. Nekem felkeltette az érdeklődésemet a képregény a film felé, úgyhogy megyek is, és előkapom a 720p-s Bluray ripet. Nektek pedig jó olvasgatást és szép estét kivánok.  Aztán a kanyarbalövést nem kipróbálni otthon.

UPDATE (ápr.21): Újranéztem a filmet, és igy a képregényt ismerve arra jutottam, hogy a főszereplő csávó jó választás volt, de Jolie helyett akkor is Halle Berry kellett volna. Ja, és a filmből kiderül, hogy működik a dolog lények nélkül is.

Mostanában csak egy füzetes történeteket mutattam be, vagy sorozat első füzetét. Épp itt az ideje, hogy egy teljes történetet ismertessek meg veletek.

A Megtorlót szerintem nem sok valakinek kell bemutatni, hiszen temérdek képregényben tette már tiszteletét, akár fő-akár mellékszerepben. Valamint megemlitendő az a három film, amiből sokan csak kettőre emékeznek azonnal. Volt ugyanis '89-ben ha jól emlékszem egy Punisher film, akkor még Büntetőnek forditva, és az ezerarcú Dolph Lundgren játszotta a cimszerepet. Aztán 2004-ben Thomas Jane, aki mintha Christopher Lambert ikertestvére lenne, szállitott a világnak egy Megtorló mozit, ami egyeseknek tetszett, másoknak nem. Nekem mondjuk bejött, bár egy kicsivel több zúzást, és kevesebb szövegelést részesitettem volna előnyben. De aztán teljesült a kivánságom(és gondolom sokaké), amikor 2008-ban Ray Stevenson (akit esetleg a Róma cimő sorozatból ismerhet a nagyérdemű) szanaszét lőtt, vert, robantott mindenkit, és csak aztán szövegelt volna, csak már nem volt kinek.

Frank Castle nem arról hires, hogy sokat beszél, és itt sem fog túl sokat, majd meglátjátok mit csinál helyette, mert annyit elárulhatok, hogy ez nem egy megszokott történet. Már csak képvilág miatt sem, hiszen a cimből is kiderül, hogy noiros stilusú a képregény, ami nekem nagyon bejön a Sin City óta.

A történetnek sajnos csak az elejét tudom elmondani, mert kb a második kötettől már nagyobb dolgok történnek, és azokat nem lenne jó lelőni. Szóval annyi a lényeg, hogy Castle a világháborúból tér haza, és rádöbben, hogy  a világ sokat változott, eluralkodott a korrupció, arról nem is beszélve, hogy hősünk felesége is elhalálozott rákban.  Castle egyedül neveli ezek után kisfiát( igen, a saját kisfiát) és egy kis üzletet vezet, hogy tudja fizetni az adókat. Van azonban egy gengszterfazon, akinek Frank tartozik pénzzel, és nem nagyon akar fizetni. És a gengszterfazon nem szereti, ha nem kapja meg a  pénzét. Castle meg nem szereti a pattogó gengsztereket. Ennyit mondanék a történetről, de higgyétek el, még sok meglepetés vár rátok, ha elolvassátok ezt a mindössze 4 kötetből álló történetet. Ebben a négy kötetben egy remek történet tárul elénk. Nincs telepakolva Goethe idézetekkel, de ezt nem is várjuk egy Punisher sztoritól. Hogy korrekt legyen a cucc, úgy mondom, hogy egy teljesen jó Punisher történettel állunk szemben, és ebbe már nehéz belekötni.

Ami a grafikát illeti, mint ahogy azt már mondottam volt, noiros hangulat, és ehhez nagyon szép rajzok társulnak.

Mindenképp ajánlom tehát ezt a képregényt azoknak, akik szeretik a noiros dolgokat, és a Megtorló nevétől nem futkos a hátukon a hideg. Remélem felkeltettem pár érdeklődést, jó éjszakát, a Castle vigyázza az álmaitokat. Ha ezt nem értettétek mert amikor olvassátok nincs is este, akkor pillantsatok rá az időpontra amikor ez a cikk született. További jó olvasgatást, sziasztok.

Ja, és a boritók kattintásra nagyobbodnak, hogy tudjátok rendesen megnézni őket, szerintem egyik jobb mint a másik. De mostmár tényleg ennyi volt, sziasztok.

Végre itt a mai második frissités. A nap zárásaként egy DC képregényt szeretnék nektek bemutatni, pontosabban egy DC-s sorozat első füzetét. A Zöld Lámpás(Green Lantern) negyedik sorozatának első részéről van szó.

Mit is tudunk a Zöld Lámpásról? Én őszintén megvallva nem sokat, csak egy minimálisat. Annyit tudok, hogy Hal Jordan egy kiváló pilóta, az apja is kiváló pilóta volt de meghalt. Hal Jordant valami földönkivüli lények kiválasztják, és ezentúl közéjük tartozhat, és kap egy gyűrűt is, ami nagyjából mindenre képes. És nekem eddig tart a tudásom, talán ha megnézném a Green Lantern: First Flight cimű rajzfilmet, illetve pár képregényt még elolvasnék, akkor bővülne egy kicsit a tudásom. És nekem szándékomban áll bőviteni ezt a tudást, mert érdekel ez a karakter, plusz szeretnék egy kicsit tájékozottabb lenni ezen a téren, mielőtt kijönne a film. De kicsit elkalandoztam, lássuk a képregényt.

Szóval, lévén, hogy ez egy sorozat kezdőfüzete, itt egy kis bevezetést kapunk, aztán a további füzetekben gondolom elindul az akció. Itt megtudjuk, hogy Hal Jordan mégsem halt meg (nem olvastam a v3-at, tehát nekem ez igy új volt), és Zöld Lámpásként tevékenykedik szinesbőrű kollegájával. Mivel még csak most ismerkedek ezzel az univerzummal, ezért nem sok karaktert ismerek, nézzétek el. De valami érdekes is történik ebben a füzetben, hiszen ha nem történne, akkor senki nem olvasná tovább. Feltűnik egy ellenfél, aki minden bizonnyal ismert lenne, nekem egyelőre idegen, és nagyon pusztitani akar. Aztán, hogy Zöld Lámpás mihez fog kezdeni, hogy legyőzze, az a későbbi füzetekből minden bizonnyal ki fog derülni. De addig is be lett nekünk vezetve a sztori rendesen, és van annyira érdekes, hogy elolvassam a folytatásokat, aztán majd itt fogom őket "kritizálni". Ezt a képregényt az Allcomicson találjátok meg, az Allcomics linket pedig itt a jobb oldalon.

A rajzok szerintem egész jól sikerültek, nem tudom ki rajzolta a képregényt, de egész jól megcsinálta. A történetről azt tudom elmondani, hogy bevezetésnek okés, aztán a továbbiakban kiderül, hogy alakulnak a dolgok.

Ezt a képregényt azoknak ajánlom, akik szeretik a Zöld Lámpás sztorikat, és főleg azoknak, akik ismerik is ezt az univerzumot. Én pedig kicsit majd rágyúrok arra, hogy megismerjem, aztán biztos máshogy fogom látni az ilyen sztorikat.

Ez volt a mai második, és egyben utolsó frissités, remélem felkeltettem pár Zöld Lámpás-fan érdeklődését. Aki most ismerkedne az univerzummal, annak nem ezt ajánlanám, hanem majd megmondom, hogy én miből ismertem meg, miután megtalálom. Van olyan, hogy Green Lantern: Secret Origins pl, 6 kötetes, szerintem abból meglehet tudni elég sokmindent. Majd elolvasom, és akkor meglátom. További szép estét, sziasztok.

Mai első frissitésem ismét a Marvel Kalandok sorozatból mutat be egy történetet. A múltkor egy Hulk történet volt teritéken, most pedig a Bosszú Angyalai sorakoztak fel ide. Mivel a múltkor megtudtam, hogy a Marvel Kalandok sorozatban szinte minden füzetben egy különállló történet szerepel, ezért találomra választottam egyet, és a választásom a 4. számra esett.

Azt hiszem a boritó elég beszédes olyan szempontból, hogy kik szerepelnek ebben a történetben, de azért felsorolom: Hulk, Wolverine, Pókember, Amerika Kapitány, Óriáslány, Vasember és Ciklon Vihar. Már ez a felállás is nagyon jól hangzik, de ha még hozzátesszük, hogy itt humoros történetekről van szó, az már csak hal a tortán. Jó, nem arról van szó, hogy nem történik semmi, csak a hősök ülnek egy szobában és hülyülnek, van itt történet is, akció is, és mindez fűszerezve jópár humoros beszólással. Igazi könnyű olvasmány, ha nem akarunk sokat gondolkodni azon, hogy most mi miért történik, vagy, hogy ki kinek a kicsodája. A boritón itt most nem látszik, mert le van kicsinyitve, de eredeti méretben elolvasható egy "MINDEN KOROSZTÁLYNAK"-felirat, ami arra utal, amit most magyaráztam el.

A történet rövid és velős, hiszen egy füzetből áll, ismét mondom, ne várjunk hihetetlenül csavaros, és 600 szálon futó cselekményt. Persze, fordulatok vannak itt is, de csak annyi, amennyi egy füzetbe elfér. Pár szót a sztoriról, spoiler nélkül. Hőseink épp a világ megmentésére igyekeznek, mert elszabadult a Förtelem nevezetű szörny. Kedvenc csapatunk természetesen elháritja a problémát, de aztán a hazafelé vezető úton történik valami érdekes, amire egyikőjük sem számitott. Kicsit hatásvadász, hogy igy fejezem be a történetmesélést, de ezek után már spoilerek következnének.

A rajzok ismét szinpompásak és nagyon szépek, nekem főleg a boritórajz tetszik. Szeretem az ilyen könnyed sztorikat, kikapcsolódásnak kiválóak, szórakoztatás céljából is tökéletesen megfelelnek.

Ajánlom ezt a képregényt, illetve az egész sorozatot azoknak, akik szeretik az Avengers sztorikat, illetve valami könnyű olvasnivalóra vágynak. Amit még elfelejtettem mondani, hogy a HálóZsákon megtalálható a sorozat 12 száma, de ez a szám minden bizonnyal még gyarapodni fog, hiszen 39 füzetből áll az egész sorozat.

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket. Most pedig egy kis extra következik. Ha az Elolvasom szavacskára(vagy a bejegyzés cimére) kattintatok, akkor elétek tárul a teljes bejegyzés, és tartogatok nektek pár meglepetést a végére.

Elolvasom »

Először is egy bocsánatkéréssel tartozom, amiért tegnap nem frissitettem az oldalt de elég sűrű nap volt, és nem jutottam oda, hogy irjak (pl. egy Kárpátia koncert jött közbe). De ma bepótolom, még ha kicsit megkésve is. Ma a fantasy világába kalauzollak el titeket. A Warhammer 40000-ről már lehet hallottatok, ha más nem, de játék formájában. De ha nem, akkor sincs semmi baj, hiszen én sem játszottam még a játékkal, sőt, maga a fantasy műfaj sem vonz túlságosan, ez a képregény mégis nagyon tetszett.

Az első oldalon kapunk egy kis leirást arról, hogy miről is van itt szó, kik a szereplők, mit csinálnak, és miért. Na most ez nekem nagyon jól jött, mert mint ahogy azt már mondtam, én olyan maradi vagyok, hogy nekem életem van, nem karakterem, és életkorom, nem levelem, ezért hát egyáltalán nem ismerem az univerzumot. A kis bevezető után nagyon szépen lerajzolva látjuk azt, amit az előbb elolvastunk. Hőseink harcolnak, mint az őrült, klánok vannak, ocsmány lények vannak, kiemelkedő hősök vannak, ahogy azt egy valamirevaló fantasytól elvárjuk. Szerintem látszik az irásomból, hogy nem vagyok egy elvetemült fantasyrajongó, csak valahogy erre a képregényre kiváncsi voltam. És be is jött, nem kizárt, hogy olvasok még egy pár részt.

A rajzokat már az előbb emlitetem, szerintem nagyon jók, és hangulatosak, a szinvilág magával ragadó. Ritka pillanat, ilyen még nem fordult elő, megmutatom nektek a két kedvenc oldalamat a képregényből: EGYIK, MÁSIK.  Ezen képek megnézése után a rajzról már nem kell többet mondanom szerintem, ezek az oldalak elég beszédesek voltak.

A történetet már vázoltam pár sorral feljebb ugyebár, egyik csapat harcol a másik ellen, van a főhős, aki nagyon nagy csávó, és ilyesmi. Mást a sztoriról nem szeretnék elmondani, mert esetleg spoilerek is keverednének akkor a szövegbe. Ennek a füzetnek amúgy folytatása is van, sőt, kitudja hány, de a HálóZsákon ez az egy füzet van ebből a sorozatból, illetve a 0. szám, ami ha jól emlékszem három rövid történetet tartalmaz. Annyira fanatikus nem vagyok, hogy most elkezdjem letölteni az angol verziót és éjt nappallá téve olvassam, inkább megvárom a folytatást, ami remélhetőleg jön majd, mert magyarul szerintem sokkal élvezhetőbb.

Bocs, ha esetleg lehúzónak hatna a kritika, ez csak azért van, mert nem vagyok fantasyman. Amúgy a műfajon belül ez most a kedvenc képregényem, és igen, olvastam már másikat is. Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik az ilyen fantasy cuccokat, vagy esetleg játszottak már a játékkal. Illetve azoknak is, akik hozzám hasonlóan azt mondják magukban, hogy " na, kéne már olvasni valami jó képregényt, de most ne szuperhősöst már, inkább valami újat és zúzósat", mert akkor ők sem fognak csalódni, mint ahogy én sem csalódtam. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, valamint azt is remélem, hogy nincs harag azért a megjegyzésért, hogy életem van nem karakterem. Persze, vannak olyanok, akik csak szórakozásból játszanak, de nem teszik rá az életüket, viszont vannak akiknek 3 és fél millió vaddisznó megölése fontosabb, mint mondjuk elmenni randira. Ezutóbbiaknak szólt ez a megjegyzés, de attól még velük sincs bajom, mindenkinek megvan a maga karaktere élete. További jó olvasgatást, ma még szeretnék valamivel jelentkezni, bepótolandó a tegnapi kiesést, remélem össze is jön. Ha pedig nem, akkor holnap biztos frissülni fogok. Sziasztok.

UPDATE(2010.04.18): A HálóZsákra ma épp ennek a történetnek a folytatása került fel. Nagyon izgalmas és érdekes dolgok történnek benne, az utolsó kép pedig olyan, hogy egyre jobban várom a következő részt. Olvassátok el, szerintem megéri.

Mai frissitésem ismét az X-Men univerzumhoz kötődik, mégpedig egyik kedvenc karakterem( na most ezzel csak az a baj, hogy majdnem mindegyik X karaktert nagyon birom) egy történetét szeretném bemutatni.

Zéró Ügynök (Agent Zero) neve talán nem is tűnik ismerősnek hirtelen. De ha azt mondom, hogy szerepelt az X-Men Origins: Wolverine cimű filmben, egész pontosan ő volt az, akkor máris többen ismertek rá. Bevallom én is a filmben hallottam először erről a tagról, de nagyon szimpatikus lett egyből, egyszerűen badass.

Ez a történet, amit be szeretnék mutatni, arra a kérdésünkre ad választ, hogy miként jött létre az X-Fegyver újabb tagja, Zéró Ügynök. Azt nem tudjuk meg, hogy az X-Fegyver előtt ki és mi volt, már a beavatkozásokkal indit a képregény. Miután véglegesen előállt Zéró, sorra teljesitette a munkákat, amik ilyesmik voltak, hogy elvágni egy kormányfő torkát, egy informátort fejbelőni, és hasonló szórakozások. Azonban most elérkezett a legfontosabb, és minden bizonnyal legnehezebb küldetéséhez, végeznie kell Rozsomákkal. És itt hagyom abba a történetmesélést, hogy ti is tudjátok annyira élvezni ezt a képregényt, mint amennyire én élveztem, amikor olvastam.

A rajzokkal semmi bajom nincs (lehet észrevettétek már, de nekem ritkán van bajom a rajzokkal, minden rajzolónak megvan a maga stilusa, és én elfogadom a többségét) a szinek kicsit lehetnének élénkebbek, vagy nem is tudom, de ez még nem világot rengető probléma. Maga Zero karaktere egyszerűen cool, rá is állok olyan történetek vadászatára, amikben szerepel, mivel ez volt az első képregény amit olvastam, és az külön jó, hogy pont az eredettel kezdtem. Amúgy ha a Supermanes posztban a Kent családhoz az azonos nevű cigit párositottam, itt a Coca Cola Zero jutna eszembe, hogy hősünk két akció között elszürcsölget egy üveggel, ezt csak zárójelbe mondom.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretnék megismerni Zéró Ügynököt, valamint azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik az X-Men univerzumot. Utóbbiaknak még szolgálok egy jó dologgal, de lehet az előbbieknek is. Szóval van egy bizonyos magyar nyelvű képregényes oldal, ahol 98%-ban csak X-Men képregények vannak. Ez pedig az X-fanzine névre hallgat. Mivel nagyon hasznos oldal, hamarosan ki fog kerülni ide a többi link közé, de addig is elégedjetek meg azzal, hogy IDE kattintva odataláltok. Egy röpke regisztráció, és máris csemegézhettek a temérdek X-Men képregényből. Nézzetek fel oda is, de a többi oldalon is (amik már kint vannak jobboldalt) találtok olvasnivalót a témában. Jó szórakozást, és kellemes barangolást kivánok.

Ma sem siettem el a frissitést, de csak most jutottam oda, hogy írjak. De végülis jobb később, mint soha, az a lényeg, hogy itt a mai kritika.

Szeretném folytatni a Transformers Reflektorfényben cimű sorozat részeinek bemutatását. A mai főhősünk egy Drift nevezetű alakváltó, aki egy nagyon érdekes karakter, ugyanis nem tudni, hogy az Álcákhoz, vagy az Autobotokhoz tartozik. Ő egy amolyan magányos hős lenne. Ami még érdekes a karakterben, az az, hogy míg más robotok hatalmas fegyverekkel írtják az ellent, addig ő nem hajlandó semmiféle lőfegyvert használni, csupán kardokkal harcol. Én nagyon megkedveltem ezt a karaktert, hiszen nem olyan, mint egy megszokott Álca vagy Autobot, hanem egy relytélyes karakter, akiről még azt sem tudjuk, hogy melyik oldalon áll.

Egy pár szót a történetről is. Szóval, Drift azt a feladatot kapja pár furcsa külsejű egyéntől, hogy hatoljon be a Cirkálóra, ami egy Álca hajó. Hősünk teszi is a dolgát, elkezdődik a harc, de nem ott van a lényeg, hanem azon, hogy miket tudunk meg közben erről a rejtélyes Driftről, mert nagyon érdekes dolgok derülnek ki például a hovatartozását illetően. Többet nem mondok a sztoriból, mert ezután már spoilerek jönnének. Ez egy olyan történet volt, amit sajnálok, hogy csak egyetlen füzetből áll, ez szerintem egy négy részes minit is kitöltene, kicsit jobban bemutatva Drift eredetét, és múltját. Tényleg nagyon jó lenne, de ez az egy füzet is éppen eggyel több, mint a semmi, örüljünk annak, ami van.

Ami a rajzokat illeti, csakúgy, mint a Sokkolós füzetnél, itt is nagyon szépek, de amivel engem megvettek kilóra, az a borító. Tényleg, részemről az egyik legjobb boritó lenne ez, azért az egyik, mert a Dicsőség Megatronnak cimű sorozat füzetei között is találunk pár nagyon pofás boritót. De ez a kizárólag fehér-fekete-vörös boritó egyszerűen telitalálat, amúgyis ez a kedvenc szinkombinációm, sokszor használok plakátoknál, logóknál kizárólag vöröset, fehéret és feketét, mert szerintem nagyon jól mutat. Mivel ez a boritó ilyen ütős, ezért ha rákattintatok, akkor eredeti méretben is megcsodálhatjátok.

És, hogy kinek ajánlanám ezt a képregényt? Nos, elsősorban azoknak, akiknek ez a kritika felkeltette az érdeklődését, valamint azoknak, akik szeretik a Transformers képregényeket, és nyitottak az új karakterek megismerése felé. Remélem vannak ilyenek, és azoknak jó olvasgatást és kellemes időtöltést kivánok ehhez a nagyszerű képregényhez, amit ha még nem mondtam volna, a HálóZsákon megtaláltok. Ennyi volt a mai friss, ha minden jól megy holnap jelentkezek, de ha nem, akkor holnapután dupla frissités lesz. További szép estét, sziasztok.

Úgy látszik ez a mai nap az első számoké. Második frissitésemben is egy nagyon jó képregényt szeretnék nektek bemutatni. Mondom a koncepciót: képzeljük el kedvenc szuperhőseinket, Vasembert, Rozsomákot, Thort, Hulkot, Amerika Kapitányt, és a többieket, és képzeljük el, hogy egy csapatban vannak. Nem, ez most nem az Avengers, hanem a Marvel Super Hero Squad. Már igy is elég jól hangzik ez egy képregényrajongónak, hogy kedvenc hőseit egy füzetben láthatja, de még erre rájön az, hogy ha jól vettem ki, itt az ifjabb szuperhősökről van szó, bár ebbe nem vagyok biztos. Vagyis képzeljük el az előbb felsorolt kedvenceinket gyerekfejjel cselekedni. Ezek után már nem is kell mondjam, hogy a humor is fontos szerepet kap itt. Mégpedig olyan humor van itt jelen, hogy az ember (jelen esetben én) a padlón fetreng(persze nem szó szerint, de értitek). Amit ezek a szuperhősök összepoénkodnak, az nem semmi. Ez az a dolog, ami nekem a legjobban tetszik, szerintem ha nem lennének poénok, ez a képregény hamar a süllyesztőben végezné. Igy viszont az ember alig várja, hogy az újabb számot olvashassa, annyira szórakoztató ez a cucc. Eddig három szám elérhető, ebből kettőt olvastam már, miután befejezem ezt az irást, bevágom a harmadikat is. Most az elsőt mutatom be nektek, ha ez nem derült volna ki a címből.

A rajzok pont olyanok, mint a boritón, ami azért nem minden esetben van így (pl az Alien vs Predator:Three World War boritórajza valami káprázatos, aztán maga a képregény még csak nem is hasonlit rá). Nekem tetszenek ezek a rajzok, az élénk szinek is csak a vidám hangulatot árasszák magukból (hú, ez elég költői lett igy).

Már jól körülirtam itt a képregényt, de még nem mondtam, hogy mi is van benne konkrétan. Nos, akkor lássuk. Kapunk egy történetet, ami a képregény kb háromnegyedét tölti ki, aztán pedig ilyen Garfield-stilusú pár kockából álló poénokat, és azok teszik az i-re a pontot, mert már a kis történeten is szétröhögi magát az ember, de ezek a párkockásak zseniálisak.

Amúgy a cucc angolul van, de mivel a fiatalabbaknak szól főleg, ezért a nyelvezet sem valami kereskedelmi angol, ahol a svájci frank alapú hitelekről van szó, hanem egyszerű, könnyen érthető szöveg.

Ajánlom ezt a sorozatot azoknak, akik szeretik azokat a szuperhősöket, akiket az elején felsoroltam, illetve, azoknak, akik szeretnék szétröhögni az agyukat. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, nekem nagyon bejött ez a cucc, remélem nektek is tetszeni fog. Jó szórakozást, sziasztok.

Tegnap nem jutottam oda, hogy frissitsem az oldalt, de nem szűntem meg létezni, ne ijedjetek meg. Ezt mi sem bizonyitja jobban, mint a mai kritika. A mai első írásom főszereplőjét szerintem nem kell bemutatnom senkinek, hiszen épp olyan ismert, mint Superman, Pókember vagy Batman. Igen, Hulkról van szó, ahogy azt a cím és a boritó is elárulja nekünk. A Zöldöklű Öldöklő egyik sorozatának kezdősztoriját szeretném ismertetni veletek. Kicsit egyszerűbb lesz ezt a képregényt bemutatni, mint mondjuk a Superman: Vörös Napot, hiszen itt nem történnek olyan nagyon váratlan dolgok, lévén ez a sorozat bevezető sztorija. De ettől függetlenül még megéri elolvasni, szórakoztatásnak első osztályú. Röviden elmondom miről van itt szó: tanúi lehetünk annak, amint Bruce Bannert gammasugárzás éri, és ennek következtében Hulkká alakul. És pont. A HálóZsákon 16 Marvel Kalandok Hulk füzet van, nem tudom, hogy ennyi az egész, vagy csak ennyi van honositva. De nekem ez a bevezetés elég volt ahhoz, hogy nekiessek a maradék 15 résznek is, hiszen kíváncsi vagyok, hogy Hullk milyen kalandokon megy még keresztül. Ha végigolvasom az egészet, lehet lesz majd egy kritika, ami összefoglalja a 2-16 füzeteket. Ha nem összekapcsolódó történetet tartalmaz a 16 füzet, akkor is szemezgetni fogok azokból, amik nekem a legjobban tetszettek. Csak azért gondolom, hogy ez bevezető rész lenne, mivel Hulk eredetét ismerjük meg. De minden kiderül, ha elolvasom a többi részt is.

Ami a rajzokat illeti, nekem nagyon bejönnek, szépek a szinek is, egyszóval minden rendben van. A HálóZsákon megtalálható Hulk forditásokat ( ha jól tudom, mindet) dr samsonnak köszönhetjük, aki azóta abbahagyta forditói pályafutását, és nekivágott a tanári pályának. De igy utólag is el lehet ismerni a munkáját, hiszen nem kevés füzetet forditott le, és nem is csak Hulkot, de ez most nem ide tartozik.

Az elején mondtam, hogy Hulk is a legismertebb karakterek közé tartozik, de nem vettük át, hogy honnan is ismerhetjük, igyhát nézzük meg ezt is pár szóban. Nos, zöld barátunk a rengeteg képregényen kivül, ha jól emlékszem négy filmből üvölt ránk vissza, ebből az első kettőröl lehet sokan nem is tudnak, vagy nem emlékeznek rájuk, hiszen régebbi darabokról van szó. De két újabb film is készült, viszont ezek sem nyerték el a legjobb képregényfilmnek járó dijat. 2003-ban és 2008ban őrjöngőtt Hulk a mozikban, egyszer Eric Banaból, másszor Edward Nortonból "kialakulva".

Visszatérve erre a képregényre, ajánlom természetesen a Hulk rajongóknak, valamint azoknak, akik szeretnék megtudni, hogy miként is lett a békés Bruce Bannerből a dühöngő zöld óriás, Hulk. Remélem felkeltettem az érdeklődésetek, a sajátomat biztos sikerült, hiszen neki fogok esni a többi füzetnek is. Sziasztok, és jó olvasgatást.

A DC kategória eléggé le van maradva a Marvelhoz képest itt a blogon, ezért hát egy kicsit foglalkozzunk DC-s képregénnyel is egy kicsit. Na jó, nem csak ezért írok most DC-s képregényről, hanem mert ma kedvem támadt valami jó kis Batman sztorit olvasni, és elkezdtem keresgélni. Keresgélésem eredményét mutatom be nektek most. Találtam még egy érdekes három részes minit, el is olvastam, majd arról is fogok írni valamikor. De addig is nézzük mi jutott mára.

A Batman: Legends of the Dark Knight, ahogy azt a cime is elárulja, egy különleges kiadás, amely 2010 januárjában látott napvilágot. A füzet több mint 60 oldalas, és több rövid történetet tartalmaz, valamint karakterleirásokat is találunk. Azoknak, akik nem igazán ismerik Batmant, és a főbb ellenfeleit/segitőit, azoknak ideális ez a képregény néhány alapinformáció megszerzésére.

A füzet tartalma nagyon szépen, logikusan van felépitve. Először egy pár oldalas képregény elmeséli nekünk Batman eredetét, amit szerintem már sokan ismertek, ha máshonnan nem is, de a Batman Kezdődik cimű filmből. Ezután jön egy rövid leirás, Gordon felügyelőről megtudunk mindent, amit tudnunk kell. Ezután logikusan egy olyan történet következik, aminek a szereplője az előbb bemutatott két karakter. Ez egy rövid történet, egész pontosan egy párbeszéd bizalomról, barátságről, célokról. Megéri elolvasni, szerintem egész jó. Aztán következik Kétarc rövid eredete, majd egy történet Kétarccal. Majd Jokerrel a főszerepben kapjuk ugyanezt, vagyis rövid eredet+történet. Ha engem kérdeztek, akkor még rászántam volna pár oldalt arra, hogy Riddlerről is kapjunk egy ilyen eredet+rövid történet összeállitást, úgy még kerekebb lett volna. De igy is nagyon jó füzettel állunk szemben, másba nem is tudok belekötni, és ez sem kötözködés volt, csak észrevétel.

Azt még nem mondtam, hogy a füzet minden fejezete (Batman eredet, Gordon leirás, Kétarc stb) régebbi képregényekből van kiválogatva, a tartalomjegyzékben írja, hogy melyik történet honnan lett kihalászva, ha esetleg eredeti környezetükben is el szeretnénk olvasni.

A rajzok szerintem jók, lévén, hogy 1997-es képregényből is van kiszedve történet. Kicsit a régi rajzfilmek világát idézik, Batmanen szürke a feszülős cucc, fekete köpeny, sárga deréköv, nem a manapság divatos teljesen fekete Batman szerkó. Ezzel sincs semmi baj. Forditásról ezesetben sincs tudomásom, angolul olvastam. A linkek közé be kellene tegyem, hogy honnan szoktam letölteni az angol nyelvű képregényeimet, ezzel segitségetekre lennék abban, hogy ha érdekelne titeket egy képregény amit itt bemutatok, akkor azon az oldalon tudjatok is rákeresni egyből.

Szándékosan nem meséltem el semmit a füzetben található történetekből, hiszen olyan rövidek hogy akármilyen kis történetmesélés rontaná az élményt. Elég, ha tudjátok, hogy kik szerepelnek ebben a képregényben, remélem már ez is felkelti valamennyire az érdeklődésetek.

Ajánlom ezt a képregényt minden Batman-rajongónak, valamint azoknak is jól jön, akik kíváncsiak pl Kétarc, vagy Joker eredetére. Remélem elnyerte pár ember tetszését ez a képregény, jó olvasgatást.

Mai, kissé megkésett frissítésemben egy olyan képregényt szeretnék bemutatni nektek, amelyről sokan talán még nem is hallottatok. Bevallom, én sem régóta ismerem,  véletlenül találtam rá, letöltöttem, elolvastam, és azt kell mondanom, hogy nekem tetszett.

Nagyon változatos, és sokszinű képregénnyel állunk itt szemben. Több műfaj is keveredik ebben a négy füzetes történetben. Kapunk itt motoros bandát, arcba repülő shurikeneket, titkosügynököket, ősi törzset, amit csak akarunk. A lényeg annyi, hogy ez a Danger Girl, ha jól veszem ki, két kémlány csapatneve, és megkapják a küldetésüket is hamar: valami banda kirabolt egy kamiont, ami régi ereklyéket szállitott, de nem vittek el semmit, csak egy fekete koponyát. A lányok küldetése természetesen az, hogy keritsék elő a koponyát, a rablókat pedig le kellene zúzni. Fel is pattannak hőseink a motorra (lásd első borító), és elindulnak küldetést teljesíteni. Az út sem zökkenőmentes, mert bekerül a képbe például egy motoros banda, és itt hagyom abba a történetmesélést, ez még csak az első füzetnek kb a fele, tehát nem sok mindent meséltem el.

Lehet valakinek soknak tűnik az, hogy motoros kémek, ninják, James Bond utánzatok egy rakáson, de engem nem zavart, szerintem el van találva. Mindenből kapunk egy kicsit, ezért nem unalmas, nem olyan, mint egy megszokott kémes sztori, vagy egy megszokott ninjás sztori, ilyesmi. Ez a műfaj keveredés nekem bejön. Ha filmekkel kellene hasonlitsam, akkor talán a Charlie Angyalai( annyi, hogy itt két lány van), James Bond és Indiana Jones jutna eszembe. Tehát, akik ezek közül valamelyik filmet szeretik, azoknak máris tudom ajánlani ezt a képregényt.

Ami a rajzokat illeti, kicsit rajzfilmes stílusúak, de nagyon szinpompásak, nekem tetszenek. Sem az írót, sem a rajzolót nem ismerem, a nevek ott vannak a borítón, számomra idegen emberekről van szó. Esetleg, ha valaki ismeri az alkotókat, komentbe megirhatná, hogy milyen más képregényt köszönhetünk nekik, hátha van olyan, amit én is ismerek.

A képregény amúgy 2006 tavaszán jelent meg a Wildstorm kiadó szárnyai alatt. Forditásról nem tudok, én angolul olvastam, de nem kell megijedni, teljesen érthető  a szöveg.

Csak azt tudom mondani, hogy akinek ezzel felkeltetem az érdeklődését, annak ajánlom elolvasásra a Danger Girl: Back in Black című képregényt. Ja, és közbe halgassátok az AC/DC- Back in Black cimű számát(youtube link). Nincs köze a kettőnek egymáshoz, csak ugyanaz a cím. Viszont, ha valaha filmet csinálnának ebből, akkor meglenne a main title.

Remélem van, akinek felkeltettem az érdeklődését, ha nem, akkor majd a következő kritikám hátha elnyeri a tetszésed. Addig is mára ez van, jó olvasgatást hozzá, holnap jelentkezek ismét.

Ja, és ha a borítókat meg szeretnétek csodálni a kicsivel nagyobb, teljes méretükben, akkor kattintsatok a fenti képre.

Mai második frissítésem ismét egy nemmindennapi történetről szól. A Fantasztikus Négyest elég sokan ismerik, ha nem is a képregényekből, akkor a két filmből, amik nem épp a legjobb képregényfilmek, de azért elfogadhatóak, részemről már csak Jessica Alba puszta jelenléte miatt is. De számos képregény is foglalkozik a négy szuperhős kalandjaival. Ezek közül egy különszámmal jelentkezek, mégpedig a F4 utolsó történetével. Ez azonban csak a címe a képregénynek, és tényleg az F4 utolsó kalandjáról szól, azonban nem ez a csapat utolsó képregényes megjelenése, hiszen ez után jöttek még az olyan képregények, mint a Secret Invasion, ami egy hatalmas, több mint 90 füzetből álló történet, és többek között az F4 is tiszteletét teszi benne. De az tény és való, hogy ez a füzet az utolsó F4 akciót mutatja be nekünk, és most ne dobáljátok rám azokat a köveket, ez nem spoiler volt, hiszen már a címből kiderül, hogy az F4nek vége.

A sztoriról tényleg pár szót szeretnék csak szólni, és megint nehéz dolgom lesz spoilerek nélkül ezt bemutatni. De azért megpróbálom. Tehát az F4 épp egy küldetést teljesít, megharcolnak egy rakás terroristával. A képregény rögtön akcióval indít, egyből a harc közepén látjuk hőseinket. A sikeres akció után hazatérnek, és azon gondolkoznak, hogy lassan kiöregednek, pénzük sincs, hiszen minden jutalmat amit kaptak, jótékony célokra használták, vagy speckó gépekre költötték. Azonban egyszercsak valami megrázza a világot. Egy titokzatos idegen érkezik a Földre, és bejelenti, hogy a bolygó, és az emberiség elpusztul, már csak egyetlen hét van hátra a teljes pusztulásig. És itt be is fejezném a történetmesélést, innentől már minden szó spoileres lenne.

A boritó alján két nevet láthattok. Az egyik az író, Stan Lee neve, akit én a képregényszakmában mindenkinél nagyobbra tartok. Olyan karaktereket köszönhetünk neki, mint a Pókember, a Fantasztikus Négyes, Hulk, vagy az X-Men tagjai. Tiszteletből minden Marvel filmben kap egy rövid cameoszerepet, ami szerintem nagyon jó, és elismerő dolog. A másik név a borítón a John Romita Jr. neve. Ő a képregény rajzolója. Romitát már annyira nem ismerik el, mint Stan Leet, sőt vannak, akik a legrosszabb rajzolónak tartják. Én ezzel nem nagyon értek egyet, nekem ebben a képregényben is tetszettek a rajzok, és a Kick-Assben is, amit szintén ő rajzolt. De hát izlések és pofonok.

Ha már az előbb Stan Lee cameoiról esett szó, akkor elmondom, hogy ebben a füzetben is vannak számomra váratlanul feltűnő ismerősök. Ezek közül sem szeretnék elmondani egyet sem, csak annyit, hogy sok  máshonnan ismert karakter teszi tiszteletét a füzetben egy-két mondat erejéig. Ez nekem nagyon pozitiv meglepetés volt, és ez a képregény bekerült a kedvenceim közé, Stan Leeben most sem csalódtam. A magyar változat is nagyon jóra sikerült (azt olvastam), a HálóZsákon megtaláljátok ti is, és akár ott, a fórumon is elmondhatjátok, hogy tetszett-e nektek vagy sem, de persze itt is várom véleményeiteket. A honositást teljes egészében talgaby hajtotta végre, ami nem semmi munka, elektronikus vállveregetést küldök neki innen.

Száz szónak is egy a vége, ez a képregény nagyon jó volt, még ha a Fantasztikus Négyes maga nem is tartozik a kedvenceim közé, ez a füzet maximálisan elnyerte a tetszésemet. Remélem lesz aki ezek után elolvassa, mert felkeltettem az érdeklődését. Jó szórakozást hozzá.

Ha nem bánjátok, ma is egy Deadpool történetet mutatok be nektek. Ez a jelenleg is futó Deadpool sorozat 4. és 5. füzetét öleli fel. A képregény címe elég beszédes, a történet kicsit a horror felé hajlik, de nem kell félnünk, hiszen ott van kedvenc zsoldosunk a helyzet magaslatán.Lássuk a történetet pár szóban.

Deadpoolnak mostanában nem igazán volt munkája, azzal szórakoztatja magát, hogy bombákból épit magának széket. Azonban mégiscsak kerül egy kis munkalehetőség. Egy régi zsoldostársa (akit amúgy ki nem állhat) béreli fel őt egy kis bérgyilkosmunkára. Egy plasztikai sebész valami szert talált fel, amit embereken tesztel, és az emberek zombikká válnak tőle, természetesen emberevő zombikká. Zeke( Deadpool zsoldostársa, a "megbízó") kedves felesége is annál a dokinál kezeltette magát, de nem jött haza, valószinűleg ő is zombiüzemmódba kapcsolt. Hősünknek az a feladata, hogy utazzon el Közép-Európába, nyirja ki a dokit, és nézzen utána, hogy mi a helyzet Zeke feleségével. Deadpool nem is teketóriázik, helikopterre pattan, és irány a doki rendelője.

Ennyit a sztoriról, hiszen nagyon izgalmas, és fordulatos, nem szeretném lelőni a poénokat, hátha valaki elolvassa. Elemezzük inkább ki egy kicsit ezt a két füzetet. Nos, a megszokott Deadpool-poénok most sem maradhatnak el, és ez a kis horroros beütés is el van találva, szerintem jó ötlet. Az élmény amúgy nem friss, még régebben olvastam a képregényt, de most is jó visszaemlékezni a sztorira, és főleg a jobbnál jobb poénokra. A rajzok teljesen rendben vannak, nem tudok beléjük kötni. Azok, akik nem ismerik valami jól Deadpoolt, azoknak ajánlom ezt a történetet is, illetve az egész sorozatot, hiszen jobbnál jobb történetek vannak benne. Vagy ott van a Games of Death, ami az első kritika volt a blogon. Ezt a képregényt is angolul olvastam, akik magyarul szeretnének Deadpoolt olvasni, azok látogassanak el a HálóZsákra, ahol vagy 3 füzetnyi Deadpool vár rájuk, vagy az Allcomicsra, ahol egyetlen Deadpool füzet tartja a frontot. Az Allcomicson egy rövid regisztáció után érhetitek el a képregényeket, de megéri regisztálni. Mindkét oldalt megtaláljátok, ha kicsit a képernyő jobb oldalára néztek. De angolul rengeteg Deadpool sorozat jött már ki, érdemes keresgélni, nagyon jó történetekre bukkanhat az ember, biztos fogok még bemutatni párat közülük, de nem egyszere, nehogy besokalljatok a sok Deadpooltól.

Remélem felketettem az érdeklődésetek, aki szereti a vicces és akciódús történeteket( ezesetben még horror is keveredik a cuccba, de csak egy csipetnyi, az ízéért), annak ajánlom a Horror Businesst. Ma még lehet jelentkezek egy kritikával, egyelőre még maradjon titok, hogy mivel, de ha ma már nem, akkor holnap biztos lesz frissités. Jó olvasgatást, sziasztok.

Ma X-Men napot tartok a blogon, ez a mai második kritikám, és szintén az X-Men Univerzum kalandjaival foglalkozik. Egész pontosan egyvalakivel, az X-Men Univerzumból. Ahogy az a címből is látható, Wolverine, vagyis a Rozsomák(sokan sajnos Farkas néven ismerik, pedig nagyon nem farkas) áll a mai második történetünk középpontjában. Az eredettörténetét már ismerjük, egy teljes film ezzel foglalkozik, illetve a mai első bejegyzésemben is szóba hoztam. Most azonban egy másfajta történetet mutatnék be nektek. Mielőtt belekezdenék a mesélésbe, elmondom, hogy ez a képregény most nem a HálóZsákról származik, hanem a New Generation Comicsról, vagy rövidebben a NewGenről. Ne tévesszen meg senkit az angol név, ez egy magyar képregényes oldal, ugyanazzal foglalkoznak, mint a HálóZsák(és még kitudja hány ilyen oldal), és náluk is érdemes szétnézni, hiszen ilyen jó képregényeket is találhat az emberfia. De nézzük miről is szól ez a dzsungelkaland, természetesen spoiler nélkül.

Valami eldugott dzsungelben él egy törzs, akik egy isteni tárgynak hódolnak (megjegyzem, egy öngyújtónak), és várják az isten fiának eljövetelét. Nem Jézusról van itt szó, hanem kitudja milyen istenség kitudjamilyen fiáról. Meg is érkezik egy különös figura egy "repülő zajongón" (sárkányrepülő, törzsi szabadforditásban), odamegy az isteni öngyújtóhoz, és azt mondja: "Mi a helyzet, pubi? Ezt keresem már hetek óta, hogy került ez hozzátok?" Ha valaki nem jött rá a pubi szóból, hogy ki az aki a törzshöz érkezett, annak javaslom olvassa el megint a bejegyzés címét, de, hogy még kényelmesebb legyen, elárulom: Rozsomák személyesen jött, és megtalálta régóta keresett öngyújtóját. A törzs tagjai természetesen az istenségük leszármazottjának nézik az öreg Rozsit, és el is kezdik a hódolást. Kinevezik törzsfőnöknek, ilyesmi. És, hogy mit keres ott Rozsomák barátunk, miért keresi az öngyújtót, egyáltalán, hogy került oda az a gyújtó, ez mind kiderül a képregényből, aminek a sztoriját én már nem mesélem tovább, hogy maradjon nektek is meglepetés. Higgyétek el, ez semmi amit elmondtam.

A képregény 1990-ben jelent meg eredetileg, tehát túl szemkápráztató rajzokat és szineket ne várjunk, meg sem közeliti ilyen téren mondjuk az előbb bemutatott Origins füzeteket, de ez normális, hiszen jó 20 év van a kettő között. De ez nem azt jelenti, hogy rosszak lennének a rajzok, sőt, nekem attól még tetszenek, hogy hamarabb jöttek világra, mint én. A történet pedig izgalmas, humoros és akciódús, amilyen az egy épkézláb Wolverine sztoritól el is várható. Megjegyzem, hogy ismét egy one-shottal van dolgunk, de ez az egy füzet 50 oldalas, tehát majdnem két rendes füzetre való hely van a történet bonyolitására. És jól ki is tölti azt az 50 oldalt, nem válik unalmassá, nem jött, hogy kilépjek a CDisplayből, és inkább csináljak mást.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik az X-Men, és főleg a Wolverine sztorikat, viszont aki most akar megismerkedni a mutánsokkal( van ilyen? Biztos.) annak előbb az Originst ajánlom, és aztán ezt. Valamint látogassatok el a NewGenre is, biztos találtok olvasnivalót, többek között ezt is. Megjegyzem, elkészültek a linkes képek, megtaláljátok a fontosabb oldalakat a jobboldalon.

Remélem felkeltettem pár valaki érdeklődését, jó olvasgatást.

A tegnapi alternativ Superman sztori után egy kicsit más vizekre evezek. Ezúttal nem egy alternativ történet van a tarsolyomban, hanem egy megszokott. Pontosabban nem is egy, hanem kilenc. Ugyanis az X-Men Origins cimet viselő sorozatot szeretném bemutatni, amely 9 one-shotban mutatja be egy-egy X-Men karakter úgymond "eredetét". Nem azt tudjuk meg, hogy hogyan tettek szert a képességükre a mutánsok, hiszen a legtöbbnél ez született "adottság." Azt  tudjuk meg, hogy az adott mutánsnak hogy viszonyult a környezete a képességeihez, vagy, hogy hogy reagált maga a mutáns amikor elsőre tapasztalta a "hatalmát". Ezek közül párat már tudunk az X-Men filmekből.

Ha már az X-Men filmek kerültek szóba, mondjunk pár szót ezekről is. Összesen négy X-Men filmet tudunk megszámolni az ujjainkon, de tervbe van véve még egy jópár, a pletykák röpködnek körülöttünk, mint Magneto körül a fémalkatrészek. Ebből három a mutánsok és az emberek közötti háborút meséli el, a negyedik pedig a legismertebb karakter, Wolverine eredettörténetét mutatja be. A nagyon gazdag X-Men univerzumnak hála minden filmben tűnnek fel új mutánsok a főszereplők mellett. Ezeknek a filmeknek köszönhetjük, hogy ha ránézünk Hugh Jackmanre, nem azt kiáltjuk, hogy "nézdmá', Vanhelsing", hanem "öcséém, Wolverine!". Igen, Jackman eggyé vált a karakterrel, miután négy filmben játszotta el, ezzel fej-fej mellett van Chistopher Reevel, akire mindig Supermanként fogunk tekinteni, miután ő is négyszer kapta magára a kék pizsit. Amúgy azokat a filmeket, amikben Jackman játszik, de nem az X-Mennel kapcsolatosak, azt is úgy mondják körülöttem, hogy "láttad már Rozsomákkal azt a filmet?". De ennyit a filmekről, nézzük a képregényeket.

A sorozat a következő kilenc mutáns történetét meséli el: Beast, Colossus, Gambit, Iceman, Cyclops, Jean Grey, Sabretooth, Wolverine és Nightcrawler. Mindegyik elé képzeljétek oda azt, hogy "X-Men Origins", és megkapjátok a füzetek címét. Nem szeretném mind a 9 történetet elmesélni, és a spoilerektől ismét tartózkodni szándékozom. Inkább egy kalap alá veszem őket, mivel egy kalap alá valók, és úgy mutatom be nektek.

Mint azt már mondtam, minden füzetben kiderül, hogy az adott mutáns hogy reagált amikor elsőre vette észre képességét, vagy a környezete reakcióját nézhetjük meg. Ez alól kivétel Sabretooth(Kardfog, ha úgy ismerősebb. Az első filmben, és a negyedikben szerepelt) füzete. Itt egy kis betekintést nyerünk a gyerekkorba, a képesség megjelenésére, aztán már felnőtt fejjel történő  "tevékenykedésnek" lehetünk tanúi.  Ha kedvenc történetet kell válasszak a 9 közül, akkor nehéz dolgom lenne, mivel a maga módján mindegyik nagyon jó, de talán  Kolosszus , Jégember és Wolverine történetét választanám, egyre akkor se tudnék rámutatni, hogy na, ez a legjobb. Egyetlen dolog közös mindegyik füzetben (na jó, azon kivül, hogy mindegyik X-Men), mégpedig a vége, és ez nem spoiler, hanem várható lezárás, ha ismerjük az X-Meneket, vagy ha legalább a filmeket láttuk. Igen, szerintem már tudjátok. Mindegyik füzet végén megjelenik Xavier professzor, hogy elvigye a mutánst az iskolájába. Ugye nem estetek hátra a meglepetéstől?

A rajzok majdnem minden füzetben nagyon szépek. Ez alól kivétel a Beast- és a Jean Grey füzet, ahol nekem nemigazán tetsző festményszerű technikával találkozunk. De a többi füzet rajzai szinpompásak, és nagyon szépek. A történeteket illetően ne számitsunk monumentális, csavarokkal teli sztorikra, one-shotokról lévén szó. Egyszerű történetek, nem kell sokat gondolkodni rajtuk, szimplán elmesélik egy-egy mutáns történetét.

Szándékosan nem árulok el sokat (szinte semmit) a történetekről, mert azt szeretném, ha ti magatok is felfedeznétek ezt az univerzumot, és jobb ha úgy kezditek el olvasni, hogy nem ismeritek a karakterek eredettörténetét. Persze, volt amit én is ismertem már ( Wolverineét értelemszerúen, és Kardfogét), de a többségét nem. Viszont akik betéve tudják az eredettörténeteket, azoknak bár nem sok újat mond a képregény, mégis kellemes olvasmány lehet, memóriafrissités céljából is. Ja, és mielőtt elfelejtem, ezt a képregényt nem a HálóZsákon olvastam, hanem angolul, letöltve. Tehát egy kis angoltudás is kell, nem nagy, higgyétek el nekem, nem bonyolult a nyelvezete. Ajánlom tehát az X-Men Originst azoknak, akik kiváncsiak a mutánsok eredettörténetére, vagy akik már ismerik a sztorikat, de szeretnék kicsit felélénkiteni az emlékeiket. További jó olvasgatást, és hamarosan meglesznek a linkek is oldalt, mostmár tényleg.

Ja, és mivel a fenti kép kicsit sűrű, mivel ez mind a 9 boritó egyberakva, ezért ha rákattintatok a képre, megnézhetitek nagyban is, jobban szemügyre vehetitek ezeket a vagán boritókat. Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket, szerintem megéri végignyálazni a monitort ezen 9 rövid történet erejéig.

Miután már két one-shotot ismertettem meg veletek, ideje lenne valami nagyobbal is előrukkoljak. Ezt a képregényt szintén a HálóZsákon olvastam el. Ez a képregény egyike az oldal legnagyobb, legmagasröptűbb projekteinek. Amondin, az egyik fórumozó ajánlására írok erről a nagyszerű képregényről, amely egy nem mindennapi helyzetet mutat be, egy nem éppen megszokott szuperhősképregénnyel állunk itt szemben.

Supermant azt hiszem senkinek nem kell bemutatni, hiszen egyike a legismertebb szuperhősöknek a világon. Nem kell nagy képregényrajongó legyen az ember, hogy halljon Supermanről, sőt, szerintem az eredettörténetét is ismerik azok is, akik nem bújják a képregények hasábjait rendszeresen. Az Acélember (nem Vasember, az más tészta, nem összekeverni) nem csak a képregényboltokban csillogtatja az erejét, és a képességeit(repülés, röntgenszem, szupererő, rajongótábor toborzás, fanatikus rajongótábor toborzás stb), hanem a mozikban, és a TV-ben is. Ugyanis már öt Superman-filmet láthattunk, valamint számtalan sorozatot is, a Lois és Clarktól kezdve a Smallville-ig. Igyhát nem meglepő, hogy Supermant mindenki ismeri. Na, ezt a Supermant, ezt az amerikai ikont elfelejtjük szépen egy több, mint 150 oldalas képregény erejéig( a fanatikusoknak nehéz lesz, tudom), hiszen itt Mark Millar egy egész más Superman-sztorit vonultat fel a kedves olvasótábornak. Igen, az a Mark Millar, akinek az olyan képregényeket köszönhetjük, mint a Wanted és a Kick-Ass. Képzeljük el, hogy az ifjú Kal-El űrhajója nem Amerikában, a Kent család (tippeljünk, milyen cigit szívnak) birtokán ér földet, hanem a Szovjetúnióban, Sztálin elvtárs idejében. Nos, ezzel a szituációval játszadozik Millar, és milyen jól tud játszani. A történet három fejezetre van osztva, ezekről külön-külön szeretnék pár szót gépelni, de nem akarom túlságosan hosszúra nyújtani a kritikát, mert tudom, hogy a baromi hosszú cikkeket nem mindenki olvassa végig. Én azt szeretném, ha végigolvasnátok, ezért nem regényt irok a képregényből. Ja, és nyugodtan olvashatjátok az egészet, mert nem fogok spoilerezni, távol álljon tőlem. Nos, nézzük akkor Supermant, aki most lecserélte az S-es ruháját (most már tudjátok, miért feszült rajta annyira), és magára öltött egy méret szerint szintén S-es jelmezt, ám a legendás szimbólumot most a sarló-kalapács kombináció váltotta fel. Jó, hogy nem Batmanről van szó a komunizmus idején, mert akkor le kellet volna cserélni a reflektort is, kalapács-sarlósra, egy jelmezt azért csak könnyebb. Na de nézzük a három részt.

I. Vörös Hajnal

Nézzük csak ezt a címet kicsit. A vörös hajnal nem arra utal itt, hogy Superman kakasszóra felkelt, és evett egy kis Piros Aranyat. A vörös egyértelmű mire céloz itt, a hajnal pedig ugye valaminek a kezdetét is jelentheti, és itt is erről van szó. Megtudjuk ugyanis, hogy a szovjetek egy új csodafegyverre tettek szert, ami nagyobb, mint az amerikaiak hidrogénbombája. Igen, Supermanről van szó. A szovjetek örülnek, van nekik szuperhősük, az amerikaiak pedig csak tátott szájjal azon agyalnak, hogy milyen jó lenne, ha Superman amerikai állampolgár lenne. Ez azért mekkora már, ha belegondolunk, hogy Superman igazából vérbeli amerikai. Na, itt nem az. Az amerikaiak tehát jól maguk alá barnítottak a ruszki Supermantől, és az egyetlen lehetőségükhöz fordultak, Lex Luthorhoz, aki hobbiszinten egyszerre tanul urdut, sakkozik a csimpánzokkal, olvas, és feltalál. Luthor segitségét kérik a Vörösman-problémára, aki mérhetetlen zsenialitását megvillogtatva létrehoz egy másik Supermant, egy amerikait. Ezen már a megszokott kék pizsi van, de az is kiderül, hogy Mark Millar nem szereti az S betűt, mert ezen a ruhán sem a megszokott jelkép található, hanem egy US felirat, ami nem minket jelent, hanem Amerikát. Harcba száll tehát a két Superman(mellesleg az amerikai úgy néz ki, mintha a tudtommal nem is létező DC Zombies füzetből repült volna elő). A harc végét nem árulom el, csak még annyit, hogy olyan esemény is teret kap a füzetben, mint Sztálin elvtárs halála és temetése. De ennyit az első fejezetről, mert még van kettő, és a cikk kezd hosszú lenni.

II. Vörös Tündöklés

Most van az, hogy nehéz helyzetben vagyok. Mégiscsak el kell áruljam, hogy az előző részben emlitett csatát ki nyerte, bár szerintem ti is kitaláltátok, hogy a főhős nem halhat meg a sztori elején. Igen, a Vörös Superman nyert. Barátunk azóta elnöki posztját élvezi, miután Sztálin elvtárs meghalt, ő került a vezető pozicióba. Ez tetszik is az embereknek, kivéve egy valakit, mégpedig Sztálin fiát, aki azt várta, hogy ő lesz az elnök az apja halála után, de ez nem igy lett. Igyhát Supermannek meggyűlik kicsit a baja a trónörökössel. Miközben a világ megszokta, hogy Superman minden bajt elhárít, és már nem is használnak biztonsági övet, vagy mentőcsónakot, sőt még az is lehet, hogy a zuhanó repülőn is röhögnek, Supermannek nem tetszik ez a viselkedés. Persze nem az US Superman volt az egyetlen ellenfele vörös barátunknak, hiszen unalmas is lenne akkor a sztori. Megjelenik egy elég váratlan ellenfél, a káosz képviselője, de ez megint fura, hiszen őt is jónak ismerjük a normális képregények lapjairól. Valamint tudomást szerzünk egy másik régi ismerősről is, de az ő sztorija minden bizonnyal a harmadik részt fogja kitölteni. Meglepetésekben tehát nincs hiány, ez a képregény egyszerűen Super, csak el kell felejteni, amit tudunk a szuperhősökről. De nézzük tovább a harmadik részt, lássuk mi történik az előbb felvezetett "rejtélyes" ellenféllel.

III: Vörös Alkony

Nos, jól tippeltem, ebben a részben bukkan fel az előbb bereklámozott ellen. Nehéz úgy leirni, hogy mik történnek itt, hogy közbe ne spoilerezzek, de azért megpróbálom. Egy fontos momentumot emelnék ki, Lex Luthor lesz az USA elnöke, és általa a gazdaság elkezd virágozni. Nem lesz éhezés, nem lesznek utcalakók, ilyesmi. A történet végig tartogat meglepetéseket, és a végről nem hiányozhat az epic battle sem. És a lezárás se semmi, vagyis akkor levonhatom a konklúziót: ez bizony nagyon jó lett. Ezúton szeretnék gratulálni azon HZs tagoknak, akik létrehozták a magyar változatot, nem semmi munka lehetett ezt leforditani, beírni, lektorálni. Itt most konkrétan talgabyról, gorgiaszról, és Sepiről van szó.

Az őszintét megvallva, bár nagyon tetszett a Superman: Vörös Nap, azért csak maradnék a megszokott, kékpizsamás, amerikai ikon történeteinél. Ez nagyon jó volt, mint Mi lenne ha?-sztori, megtudtuk, hogy alakultak volna a dolgok, ha Superman a Szovjetúnióban köt ki Kenték farmja helyett. Ajánlom a képregényt mindazoknak, akik szeretik a magasröptűbb képregényeket, vagy azoknak, akik kommunisták. Lustaságomból kifolyólag még mindig nem csináltam meg a linkeket ide a jobboldalra, úgyhogy most be kell érnetek azzal, hogy a ha borítóra kattintatok( igen, ott fent), akkor egyből a képregényhez kerültök, és már csak rá kell szánjátok azt jópár percet, amig elolvassátok. Higgyétek el, megéri.

A blogom második kritikája egy Transformers képregényt mutat be. A TF Reflektorfényben egy olyan sorozat, amelyben minden résznek egy TF karakter a főszereplője. Nem eredettörténetet ismertet az olvasókkal, csupán egy kaladját mutatja be az illető Autobotnak/Álcának. A sorozat füzetei között szerepel többek között Jazz, Optimus Fővezér, Sokkoló, Fülelő, Sziklaugró, Hatlövet, és sok más alakváltó rövid története. Ezen történetek közül sok(de lehet mindegyik, nem tudom pontosan) megtalálható a HálóZsákon, én is ott olvastam el párat, de tervezem, hogy mindet el fogom olvasni.

Most a sok történet közül egyet szeretnék bemutatni nektek, mégpedig Sokkoló kalandját, ami most friss élmény, hiszen pár perce fejeztem be az olvasását. Meg kell mondjam, nekem ez is tetszett, csak úgy, mint az eddig olvasott TF Reflektor epizódok. A sorozat amúgy az IDW Publishing szárnyai alatt látott világot, mielőtt elfelejteném mondani.  Akit érdekel, elmondom, hogy a sztorit Simon Furman írta, valamint Nick Roche rajzain ámuldozhatunk olvasás közben. Ezek a nevek nekem őszintén megvallva semmit nem mondanak, általában nem olvasom el, hogy ki írta/rajzolta a képregényt, pusztán elolvasom, aztán vagy tetszik vagy nem. Igyhát sok írót/rajzolót/kihúzót stb nem ismerek. Ha már az előbb az "ámuldozni" szót használtam a rajzoknál, akkor még jobban szeretném nyomatékosítani, hogy a rajzok szerintem valani piszkosul jóra sikerültek, és a szinek úgyszintén.

De pár szót a történetről. Hősünk(Sokkoló), akiről azt kell tudni, hogy az Álcák táborát erősíti a Földre érkezik. No, nem napjaink világába, hanem még az élet megjelenése előtti korba. A képregény szerint Sokkolónak köszönhetjük, hogy ma élünk, hiszen az első életformákat ő hozta létre a bolygón, milyen jó. Sokkoló kezdi kitapasztalni az élőlények reakcióit, amikor egy rakás Dinobot támad rá, és elkezdődik a harc. A harc végét mostmár tényleg nem mesélném el, de higgyétek el nekem megéri elolvasni ezt a füzetet is.  Ami Sokkolót illeti, még az az érdekes, hogy folyton tudományos, matematikai megközelitéssel viszonyul a dolgokhoz, akciót-reakciót vizsgál, relációkat keres, ilyesmi. Ezzel oda akartam kilyukadni, hogy gratula annak, aki forditotta, nem lehetett egyszerű, én is tudom, milyen munka van egy rendes forditásban, hát akkor ha még tudományos szöveg is van benne. A HálóZsákon amúgy 1-2 kivétellel minden Transformers képregényt elwoodnak köszönhetünk, igy ezt is.

Végezetül annyi, hogy aki szereti a jó TF sztorikat, annak ajánlom ezt a füzetet, sőt, az egész sorozatot. Aztán ha kedvet kaptatok, nézzetek még szét a HálóZsákon TF-ügyben, találtok bőven olvasnivalót.

A HZs link hamarosan kikerül ide a jobb oldalra, de addig is teszek ide egy linket:

Jó olvasgatást kivánok, sziasztok.

Akkor csapjunk is bele a lecsóba. Úgy gondoltam, hogy a blog első kritikája a kedvenc képregényhősöm egyik történetét mutassa be. Azt hiszem rájöttetek, hogy Deadpoolról van szó. A Games of Death egy 2009-ben megjelent one-shot. A történet nem túl hosszú és bonyolult, hiszen egyetlen füzetből áll az egész. De amilyen rövid, olyan szórakoztató és izgalmas. A történetről nem akarok sokmindent elárulni, csak annyit, hogy hősünk egy versenyben vesz részt, ami életre-halálra megy (szó szerint), és elméletileg közvetitené a TV is, csak a durvasága miatt minden országban betiltották, kivéve Bangladeshben, de már ott is tárgyalnak. Persze nem puszta versenyezhetnékből indul kedvenc zsoldosunk ezen a túlélőjátékon, hanem mert elő kell kerítsen egy embert, aki állitólag azon a szigeten tartózkodik, ahol a játék zajlik.

A képregény tele van humorosabbnál humorosabb beszólásokkal, de ezt a Deadpool olvasók már megszokhatták. Hősünknek mindenről megvan a saját véleménye, és ezt a maga módján hangoztatja is, az olvasók örömére.

Ajánlom ezt a képregényt azoknak, akik szeretik Deadpool történeteit, vagy akik most ismerkednének meg a karakterrel, vagy azoknak, akik egyszerűen pár vidám percet szeretnének eltölteni egy izgalmas, fordulatos, és rendkivül vicces képregény társaságában. Ja, és egy kis angoltudás sem árt, mivel angolul van a cucc. Remélem felkeltettem pár valaki érdeklődését, de akinek nem, az se búsuljon, előbb-utóbb eltalálom az ő izlését is.

Üdvözlet mindenkinek, Genzo vagyok. Igazán két helyről ismerhetsz, a másik blogomról, a Genzo Univerzumról, vagy a HálóZsák cimű képregényes oldal fórumáról. Nagy esély van arra, hogy pont az Univerzumról, vagy a HZs fórumról tévedtél ide.

Mi is ez az oldal?

Nos, az Univerzumon sokszor irtam véleményeket képregényekről, illetve saját készitésű háttérképek is kerültek ki, szintén 99%-ban képregényes témában. Arra gondoltam, hogy nyitok egy blogot kizárólag ezeknek. Ezzel el is árultam, hogy miket szándékozok kitenni ide. A másik blog sem szűnik meg, oda is kerülnek majd filmkritikák és saját készitésű cuccok, de nem képregényes témában. A blog sablonja nemrég készült el, ezért üres még a jobb oldali linklista, stb. Ezeket is hamarosan megcsinálom.

Még ezt elfelejtettem elmondani, hogy kiadótól függetlenül fogok irni a képregényekről. Annyi rendszer azért lesz, hogy a kiadóknak csinálok külön kategóriát.

Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a bemutatkozó posztot, azt hiszem mindent elmondtam, már csak az maradt hátra, hogy jó olvasgatást kivánjak(hamarosan lesz mit olvasni is). Remélem minél többen fogjátok látogatni ezt a blogomat is. Sziasztok.